Új Néplap, 1993. július (4. évfolyam, 151-177. szám)

1993-07-22 / 169. szám

1993. július 22., csütörtök Hazai tükör 5 Berekfürdőn voltak edzőtáborban a füredi táncosok Televíziós fellépés előtt Tiszafüred kulturális életé­nek történetében valóban új fe­jezetet ír a helyi néptáncegyüt­tes. Hogy miért? A „Ki mit tud?”-ok történetében először jut el produkció a városkából a televíziós nyilvánosságig, hi­szen a táncosok június elején kvalifikálták magukat - Buda­pesten - az országos nyilvános­ságot jelentő elődöntőbe. Berekfürdőn készültek a Ma­dách színházbéli megmérette­tésre. Vezetőjük és koerográfusuk, Bakonyi István optimista: „Én bízom nagyon az együt­tesben, ezért bizakodó is va­gyok. Már itt gyakoroljuk azt a táncot, amit esetleges továbbju­tásunk esetén kell bemutatnunk. Erős mezőnyből „verekedtük” fel magunkat idáig, mert pél­dául a kétszeres Ki mit tud?-győztes jászsági együttes is a vert mezőnyén végzett.” A füredi táncosokat ma a té­vében láthatjuk viszont 19.30 órától, a kettes csatornán. Fü­redről különbusz indul. Azt sem titkolják, hogy nehéz anyagi helyzetükben szponzorok je­lentkezését sem vennék rossz néven. „Néha úgy érzem, hogy mi nem vagyunk a városnak elég fontosak” - említette ezzel kap­csolatosan Bakonyi István. A berekfürdői általános iskola öt éve ad nekik otthont nyaranta. Igazi edzőtábor ez, komoly munkával, ami jó alap lehet a további sikerekhez. A Ki mit tud?-on is! Egy garabonciás emlékezetére Dr. Pávai Vájná Ferenc és Szolnok A Tisza Szálló környékén sé­tálókat az elmúlt napokban olyan látvány fogadta, ami álta­lában rejtve van a kíváncsisko­dók szeme elől. A fürdő kútjá­nak szerelvényeit hozták fel­színre, hogy javítás után vissza­temetve tovább szolgáljanak, újra csak a feltörő gyógyvízzel adva hírt magukról. Engedtessék meg, hogy a mű kapcsán az alkotó emlékét is föl­idézzük a feledés rárakódott ré­tegei alól. Különös pályát befu­tott, nehéz életű ember volt. Nyugtalan lélek életében, s nem volt békessége elmúltában sem. Háromszor temették el, s haló porában is végigjárta még né­hány nevezetesebb működési he­lyét, mintha akkor is hajtaná még a benne feszülő indulat. 1926-ban érkezett Szolnokra a képviselőtestület meghívására dr.Pávai Vájná Ferenc geoló­gus Horusitzky Henrik társasá­gában, hogy az akkori disznó­vásártéren épülő Tisza Szálló­hoz fúrandó kút kérdését meg­vizsgálják. A részletekben eltérve ugyan, de mindketten a kút lemélyíté­sét javasolták, ami meg is indult 1927 januárjában Lapp Henrik részvénytársaságának kivitele­zésében kétszáz- ezer pengős költségvetéssel. A fúrómester Schaltz János volt. A munkála­tok különösebb bonyodalmak nélkül haladtak 2 éven keresz­tül, hacsak a két geológus sajtó­polémiáig fajuló vitáját nem nézzük. Végül Pávai álláspontja győzött, az általa tanácsolt 827-877 méteres szakaszt nyi­tották meg, amely 1928. szep­tember 26-tól bőséges 55 fokos gyógyvizet adott. Ez a kút mű­ködött a hetvenes évek elejéig, amikor újrafúrták pár méterrel odébb. A sajtóvita fontos adalék Pá­vai portréjához. Mire eljutott Szolnokra, jól működő vízkutak sorozata - Hajdúszoboszló, Ta- tárülés-Berekfürdő, Szeged, Debrecen - állt mögötte, s egyre szaporodó ellenségek álltak vele szemben. Amilyen zseniális megérzéssel, mai és akkori szemmel nézve is szegényes eszközöket használva - varázs­vesszős geológusnak nevezték - tudta a vízfakasztást sikerre vinni, ugyanolyan szerencsével választotta ki ellenfeleit is. Már indulása előrevetette a későbbi harcok árnyékát. A Bo- lyaiakkal rokon kiterjedt erdélyi famíliából jött, a híres Nagye- nyed melletti Csongván látta meg a napvilágot. Szerteágazó érdeklődésének a mindenben bővelkedő Erdély tág teret adott. A nagyenyedi kollégiumban és a Pázmány Péter Tudományegye­temen egyaránt foglalkozott föl­dtannal, néprajzzal, madártan­nal, később embertannal. A régi erdélyi polihisztorok nyomdo­kain indult el, de a modem kor követelményeinek megfelelően előbb-utóbb ki kellett kötnie egy irány mellett. Ekkor nyúlt közbe a sors egy rokon emlékén ke­resztül. Először a madártant kí­vánta hivatásul választani, de a Herman Ottónál tett bemutat­kozó látogatása első és utolsó lett egyszerre. A Pávai név emlí­tése bombaként hatott, mert dédnagybátyja Pávai Vájná Elek Herman esküdt ellensége volt. Amilyen zord lett Herman, olyan szívélyesen fogadta Koch Antal, a kőzettan nagynevű profesz- szora, s ezzel a kérdés eldőlt. A geológia Pávai társa lett további pályáján. Élete legsikeresebb szakasza a huszas évekre esett. Ekkor fúrta vízkútjait, melyek alapján egy alföldi fürdőkultúra alakult ki. A harmincas évek a leszálló ág esz­tendei voltak, 29-ben szakmai kudarc is érte, a sikertelen lilla­füredi fúrás, és fölerősödtek a harcias egyéniségét nehezen vi­selő emberek támadásai. Az első mélypont a háború végső szakasza, amikor a szélső- jobboldal támadásai érték. A front elpusztította javait, a há­zába fészkelt SS-ek féltett köny­veit, iratait széthányták, otthonát fölprédálták. Az új rend is rög­tön komor arcát mutatta felé, a méltóságos cím, a bányafőtaná­csosi rang, a birtok - ami igen kicsi volt - mind vádként hullott rá. Az út vége egy kis bányász­falu lett, Máza. Itt élt sanyarú körülmények között 1962. ja­nuár 12-én bekövetkezett halá­láig. Közben lakást koldult Szo- boszlón - süket fülekre talált. Temetése jelképszerű volt. A búcsúztató alatt kigyulladt a ko­porsó, kis híján pogány rítussá vált a szertartás. Végső nyuga­lomra helyezték, ami azonban igen rövid időt jelentett. Özve­gyét szolnoki rokonok vették magukhoz, Metzger József és felesége, s követte őt Pávai is. Tizenhét évig állt szép síremléke a szolnoki temetőben, ahol köz­ben felesége is megpihent. Jött az utolsó stáció. Ami éle­tében elkerülte, utolérte holtá­ban. 1976-ban Szoboszló dísz­polgára lett, majd 1981-ben megkapta az áhított ottani „la­kást” is. Fölavatták díszsírhe­lyét. Néhány tárgyát, iratait, ver­seit az ottani múzeum csendjé­ben lepi a por. Szolnok városá­nak a kúton kívül az a tábla ma­radt, amely dr. Kaposvári Gyula emberségéből őrzi hírét. Legfontosabb gondolata, a vi­lágon egyedülálló magyar hé­vízkincs hasznosításának esz­méje pedig csendben szunnyad a valamikori föltámadás reményé­ben. Szathmáry István 6- hol Rt fi. • jútiui. TÁ-téi, f\^ Jt/jt & i] fi^jjiviLy^, f]fi£yiífitfi*. <a%\. XcfXcfi&Lotyfi/iAA'hií 6jjd-‘h*tyfil fill fiy wJAUyUíre­mm­Hat kérdés - hat válasz Jó, ha tudják a pályakezdők A lényeg az elhelyezkedés 1. Ki tekinthető pályakez dőnek? Pályakezdőnek minősülsz, ha okleveled felső- vagy közép­fokú oktatási intézmény nappali tagozatán, felsőfokú intézmény esti vagy levelező tagozatán, il­letve a dolgozók középfokú is­kolájában másfél évnél nem ré­gebben szerezted, továbbá ak­kor is, ha iskolarendszeren kí­vüli szakmai oktatásban szerez­ted meg első szakképesítésedet, és azóta sem telt el másfél év. A másfél évbe nem számít bele:- a sorkatonai szolgálat (sor­katonai, tartalékos és polgári szolgálat),- a gyed és a gyes,- ha harminc napon túl be­tegség miatt keresőképtelen vol­tál,- a háromhónapos várakozási időd, amíg a segélyre vártál és munkát kerestél. 2. Mi a teendőd? Ha jelentkeztél kirendeltsé­günkön, és nem tudunk szá­modra állást biztosítani, kapsz egy kék könyvet, a Munkanél­küliek kiskönyvét, amelyet a bejegyzett időpontokban és a visszahívások alkalmával ma­gaddal kell hoznod. Első jelentkezésedet köve­tően három hónap eltelte után folyósítjuk segélyedet, ha elhe­lyezkedésed érdekében együtt­működsz a munkaügyi központ­tal. A segély összege a minden­kori minimális bér 75 száza­léka, és összesen hat hónapig folyósítható, abban az esetben is, ha másfél éven belül több­ször válsz munkanélkülivé. Ha a kirendeltségre behív­nak, vagy a felajánlott munka­helyet keresed fel, a helyközi tömegközlekedési eszközzel történő utazásod költségeit megtérítjük. Amennyiben önállóan kere­sel állást és azt munkatársaink­kal előre megbeszéled, akkor is részesülhetsz költségtérítésben. 3. Mit jelent a kirendeltség­gel való együttműködés?- A kirendeltségen jelentke­zel, ahol nyilvántartásba vesz­nek.- Te is keresel munkahelyet.- Az általunk felajánlott megfelelő munkahelyet vagy képzési lehetőséget elfogadod. 4. Mi számít megfelelő munkahelynek?- A szakképzettségednek - ha középfokú végzettségű vagy, akkor a felajánlott képzési lehe­tőség keretében megszerezhető szakképzettséget is ideértve - megfelel.- Egészségi állapotodnak megfelel.- A lakóhelyed és munkahe­lyed közötti oda-visszautazás naponta, tömegközlekedési eszközön nem haladja meg a három órát (amennyiben édesa­nya vagy, illetve gyermekét egyedül nevelő apuka, ez az időtartam a két órát nem halad­hatja meg). 5. Mikor kell a segélyedet szüneteltetni?- Ha a kiskönyvedben beírt időben, illetve a behívásunkra nem jelentkeztél.- Ha terhességi gyermekágyi segélyben, gyesben vagy gyed­ben részesülsz.- Előzetes letartóztatás, elzá­rás és szabadságvesztés bünte­tés esetén.- Alkalomszerű vagy rövid időtartamú közhasznú munkát vállaltál.- Sor- vagy tartalékos kato­nai szolgálatot, továbbá polgári szolgálatot teljesítesz. 6. Mikor kell megszüntetni a segélyedet?- Ha sikerül elhelyezkedned.- Olyan képzésben veszel részt, ahol a rendszeres támoga­tás eléri a mindenkori minimális bér összegét.- Az általunk felajánlott megfelelő munkahelyet, köz­hasznú munkavégzés-, képzés lehetőségét nem fogadod el. Ne feledd, a pályakezdők munkanélküli-segélye csak át­meneti segítség, a lényeg az, hogy állást keress és elhelyez­kedj. Jászkunsági cellatitkok (19. rész) Paragrafus helyett puska Az 1910-es évek végén, az 1920-as évek elején politikai okokból is több embert elítél­tek. Az akkor, a nagy világégést követő zűrzavaros időkben sok­szor a puska helyettesítette a bí­rói pálcát. Sokan halálukat lel­ték még a börtönbe kerülésük előtt, másokkal meg enyhébben kiszabott ítéletük ellenére vé­geztek. Nem minden bűnügyet vagy annak kikiáltott esetet zártak le jogi úton, következésként hiába kutatunk utánuk a börtönnap­lókban. Sokszor a szubjektív ítélet volt ilyen esetekben a mérvadó a legsúlyosabb bünte­tések kiszabásánál is. 1919-ben például - olvasható Bodoki Zol­tán és Bodoki Zsigmond Mező­túr város története című köteté­ben - „...a kengyeli Léderer-ma- jor tulajdonosának fiát Köblös Elek vörösparancsnok agyon­lőtte. Ugyancsak kivégezték a pói Herczfelder-major intézőjét, Adler Miksát, valamint Gy. Szabó István gazdát, akik há­rom fegyvert ástak el. Sipos András ny. csendőrt egy Deutsh nevű nagyváradi katona a vásár­téren lőtte agyon.” Az adok-kapok elven ala­puló, bosszútól hajtott leszámo­lás mind a vörösök, mind a fe­hérek részéről tapasztalható volt azokban az időkben. Mezőtúron sem maradt el a revans. A román megszállás bekö­vetkezésekor „a fiúgimnázium­ban a vörös gyanúsak részére internálótábort létesítettek, ahová a környékbelieket is ösz- szegyűjtötték. A tábor létszáma rövid időn belül elérte az 1600 főt. Az internáltak közül többe­ket nyilvánosan megbotoztak.” Bírósági ítéletre nem váró, igen véres önbíráskodások zaj­lottak 1919-ben Szolnokon a vörösök és a fehérek összecsa­pása idején. Nem a harcokban elesettekre gondolok. A Scheftsik György által szerkesztett Jász-Nagy­kun-Szolnok vármegye múltja és jelene című kötetben így ír erről Varga Sándor Frigyes: „Május elején a Tiszántúlt kiürí­tette a vörös haderő, és rendet­lenül menekült Budapest felé. Este 10 óra körül a hazafias ér­zelmű csapatok követelésére ki­engedett túszok átvették a város feletti uralmat. Ez volt az or­szágban az első és legvéresebb ellenforradalmi megmozdu­lás...” Az ellentámadás utáni helyzetet így summázza Varga Sándor Frigyes: „A Szolnokon rekedt ellenforradalmárokat a bevonult vörösök összefogdos- ták, az ellenállókat lemészárol­ták, a többit pedig a Szamuelly vezetésével működő vésztör­vényszék ítéletei alapján kivé­gezték. Május 5. és 7. között Szolnokon 49 ellenforradal- már-hazafi lelte halálát.” A megtorlás Szolnokon sem maradt el. A Tanácsköztársaság bukása után ötvenhárom vörös foglyot Hajmáskérre internál­tak. Néhányan súlyos büntetés­ben részesültek. F. Bede Lászlót, a KMP szolnoki szervezetének elnökét háromévi börtönre ítélték. Finta Árpád, volt vármegyei útbiztosra másfél évi börtön- büntetést róttak ki. Pálfy Jánost, aki a kommu­nistákkal való egyesülésig a szociáldemokraták megyei tit­kára volt, felmentette ugyan a bíróság, de az internálásokra vonatkozó rendelet miatt nem engedték szabdon. A bírói ítélkezéseken túl, sú­lyosabb esetek is történtek. A Kaposvári Gyula - Mészáros Ferenc által szerkesztett Szol­nok város története I. című kö­tetben ez olvasható: 1920. „áp­rilis 28-án éjjel Héjjas Iván és Makkai Imre Prónay-tisztek ve­zetésével a szolnoki törvény­szék fogházából Abonyba hur­coltak 18 foglyot, köztük F. Bede Lászlót, a Szolnok megyei direktórium katonai szakosztá­lyának vezetőjét: Pálfy Jánost, a Szolnok megyei direktórium politikai szakosztályának veze­tőjét... A 18 elhurcolt Abonyból soha nem tért vissza. ...A külö­nítményesek által Szolnokon le­tartóztatottakat Abonyon kívül, a fegyvemeki Schwarcz-kas- télyba is hurcolták.” Lassan azonban helyreállt a törvényes számonkérés, soka­sodtak á bejegyzések a börtön­naplóban. A vád sok esetben ilyen: „vö­röskatona volt, izgatás, direktó­riumi tag volt, komonizmus ügy, komonista cselekmény, komonizálásért” stb. Az 1920 végén életbe léptetett amnesztia - amely az öt évet meg nem ha­ladó büntetésekre vonatkozott - a szolnoki börtönben is éreztette hatását. Többek szabadulási in­dokaként már korábban is azt ír­ták a börtönnaplóba, hogy „Őfőméltósága kegyelméből szabadon bocsájtani rendelte­tett.” A kisebb vétket elkövetők te­hát bűnbocsánatot nyertek. Nem így azok, akik tudatosan a társadalmi rend megdöntésére törekedtek a Horthy-korszak- ban. Ezért került 1922-ben lázadás vádjával a szolnoki börtön falai közé Cseszku János, Janka Gyula, Korcsmár Pál, Somodi János és Mester Mihály. Ez utóbbit nyolc, társait pedig hat-hat évi fegyházbüntetésre ítélték. Nehéz volna bizonyítani, hogy az azonos településen lakó lázadók és más községekben élő sorstársaik között milyen kap­csolat volt, vagy volt-e egyálta­lán, de az biztos, hogy a törvény teljes szigorával sújtott rájuk. Erről is vallanak a szolnoki bör­tönnaplók. Arról például, hogy szintén lázadás vétsége címén, szintén 1922-ben Berta Imrét 7 évi, Polgár Gellértet 6 évi, K. Kovács Menyhértet 5 évi és 6 hónapi, Székács Jánost ugyan­ennyi ideig tartó fegyházbünte­tésre ítélték. Úgy tűnik, hogy a kemény ítéleteknek elrettentő hatásuk volt, mert a következő években nem róttak ki politikai ügyek­ben súlyosabb büntetéseket. A köztörvényes bűncselekmények folyamata azonban megállítha­tatlan volt. Az 1920-as és az 1930-as években szándékos emberölés, erőszakos nemi kö­zösülés, kettős házasság vét­sége, egyszóval a korábban is gyakori bűncselekmények so­rozatába illő ügyek következté­ben jócskán akadt dolga a szol­noki börtönnaplót vezető írnok­nak. (Következik: Az országot bűnhullám borította el) Simon Béla

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom