Új Néplap, 1993. június (4. évfolyam, 125-150. szám)
1993-06-25 / 146. szám
6 1993. június 25., péntek Azt beszélik Tomaj monostorán . . . A századforduló táján gróf Magyari-Kossa Géza által épített eklektikus, neobarokk részletekkel díszített, műemlék jellegű kastély igen leromlott állapotban van. Hasznosítása meghaladja a helyi önkormányzat erejét. Valahogy meg kellene akadályozni, hogy teljesen tönkremenjen. A mienk, és mégsem az Gyulai Lászlóval teheneit megnézni indulunk a határba. A falu szélső házai mellett, az út két oldalán szépen díszlő, gondosan művelt kukoricatábla.- Ezek a mi földjeink, bár még mindig nincsenek a nevünkön -, mondja Gyulai László. - Kimérték, műveljük. Tehát úgy van, hogy a mienk, és mégsem a mienk. Kettőnk nevén hét hektár szerepel - egyelőre jelképesen. Ezt a területet bevetettük a tavasszal. Engedik az embert, hogy csinálja, meg nem is engedik. Olyan nehézkes az ügyintézés. A kukoricatábla mögött néhány gép sorakozik. Kísérőm rájuk mutat: - Régóta készültem az önálló gazdálkodásra. Azok közül a gépek közül az első traktort három éve vettem. Később vettem még egy traktort, s munkagépeket hozzájuk. Elhaladunk a termelőszövetkezet üres sertéstelepe mellett. A kihalt ólak között céltalanul fütyül a szél. Vajon hány millió forint válik semmivé?- Korábban itt dolgoztam én is, de munkanélküli lettem -, magyarázza Gyulai László. Én meg arra gondolok, hogy ebben az országban hány ilyen fiatal, hegyet mozgatni képes ember vált munkanélkülivé, akinek alkotó kedve kibontakozását is gátolják a lehetőségek, s így is megtermelt értékeik haszna jórészt mások zsebébe vándorol. Mintha ki nem mondott gondolataimat igazolná, sorolja:- Hét fejőstehenünk van, s hozzájuk mindig két-három borjú. Foglalkoztam sertéstenyésztéssel is. Volt a portámon tizenvalahány disznó, de beleuntam, mert nagyon sok baj volt vele, és nem járt olyan jövedelemmel, mint a szarvasmarhatenyésztés. Sajnos, ha ez így megy tovább, megunom a szarvasmarhával való foglalkozást is. Literenként mindössze tizenöt forint ötven fillért kapok a tejért, s ugyanakkor hallom, hogy Pesten több mint negyven forintba kerül egy liter tej. Ezzel is jól becsapnak bennünket. Számunkra sem mindegy, hogy tisztességes haszonért csinál valamit az ember, vagy csak azért, mert nincs más lehetősége. Egy-egy reggel, este nálunk is összegyűlik negyven-ötven liter tej. Nem mondhatom a szomszédnak, hogy itt van, vedd meg. Rá vagyunk utalva a konkurencia nélküli tejcsamokpa, amit bérbe vettek, s annyit adnak a tejért, amennyi jólesik nekik. Azt mondják: ha nem tetszik az ár, vigyük máshová a tejet. De hát hová vigyük? Szemre legalább húsz hektáros, üres legelő mellett haladunk el. A fű elszáradt, régen le kellett volna kaszálni. Gyanítom, hogy erre a szövetkezetnek nem volt lehetősége. Egy erdősáv mellett, villanypásztorral őrzött területen legelésznek Gyulai László tehenei. A bérelt legelő egy részéről lekaszálták a füvet. Amikor jóllaknak a tehenek, behúzódnak a fák hűvösébe rejtett itatóhoz, s ott pihennek - mitsem törődve gazdájuk ügyes-bajos dolgaival. Gyulai László, tehenei között Kitörési lehetőség a tanulás A korábban bővebben adódó kunhegyesi, szolnoki, budapesti és egyéb munkalehetőség mostanában megszűnt a tomajmo- nostori fiatalok számára. Ma már a múlté, hogy egész brigádok járjonak a községből Tatabányára vagy Almásfüzitőre. Az oldalt írta: Simon Béla Fotó: Illyés Csaba Sok helybeli fiatal vált munka- nélkülivé. Mindezek ismeretében azt gondolná az ember, hogy céltalanná vált számukra a jövő, s ez a tanulmányi eredményekben is lemérhető.- Valójában nem ez a jellemző -, vélekedik Kovács Béla, az Általános Művelődési Központ igazgatója. - A továbbtanulást illetően van akarat, tett- rekészség a tanulókban. A sportnak is nagy hajtóereje van, mivel így lehetővé válik számukra a további sportolás. Mi is azt plántáljuk beléjük, hogy nem lesz mindig ilyen a gazdasági helyzet, jön még egy gazdasági megújhodás. A tanulás tehát kitörési lehetőséget jelent. Érdekes, hogy a munkanélküliségnek kedvező hatása van a közművelődésre. Betudható ez annak, hogy a fiatalok többet vannak otthon, s több az idejük. A könyvtárban növekedett az olvasók száma, és életképes az ifjúsági klubjuk is. Látlelet a községről 3,5 milliós forráshiány, 50 százalékos munkanélküliség Lakatos Józsefné polgármester Tomajmonostoron a kisközségek minden gondja-baja fellelhető - ez derül ki Lakatos Józsefné polgármester szavaiból:- Száz helybeli tanulónk van. Erre kapunk 1,1 millió forintot. Ugyanakkor az általános iskola fenntartása nyolcmilliót emészt fel. Ez eleve kizárja a fejlesztést. Korábban megjelent egy cikk a falúnkról, azzal a mondanivalóval, hogy „tét az iskola”. Nem az lett a tét, hanem az idősek napközi otthona. Azt kellett pénzhiány miatt bezárnunk az idén. Áz idősek házi szociális gondozásáról, részükre az ebéd kihordásáról azonban nem mondtunk le. Szerencsénkre a mienk nem tanyás település, így pillanatnyilag egy ember el tudja látni ezt a feladatot, de a télen már nem biztos, hogy így lesz. Az egészségügyi ellátással nincs gondunk, egy orvos vállalkozásban végzi azt. Középületeink állagmegóvása is sikerült eddig. Félünk viszont attól, hogy intézményeink működtetésével már az ősz folyamán gondjaink lesznek. Három és félmilliós forráshiánnyal küzdünk ugyanis, ami szinte napi megélhetési gondokat jelent. Ami pénzt településüzemeltetésre kapunk, az mind átmegy az iskola fenntartásához. Nagyon kevés a személyi jövedelemadó és a gépjárműadó - annak ellenére, hogy nálunk mindig jó volt az adófizetői morál. Felmerülhet a kérdés: miért nem vetünk ki helyi adót, ha már annyira ajánlgatják ezt az önkormányzatoknak. Azért nem, mert háromszáz nyugdíjas és száznyolcvanegy munkanélküli van Tomajmonostoron. Harmincöt embernek már jövedelempótló támogatást kellett adni. A munkanélküliség ötVen-hatvan százalékos, ami borzasztó. Szinte könnyebb számbavenni azokat, akiknek van munkahelyük. Egyre nehezebb körülmények között élnek az emberek. Mezőgazdasági település ez. Eladni szinte semmit nem tudnak az emberek. Számottevőbb gazdasági egységünk a Tisza- szentimrével közös termelőszövetkezet volt, de az is átalakult, három részre szakadt. A to- majmonostori téesztagok meg szinte mindannyian munkanélküliek lettek. Ennek is betudhatóan egyre inkább tapasztalható, hogy az emberek visszakérik a földjüket, s abból próbálnak megélni. Mint már említettem, az ön- kormányzat is nehéz helyzetben van, s ennek következtében a fejlesztés minimális. Az óvoda fűtését korszerűsítettük, s amellett - lakossági támogatással - több mint két kilométer útalapot építettünk. Felújítási-karbantartási munkálatokat - így a posta,a tűzoltószertár épületénél - közhasznú munkásokkal végeztetünk. Más településekhez hasonlóan megoldásra váró nagy gondunk a szemét- és a szennyvízelhelyezés. Hét környező településsel együtt szeretnénk megvalósítani a Kunság-gázprogramot. A tanulmányterv elkészült - pályázatra adtuk be. Megvalósulásában - megmondom őszintén - már nem reménykedem. Az elején úgy volt, hogy hetven százalékos támogatást kapunk hozzá, de most már csak 40-50 százalékosról van szó. Ez nagyon kevés, mert a lakosságot sem lehet a végtelenségig terhelni. Az ön- kormányzat meg csak hitelre számíthat - de nem szabad a végtelenségig eladósodni. Viszont kimaradni sem akarunk a gázprogramból, mert ha ezt a lehetőséget elszalasztjuk, akkor sokára lesz gáz Tomajmonostoron. Hoppon maradt krumplibogarak Szépen terem a karalábé Lakatos József kertjében Manapság a tisztségviselők családjára könnyen ráfogják: gond nélkül boldogul. Mennyiben igaz ez az állítás? - erre a kérdésre keresve a választ, tértem be Lakatos Józsefnek, a polgármesternő férjének a portájára. Végigvezetett az ezer négyszögöles, szépen rendben tartott kerten, melyben évek óta zöldségtermesztéssel foglalkozik, s beszélgetés közben megjegyezte:- A szövetkezetből való kiválás során a tulajdonomba kerül hat hektár, a feleségem tulajdonába pedig másfél hektár föld. Annak kiadása, végleges helyének kijelölése húzódik, s ez gondot okoz számomra. Ha konkrétan ki lenne mérve a föld, akkor úgy művelné az ember, ahogy akarná. A téesz által kimért területen van például fű- szerpaprikám, de ahogy azt a részt megművelte a téesz... Úgy meg van taposva, olyan kemény ott a föld, hogy alig lehet ültetni bele. Nekem az az elméletem, hogy kerti földre csak szántani mehet a traktor, máskor nem. Egy másik területen hagymát és sok mást szerettem volna termelni, de mivel azt a parcellát csak április végén mérték ki, idő hiánya miatt, akkor már mit lehetett csinálni? Kukoricavetésen kívül szinte semmit. Ilyen gondok vannak ezzel a tulajdonnal.- S milyenek az értékesítési lehetőségek? - érdeklődtem.- Én csak a piacon adom el terményeimet - hangzott a válasz -. A termények érési sorrendjére ügyelve sok mindent termelek: uborkát, karalábét, patiszont, paradicsomot, főzőtököt, paprikát. Krumplitermeléssel is régóta foglalkozom, de most nem sikerült, mert az egyik traktoros tévedésből kombinátorral kelés előtt kihúzatta a földből a krumplit. Ötvenezer forintra becsülöm a kárt. Az illető sokallja, valószínűleg bíróság elé kerül az ügy.- A piacon milyen a kereslet?- Egyre rosszabb. A hetvenes években, ha bevittem a kunhegyesi piacra öt mázsa paprikát, nem álltam meg, még ki nem mértem az egészet. Most nincs olyan, aki megvenne húsz kilót. Inkább az olyan kérés kezd gyakori lenni, hogy „van húsz forintom, azért adjon”. Lakatos József általában reggel négykor kel, s este tíz óra tájban kerül be a házba. Azt mondja erről:- Három-négy órai alvás elég ilyenkor. Néha ugyan, főleg a nagy melegben álmos, s nagyon fáradt vagyok. Olyankor nagyon várom az esőt, amely jót tenne a növényeknek, s nekem is hozna egy kis pihenőt.
