Új Néplap, 1993. július (4. évfolyam, 151-177. szám)

1993-07-01 / 151. szám

4 1993. július 1., csütörtök A szerkesztőség postájából Nincs béke a meggyfák alatt Többször leírtuk már egy-egy ügy kapcsán: Rossz szomszédság - török átok. Esetünkben azonban átvitt értelemben beszélhetünk szomszédságról. V. T. - panaszosunk - házát 1982-ben életveszé­lyessé nyilvánította a Szolnok Városi Tanács műszaki osztálya. El­helyezték őt egy állami bérlakásban, a házat pedig lebontották; a te­lekre építési tilalmat rendeltek el. Akár pontot is tehetnénk a törté­net végére, de még csak most kezdjük el históriánkat. V. T.-t ugyanis tíz év után is visszahúzza a szíve volt otthona színhelyére. Érthető! Nem? Csakhogy nem a régi jó szomszédokat látogatja, mint azt naivan elképzelnénk. Nem. A most 71 éves G. I.-t azzal vádolja: nem vásárolt magának konyhakertet, inkább a háza előtt lévő, sőt az ő telke előtti területet is „elfoglalta”, s bekerítette. Lu­cernát, gyümölcsfákat, miegyebet telepített bele. Betonjárdát is ké­szített, hogy nagyobb záporok idején is be tudjon menni lucernát kaszálni, meggyet szedni. „Nem tudom, kinek fizet érte bérleti díjat és mennyit, de az tény, hogy a telkemre az utcáról való bejárást megszűntette.” Súlyos vádak - lennének. Ezzel szemben mi a valóság? És ezt bírósági végzés, több jegy­zőkönyv „hitelesíti”. Amióta V. T. kiköltözött házából, az ingatlan rendszeres karbantartásáról, műveléséről nem gondoskodik, ese­tenként két méter magasra nő a gyomnövényzet. Megesett, hogy az eredménytelen hatósági felszólítások után a városi költségvetést terhelő közérdekű védekezést rendeltek el a telken. A pénzbírság sem serkentette tettekre a tulajdonost. Az elhagyatott telek kárté­kony rágcsálók búvóhelyéül szolgál, a szomszédok gondosan mű­velt növényzetét, gyümölcsfáit veszélyezteti levéltetvekkel, kárte­vőkkel. Éppen hat éve, hogy úgy tűnt: megnyugtatóan rendeződik a vita. Az akkor VT. Közterületfenntartó Intézmény Városgondnoksági Iroda megbízta G. I. nyugdíjast, hogy a háza előtti, valamint a V. T. telke előtti közterületet társadalmi munkában gondozza. „Tevé­kenységébe a zöld terület ápolása, fák, bokrok karbantartása tarto­zik...” A megbízás a várospolitikai célkitűzések jegyében, a „Tiszta, virágos Szolnokért” mozgalom jegyében köttetett - tűnik ki a meg­állapodásból. Aki azt hiszi, hogy ezzel minden rendben, téved! Mert nem a háza előtti, s a volt szomszédja telke előtti terület gon­dozója jött a szerkesztőségbe panaszkodni! ... íme a ház, s előtte a közterület. Kétségkívül igaz, G. I. elkerítette az általa rendben tartott területet. Na, nem kőkerítéssel, mindössze néhány szál drótot húzott ki - a kutyák grasszája miatt! V. T. bár­mikor, bármilyen gépkocsival bejuthat a telkére. Sajnos, nincs béke a... meggyfák alatt, körül... Mert valóban vannak meggyfák is, csak azok ezen a felvételen nem láthatók. Adná az ég, hogy Szolnokon, és másutt is minél több ilyen, virággal, gyümölcsfával teli, gondo­zott közterület lenne. Hajói megnézzük, van ám munka vele, ráadá­sul a drága vízzel locsolni kell néha. - És ebbe is „beleköt” valaki. Inkább köszönet jár(na) a jobb- és a bal oldali szomszédnak. Ketten, közösen irtják ugyanis a gazt a „gazdátlan” telekről. Hogy védjék a magukét! - fj ­Lassú-expressz! Meglehet, a jelző kissé pro­fán, de esetünkben arról van szó, hogy egy expressz-levelet késve vittek ki a címzettnek! Pedig az expressz = soron kívül továbbítandó postai küldemény. T. M. törökszentmiklósi ol­vasónknak egy-egy levél össze­kötő kapocs Szegeden tanuló leányával, aki június 11-én is így adott hírt magáról. Június 13-án hiába várta édesanyját, ő nem tudhatta, hogy a „gyerek” hívja! Június 14-én kapta csak meg a levelet. Szaladt vele a postára. A küldemény ráadásul zsírpecsétes is volt. Kiderült: 1. a kézbesítő megfeledkezett róla, hogy az expressz levél a táská­jában lapul; 2. vajat vásárolt, amelyet valahová el kellett rak­nia ... így lett a levél va- jas-expressz! T. M. leánya hiába kapta vissza Szegeden a feleslegesen kiadott 30 forintját! Többet nem ad fel expressz levelet! K. I.-né-t - a hírlapkézbesítőt - hi­ába vonta felelősségre a hiva­talvezető: a „lánc” elszakadt. Felháborító? Felháborító! Ez év január 7-én Felhábo­rító! címmel jelent meg az a panasz, amelyet huszonhár­mán írtak alá. A szolnoki Ku- rucz-, Garibaldi és Ceglédi út által határolt közterületen lévő játszóteret - amelyet tár­sadalmi munkában készítettek - a Kurucz utca 18. szám alá költöző már-már kisajátítja. Képet is közöltünk a helyszín­ről, s a polgármesteri hivatal állásfoglalását: a játszótér helyreállítására, az engedély nélkül épített garázs és kerí­tés lebontására kötelezték az illetőt. Június 15-én érkezett hoz­zánk az újabb levél: öt teljes hónap telt el a panasz benyúj­tása és az újságcikk megjele­nése óta, de semminemű vál­tozás nem történt. Érthető, hogy az érintettek ezek után nem csak felháborítónak tart­ják az esetet, hanem: „...mélységes csalódásunk­nak is hangot adva követel­jük kérésünk és a polgár- mesteri hivatal által ígért játszótér helyreállítását, mivel a közbelépésnek nyomát sem látni! Nem ígé­reteket, hanem konkrét intéz­kedést kérünk. Joggal kérdez­zük tehát (nem Önöktől!): ho­gyan kötelezte a polgármes­teri hivatal az engedély nélkül épített garázs és kerítés lebon­tására az „illetőt”? Mezőgazdaságunk Nem kerülhet ebek harmincadjára Kiszámíthatatlan, hogy a me­zőgazdaság eladósítása milyen következményekkel járna a pa­rasztságra, s az egész magyar társadalomra. Azt mondja egy régi közmondás, hogy: „Akinek nincsen esze, annak fejlett az ösztöne!”. Ezzel az ösztönnel érzem én, hogy ha a sorsunkat intézők elfogadják azt az egyre sűrűbben hangoztatott kívánsá­gukat, hogy a bankok adhassa­nak hitelt a termőföldre, nem­sokára oda jutunk, mint a har­mincas években: megütik a do­bot a földjeink felett és úgy rántják ki a talpunk alól, hogy hatot bukfencezve, a semmiben kötünk ki! A leghatározottabban tiltako­zom a termőföldre adható - még kamatmentes - hitel nyúj­tása ellen!!! Tiltakozom az el­len, hogy mezőgazdaságunk ebek harmincadjára kerüljön! Gondolom, senki nem akarja, hogy az 1930-as évek nyomorú­sága megismétlődjön. Hogy egy hitelbe vásárolt fogasos vetőgé­pért 15-20 holdat árverezzenek, és így tovább... És csak a pa­rasztokét. Mert az úri birtokokat 500 hold felett védetté nyilvání­tották! Az immáron teljesen ko­paszra nyírt mezőgazdaságun­kat a sorsunkat intézők ne a termőföld külföldieknek történő eladásával állítsák talpra, mint azt a földművelésügyi államtit­kár nemrég javasolta. Szerinte másképp nem lehet hatékonnyá tenni a mezőgazdaságot. Aki csak ebben látja a kivezető útat, azt én nem tartom igazán al­kalmasnak az országos ügyek irányítására! Id. Kanta Gyula, Berekfürdő Műemlékezés „Demokratikus egyszerűséggel” kiiktatták Úgy tűnik, amnéziás zavara­ink nem csupán a közelmúlt időszakára és beidegződéseire terjednek ki, hanem a legfris­sebb időkben is tetten érhetők. Mint a Műemlékbizottság egyik tagja, a minap különös érdeklő­déssel hallgattam, illetve néz­tem a Szolnoki Városi Televízió egyenes adását a városi önkor­mányzati ülésről, és ezen belül a II. világháborús emlékmű pá­lyázatról. Jelen voltam az e té­mában sokat ülésező-munkál- kodó emlékmű-pályázat bíráló bizottságában, s ily módon ré­szese és felelőse is lettem a dön­téseknek. Nos, ebben a bizottságban nem csak két pályázatról volt szó, ahogyan ez a tévé adásából kitűnt, hanem végig háromról. Meglepett és bántott, hogy a harmadik szobrot és alkotóját nem is említették a műsorban, pedig ezt a művet a közönség fele és a bíráló bizottság is ­többre értékelte az anonymitás- nál. A sportban a harmadik he­lyezett még dobogós, az ön- kormányzati döntéseknél bizo­nyára nehezíti a szavazást, ezért „demokratikus egyszerűséggel” kiiktatták, ahelyett, hogy azt is legalább kiállították volna, mert bármennyire is kisebbbségbe szorult szavazatainknál - a kö­zönséget leszámítva - a bíráló bizottságban sorrendben a har­madik mű, azért mégis csak lé­tezett, és felelősségteljes dönté­seknél nem árt a legjobbnak tar­tott háromból választani. Fő­képp akkor, ha azt - amint az a tévé-adásból egyébként szintén kiderült - jórészt a nép közada­kozásából akarjuk kivitelezni. Oly esetben különösen tanácsos a figuratív, és nonfiguratív al­ternatívája mellett a laikusok tetszési indexét is rögzíteni, ha mást nem, legalább megemlí­teni. Horváth Attila Sikeres tanévzárás után Megérdemelt kikapcsolódás í. A szolnoki Fiumei úti iskola nevelői ismét gazdag szünidei programot szerveztek tanulóik­nak. Mintegy négyszáz gyer­mek vesz részt a négy tábor programjában. Az első lehető­ség - amely immáron az intéz­mény koncepciójában rangos helyet foglal el -a nyári erdei iskola. Ezt másodízben szerve­zik meg, a tavalyi jó tapasztala­tokra alapozva. Június 23-30 között a bükkszentkereszti Ifjú­sági Táborban töltenek nyolc napot a diákok. A Bükki Nem­zeti Park alapos megismerése mellett az anyanyelvi ismeretek ápolására, az idegennyelvi tu­dás mélyítésére, a gyakorlati matematika alkalmazására, a számítógép, a videokamera ke­zelésére is mód nyílik. Délutá­nonként szellemi vetélkedők, sportversenyek színesítik az időtöltést. A második „erdei iskola” megvalósítását az intézmény „Művelt emberfőkért” Alapít­ványa, a diákönkormányzat, a Közokatásfejlesztési Alap, a Szolnok Városi Oktatási Kultu­rális Alap, az Ifjúsági Alapít­vány támogatásai, az Állami Biztosító és a Bottyán Kft. tá­mogatása tette lehetővé. A se­gítséget - mindenkinek! - az iskola nevében köszöni: Sulák Istvánná igazgatóhelyettes. 2. Az Abonyi úti Álalános Is­kola is eredményesen zárta a tanévet. A tanári kollektíva több pályázaton vett részt, s ez­zel 300 ezer forinthoz jutottak. Ebből a pénzből valósíthattak meg több elképzelést. Június 14-től 20-ig az első-negyedik osztályos tanulók Füzérrad­ványban nyaralhattak kedvez­ményes térítés ellenében. Az egy hét alatt a gyermekek meg­ismerkedtek Szerencs, Kéked, Hollóháza, Széphalom, Kő­kapu, Sárospatak és Monok ne­vezetességeivel. Felszabadult, családias légkörben töltötték napjaikat a nebulók. A gazdag programról hat tanár gondos­kodott, s mindennap más-más meglepetésről is! Á gyerekek szívesen gondolnak vissza a vakáció első napjaira. - Mind­ezt H.F.-né szolnoki szülő írta meg szerkesztőségünknek. 3. Kemény munkával, s örö­mökkel telt a tanév a Mátyás Király Általános Iskolában is. A tanulók és a dolgozók nevé­ben dr. Miskolczi Tamásné igazgatónő köszöni a támoga­tást, amely hozzájárult az ered­ményes oktatáshoz. A diákok emlékezetében örökre megma­radnak a 20 éves jubileum al­kalmából rendezett események. A tanulmányi- és sportverse­nyeken nagyszerűen szerepel­tek a „mátyásos” diákok: ma­tematikából, kémiából, anya­nyelvből, történelemből, torná­ból, különböző atlétikai szá­mokban országos döntőkön áll­tak rajthoz, ahol dobogós he­lyezéseket értek el, vagy az elő­kelő középmezőnyben végez­tek. „Eredményeink további erő­feszítésekre sarkallnak minket. Célunk az, hogy még jobbá te­gyük feltételeinket, és az eddi­giekhez hasonlóan lehetőséget biztosítsunk minden tanítvá­nyunknak képességei maximá­lis kibontakoztatására” - írta többek között dr. Miskolczi Tamásné igazgatónő. A gazos kertek, földek / Es a bosszankodó szomszédok i Küldjön egy képet! „Községünkben a nagy létszámú iparosság meglehetősen fontos szerepet töltött be a kultúrális életben is. 1936-ban a szín­játszócsoport egy székelyföldön játszódó történetet mutatott be. A darab címére már nem emlékszem, de visszagondolva az ak­kori időkre, tisztelettel adózom az elhúnytakra és a még jelenleg is élőkre, mint egyik szereplője az előadásnak”. - Ezt Lovas Ferenc írta Kunmadarasról. Sajnáljuk, hogy nem jelölte meg: hol fedezhetnénk fel a képen őt? „Dohányosok” Ez a fénykép 1951-ben készült az ún. Búzakalász területén, Kunszentmártonban, ahol a nagyapám, B. Kovács József do­hánykertészként (kukás) dolgozott. A kép bal szélén a második a nagyapám, pipával a kezében. Körülötte: a munkacsapata - emlékezik szívesen Fejes László kunszentmártoni olvasónk. Kunmadarast színjátszók Levélíróink gyakran teszik fel a kérdést: mit tegyenek, ha nemtörődöm szomszédjuk, vagy egy-egy, félig-meddig gazdátlan telek miatt saját kert­jüket, gyümölcsfáikat is alig képesek rendben tartani. A kis kertek tulajdonosai - tudjuk - egymásnak sorolják sérelmei­ket, buszmegállókban, a kapuk előtt tárgyalják bajaikat. Át- mentileg ez megnyugtatja ugyan őket, de térülnek-fordul- nak, s ismét a szomszéd kert ágas-bogas gyomnövényeit lát­ják „lelki szemeikkel”. B. I. szolnoki olvasónk is e gondjá­val keresett fel bennünket. „Megnyugtatjuk”, hogy nem csak Szandaszőlősön bosszant­ják az embereket a gondozatlan telkek, kertek. A többször módosított 1987. évi I. Törvény rendelkezik a földről, és végrehajtásáról a 26/1987. (VII. 30.) MT, vala­mint a 8/1987. (XI. 1.) MÉM rendeletek tartalmaznak előírá­sokat. E helyen természetesen nincs módunk fenti jogszabá­lyokat részletesen ismertetni, csupán néhány mondatot raga­dunk ki belőle, azt is „öm­lesztve”, a jogszabály-hely megjelölése nélkül. Némi „ka­paszkodót” talán így is nyújtha­tunk az érdekelteknek. A törvény hatálya kiterjed - az erdő kivételével - az ország területén lévő minden földre. E törvény a föld tulajdonára, használatára, hasznosítására és forgalmára, továbbá a földvéde­lemre vonatkozó rendelkezése­ket állapítja meg. A föld fek­vése szerint belterületi vagy külterületi föld lehet. A tulaj­donos köteles a földet rendel­tetésének megfelelően hasz­nálni vagy hasznosításáról gondoskodni. A használó köteles a termő­földet a művelési ágának meg­felelően hasznosítani, és a föld termékenységének fenntartá­sáról, illetőleg növeléséről gondoskodni. Nem jelenti a hasznosítási kötelezettség el­mulasztását, ha a termőföldet - termelés folytatása nélkül - termőképes állapotban tart­ják. A termőföld termelékeny­ségének megóvása érdekében a használó köteles többek kö­zött a természeti adottságok­nak megfelelő talajvédő mű­velést folytatni. A hasznosítási kötelezettség teljesítését a me­zőgazdasági nagyüzemek kivé­telével a megyei földművelésü­gyi hivatal ellenőrzi. Földvédelmi bírságot köte­les fizetni az, aki neki felróha­tóan a termőföldet nem hasz­nosítja, a termőképes állapot­ban tartást elmulasztja, va­lamint a művelési ágnak meg­felelő növényápolási és nö­vényvédelmi munkát időben nem végzi el. A földvédelmi bírság évi egy alkalommal szabható ki. A földvédelmi já­rulék és a földvédelmi bírság fizetése alól felmentés nem adható és kedvezmény sem engedélyezhető. A földhivatal kártalanítás nélkül állami tulajdonba veszi azt a termőföldet, amelynek hasznosítását, újrahasznosítá­sát a használó felróhatóan el­mulasztotta és ezért vele szem­ben öt éven belül két alka­lommal földvédelmi bírságot szabtak ki. E rendelkezést al­kalmazni kell a belterületen levő, 1500 négyzetméternél na­gyobb, olyan beépítetlen földre is, amelyen mezőgazdasági művelést kell folytatni. A földekkel kapcsolatos ügyekben - ha a törvény és más jogszabályok eltérően nem ren­delkeznek - a következő ható­ságok járnak el: első fokon az ingatlan fekvése szerint illeté­kes körzeti földhivatal; má­sodfokon a megyei földhiva­tal. Kérjük, hogy olvasóink ezen hatóságokat keressék a témával kapcsolatos panaszuk, észrevé­telük rendezése érdekében. Az oldalt összeállította: Farkas Ferencné

Next

/
Oldalképek
Tartalom