Új Néplap, 1993. június (4. évfolyam, 125-150. szám)

1993-06-25 / 146. szám

1993. június 25., péntek Azt beszélik Tiszaderzsen 7 A Tisza-tó tiszaderzsi partja Budapestet is innen látják el A polgármesteri hivatal épü­letének földszintjén mintaboltot nyitott a napokban a svájci Vil- lars-csokoládétermékekből a kettős állampolgárságú Barsi Ilona. A férjével együtt tavaly vet­tek egy házat Tiszaderzsen. Két hónapot töltöttek ott, majd visz- szamentek Svájcba, ahol kap­csolatba léptek azzal a csokolá­dégyárral, melynek termékeit korábban már forgalmazták. A gyár vezetőivel beszélgetve szó esett arról, hogy visszajönnek Magyarországra, s felmérik a gyár számára még felderítetlen magyar piacot. Nemsokára - a kedvező hazai fogadtatás után - meg is kezdték a Villars csoko­ládék importját. Először a helybeli téeszben volt a lerakatuk, s használhatták a szövetkezet telefonját. Ké­sőbb nyílt lehetőség arra, hogy bérbe vegyék az áfésztől a pol­gármesteri hivatal épületében lévő üzlethelyiséget. Most már a Villars csokoládékat Tisza- derzsről terítik az egész ország­ban - természetesen ide értve a fővárost is. További terveik kö­zött szerepel az üzlet bővítése. Most kezdték a csokoládépor árusítását, aminek szintén nagy a keletje. Termékeiket elsősorban a sport segítségével népszerűsí­tik. Ezért patronálják például a Kiskörén rendezendő nemzet­közi triatlonversenyt, a helybeli futballcsapatot és a szolnoki fo­cisulit. Barsi Ilonáék új házának már kész az alapja. Raktár és üzlet- helyiség is lesz ott. Az eddigi tapasztalatok szerint jó üzlet lesz ez a vállalkozás. Felvételünk a Villars-mintaboltban készült Hátsó udvarból ékszerdobozt A Budapestről Tiszaderzsre költözött Pádár Gabriella talp­raesett, energikus, vállalkozó szellemű ember. Nem véletlenül választották be a község képviselő-testüle­tébe. Annak ellenére, hogy ő is, férje is tősgyökeres fővárosi, valóságos ékszerdoboznak tartja Tiszaderzset. Való igaz, hogy a falu tucatnyi szigettel tarkított tópartja mesebelien szép, de azért, hogy abban a mostaninál többen gyönyör­ködhessenek, még sokat kell tenni. Mindenek előtt szálláshe­lyeket építeni, fejleszteni a tu­rizmust. Jól tudja ezt Pádár Gabriella, aki az újságírószövetség kül- kapcsolatok osztályán dolgozva utazási-szállási ügyekben is gazdag tapasztalatokra tett szert. Az oldalt írta: Simon Béla Fotó: Illyés Csaba Azokra alapozva határozták el férjével együtt, hogy eladják budapesti házukat, s Tisza­derzsre költözve, a falusi turiz­mus fejlesztését tekintik életcél­juknak. Ennek érdekében vásá­roltak négy faházat, s azokat házuk udvarán állították fel. Villany, víz, konyha, fürdő­szoba is van bennük a háló mel­lett. Pótágyakat is lehet elhe­lyezni. Kényelmesen nyaralhat bennük egy-egy család. Az épületek „infrastruktúrá­jának” kialakítása a befejezés­hez közeledik. Most készítik a járdákat. Azután a parkosítás következik. S remélhetőleg na­pokon belül megérkeznek az első vendégek.- Talpraesett vállalkozók - jegyzem meg a két és félmillió forintot felemésztő faházak gazdáinak.- Inkább talpra ejtettek - jegyzi meg a férj (aki egyébként szintén a sajtóban, a Pallas Lapkiadónál dolgozott). Bizo­nyára arra gondol, hogy mind­kettőjük munkanélkülivé válása is közrejátszik a falusi turizmus fejlesztésében. Környezetvédelmi tábor Beviz László iskolaigazgató örömmel újságolja: nyertes pá­lyázat révén tizennyolc tanuló számára ingyenes környezetvé­delmi tábort szervezhetnek a helybeli, tiszaparti kempingben. Jutalom ez a résztvevők szá­mára az eddigi aktív környezet­védelmi munkáért. A tábor la­kói megismerkednek a Tisza élővilágával, hajókiránduláson vesznek részt, ellátogatnak a ti- szaigari arborétumba és a tisza­füredi strandra. A partszakasz rendbetétele is szerepel céljaik között. Az előző években szer­vezett táborokon részt vettek a környező települések tanulói is. Mostani távolmaradásuk pénz­szűkével magyarázható. Nemcsak az üdüléssel felérő tábornak, hanem iskolájuk új szárnyának is méltán örülhetnek a tiszaderzsi tanulók. Korábban három különálló épületben folyt a tanítás. A huszonnégymillió forintot felemésztő beruházás­sal lehetővé vált a tanítás kon­centrálása. A most végzett nyolcadikosok közül tizenheten tanulnak tovább. Vázlat a községről 1992. november 29-én, az időközi választások során új képviselő-testület, s új polgár- mester került a község élére. Nem ígérgettek különösebbet, hiszen jól tudták, hogy a követ­kező választásokig hátralévő másfél év kevés lesz nagy tettek véghezvitelére. Mégis, mit tet­tek a község édekében? - ezt tu­dakoltuk Varga Sándor polgár- mestertől, aki a következőket mondta:- Sikerült a műszaki csopor­tunkat - a volt gameszt - úgy át­szervezni, hogy jó szakemberek tartoznak oda. Közhasznú mun­kásokat is foglalkoztattunk ott. Március elsejétől az önkor­mányzat működteti a tejcsamo- kot, hogy ne kelljen bezárni. Folytatjuk az útépítést. Már kész van a Madách és a Táncsics utca útalapja, s burko­lattal is el fogjuk látni. Ennek a munkának a költsé­geihez a lakosság is hozzájárul. Uj elárusítóhelyet is kialakítot­tunk. Megtörtént a hajóállomási út kátyúzása. Sikerült bővíteni a telefonhálózatot. Információink szerint az ősz folyamán bővítik az abádszalóki telefonközpon­Varga Sándor polgármester tot. Akkor az év végéig valószí­nűleg az ötven-hatvan új igénylő is telefont kaphat. Megkezdtük az önkormány­zat tulajdonában lévő telkek ér­tékesítését is. Kettőt már elad­tunk. A többi megvétele a kiépí­tett út hiánya miatt késik. Ter­veinkben ezért is szerepel két útalap készítése. Azért, hogy némi pénzhez jusson a község, bérbe adtuk a darálót, s egy épületet a horgá­szegyesületnek. Az önkor­mányzat rendelkezésére álló pénz ugyanis meglehetősen ke­vés. A munkanélküliek aránya 30-33 százalék, s a körülbelül kétszáz fős etnikai kisebbség is támogatásra szorul. Április 1-től van körzeti megbízottunk, akinek lakást biztosított az önkormányzat. Úgy érezzük, javul a közbizton­ság, bár az korábban sem volt rossz. Megoldódott az orvos­kérdés is, mégpedig úgy, hogy a szolnoki MÁV Kórházból jött ide dr. Csontos Gábor, aki pil­lanatnyilag helyettesítő orvos­ként szerepel. Ä képviselő-tes­tület és lakosság úgy ítéli meg, hogy nagyon jó munkát végez. Maximálisan elégedettek va­gyunk vele. A képviselő-testü­letnek van egy olyan elvi állás- foglalása, hogy az előző orvos, dr. Herédy Dezső a továbbiak­ban csak magánpraxist folytat­hat a községben. Ennek az állás- foglalásnak pillanatnyilag csak azért nem lehet érvényt sze­rezni, mert Herédy doktor táp­pénzes állományban van. Líbia-Szolnok-Tiszaderzs Egy orvos rendhagyó életútja Dr. Csontos Gábor Dr. Csontos Gábor, a falu új orvosa nem a körzetiek szokvá­nyos útját járta be. A szolnoki MÁV Kórház se­bészeként került néhány évre Líbiába, ahol bizonyos tekintet­ben embert próbáló körülmé­nyek fogadták. így például egy nyolc hóna­pig tartó vízhiány, minek kö­vetkeztében messziről kellett vizet hordani a normális életvi­telhez. Ugyanakkor tapasztalta azt is, hogy az ottani, fejlődői har­madik világbeli ország orvosai­nak díjazásához képest nevetsé­gesen és megalázóan csekély a magyar kórházi, illetve házior­vosok fizetése. Szerződésének lejárta után került vissza Szolnokra, onnan Tiszaderzsre. Azt mondja erről:- Engem biznyos körülmé­nyek arra kényszerítettek, hogy befejezzem MÁV-kórházbeli pályafutásomat. Áruikor visszajöttem Líbiá­ból, az addigi általános sebé­szeti munkámra nem tartottak igényt, s áthelyeztek a baleseti sebészetre. Nem maradt más választá­som, mint az, hogy közel tizen­kilenc év után otthagyjam a kórházi munkát, és a körzet felé orientálódjam. így jutottam el Tiszaderzsre, ahol szintén nem teljesen tisztá­zódtak a viszonyok. Idejövete­lem előtt különböző - azt hi­szem, a sajtóból közismert ­problémák voltak itt, de azok­ból mindennapi munkám során nem érzek semmit. A betegek rendkívül nagy szeretettel és tisztelettel fogad­tak. Találkozások, rendelések alkalmával azóta is érzem ro- konszenvüket. Ugyanakkor azt is meg kell mondanom, hogy pletykaszin­ten hallottam orvosi munkámat minősítő véleményeket is - de úgy gondolom, ez más faluban is így van, ami a beteg nem kellő szintű ismeretével, vagy az előző orvoshoz fűződő vi­szonyával magyarázható. Ez vi­szont minimálisan, csak egy-két esetben fordult elő. Arról, a körülbelül ezer hely­beli lakosról, akikkel mintegy két és félhónapos itteni mun­kám során találkoztam, csak a legjobbakat tudom mondani. Attól eltekintve, hogy Szol­nokon élő családom nagyon hi­ányzik, jól érzem magam Ti­szaderzsen. A családom ideköltözéséről egyelőre azért sincs szó, mert a fiam most harmadikos a Varga Katalin Gimnáziumban, a lá­nyom pedig ugyanott elsős. így aztán hétfőtől szombat reggel nyolcig itt vagyok, s az­tán - ha nem vagyok központi ügyeletes Tiszafüreden - rögtön megyek haza. Az Árpád-kori templomrom

Next

/
Oldalképek
Tartalom