Új Néplap, 1993. július (4. évfolyam, 151-177. szám)

1993-07-23 / 170. szám

4 1993. július 23., péntek Határ a csillagos ég... Gazdaság A válság ellenére a világ élvonalában a Mezőgép Meddig növelhetők a közterhek? A vállalat karcsúsodig de üzemet nem zárnak be Sokan követték, követik fi­gyelemmel - nem minden ag­godalom nélkül - a parlamenti, önkormányzati vitákat illeté­kekről, pótköltségvetésről, kö­züzemi díjemelésekről. És so­kakban megfogalmazódik a kérdés, hogy van-e valamilyen kézzelfogható, objektív határa a közterhek növekedésének? Az embernek óhatatlanul eszébe jut a régi tanmese a királyról, aki addig emelte az adókat, amíg országa népe siránkozott miatta. S nyomban leállította az adó­prést, amint az emberek vállvo- nogatva, nevetve fogadták az újabb adóterhek hírét. Van eb­ben némi igazság. A közterhek emelésének csakugyan van objektív határa. Ehhez akkor jut el a társadalom, amikor az állam ugyan külön­böző jogcímeken növeli az el­vonást egyénektől, cégektől - de bevételeinek összege nem gyarapodik, sőt esetleg csök­ken. Sajátossága ennek a határ­nak, amelyhez - félő — közel vagyunk, hogy az adóztató hata­lom csak utólag veszi észre. Akkor, amikor már átlépte. Ezt a határt ugyanis a vállalatok és az egyének magatartása jelöli ki. Az adó a cégeknek és az egyéni termelőknek - költség; ahogy költség számukra a tár­sadalombiztosítási díj, a nyug­díjjárulék, a vám vagy az ilyen-olyan illeték. Ha ezek a költségek átháríthatok a terme­lés következő „lépcsőjére” s végső soron a fogyasztóra (pél­dául azért, mert az előállító mo­nopolhelyzetben van, mint a vasút, a villamosművek vagy mert a kínálatot jelentősen meghaladó a kereslet valami­ből), akkor a termelő kezdetben nem sokat törődik az ilyen, nála csak „átfutó” költségtételekkel. Kivételt jelentenek persze ez alól azok, akik külpiacra ter­melnek, ahol erős a verseny, s áraikat nem tudják emelni. Az export pangása vagy visz- szaesése az első intő jel: a köz­terhek súlyát a külföldi vevő nem vállalja, s inkább onnan vásárol, ahol e terhek kisebbek. Vagyis a közterhek nagysága fontos versenytényező. A következő intő jel: a belpi­acon is csakhamar korlátokba ütközik a költségek fogyasztóra hárítása. A vevő ugyanis - ha jövedelme nem tart lépést az árakkal -, mérsékli fogyasztá­sát, s elsősorban a számára nél­külözhető cikkek vásárlását mellőzi. Ezzel visszaesik a for­galom, s csökkennek az ahhoz közvetlenül kapcsolódó adók­ból származó állami bevételek. A további következmény: visz- szaesik a termelés, a foglalkoz­tatás, ennek nyomán ismét kü­lönböző állami bevételek esnek ki, viszont a szociális kiadások nőnek. Ekkor már a befektetők is visszavonulót fújnak; tőkét vonnak ki az országból, s álta­lában hanyatlani kezd a bel- és külföldi befektetési kedv. Az ál­lami bevételek fundamentumát jelentő gazdasági pezsgés tehát hanyatlásba fordul. Erősödnek az adók legális elhárítását célzó törekvések, egyidejűleg felduz­zad a „második”, az adó eltitko­lására alapuló gazdaság. Ez a szféra pedig annak kínál előnyt, aki vállalja a cinkosság kocká­zatát, s megrendelőként nem kér számlát. .! Ilyenkor egyéb­ként a készpénzes, azaz a nehe­zen ellenőrizhető üzletek is ha­talmasra nőnek, s a gazdaság át­tekinthetetlenné válik. Innen már csak egy lépés a határ, ami­kor - akár a mesében - megmo­solyogják, kinevetik a gazdaság szereplői a hatóságot. Mert tud­ják. hogy az „csak” hatóság és nem mindenhatóság. Bácskai Tamás (FEB) Földgáz helyett tartályos Nemrégiben „konferencia” zajlott a megyeházán a gáz je­gyében. A számos érdeklődő előtt bemutatkozó kft. a vezeté­kes földgáz helyett kínált volna(!) alternatívát a fogyasz­tóknak, azonban konkrét kérdé­sekre képviselői nem tudtak vá­laszolni. Márpedig bármely ér­deklődőnek az első és legfonto­sabb kérdése: mennyibe kerül? Másodikként azonnal jelentke­zik: hogyan oldható meg? Erre a két kérdésre sajnos senki sem kapott választ. így mi sem. Utánajártunk, vajon az or­szágban egyáltalán van már tar­tályos propán vagy propán-bu- tángázt nagy tömegben hasz­náló fogyasztó? Úgy tűnik igen. És talán még a leendő felhasz­náló is tájékozódhat a megvaló­sítás költségeiről, hiszen nem lehet egy Nyugat-Európában működő rendszert egy az egy­ben magyarrá alakítani, a beke­rülési összegről nem is be­szélve. Az ügyben Gombos Zoltán­tól, a Prímagáz Rt. regionális kereskedelmi igazgatójától kap­tunk felvilágosítást. így az álta­luk alkalmazott cseppfolyós propán-bután tartályos gázszol­gáltatásról tudott annak minden zökkenőjével és eredményével együtt beszámolni. Első és egyik legfontosabb információ, hogy rpa hazánkban konkrétan nincs szabályozva a kérdés. így fokozatosan kell egyeztetni a hatóságokkal, ál­lásfoglalást kérni, az engedé­lyeztetési procedúrákat végig­csinálni. A kisfogyasztók eseté­ben a tervező végzi el mindezt. Hogy mennyibe kerül? Nézzünk egy családi házat 100 négyzetméter körüli alapte­rülettel, különleges felhaszná­lást figyelmen kívül hagyva. Egy ilyen fogyasztó éves szin­ten 1,5-2 tonna PB-gázt használ fel, amihez tárolóként az 1,2 tonnás tartály az ideális. A tar­tály 185 ezer forint nettó áron vásárolható meg, ám a bérleti konstrukció ennél jobb, hiszen a berendezés fenntartási, karban­tartási, ellenőrzési feladatait ekkor a bérbeadó látja el - éves szinten „mindössze” - áfa nél­kül - 30 ezer forintért. A gáz ára pedig 29 ezer tonnánként, szin­tén nettó árat véve figyelembe. A tervezési, kivitelezési költség- helytől, kialakítástól függően- általában 100-120 ezer fo­rintra rúg. Viszont a cseppfolyós gáz nemcsak egyedi, kis igények kielégítésére szolgál. Már üze­mel nagy fogyasztóknál is a rendszer. Mindemellett több ki­sebb felhasználó is összefoghat - például egy utcasor, de akár egy egész falu is. És itt változ­hat az egész „gázkép”. Ma még Magyarországon kisközösségi rendszer - itt most települést értve - nem üzemel. Jelenleg folynak a tervezési, ha­tósági engedélyeztetési eljárá­sok az első település ellátására vonatkozóan. A község már adott, Pest megyében Apály. Hogy mikorra valósul meg a ma még íróasztalon fekvő terv? Ta­lán rövidesen, ha minden jól megy, idén télen már gázzal fű- tenek a falu lakói. Hazánkban elég szokatlan módszerrel valósul meg a beru­házás. Ugyanis nem a község és lakói, továbbá az állam finan­szírozza, hanem maga a szolgál­tató, és majdan a gáz árában meglévő nyereségtartalom hozza meg a költségeket, -ez­Gázárörvény Ma a világpiaci áron érté­kesített PB-gáz drágább a la­kossági vezetékes földgáznál. Azonban a közeljövőben biz­tosan változni fog a földgáz ára, hiszen nemrégiben el­hangzott: ahhoz, hogy null­szaldós legyen a gázszolgál­tató, tizennyolc forintot kel­lene kérni köbméterenként a fogyasztóktól. A helyzetet bonyolítja a privatizáció kér­dése, ami tudvalevőleg libera­lizált árakat von maga után. A ma működő keresztfi­nanszírozási rendszer pedig ellentétes minden józan piaci elgondolással. Ugyanis a kis fogyasztók által „okozott” veszteséget a nagy iparválla­latok fizetik meg. Ez pedig az állam szerep- vállalásának megszűnésével együtt tovatűnik, hiszen egy helyre nagy mennyiségű áru szállítása kisebb költséget igényel, mint sok helyre kis mennyiségűé. A jelenlegi földgázenergia lakossági ára tehát emelkedni fog a közeli jövőben. Csak egy kérdés ma­rad hátra: a fogyasztók hány százaléka fog majd dideregni a jövedelem viszonyai miatt? Az ország mezőgazdasági gépeinek értéke nulla A gazdaság mai állapotában számos nagyvállalat áll a likvi­ditás szélén. A piacok beszűkül­tek, a gazdaság pang, fizetőké­pes kereslet nincs - és főként igaz ez a mezőgazdasági szek­torban. Mindettől függetlenül a Szolnoki Mezőgép jól áll a lá­bán, bár ilyen-olyan hírek szárnyra kapnak.- Gyáron kívül hallottam, hogy gondok jelentkezhetnek a tószegi egységüknél. Mennyiben igaz a hír, és ténylegesen elkép­zelhető, hogy lakat kerülhet rá? - kérdezem a Mezőgép Rt. igazgatóját, Sziráki Andrást.- Valamilyen félreértésről lehet szó. Ugyanis a cég veze­tése kezdeményezte, hogy a partnervállalatokhoz alkalmaz­kodva a nyári időszakban - jú­lius-augusztus hónapban - az egész vállalat egy időpontban szabadságoljon. Egyes területeken a kapacitás túl van terhelve, míg máshol „uborkaszezon” van. Egyébként a vállalatnak vannak, vagy in­kább lesznek gondjai. De ilyen helyet, mint a tószegi gyáregy­ségünk, nem fogunk bezárni. Nem lehetetlen azonban, hogy több területen karcsúsítanunk kell. Ugyanis a termelő-erőfor­rásokat a mindenkori piaci igé­nyekhez mérten kell kialakítani, így bizonyos létszámleépítés elképzelhető, hiszen ma nincs a cég abban a helyzetben, hogy tartalékaiból fedezze az esetle­ges veszteségeket.- Úgy tudom most járt nyu­gat-európai partnereinél.. .- Igen, és szomorú szívvel tapasztaltam, hogy több gyár áll jelenleg is a fejlett nyugati vi­lágban, és ez az élelmiszer-túl­termeléssel függ össze. így az is természetes, hogy az a magyar cég, amelyik a termékeinek je­lentős részét ezekre a piacokra szállítja, ugyanennek a nyo­másnak van kitéve. A kitörési szándékaink, me­lyek egy erőteljes üzleti politi­kát képviselnek, a keleti pia­cokra „bejuttatták” a céget. így vegyes vállalatot alapítottunk Ukrajnában, kereskedőházat — elsőként — létesítettünk Kijev- ben, járjuk a piacokat a szó leg­szorosabb értelmében. Eljutot­tunk Oroszországba, Kazah­sztánba is. Viszont rendkívül kiszámíthatatlan ez a piac, na­gyon nehéz sikereket elérni, tő­kehiánnyal küzd az egész ke­let-európai térség. Ettől függet­lenül innen sem lehet emiatt ki­vonulni, kockáztatni kell józan mértéktartással.- A hazai piacról nem sok jót tudok elképzelni. . .- Javult a pozíciónk a hazai piacon. Hiszen az elmúlt év első felében 362 millió volt, míg az idei hasonló időszakban értéke­sítésünk meghaladja a 480 mil­liót. A hazai piacban azért re­ménykedem. mivel a mezőgaz­dasági géppark teljesen elavult, elhasználódott. Talán az is mond valamit, hogy az ország­ban a 70 százalékánál az érté­kük nulla. Ezen pedig változ­tatni kell sürgősen.- Milyen arányú az export és a hazai piac részesedése a ter­melésükből?- Nyugat-Európába termelé­sünk nyolcvan százaléka kerül.- Itthon milyen a vásárlóerő összetétele?- Egyértelműen tükröződik a hazai mezőgazdaság gazdálko­dóinak összetétele. Mintegy 85 százalékában kisebb teljesítmé­nyű gépek iránti kereslet nőtt meg. Általában van egy élénkü­lés az alacsony árfekvésű ter­mékek iránt, viszont ez ellenté­tes a világban tapasztalható ten­denciákkal. Ugyanis a fejlett or­szágokban a nagy teljesítményű "gépekre van kereslet.- Hogyan értékeli az első fél­évet?- Jobban sikerült mint tavaly, azonban a második félév jócs­kán tartogat bizonytalanságot, nagyon meg kell küzdenünk mindenért, és ez érinteni fogja az rt. egészét.- Gondolom, azért megtesz­nek mindent. . .- Egy nagyobb léptékű együttműködés van kialakuló­ban egy erős mezőgépgyárral, a Krohneval. A megállapodás előkészítés alatt áll, folynak az ártárgyalások. Ezzel szélesedni fog Szolnok tevékenységi köre. Egyben léptünk a hazai piac igényeinek megfelelően is, így alacsonyabb árfekvésű kombáj­nok gyártásáról tárgyaltam egyik német partnerünknél.- Mégis, hogyan látja az el­következendőfélévet?- A jelenlegi szerződések mellé további 600-700 millió forintos megrendelést kell elő­teremteni ahhoz, hogy folyama­tos legyen a termelés. Ahhoz, hogy igazán talpon maradjunk, az idén 3 milliárdos bevétel kel­lene, ennek a lehetőségei sajnos megkérdőjelezhetők.- Termelési-technikai szín­vonal megfelelő, viszont a piac függvénye az eredményesség.- Igen, így van. A legna­gyobb nyugati partnerünktől - a Claastól - megkaptuk az „A” minősítést a beszállítói körben. Mi vagyunk a második legna­gyobb partnere, Nyugat-Euró- pát is beleszámítva.- A volt szovjet piacról már szólt. Más kelet-európai orszá­gokban jelen vannak?- Megkerestük a korábbi cseh, szlovák és lengyel partne­reinket is. Szállítottunk gépet Szlovákiába. Mindemellett ke­reskedelmi lehetőségek vonat­kozásában már tárgyalások is folynak Csehországban. Most szállítunk gépeket majd Szlo­véniába, és tárgyalunk a romá­nokkal is.- Terjeszkednek, miközben itthon folyik az átalakulás. A privatizációval hogyan állnak?- Zajlanak a tárgyalások. Azt akarjuk elérni, hogy a dolgozók, a menedzsment tulajdonhoz jussanak. Nyilvánvaló viszont, hogy egy ekkora céget mi nem tudunk teljes mértékben megvá­sárolni. Résztulajdonosi pozí­ciót elérhetünk, amennyiben a közeljövőben a privatizációs tárgyalások sikert hoznak. Csak azt kellene látni, hogy bármely szakmai!) számára el­sőszámú referenciahely a hazai piac, és ha ez megvan, akkor nem jelenthet gondot más terü­letekre sem betömi. Mindemellett ez a vidék ipara, ami jó néhány munkahe­lyet is jelent. Vági E. Zoltán Egymilliárd a húsexport támogatására Több mint egymilliárd fo­rintnyi támogatás kapnak a Kö­zös Piac embargója során pórul járt hústermelők. A szakértők 25-30 millió dolláros exportki­esést prognosztizáltak, amikor az Európai Közösség bejelen­tette a húsembargót. A készletek értékesítésére más piacokat kell keresni, ahol azonban várhatóan alacsonyabb árakat tudnak elérni a hazai termelők. E károk enyhítésére az agrárrendtartási keretből kapnak támogatást a gazdák. A Földművelésügyi Minisztérium közzétette az exporttámogatási pályázatokat. Ezek szerint a gazdálkodónak 50 ezer élőser­tés, tízezer tonna szalonnás-bő- rös sertés, 600 tonna szalámi, 400 tonna száraz kolbász, 6 ezer tonna dobozolt sonka, 3 ezer növendékbika, 10 ezer tonna élő juh és juhhús exportjára ad­hatnak be pályázatot. Az eredeti támogatási kulcsokhoz most újabb 10-12 százalékos támoga­tás járni. A minisztérium számí­tásai szerint így 600-650 millió forinthoz jutnak a termelők. Ugyancsak a rendtartási keret­ből kapnak támogatást a sertés- és juhtartók. Az utóbbiak a meghiúsult pecsenyeb­árány-export miatt a túlhizla- lásra kapnak térítést. Az itthon maradt sertéshús tárolásához is igénybe vehető a költségtámogatás, ennek vár­ható összege százmillió forint lesz. Pro-NEX Kft. Napirenden a devizabetétek adóztatása? A költségvetés nem számíthat komoly bevételre Farmgyakornoknak Amerikába! A Földművelésügyi Mi­nisztérium Térségi-Gazdasági Főosztálya pályázatot hirde­tett az amerikai Communica­tions for Agriculture Ex­change Program keretében egyéves szakmai gyakorlaton (mezőgazdasági munkán) való részvételre. A gyakornokprogram célja fiatalok gyakorlati tovább­képzése családi mezőgazda- sági, illetve élelmiszer-feldol­gozó gazdaságokban. A résztvevők családi far­mokon - az ottaniakkal együt­télve - a napi munka során ismerhetik meg a családi gaz­daság ' működését, a munka­kultúrát. A kiutazók utazási költségének 50 százalékát a minisztérium fizeti. A kinntartózkodás ideje alatt ingyenesen teljes ellátás­ban részesülnek, és havonta 425-525 US-dollár zsebpénzt kapnak. Pályázhat legalább közép­fokú agrárvégzettségű, egy­éves gyakorlattal, gép­jármű-vezetői engedéllyel és megfelelő angol nyelvtudással rendelkező egyedülálló és jó egészségi állapotú 18-28 év közötti fiatal. A pályázat benyújtásának határideje (beérkezésig!): 1993. augusztus 20. Mezőgazdasági pályázat A Mezőgazdasági Fejlesztési Alapból 1993-ban 4 milliárd fo­rint áll rendelkezésre a mező- és erdőgazdaság tulajdoni, szerve­zeti és szerkezeti átalakulásá­hoz. Azon agrárvállalkozóknak, akik még nem ismerik, célszerű áttanulmányozni a pályázati fel­tételeket, melyeket a Gazda című újság I. évf. 1. sz. tartal­maz. Önkormányzatok, társa­dalmi szervezetek, gazdakörök, továbbá egyéni érdeklődők kor­látozott lapszámot térítés nélkül a megyeházán az FM-hivatalnál átvehetnek július 21-től. Mióta a forintbetéteket meg­adóztatja az állam, fennáll a ve­szélye, hogy a devizaszámlák kamatai után is adóznunk kell.- Mekkora ma ez a veszély? - kérdeztük dr. Sándor László tói, a Pénzügykutató Rt. tudomá­nyos munkatársától.- Napról napra reálisabb a devizabetétek kamatadójának bevezetése. Egy-két évvel ez­előtt még elképzelhetetlen lett volna ilyen lépés, mert az ál­lamkasszának szüksége volt a lakosság által gyűjtött devizára. A kamatadó bevezetésekor vi­szont mindenki kivette volna a bankból a pénzét. Ma az állam már nem tart ettől, mert az or­szág devizatartalékai feltöltőd­tek: 4 havi importot lehet finan­szírozni belőle - a korábbi 2 hónappal szemben. Ha a lakos­ság egy része meg is szüntetné a számláját, akkor sem kerülne bajba az államkassza. A kisbe­téteseket sem rendíti meg a ter­vezett kamatadó. Előrelátható­lag 10 vagy 20 százalék lesz a mértéke - ha valóban bevezetik.- Ha ilyen alacsony összeg­ről van szó, akkor a költségve­tés nem számíthat komoly bevé­telre. Mi hát az értelme?- Semmi sem indokolja azt a gyakorlatot, hogy a forintbeté­tek kamatait megadóztatja az ál­lam, a devizáét pedig nem. Erre addig volt szükség, amíg az ál­lamháztartás devizahiánnyal küzdött. Most, hogy stabilizáló­dott a pénzügyi helyzet, azonos módon lehet kezelni a hazai és a külföldi fizetőeszközt.-És ha a számlatulajdonosok más országokban helyezik el megtakarításaikat?- A kisbetéteseknek nem érné meg, hogy pár dollár miatt hosszabb-rövidebb külföldi „tú­rákat” tegyenek. A nagybetéte­sek pedig - az 500.000 dollár felettiek - vagy kereskedelmi vagy spekulatív célból tartják devizában a pénzüket. Mindkét kategóriába tartozók megtalál­ják a módját annak, hogy „el­könyveljék” a kamatadó okozta veszteségeket.- Egyébként általában azok­ban az országokban nincs kamatadó, amelyekben a gaz­dasági-politikai helyzet instabil, és így az államnak szüksége van- akár a lakossági betétekből is- devizára. Horvátországban például 12 százalékos kamatot fizetnek a bankok a német márka után. De Ukrajnában és Szerbiában is szívesen látnák a devizabetéteseket. D. Zs. (Ferenczy)

Next

/
Oldalképek
Tartalom