Új Néplap, 1993. július (4. évfolyam, 151-177. szám)
1993-07-24 / 171. szám
1993. július 24., szombat ICörkép---képregény 7 „ Az anyám? Nem tudok róla semmit. Lehet, hogy Borsodban él, de lehet, hogy már meg is halt” Az átmeneti szálló lakói Segítség azoknak, akik nehezen boldogulnak Karcagon az ERME-ház vezetői 1990-ben előzetes felmérés után kialakítottak a házban hét ággyal egy átmeneti szállást, amelyben jelenleg hárman laknak. Olykor elmennek néhány napra, aztán újra visszajönnek, mert elfogyott a pénzük, vagy mert nem találták meg számításaikat. Nyáron este fél 8-kor van a kapunyitás, s reggel 8-kor kell elhagyniuk a szállást. így történt ez ott-jár- tamkor is, s ekkor tudták meg a férfiak, hogy „vizit” lesz. Kinyílt az ajtó, s beléptünk. A sarokban lévő szögre vállfákra felakasztott ingeket, nadrágokat láttam, az ágy alatt rossz zoknit, papucsot. Az egyik ágyat pléddel letakarta a gazdája, a másikon egy kupacban ruhák voltak. Sajnos, nincs szekrény, így a székre, ágyra pakolnak. A szoba közepén egy asztal áll. A széken pohár, az ablak mellett tévé, rádió. A szállás két lakójával, Csabával és Ferivel beszélgettem. Míg körbenéztem, addig Feri gyorsan összeszedte a kötélről a ruhákat, mert eleredt az eső. Lepakolta az ágyra, s leült a székre. A kék szemű, bajuszos férfit Csabának hívják, 39 éves, s áprilistól van itt - tudom meg tőle. Nehezen kezd bele élete történetébe . . . 1985-ben szűnt meg a munkahelye a SZIM-ben, s ekkor felment Pestre. „Ott dolgoztam az Erdért-nél ’90 novemberéig. Onnan a söriparhoz akartam elhelyezkedni, alkalmasságit csináltattam, de a tüdőszűrőn „elbuktam”. Egy korábbi tüdőgyulladásból visszamaradt valami. Munkahely helyett kórházba kerültem. Aztán megkerestem Gyömrőn apámat. Hozzáköltöztem, s a tb-nél ügyviteli alkalmazottként dolgoztam egészen odáig, amíg a mostohám el nem küldött ... A keresztlányom ballagására összegyűlt a család, s ekkor már tudtam, a feleség nem szívesen lát. Egy hét haladékot adott, hogy szállást keressek.”- Hova pakolt innen?- Az állomásra. Egy hétig még innen jártam dolgozni, a tisztálkodást úgy-ahogy megoldottam ... Ne beszéljünk erről többet - kérte.- Mit csinált ezután?- Csavarogtam. Pesten, Nagykátán, két évig. Ott aludtam, ahol padot találtam. Meguntam, s visszajöttem Karcagra.- Hogyan fogadták a: ismerősei? Meglepődtek, de nem kérdeztek. Azért sejtették, hogy hol járhattam... látszott rajtam - mondta kezét tördve. - Megtörtem, nem éreztem magam embernek, állandóan zaklattak a rendőrök. Egy volt munkatársam családja segített abban, hogy idekerüljek.- Miből él?- Még nem kaptam meg a segélyemet, ami körülbelül 7000 forint lesz, addig hitelből. Az ebédemért sem tudtam április óta fizetni.- Milyen tervei vannak?- Albérletbe szeretnék menni, s talán egy ismerősnél munkát is találok, ha kiváltja az ipart. Nem tudom, mit csináltam volna, ha nincs ez a szállás. Ismét a csavargás jött volna, de azt már meguntam.- Hogyan telnek a napjai?- Keresek elfoglaltságot, télen pedig marad a pályaudvar. Esténként kimosom a ruháimat, s megnielegítjük a vacsorát, aztán reggel elölről kezdjük. Ha nyugodtan szembe tudok nézni apámmal, akkor újból felkeresem majd. Feri, aki eddig csendben ült, ráállt a beszélgetésre. Ő is Karcagon született, nyolcéves koráig Oroszlányban élt, majd ismét itt. Családjáról elmondta, hogy nővéréről, aki Szolnokon él, semmit nem tud, nem válaszolt a levelére, nem tudja a címét.- Nem akarta megkeresni?- De igen, csak nem vagyok abban a helyzetben, hogy ezt megtehessem.- Hol dolgozott korábban?- Sovány, gyenge gyerek voltam, de engedtem anyám kérésének, otthagytam a szakmunkásképzőt, s elmentem a bányába dolgozni. Ez olyan fizikai megterhelést jelentett - mondta, s maga is elmosolyodott hogy amikor felvettem a gerendát, összeestem alatta. Ilyen kemény volt az indulás, majd itt Karcagon dolgoztam több munkahelyen is.- Korábban önt sokat láttam az állomáson aludni. Az anyja nem fogadta vissza?- Az anyám? Nem tudok róla semmit. Lehet, hogy Borsodban él, de lehet, hogy már meg is halt. Látja, akik közel vannak hozzám, nem tudok róluk semmit. Több rokonom van itt, de ők magukkal vannak elfoglalva. Jó napot kívánok, csókolom, hogy tetszik lenni? - ennyi a kapcsolatunk.- Ont a baptista közösség befogadta. Ők sem segítenek?- Erről nem szeretnék beszélni, csak annyit, hogy vannak problémák az életemben, de reménykedem, hogy ki tudok kevergőzni a káoszból. A gyülekezetvezető mondta, hogy Budafokon tudna állást nekem, ott is van imaház ... Úgy érzem, engem senki nem tud meggyógyítani, csak Jézus.- Beteg?- Lelkileg, s ebben más nem tud segíteni. Itt is gondjaim vannak, mert nem tudok az ebédért fizetni... Bennem van a reménység, az isteni kegyelem, ez túlsegít a bajokon. Szeretném rendezni az adósságaimat, s új életet kezdeni. Napjaimat a város szélén töltöm, ahol a Bibliát olvasom. Kapcsolatba kerülök Istennel.- Nem tartják a barátai különcnek?- Nem. Elfogadtak olyannak, amilyen vagyok. Segítséget ígértek, hisz a harmadik ik- szen túl már meg kellene alapoznom a jövőmet, ha sikerül... Elköszöntem a szállás lakóitól, akik bíznak a jobb jövőben, de tudják, hogy külső segítség nélkül nem boldogulnak.- de A falakon fotók, sűrűn egymás mellett... Ez áll az egyik kép alatt: „Lajos komám”. Markánsan lekonyult bajúsz, róla van szó, a fotóstársról: ifj. Papi Lajosról. Fordítva is lehetne: „Imre komám”. Szentesi fotós. Szatmári Imre. Számlálatlanul sok helyre eljutottak már a képei széles e hazában, és szerte a nagyvilágban. Hogy mi miatt kapnak zöld utat a fotói, s számtalan esetben díjakat is? Ezt így egy szóval... Ott és akkor kat- tintja el a gépét, amikor éppen kell. Hibátlanul érez rá a látványtöbbletre, a természetesség különös eseteire. Jól egészíti ki a felvevőgép pontoságát a fotós alázata a természet, az esendő és elmúlásra kész emberek előtt. Rafináltam de követhető módon kap teret Szatmári Imre szubjektívizmusa. A képek kialakításakor szüntelenül jelen van a műgond, a képzelet és a tényszerű összekapcsoltan szerepeltetése. A kiálltást július végéig tekinthetik meg az érdeklődők a kisújszállási Alkotóházban (Nyár utca 8.). Sz. E. Szatmári Imre: Kanyar Matematikai diákolimpia Magyarország csapata a negyedik helyet szerezte meg a július 13-a és 24-e között Isztambulban megrendezett 34. Nemzetközi Matematikai Diákolimpián. A versenyen 73 ország csapata indult. A mieink három arany-, egy ezüst- és két bronzérmet nyertek. A diákolimpia első tíz helyezettje: 1. Kína, 2. Németország, 3. Oroszország, 4. Magyarország, 5. Bulgária, 6. Irán, 7.Amerikai Egyesült Államok, 8. Franciország, 9. Tajvan, 10. Vietnam. (MTI) MM TKTA : KI Só T'KREUC I L. JK A HUWOK CSILLAGA, MM RAJZOLTA: TAZEKAS ATTILA Fotótárlaton Hibátlanul érez rá a látványtöbbletre
