Új Néplap, 1993. július (4. évfolyam, 151-177. szám)
1993-07-30 / 176. szám
8 Tábori tanácsok 1993. július 30., péntek Sátorverési praktikák Megfigyeltük-e már a pusztákon legeltető pásztorok földig érő subáit, amelyek télen-nyá- ron kirekesztik a testidegen hideg-, illetve hőhatásokat és a nyirkosságot? Már az ősembernek is volt bőrsátra (erre emlékeztet a jurta), ám a szövőszék forradalmasította az építőanyagot, mosható, „mobil” sátorszöveteket adva a vándorló halász-vadász utódok kezébe. Az impregnálást előbb viasz- szal végezték, később a vegyipar már nagyüzemesítette a módszert, s a technika áldásai közé besorolt a villámzáras, pehelykönnyű többszemélyes sátor, melyet oly sokszor láthatunk a fémvázas hátizsákok aljára szíjazva. Ám legyen az drága pénzen vett kempingkuckó, vgy házilag, elnyűtt, columboi ballonkabátokból varrott, mit sem ér az egész a felverés aranyszabályainak ismerete nélklül. A sátorlakók legnagyobb ellensége a szél és az eső. Legfontosabb tehát a sík alapterület kiválasztása, rajta pedig a tetőzet és az oldalfalak - gyűrődésmentes - kifeszítése. Adnak ugyan a turistasátrakhoz fémcövekeket vagy derékszögben meghajlított szögvasat, de egyik sem képes pótolni azokat a karókat, amelyeket a helyszínen keres vagy vág a leendő sátorlakó. Mindenütt akadnak elszáradt, de még nem odvas ágak, úgyhogy ezek felhasználása nem jelenti a természet csonkítását. A merevítő cövekek ferdén való beütése mellet hasonlóan fontos a tartókaró „üzembiztos” beverése, vagy a csúcs kipány- vázása egy erős, lehajtó, vastag ágra. De van még valami elkerülhetetlen és munkaigényes tennivaló: az árkolás. Ha nem épül meg körös-körül a V alakú, arasznyi széles és mély vízelvezető rendszer, akkor bizony egy erős esőzés meglazíthatja, ki is moshatja a cövekeket, amelyeket többnapos berendezkedés esetén hasznos gyeptéglákkal is körülvenni. Mindezek mellett érdemes néhány tartalékcöveket is készíteni, amelyek a viharban elszabadultak helyére kerülhetnek beverésre. Az igazán gondos - és mindenre felkészülő - sátorlakó vehet a kárpitoskellékek boltjában pár forintért olyan dupla rézgyűrűt (ringlit), amelyeket (kb. hatot-nyolcat) megerősítésként beüt a gyárilag készítettek közé. Az ezeken körbevezetett, akár házilag is (erős madzagból) font kötél helyettesítheti a téglaépítmények betonkoszorúit. Célszerű a sátrak ablaknyílásait régi megsárgult horgolt terítődarabkákból szúnyoghálóként ellátni, viszont a nyílást az égzengés hangjára patentzáraival lecsatolni. Amilyen gondossággal történik a sátor felverése, olyan kellemes és nyugalmas lesz alatta a pihenés. Ferenczy Europress Jólesik az uzsonna a gyerekeknek a sátor árnyékában Varrjuk meg magunk a málhazsákot A hadi- és túrafelszerelések évszázadok óta egyfajta kölcsönhatásban fejlődnek. Ennek legismertebb példája a hátizsákok állandó modellváltozása. Divat volt egy időben a kenyérzsák is, ám kiderült, hogy félrehúz, és a többórás hegymászásnál himbálózásával kimondottan előnytelen. Aztán jött a hátizsák finomított változata. Előbb bőranyagát váltották ki vékonyabb vitorlavászonra, melynek használhatósága később szerelvényszíjazatokban, övékben, hevederekben is megmutatkozott. így vették át a hagyományos hátibőröndök szerepkörét azok a málhazsákok, amelyeket addig csak a tengerészek használtak. A legfontosabb - mondják a szakemberek -, hogy négyszer annyi holmit nyeljen el, mint a régi „rukzak”. Kiderült, hogy még sziklamászásnál is alkalmazható, hiszen kötélen felhúzzák a csúcsra, de csónaktúráknál, gépkocsinál, oldalkocsjs motornál csaknem ideális. És jól vizsgázott a gyalogtúrákon is, ahol amíg egyvalaki vállra kapja, hárman tehermentesítve jutnak előre. Vonaton, hajón is könnyebb a közlekedés vele, hiszen kevesebb helyet igényel. Úgy készíthető el házilag, ahogy a tengerészújoncoknak tanítják az első fedélzeti foglalkozáson. Vegyünk egy egyszer egyméteres erős vászondarabot (lehetőleg ne túl világosat), és két szélét varrjuk össze. Nem géppel, hanem zsákvarró tűvel és minél sűrűbb öltésekkel. Ha ezzel megvagyunk, kaptunk egy vászonhengert, aminek egyik végéhez odaillesztünk egy 35 centiméteres, kör alakú erősebb vászondarabot, de ez lehet hajlékony linóleum, erős zsávoly vagy akár műbőr is. Különösen alkalmas rá régi bőröndhuzatok sarkainál megkopott anyaga. Körbevarrás után a vászonhurkát kifordítjuk, a nyílást pedig ringlikkel szegjük. Ajánlatos a rézzel szegett lyukak közé egy-egy szegecset is beverni. A tíz, egyenként egy centi átmérő- lyű kömyílásba fűzőt vezetünk át, ami lehet egy használt vékony bőröv, régi fürdőköpeny kötője, vastag bakancsfűző vagy akár gumikábel is. Fontos, hogy erős legyen, hiszen ezzel markoljuk meg az egész zsákot. Egyébként már az első próbacsomagolásnál meglepődhetünk, hoy mint nyeli el három-négy ember táborozáskor nélkülözhetetlen holmiját. Fontos persze a szépen hajtogatott elrendezés. A norvég tengerészek hagyományos pakolóver- senyét legutóbb négy télikabáttal nyerték meg. Amennyiben a zsák alja megkopna, ne cseréljük ki újjal, hanem varrjunk rá még egy aljat. Annál patiná- sabb, minél több feneke van. Arról nem is szólva, hogy rejtekhelyei is készíthetünk. LB A tábort ajánlatos őrizni is Elnézzük a vadnyugati filmek hajdani szekértáborainak őrzését, és arra kell gondolnunk: rossz akaratú emberek mindig és mindenütt léteztek, ezért a személy- és vagyonvédelemre az alkalmi táborozások idején is be kell rendezkednünk. Kiváltképp a gépkocsik jelentenek kedvelt célpontokat, mert ha csomagterük üres is, a benzint leszívhatják, sőt a kerekeket is leszerelhetik. Ha a túratársaság több járművel ver tábort, ajánlatos az egy kocsi-egy sátor sakktáblaszerű elrendeződés, egy kocsinak pedig olyan magaslati vagy távlati szögben való félreállítása, amelyből belátható a környék. Az éjszakai órákban (rendszeresen váltott) őrszem legfontosabb feladata: rendszertelen időközökben, néhány pillanatra felvillantani a fényszórókat. Ennek elriasztó hatása van, hiszen az ébrenlétet tudatosítja a tolvajjelöltekkel. Ugyanígy a csak sátortábor esetében is érdemes az egyiket strázsának minősíteni egy viszonylagos magaslati ponton. Öt-tíz percenként innen is pásztázható a táj, de legalább az út vagy az ösvény. A tolvajok ugyanis kerülik a lomberdőkön vagy csalitokon való áthaladást, mely az ágak csapódásának zajával jár. (Folytatás a 9. oldalon) Tűzrakás - tanuljunk az indiánoktól!- Soha ennyi erdőtűz! - sóhajtozik a megyei tűzoltóság ügyeletese. - Sajnos, a nyár végi forróság ennek az „évadja”. Ráadásul a hátrahagyott pernye és zsarátnok a szél hatására bele-belekaphat a nagy gonddal művelt konyhakertekbe is. A nappali hőhullámok után, a gyorsan kihűlő estéken kellemes időtöltés - s egyben főzőalkalmatosság is - a bográcsos. De ezt is elronthatja, veszélyeztetheti az alatta rosszul rakott tűz. A szakember főleg az új kiskerttulajdonos városi ember praktikáitól tart, a kocsiból előkapott marmonkannától és a benzinnel megöntözött farakástól. Ám a benzingőz nemcsak robbanásveszélyeket hordoz, de beszivárgásával megsavanyíthatja, meg is fertőzheti az ételt. Más eset, amikor spirituszkockával vagy denaturált szesszel segítjük a „tábori sparhelt” begyújtását, de ez is csak akkor indokolt, ha eső áztatta a bozótost, és nem száraz a rőzsének- való. Lássuk, hogyan csinálják ezt az indiánok, ahol elmaradtak már a tűzcsiholás kőkorszaki változatai, de az ifjúvá avatás szertartásához már nemcsak a lándzsahajítás, hanem a tűzrakás művészete is hozzátartozik. Kezdődik minden a tűzhely kialakításával, vagyis a felnőtt- harcos-lépés (kb. 75 centi) sugarú kör kövekkel való körberakásával és közülük a föld kikaparásával. Ezt kupacba hordják tűzoltási célból. Ezután megkezdődik a „tűzwigwam” felépítése, vagyis az indiánsátor kúp alakú bordázatának utánzása előbb ujjnyi vastag ágakból, majd e fölé kerül egy gúla, dupla vastagságú- akból, végül szintén egy arasznyi szintkülönbséggel a karvas- tagságúak „boltozata”. A réseken át bedugják a késekkel „meghámozott”, de visszahajtó héjától meg nem szabadított puhafát és rozsét, mely könnyen tüzet fog, és átjárja az illatosí- tónak használt zöld leveleket, füveket is. így elérhető, hogy a tábortűz önmagától „kapcsol mind magasabb fokozatra”, és a körülötte ülőknek jó ideig alkalmuk van a sütni-főzni való elkészítésére. Az előre beszúrt vaslábakra ilyenkor kerül rá a főzőedény, a hal- vagy hússütő rostlemez. Fontos, hogy az utánpótlásul szolgáló ágak lehetőleg azonos vastagságúak legyenek, és csillagszerűen kerüljenek berakásra. így a tűz mindig egyenletes lesz. körülötte leülepszik a parázs, mely a lángrakapás veszélye nélkül alkalmas a nyársra tűzött húsok és szalonnadarabkák pirítására. A tűz kialvása mindig csak látszólagos. Ajánlatos a kitermelt föld visszaszórása a hamura is. L. B. A tutaj gyorsan előállítható jármű A történelembe - mind a legutóbbi időkig - úgy „úszott be” a tutaj, mint gyorsan előállítható vízi jármű, mely vízsodrással, evezéssel vagy vitorlával viszonylag nagy távolságok megtételére is képes. Hátára lombkunyhó vagy sátor is állítható, melyek ha gondosan illeszkednek a tartógerendákhoz, még léket sem kaphatnak. Afrika és Ázsia népvándorlásaiban is nagy szerepet játszottak a háncskötéllel összefűzött bam- buszrudak, sőt az európai irodalomban is helyet kapott mint Charriére-Papillon, a legendás Pillangó Ördög-szigetről való menekülésének eszköze, a kókuszzsákos tutaj. Ám mit tegyen, akinek háza táján nem nő vadon sem a kókusz, sem a bambusz, s nincsenek a házépítésre is alkalmas fagerendák sem? Vannak viszont - így a tapasztalat - bontásból eredő deszkapallók, amelyek egymás mellé szabhatók kézi fűrésszel és ácskapoccsal, vagy keresztpántokkal rögzíthetők. Mivel azonban az a bizonyos „vízbe mártott test” kezdetű fizikai törvény ilyenkor is érezteti hatását, fokozni kényszerülünk az úszó elemek alkalmazását. Kínálják magukat az agyonfoltozott autógumi-tömlők, de sikerrel kísérletezett egy kölyökcsapat gondosan egymáshoz drótozott kóláspalackokkal is. Kétszer harminc műanyag flakont raktak glédába, előbb szigetelőszalaggal, majd keretként odaszegezett lécekkel. Ezáltal a kövek élétől is megvédték azokat. Ügyes volt az az ezermester csapat is, mely két, használatból kivont fém öltözőszekrényt használt a tutaj alapjául. A nyílásukkal lefelé vízbe eresztett - búvárharang hatást utánzó - aljzatok teherbírása igen nagy. Próbáljuk csak meg mosdótálunkban a felfordított szappantartót víz alá nyomni, bizony, csak erővel lehet. Fontos, hogy szerelésnél a szegek és csavarok alá kis gumialátét kerüljön, nehogy - akár fentről is - a vízszivárgás kikezdje a légüres teret. Egy kis családi csónakázás Nyáridőben a Tisza-parton mindig kellemesen telik az idő
