Új Néplap, 1993. július (4. évfolyam, 151-177. szám)
1993-07-30 / 176. szám
1993. július 30., péntek 9 Tábori tanácsok Egy kis barlangászás - de óvatosan! Előre kell bocsátanunk: a felszerelés házilag ezúttal el nem készíthető, de darabonként - későbbi részletezés szerint - kölcsönbe kérhető. Ezért hát vessük el a hirtelen kínálkozó lehetőségeket és ha barlangra bukkannánk, hagyjuk legköze- lebbre a behatolást. Jószerivel azt sem lehet tudni, hogy odalent a hőmérséklet a kezdeti lehűlés után tovább csökken-e, vagy valami gejzír, hőforrás közelsége okán felme- legszik-e? Egy bizonyos, hogy a vízpermettől, nyirkosságtól, éles-hegyes kiszögelésektől, kavics és kőomlástól védelem kell. Szükséges tehát mindenképp egy vízhatlan overall, erős, gumitalpú bakancs és egy kézifokosként alkalmazható hosszúnyelű, de kisfejű csákány. Gumicsizmával ne is kísérletezzünk. Nem fogja jól a bokánkat, viszont szárába víz is folyhat felülről. Ha földalatti tórendszer vagy búvópatak vár feltárásra, ajánlatos csatorna- tisztítók vagy hálóhúzó halászok csizmával egybeszabott guminadrágjának kölcsönkérése. A fejfedőért viszont szereldei munkás ismerősünkhöz forduljunk, bár még jobb az a vájársisak, amelyre lámpa is van szerelve. Célszerű vastag bőrövet kötni, amibe veszély esetén a mentőkötél is beakasztható. Egyébként személyenként egy tízméternyi, magas szakítószilárdságú kötél egészítheti ki a felszerelést. Ezt a földön 8-as alakba formáljuk és hátizsákszerűen vesszük vállunkra. Bár a csoport tagjai csak kötéldobás távolságnyira (vagyis tíz méterre) távolodhatnak el egymástól, meg kell szervezni a külvilággal való kapcsolattartást. Bármily különösen hangzik is, az elemmel működő játéktelefonok, és köztük a száz métert nem meghaladó zsinór biztosíthatja ezt az igényt. A vezeték még arra is alkalmas, hogy általa veszély esetén megtalálható legyen a csoport. Legyen szerszámos táska a kutatóknál, benne elsősegély készlet is, meg kis tasakok falakból kinyert kődarabkák tárolására, üveg a vízmintákra. Hasznos lehet egy vakus fotógép is az észlelések rögzítésére, vigyázzunk viszont arra, hogy magnéziumot ne lobbantsunk, tüzet ne gyújtsunk. Óvakodjunk a sípjelektől is, hiszen a magas hangok, jóllehet ritkán, de olykor kőomlást is okozhatnak. Hogy mi mindenből állhat még egy félprofi barlangász felszerelése, azt épp oly nehéz lajtsromba gyűjteni, mint egy dzsungelvadászét, ugyanis mindketten számtalan ismeretlen veszéllyel találkozhatnak. De ez az „alvilág” még titokzatosabb. Legyünk óvatosak! Táborozás teljes kényelemben - így igazán könnyű Baleset, betegség is előfordulhat A tábort ajánlatos őrizni is (Folytatás a 8. oldalról) Más a helyzet, amikor sátor sincs, amikor mindössze hálózsákokba bújva éjszakáznak a turisták. Ilyenkor az őrszemnek nem a magaslati pontot, hanem éppenséggel a mélyebb szinteken kell figyelőállást foglalnia. A nyáréjszakák ugyanis nem át- látatlanok; holdfényesek, derengések, amikoris a lopakodók körvonalai - alulról nézve - kirajzolódnak a horizontra. Hasznos a „csali-módszer”, amelyet egy félméter magasban körkörösen kifeszített damilszál jelent. A nyulak átszökellnek alatta, de ha ember közelít, beleütközik. A láthatatlan kerítésre akasztott kavicsos konzervdobozok pedig csörgésükkel jelzik az illetéktelen látogatót. Nem árt, ha az őrszem vág magának egy jókora husángot, hiszen az esetleges támadók sem járnak üres kézzel. Ha támadás érné a tábort, fontos, hogy nagy hangzavar fogadja a behatolókat. Autókürt, síp, felerősített rádióhang, ha van, nem árt egy riasztópisztoly vagy durrancs messzehangzó zajhatása. Ám a gázspraytől óvakodjunk, mert egy esetleges felfordulásban nem kívánt személyben is kárt tehet. Nemrégiben - írja egy francia bűnügyi magazin - diáklányok sátortáborából azért menekültek fejvesztve a támadó huligánok, mert hirtelen megszólalt egy rendőrautó szirénája. Csak később derült ki, hogy egy előrelátó amazon telepes magnójáról szólt a riasztó hang. A módszer átvehető. LB Tisztázzuk mindenekelőtt: mit értünk a fogalmon? A válasz: azoknak a rendszabályoknak és eljárásoknak az összességét, amelyekkel balesetek, hirtelen keletkező testi sérülések, vagy rohamszerű állapotok esetén a beteg életét igyekszünk megvédeni mindaddig, amíg orvos kezébe nem kerül. Ám vonatkozhat mindez önnön magunkra is, vagyis a társak, segítők nélküli önmentésre és olyan gyógykezelési igényre, mely átsegít a krízisállapoton. Kezdjük ezért az egyszerűbbel, a zsebpatikával. Egy gyógyszer- tárban fellelhető többszáz gyógyszerféleségből itt legfeljebb arra a néhányra van szükség, amelyet rendszeresen szedünk, s amelyet hajlamaink indokolnak, a fejfájástól a gyomorégésig. De azért ott a helye a láz- és fájdalomcsillapítónak, a széntablettának, hashajtónak, tábori körülményeket véve figyelembe pedig a különféle an- tiszeptikus kenőcsöknek és pe- nicilineknek. Figyelmet érdemel viszont az az orvosi megállapítás, miszerint a bárkit-bár- mikor elérhető influenza bármilyen pasztilla helyett jobban gyógyítható C-vitamin szándékos túladagolásával, mely löketszerűen leküzdni a kórokozókat. Rátérve második témánkra: a házipatika önálló része a mentődoboz. Szerepe a külsérelmek esetén nő meg, hiszen szakemberektől távol még egy törött kar sínbehelyezésére is fel kell készülni. Először azonban a sebek ellátása kövekezik, amihez fertőtlenítőszer, jódtinktúra és alkohol is szükséges. Habár jobb híján folyó, tiszta vízzel is kiáztathatjuk a sebkörnyéket, miután a szennyezett ruhadarabokat eltávolítottuk közeléből. Nyílt bőrsebből azonban semmit, főleg belekerült idegen testeket eltávolítani nem szabad. Szükséges viszont csíramentes gézkötés alkalmazása, fölé rakott vattával, pólyázással vagy tapaszos rögzítéssel. Ezért is hasznos és fontos a különböző méretű steril tapaszok (hansa- plastok) tárolása. Ezek oly kis helyet foglalnak el, hogy még igazolványtartónkban is helyet kaphatnak. Mivel a táborozás alatt e tanácsadó fejezet csak néhány napos városi távollétet tételez fel, nem is vállalkozhat többre, mint a sérülések elfertő- zésének megakadályozására, s a különféle veszélygócok megfékezésére. Ne kísérletezzünk gyógyszerekkel, legfeljebb idegnyugtatóval próbálkozzunk, amíg a segítség megérkezik. LB A fényképek: maradandó emlékek Minden táborozás és kirándulás annyit ér, amennyi maradandó emléket is jelent. Ezért is szeretünk fényképezni és később elmélázni a tovatűnt időkön. Habár a filmnyersanyag és „kidolgozásuk” nem olcsó passzió, jó, ha tudjuk: a napfényes jó idő nem kíván érzékeny, s éppen ezért drága filmet, a 6x6 vagy 6x9-es hagyományos méret pedig költségcsökkentő tényező, mert nem szükséges a nagyítás sem. A legszebb tájakon is ügyeljünk rá, hogy a természet jellegzetességei és a lencsevégre kapott személyek egyaránt a maguk teljességében érvényesüljenek. Ezért aztán addig-ad- dig kell közelebb csalni (hívni) a fényképezendőket a lencséhez, amíg a kiválasztott háttérrel egybeötvöződnek. Önmagát a tájat fényképezni nemigen érdemes, hiszen a hagyományos anzixok százszámra találhatók minden trafikban és útikalauzban. Családi albumunkban akkor lesz hiteles a kép, ha a szép megkapó táj és az ottjárt ember együtt szerepel rajta. A fénykép lételeme - a nevében is fellelhető - fény. Kerüljük azonban a déli, hosszú, szemámyékokat is okozó napsugarakat és összpontosítsunk arra, hogy mindig kameránk mögül süssön. Biztosra mehetünk a délelőtti, viszonylag lapos (nem meredek) napsütéssel és megkapóan szép látványt ígér az alkonyi fény is. Folyó- vagy tóparton ügyeljünk arra, hogy a víz, akár egy tükör, megsokszorozva veri vissza, szinte szikráztatja a napsugarakat. Ilyenkor halványzöld szűrő alkalmazása célszerű, mely fóliából otthon is elkészíthető. A felhők „kiemelésére” narancssárga előtét előnyős. Jó ha tudjuk: nem minden esti felvételnél szükséges vaku vagy műfény. Ha a látvány mozdulatlan (pl. egy kivilágított utcasor vagy kirakat) állványra tett, vagy feltámasztott gépünkkel, a tartós lencsenyitás szép képet eredményezhet. Az autók lámpái ilyenkor fénykígyókat rajzolnak az aszfaltdzsungelre. Szándékosan nem szóltunk ehelyütt a professzionális „ön- beállítós” szupergépekről, amelyeket egyébként is lassan leköröznek a hivalkodó videósok. Olyan közhasznú tanácsokkal igyekeztünk olvasóink szolgálatára lenni, amelyek fontosak a családi fotóalbumok megtöltésére. Hiszen a kétkedők máig is úgy tartják, „hiszem, ha látom... ha kép van róla”. Napjaink túráiról, utazásairól pedig lehet tény-képeket mutatni. Ez is sátor, csak éppen a formája üt el a megszokottól Bográcsos halászlé Vannak ősérgi szokások. Egy halvendéglőben például nem illik marhahúst kérni, a borkóstolóban sört. Kötelességszerűen illeszkedik viszont a vízparti táborozások étrendjéhez a halászlé. A tábori halvacsoráknak akár tucatnyi résztvevője is lehet, körülülik a tüzet'figyelik a bográcsot, és várják, hogy mielőbb porciózásra kerüljön a halászlé, aminek illata már ott szálldos a levegőben. Lássuk, mi előzi meg az asztalhoz ülést: Alaposan megmossuk a pontyot, kifilézzük és gondosan megtisztított fejét, csontját egy pár darab hagyma rászeletelése után, megsózva, bő vízben feltesszük főni. A felforrástól számított 30 percen át hagyjuk még lobogó láng fölött. Ez alatt a halszeleteket megsózzuk és lábasba rakjuk, megszórjuk tűzpiros paprikával, rátesz- szük a karikára vágott zöldpaprikát és a friss paradicsomot. Áz időközben megfőtt halcsontlevet ráöntjük a halra, jól felforraljuk, majd egyenletes tűzön puhára főzzük. Szeged környéki halászmesterek (akik máig is Tisza-vízzel főzik a halászlét) a halcsontok közé egy-egy darab megtisztított keszeget is tesznek ízesítőül, vagy harcsával, süllővel fokozzák a zamat sokféleségét. A bográcsot ők is lefedik a főzés idejére és csak tízpercenként jár körbe a kóstoló kanál. A tálaláshoz készítsünk elő sót, édes-, erős-, és cseresznye-paprikát. Még laktatóbb a halászlé, ha lecsósan készítjük el. Ebben az esetben kis kockákra vágott szalonnát is pirítunk, vágott hagymát keverünk hozzá, majd feldarabolt zöldpaprikát és paradicsomot. Négy-öt perces párolás után mindezt ráöntjük az időközben felszelt és megsózott pontyszeletekre. A forrást követően ezúttal csak öt percet kell várni tálalásig. FEGYELEM A HONVÉDSÉGNÉL Derék • Mennyi illetéket kell fizetnünk augusztus 20-tól? • Heroin ellen iboga? • Mire jó a pénzcsere Oroszországban? • Miként gyűjti be az ÁVÜ az irodaházakat? •• •* I ...egyszerűen minden
