Új Néplap, 1993. július (4. évfolyam, 151-177. szám)

1993-07-02 / 152. szám

Időszerű teendők a kertben Zöldségesben: A talaj jobb vízgazdálkodását segítjük elő, ha a zöldpaprika sorába érett komposztot szórunk. A gyakori öntözés után sem szárad ki a ta­laj, és a szedés alkalmával sem kell attól tartani, hogy a talajt le­tapossuk. A komposzt az uborka esetében is termésnö­velő hatású. A termés számottevően nö­vekszik, ha 3-4 alkalommal lombtrágyát használunk. A gyakorlatban legjobban bevált dózis Volldünger és Wuxal-ból 0,5-0,8 százalék. Mértéktelen használat esetén paprikánál, pa­radicsomnál, uborkánál a lomb erősen megnő, a terméskötés elmarad. Kertünkben a pázsit is igényli az öntözést. Több éves mun­kánk veszik kárba, ha az öntö­zővízzel takarékoskodunk. Ki­ritkulás következik be, ha a ka­szálás késik, és felmagzik a nö­vény. A jól beált, gondozott pá­zsit 6-8 kaszálást is igényel a vegetációban. A kézi- vagy gépi kaszálás­kor azonban ügyeljünk arra is, hogy túl alacsonyan ne vágjuk, mert a bokrosodási csomót megsértjük, így az újra sarjadás könnyen elmarad, a pázsit ki­pusztul. Itt az ideje a sövény második nyírásának. Gyakori hiba, hogy túl magasra vágják több kert­ben. Ez esetben felkopaszodik, kiritkul a sövény. Már a kialakí­tásnál tartsuk be ezt az elvet, és 6-10 centiméternél magasabra ne vágjuk. Az idősebb növényeknél is csak fokozatosan 10-15 centi­méter magasságot növelünk. A végleges magasságot a cél hatá­rozza meg. Az úgynevezett té­relzáró „porfogó” esetében 1,7-1,8 méter a megfelelő. A végleges magasság elérésekor a nyírást 1-2 centiméterrel növel­jük csupán. A fiatalítást „felko­paszodás” estén legjobb tavasz- szal elvégezni. Az eredeti ma­gasság felére vágjuk vissza a növényt. A kertek dísze az énekes ma­darak jelenléte. A gyönyörű hangjuk mellett sok-sok segít­séget is adnak a gazdának, hi­szen rengeteg rovart pusztítanak el. Most a hosszantartó száraz­ság őket is sújtja. Nem könnyű számukra az ivóvíz biztosítása. A szomjúság a puszta létüket veszélyezteti. Könnyen segíthetünk úgy, ha egy tepsit a bokrok közelében elhelyezünk. Vízzel megtöltjük és közepébe 2-3 követ rakunk úgy, hogy az a vízből kiálljon. Erre szállnak ugyanis a mada­rak. A bokor közelsége, az eset­leges macskatámadás esetén nyújt biztos menedéket. Gyümölcsösben: A ribiszke szürete egyszerű, mégis a tü­relmünket próbára teszi. A tövi­sekkel jól ellátott fácskáról a szedés sokkal könnyebb, ké­nyelmesebb. mint bokor esetén. A türelmet a többszöri szúrás miatt veszíthetjük el. A kereskedelemben időkö­zönként kapható a kézi szedő. E munka gyorsabban halad és szúrásoktól is mentesülünk. A szörpnek szánt termést teljesen beérleljük, így kevesebb cukor szükséges. A málna is ellánállhatatlan gyümölcs. Szedését akkor vé­gezzük, amikor a vacokkúpról könnyen leválik. Nagyobb mennyiség esetén arra ügyel­jünk, hogy a ládába 1-2 réteg kerüljön. Több rétegnél a „törő­dés” gyors károsodást idézelő. A teljesen letermett vesszőket a szüret után el kell távolítani - ne fertőzzék meg a jövő évi ter­mést adó sarjhajtásokat. Az el­távolítás azért is hasznos, mert a jövő termőhajtások jobban fej­lődhetnek, megerősödnek és termőképletekkel berakódnak. Szőlőben: Most időszerű a te- tejezés (csonkozás) elvégzése. Az újabb hajtások 2-3 hét múlva megjelennek. A pero- noszpóra és lisztharmat fertőzés itt jelentkezhet. A védekezésről gondoskodni szükséges. Már csonkozás előtt megjelentek a hónaljhajtások. Visszacsípésük 1-2 levél felett történjen. Erős növekedés esetén, újabb hajtá­sok törnek elő a meghagyott 1-2 rügyből. Arra ügyeljünk, hogy a gombabetegségek a nyár dere­kán mindig a fiatal hajtásokon jelennek meg. Ezért a „szem­mel” tartás indokolt. A tőkefejből kitörő hajtáso­kat tőből távolítsuk el. Arra azonban ügyeljünk, hogy bizto­sító hajtás maradjon. Erős fagy esetén ez ad lehetőséget a tőke, kordon felújítására. Bindics István Az oldalt szerkesztette: Laczi Zoltán Kis- és középgazdaságok vetőgépeinek összehasonlítása A FM Műszaki Intézete nem­régiben összehasonlította a pia­con kapható gabona-, valamint szemenként vetőgépeket a többcélú használhatóság, a mű­szaki paraméterek és nem utolsó sorban a gazdaságossá­got meghatározó tényezők alap­ján. Az alábbi táblázatoktól kide­rül melyik gabonavetőgép mi­lyen szolgáltatásokat képes nyújtani az áráért. (Forrás: Mezőgazdasági Szaktanácsadó Füzetek) Vetőgép típusa Gabonavető gépek 1. táblázat A gép felszerelhető Vetöszer- Vetéssel egyidejű Művelönyompár késes sávos tárcsás kezet műtrágya mikro- kialakítása Szélesség csoroszlyákkal típusa adagolás granu- állandó kézi automata (m) látum sorelzárás KFV-16 + *F ♦ bütykös hengeres­.­­Lajta-32 + + + bütykös hengeres ■F­11,5* SUPER-SA-32 + + + bütykös hengeres + *f _ 11,5* KÜHNE-CASE-IH-10-6200/1 _ + toló­hengeres + ♦ ♦ -F _ 12; 17,2; 24,4 KÜHNE-CASE-IH-10-6200/2 . *F toló­hengeres + + ♦ ♦ „ 12,2; 17.4 HASSIA DK-400 + ♦ + bütykös hengeres-F + 12: 16; 24 AMAZONE D8-40-E + + + bütykös hengeres-F-F 12; 16; 24 Megjegyzés: a *-pa) jelzetteknél 3 v etőgépet vettünk figyelembe, egy gépnél minden harmadik húzás után nyitni­illetve zárni kell a tolózárat. Gyakorlat szempontjából egy gép alkalmazása nem előnyős. Főbb műszaki adatok 3. táblázat Sor­Géptípus Munka- Javasolt Sorok Sortá­Magtar-A gép szám széles- üzemel- száma volság tály tér- törne­ség tetési seb. fogata ge (m) (km/h) (db) (cm) (mJ) (kg) Gabonavető gépek 1. KFV-16 NT 1,92 8 16 12,0 0,35 650 2. LAJTA-32 VNTHG 3,84 8 32 12,0 0,35 1250 3. SUPER-SA-32 VNTHG-MF 3,84 9 32 12,0 0,70 1480 4. SUPER-S AK-3-32-VNTHG 11,52 9 96 12,0 2,10 4800 5. KÜHNE-CASE-IH-10-6200/1 4.31 10 28 15,4 1,45 3317 6. KÜHNE-CASE-IH-10-620G/2 8,70 10 56 15,4 2,90 6810 7. HASSIA DK-400 (egytárcsás csor.-val) 4,00 10 35 11,4 0,67 780 8. AMAZONE-D8-E-R 4,00 10 42 9.6 0,84 885 Milyen betegségekre, kártevőkre számíthatunk? Aktuális növényvédelem A mezőgazdasággal foglal­kozó sajtóközlemények az utóbbi hetekben egyik szenzá­ciójává vált a környező me­gyéken tapasztalt „sáskajárás”. Nem fölösleges tehát, hogy egy kicsit bővebben foglalko­zunk ezzel a közvéleményt is foglalkoztató szokatlan jelen­séggel. A mezőgazdasági, szűkeb­ben a növényvédelmi szakiro­dalom számos esztendőt jelölt meg, amelyekben a sáskák tömeges megjelenését tapasz­talták, ami a múlt században nem kis gondot okozott a me­zőgazdáknak. Ebben az idő­szakban hatékony vegyszeres növényvédelemről még nem beszélhetünk és tömeges meg­jelenésükkel súlyos gondot okoztak. Ismert, hogy a világ egyes részein már több ezer esztendővel ezelőtt leírták a sáskajárást, mint természeti csapást, így az Egyiptomot ért csapások közül nyolcnak a sáskajárást jelöli meg Mózes II. könyvének 9.,10. verse. Hazánk rovarvilágának természetes elemei a külön­böző sáskák és szöcskék, ame­lyekből mintegy 25 faj él, és elsősorban a réteken és a lege­lőkön a fűfélékkel táplálkoz­nak. Felszaporodásuknak ked­vez a száraz, meleg időjárás. Ilyen időjárási viszonyok kö­zött természetes ellenségeik a baktériumok, ragadozó rova­rok, paraziták, stb., kevés kárt tesznek bennük, és így számuk lassú emelkedésnek indul. Ha több száraz év követi egymást, emelkedik az egyedszám, és a szárazság miatt kisülő rétek, legelők nem tudják eltartani az ott élő népességet, ezért más­hol keresik meg a tápláléku­kat. A táplálékban egyébként nem válogatósak. Megeszik a burgonya, paprika, bab, répa, dinnye, lucerna és a tök leve­lét, de nem kímélik az útjukba kerülő bokrokat sem. A korábbi leírások szerint a Magyarországon tapasztalt tömeges felszaporodási jelen­ségek zöme a Jászságra, a Nagykunságra, a Hortobágyra, valamint a Maros-Körös kö­zére esett. 1888 és 1957 között 31 esetben észlelték a külön­böző sáskák, de elsősorban a Marokkói sáska tömeges fel- szaporodását. így például Nagykörű határában 1915-ben 800 hektáron sáskairtó géppel 5 éjjel végeztek sáskairtást tel­jes sikerrel, az igaz, hogy 20 ezer korona költséggel járt (Jablonowski). Összegezve a most tapasztalt jelenség nem új, hanem ezeknek a rovarok­nak a természethez való jó al­kalmazkodását jelzi. Annyival könnyebb a mai gazdálkodó helyzete, mint 100 évvel ez­előtt, hogy ma rendelkezésre állnak hatékony vegyszerek, amelyekkel a tömegszaporo­dást észlelve a kártétel meg­előzhető. Valamennyi, ebben a rovat­ban megjelent cikkünkben je­leztük, a tavasz óta tartó szá­raz, meleg időjárás elsősorban a rovarkártevők felszaporodá­sának kedvez. így jelenleg a zöldcserebogár gócos kártétele észlelhető elsősorban szőlőül­tetvényekben. Ez a zöld színű, rendkívül tetszetős külsejű ro­var (1,5-2 cm nagyságú) a Ti­szazugban és a Jászság egyes részein megtalálható, a talaj­ból előbújva tömegesen keresi fel a szőlőültetvényeket és rágja le a lombozatot. Bármely rovarölő szer alkalmas az el­pusztításukra. Főleg a hobby-kertekben javasoljuk az ellenük való védekezést, mert petéit a talajba rakja, és az eb­ből kikelő lárvák a zöldségnö­vények gyökereit károsíthat­ják. Folyamatosan rajzik a szil­vamoly. Ez a molykártevő, amely a kezeletlen szilvafák gyümölcseinek tömeges „ku- kacosodását” okozza. A korán pirosodó, kékülő vörösszilva gyümölcsében ennek a lepké­nek a hernyóit találjuk, ame­lyek a természetes érés előtt színeződnek be és hullnak le. Indokolt védekezni ellen, mert megfigyeléseink szerint töme­ges a rajzó népesség. A szilva­fákon még mindig sok a levél­tetű. amely a tényleges kártétel mellett a szilvahimlő nevű ví­rusbetegséget is terjeszti. Mint jeleztük már, a gyü­mölcsfélék vírusbetegsége el­len csak megelőző védekezés lehetséges és a vírusos fák ke­vesebb, satnyább és beltartal- milag gyengébb minőségű gyümölcsöt hoznak. A gyümölcsfákon élő taká­csatkák tömeges felszaporodá­sára is kedvező az időjárás. Vegyük szemügyre gyümölcs­fáinkat, ellenőrizzük, hogy az eddig elvégzett védekezések megfelelő időben történtek-e, vagy tovább szaporodtak az atkák. Ha a levél fonákán és felszínén több piros és barna mozgó egyedet találunk, vé­dekezzünk speciális atkaölő szerrel, mert az időjárás miatt egyébként is szomjazó fákat szívogatva legyengítik azt, és apróbb marad a gyümöcs. Az almafa lisztharmat az érzékeny fajtákon, elsősorban a jonathánon érzi jól magát, és tovább terjed. Az almaültetvé­nyeken gyakorlatilag a vara- sodás nem okoz gondot. Az alma növényvédelmét ezért a rovarkártevők és a lisztharmat elleni védekezésekre irányít­suk. Benyák József Szükséges vagy nem? Az őszibarack zöldmetszése A vegetációs időszakban végzett metszésről, a zöldmet­szésről még napjainkban is igen eltérő a szakemberek vélemé­nye. A rügyfakadástól a lomb­hullásig igen bonyolult és sok­rétű folyamat játszódik le a fa életében. Lombkifejlesztés, haj­tásnövekedés, termésbeérlelés és a jövő évi termőalap kialakí­tása. Egyes nézetek szerint a zöldmetszés a bonyolult folya­matokat megzavarja és a fa ká­rosodhat. Véleményem szerint a fa funkciói valóban bonyolul­tak, mégis szükségszerű a zöldmetszés elvégzése. A meg­felelő időben és szakszerűen végrehajtott bavatkozásnak ma igen is helye van a termesztés­technológiában. Úgy is fogal­mazhatunk, hogy ez a fásmet­szés kiegészítője. Tenyészidő- szakban a dús lombozattól ne­hezen tekinthető át a fa korona­szerkezete, ezért ezt a munkát azok végezzék, akik a fásmet­szésben már jártasak. Kellő gyakorlat hiányában ugyanis több kárt tehetünk a fa további életét, termőképességét illetően. Gyakorlati tapasztalatom sze­rint a legkedvezőbb időpont a június vége, július eleje. A zöldmetszésnek véleményem szerint több haszna is van. Egy­részt a konkurens vezérhajtások eltávolításával tápanyagot taka­rítunk meg. így a megmaradó hajtások jobban beérnek és be­rakódnak termőrüggyel. A ko­rona belsejét szellősebbé tesz- szük azzal, ha a befelé növő haj­tásokat 6-8 rügyre visszavág­juk. Ezek is berakódnak termő­rüggyel az esetek nagy többsé­gében. A szellős koronába job­ban behatol a napfény. így a gyümölcs jobban színeződik és illata, zamata kifejlődik. Növényvédelmi jelentősége is van a beavatkozásnak. A szel­lősebb koronában a levéltetvek nehezebben telepednek le, il­letve a permetezés adott esetben sokkal hatékonyabb lesz. A metszési felületen a seb hamar begyógyul és nem jelent nyitott kaput a leselkedő káro­kozóknak. B.I. Amit a talajról tudni kell (4. rész) A kolloidok szerepe, jelentősége A talaj humuszanyagai és agyagásványai szemcseméretük miatt a kolloidok közé tartoznak (méretük 1 és 500 paraméter kö­zötti). De vajon milyen szerepet játszanak - a korábban elmondot­takon túl - ezek az „apróságok”, a kolloidok? A kolloidok tulajdonságait alapvetően meghatározza fajla­gosan nagy felületük, ahol nagy mennyiségű ion kötődik meg (ad- szorbeálódik), illetve képesek megkötni a talajoldatból. Lénye­ges emellett a kolloidok elektro­mos viselkedése is. A hazai tala­jokban a kolloidok zöme negatív töltésű, ezért a pozitív töltésű io­nok adszorpciója a meghatározó. A kolloidok felelősek azért is, hogy hidroszkóposságuk révén vizet (vízgőzt) kössenek meg, va­lamint tápanyagraktárként szol­gáljanak a növények számára. Alapvetően befolyásolja a talaj termőképességét az, hogy egyes ionok milyen egymáshoz viszo­nyított arányban kapcsolódnak a kolloidokhoz. Ha például a meg­kötött ionok közül a nátrium van túlsúlyban, akkor szikes talajjal van dolgunk, ha pedig a kalcium, úgy könnyen művelhető, morzsás szerkezetű, úgynevezett csemoz- jom talajról van szó. De előfor­dulnak magnéziumban gazdag ta­lajok, vagy általában erősen sa­vanyú kémhatású hidrogéntala­jok. A kémiai talajjavítás lényege tulajdonképpen az. hogy a kollo­idok felületén megkötött, a talaj tulajdonságait hátrányosan befo­lyásoló ionokat (például a szikes­séget okozó nátriumot) kalcium­mal cseréljük ki a meszezéskor. Mint a fentiekből is kitűnik, a kolloidok felületén kialakult di­namikus egyensúly, az itt leját­szódó kémiai és fizikai folyama­tok nagyon sok mindenért felelő­sek, már ami a talaj szerkezetét, művelhetőségét, víz- és táp­anyaggazdálkodását befolyá­solja. L.Z.

Next

/
Oldalképek
Tartalom