Új Néplap, 1993. június (4. évfolyam, 125-150. szám)
1993-06-24 / 145. szám
6 Szolnoki Extra 1993. június 24., csütörtök Ünneplésre készülnek Tízéves a Tisza Taxi Odakint sokkal nyugodtabb a légkör „Én választhatok, hogy mit akarok tanulni” Jelentős jubileumot ünnepel a Tisza Taxi 1993-ban: fennállásának tizedik évfordulóját. A „Tisza” ma Szolnokon a legjelentősebb taxistársaság úgy a személy-, mint a teherszállítás vonatkozásában. Miképp érték ezt el, melyek voltak a tíz esztendő számukra legfontosabb eseményei, illetve tapasztalatai? - erről beszélgettünk Tánczos Istvánnal, a Tisza Taxi elnökével. Megtudtuk, hogy a társaságot mindössze tizenhármán alapították 1983-ban. Igazi „sötétbe való ugrás” volt ez, hiszen egy maihoz képest alapvetően más politikai és gazdasági környezetben - ahol nemigen nézték jó szemmel az övékéhez hasonló vállalkozásokat - kezdtek, tapasztalatokkal, szükséges ismeretekkel alig rendelkeztek. Működésük feltételeire jellemző, hogy az első „diszpécserközpont” egyikük lakásán volt, ahol egy CB-készülék mellett tartottak „váltóügyeletet” a garázsban. Lassanként azonban terjeszkedni kezdtek. 1985-ben már 60 körüli volt a létszám, személy-, valamint kis és nagy tehergépkocsikkal egyaránt nyújtottak már szolgáltatást, vendéglátó-, egészségügyi és termelőegységekhez is telepítettek CB-ket. Csakhogy tevékenységük törvényi háttere ekkor még teljesen kidolgozatlan volt, lényegében a „gyakorlat szülte íratlan szabályok” alapján működtek. Ezt viszont az akkori városi tanács nem nézte jó szemmel. 1985-ben - mivel a probléma Az Alapítvány a Vállalkozó Társadalom Kultúrájáért 1990. február 15-én alakult Szolnokon. Hogy mi is ez a szerveződés, bővebb információkkal Vajó Sándomé, az alapítvány egyik munkatársa szolgált.- Hogyan jött létre az alapítvány?- A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Népművelők Egyesülete hozta létre, 100 ezer forintos alaptőkével.- Miként kapcsolódnak ide a népművelők?- Abban az időben történt mindez, amikor a kultúrára már kevesebb pénz jutott. Akkor a népművelők összeültek, hogy valamit csinálni kellene. Felvetődött, hogy még kis pénzből is tudnánk indítani valamit, ami meg is valósult. Támogatónk volt más is, nem nagyon sokan, de többet vártunk. Tulajdonképpen eszmeileg támogatnak minket, mint pénzügyileg, de most már elég szépen állunk. Ez alapítvány, de tulajdonképpen egy kis vállalkozás is van benne. Kezdő vállalkozóknak, akik a kultúrához tartoznak, konferenciákat, tanfolyamokat, képzéseket szervezünk. Ebből nekünk hasznunk nincs, mert nonprofit szervezet vagyunk. Annyi hasznunk van, hogy azoknak az embereknak, akik önhibájukon kívül kiesnek a kultúra területéből, segítünk. Vagy pedig eleve a kultúrában a Már csak legyinteni lehetne rá, de valahogy mégsem hagyja békén az embert az a sok szemét, ami Szolnok utcáit olykor-olykor elborítja. Hogy mitől terem nálunk eny- nyi kosz, azt talán egy tudományos akadémia sem tudná kideríteni. Áldozhatnánk a rengeteg nagy koponyára rengeteg nagy pénzt. Aztán mondjuk filmet forgathatna róla David Attenborough, a természeti filmjeiről híressé vált tudós, hogy hogyan képződik a szemét, az utca kosza. Sorozat lenne, az biztos, mert egy részben nem férne el. Persze sokkal színtelenebb lenne az utca képe, ha nem gurgulázna az aszfalton sok-sok papírdarab, müekkorra országosan is jelentkezett - a KIOSZ jogi szakemberei hozzákezdtek az övékéhez hasonló szervezetek működési irányelveinek kidolgozásához. Ők ezzel „egyesítették” saját korábbi „spontán” szabályzatukat. így 1986. szeptemberében „KIOSZ Tisza Taxi Fuvarozó Iroda” néven bejegyeztethették magukat hivatalosan is. Két éve a társaság neve „Tisza Taxi Üzenet- és Fuvarközvetítő Iroda”. Tavaly elérték a százharmincas létszámot, ekkor úgy döntöttek, hogy több „rendes tagot” nem vesznek fel. Ugyanakkor „félhivatalos” viszonyban állnak egy sor olyan iparossal, akik a közúti fuvarozáshoz kapcsolódó legkülönfélébb területeken tevékenykednek. Emellett bevezették a „pártoló tagság” intézményét, a hozzájuk így csatlakozók a rendes tagság „szűkített” előnyeit élvezik (diszpécserszolgáltatás, bizonyos fuvarlehetőség stb.). Terveik között szerepel a rendes tagság száz főre csökkentése. Erre részben működésük optimalizálása, részben szolgáltatásaik minőségének további javítása céljából van szükség. Ez utóbbira eddig is „odafigyeltek”, amit az is bizonyít, hogy a személytaxizás - a sárga rendszám bevezetésével is összefüggő - közelmúltbeli szigorításának szinte valamennyi rendes tagjuk képes volt megfelelni (csökkenteni eleve is a teherfuvarozók számát akarták). Ami pedig a viselkedést illeti: náluk már 1986 óta minden pavállalkozást segítjük, hiszen már a kultúra is áru, azt is el kell adni.- Hogyan jött be az elképzelés?- Jól. Már az első évben szerveztünk kisvállalkozóknak egy konferenciát. Következő évben volt egy igazán nagy konferencia, amelyenl az egész országból részt vettek. Ezen a kultúra menedzseléséről volt szó. A harmadik nagy eseményünk tavaly volt, amely a kultúrára, a turizmusra szakosodott. A nemzetközi konferencián nemcsak hazulról, hanem külföldről is szerepeltek előadók. Azonkívül a Munkaügyi Minisztérium pályázati pénzéből elég szépen nyertünk. Kezdő munkavállalók munkaerőpiaci felkészítő tréningjeinek szervezésére és lebonyolítására kaptuk a pénzt. Ebből három képzés jött létre. Jászberényben kezdő vállalkozók tréningjét tartottuk, a tiszazugi és a kőtelki viszont már határozottan szakosodott volt: A kulturált vendégfogadás - a vendégfogadás kultúrája címmel szerveztük, és idegen- forgalmi alapismereteket adott közre. Ezzel a pénzzel úgy gazdálkodtunk, hogy ősszel össze tudunk állítani még vagy két tanfolyamot Tiszafüreden és Abádszalókon.- Milyenek a visszajelzések? Hasznosíthatók a tanfolyamoanyagflakon meg miegymás kacat. Mi a teendő? - tette fel már régebben a klasszikussá vált kérdést egy, az elmúlt rendszerben igen jelentősen feldicsőített marxista filozófus. Csakhogy igazán az ő elmélete sem sikeredett túlzottan megvalósíthatónak. Talán nincs is rá megoldás? Mert azt el sem lehet képzelni, hogy konszenzusra jusson a lakosság. Saját magával és a szemetesekkel. Mert hogy ne legyen annyi szemét - ami állandóan kitúródik, kibuggyan a szemeteskukák gyomrából, amit aztán nagy élvezettel felkap a szél és hord szana-széjjel - nem kellene talán annyit szemetelnie, annyi hulladékot termelnie. naszt saját reklamációs és etikai bizottságuk vizsgál ki. A „szint tartása, sőt javítása” tehát önnön mércéjük (és természetesen a verseny megkövetelte jól felfogott érdekük is). Ezt célozzák különféle akcióik is. A városban ők vezették be (ma már a többiek is hasonlóan járnak el), hogy rendelésre „ingyen állnak ki”. A jubileummal kapcsolatos akciók (lám, így is lehet ünnepelni): a tízévesnél fiatalabb gyermekeket szüleikkel együtt száz forint kedvezménnyel (100 Ft alatti tarifa esetén pedig ingyen) szállították a gyermeknapon. Szeptembertől pedig azok között, akik szolgáltatásaikat adott ösz- szeg fölött (erről majd blokkot adnak) veszik igénybe, külföldi utazást sorsolnak ki. Tíz év alatt tehát a Tisza Taxi kicsiből nagyvállalkozássá „nőtte ki magát”. Tette ezt minden külső segítség nélkül, tagjainak komoly anyagi áldozata árán és rengeteg társadalmi munkájával, sok-sok érdekvédelmi csatározással (a taxisblokád idején például náluk volt a „válságstáb”). A kezdet nehézségeit nem csupán túlélték, hanem megerősödve várják a következő tíz évet. Amikor - az elnök reményei szerint - már kevesebbet kell a feltételek megteremtésével és többet lehet a munkájukkal foglalkozniuk. Saját és a város lakosainak érdekében is. De amíg mindez megvalósul, alighanem folyik még le „némi” víz a Tiszán. kon szerzett ismeretek?- Nagyon jók. Úgy indultunk el ezen az úton, hogy a polgár- mestereket - végülis mondhatom így - megszondáztattuk, hogy mennyire kellene egy kulturált vendégfogadás a kisközségekben. Gondoltunk itt mi már az expóra is. Például fejlődik a Tisza-tó környéke, ahol bizony ezzel a témával alaposan foglalkozni kell. Amikor az ember ne csak azt tudja, hogy itt Magyarországon mit főzünk, hanem ha külföldről jön a vendég, akkor annak mik az igényei, milyen legyen például a fürdőszoba, konyha ellátottsága. A dr. Tasnády József, a Közgazdasági Tudományegyetem idegenforgalmi tanszékének professzora koordinálta a tanfolyamokat, ő tartotta a legtöbb előadást. Most pedig a Vállalkozásfejlesztési Alapítvánnyal közösen szerveztünk, szervezünk előadásokat amerikai előadókkal, vállalkozóknak. Az egyiket június elején tartottuk, a másikat pedig éppen a napokban.-A jövő?- Szeretnénk folytatni a jó sorozatot. Mint már említettem ősszel újra jelentkezünk. Sajnos pályázati pénzek egyre kevésbé állnak rendelkezésünkre, de azért pályázunk továbbra is. Célunk: mindenképp segíteni szeretnénk a kultúrában a vállalkozókat. Egye meg. Elvégre vannak már olyan baktériumok, amelyek a szemetet lebontják. Ha most az a buta állat erre képes, akkor egy nála sokkal magasabbrendü is képes lehet erre. Vagy talán sokkal több és ép állapotú kuka kellene? Amibe több lakó kidobott kacatja is beleférne, akár több napra is. Hogy hétvégeken és ünnepeken ne a „tá- rolóedényzet" mellett nyújtson gusztustalan látványt a trutyi? Ki tudja tehát, mi a teendő. Mindenesetre biztosan több pénz, és nagyobb higiénés inger kellene. De minek is? Hiszen lehet, hamarosan úgyis kipusztul az emberiség, és akkor mire volt jó ez a hajcihö? A szolnoki Dencső Balázs - diáktársával - öt hónapig élvezte az Amerikai Egyesült Államok egyik magán-középiskolájának légkörét. A világlátott duó férfi tagjával beszélgettünk.- Néhány szót magadról.- Nevem Dencső Balázs, 17 leszek július 20-án. A Vargába, a kéttannyelvűre járok. Harmadikos voltam. Jövőre valószínűleg negyedbe megyek.- Mert?- Merthogy ezt az öt hónapot elmulasztottam idehaza. Tanáraim közül sokan azt ajánlották, hogy menjek vissza harmadikba, mert nagyon sokat fog számítani. Viszont osztálytársaim, szüleim meg sokan mások azt mondják, be lehet azt pótolni.- Vagyis most tanulnod kell?- Beszéltem tanárokkal, valószínűleg úgy fogom csinálni, hogy a legfontosabb 6-7 tantárgyat bepótolom, aztán augusztus végén lesz egy rákérdezés, hogy mennyire sikerült ez.- Induljunk el a kezdetektől. Melyik általános iskolába jártál?- A Kassaiba.- Már ott tanultál angolt?- Igen, harmadiktól.- Tehát Amerika. Kivel mentél ki?- Pécskői Judittal. Ő martfűi.- Ti ketten mentetek a harmadikból?- Nem, az egész iskolából. Úgy volt meghirdetve a pályázat, hogy két gyerek mehet. Az amerikai iskola tett még egy olyan kikötést, hogy az egyik kéttannyelvűs, a másik nem két- tannyelvűs, valamint hogy az egyik lány, a másik fiú legyen.- Hogyan készültetek rá, milyenfelhívás volt ez?- Elég gyorsan ment. Harmadik év elején meghirdették az iskolában a pályázatot, hogy fél évre van egy cserekapcsolat. Csak annyit mondtak, hogy mindenki adjon be egy féloldalas lapot, amely alapján a tanárok és a diák önkormányzat választott.- Angolul kellett írni?- Nem, magyarul.- Tehát csak itt dőlt el, hogy ki megy?- Végül is elküldték a neveket és egy rövid életrajzot az amerikai iskolának, ahol jóváhagyták a döntést.- Minden évben van ilyen „kiküldetés" ?- Nem, ez volt az első. Tavaly vettük fel a kapcsolatot a Goulddal, ami egy magániskola.- Tehát ti voltatok az elsők, akik kimentetek ebbe a magániskolába?- Nem. Tavaly volt egy csoportos cserelátogatás, de az csak kéthetes volt. Mi voltunk az elsők, akik hosszabb tanulmányi útra mentünk. Lényegében ez egy próbaidő volt, hogy az amerikaiak meglássák, érdemes-e ezt a kapcsolatot fenntartani, folytatni. Főleg hogy sikerül-e az ottani gyerekek érdeklődését felkelteni arra, hogy idejöjjenek Szolnokra. Végül is azt hiszem tízen jelentkeztek.- Merre van Amerikában ez a Gould?- Maine államban, a keleti parton, New Englandben. Ez a legészakibb állam az USA-ban. Egy elég kis faluban van a suli.- Hogy néz ki az iskola?- Van hét épület. Egy csak a tantermeknek, egy csak az előadásoknak, és egy nagy tornaterem. Ezenkívül van egy leány- kolesz, két fiúkolesz, egy orvosi épület. A tanárok házai szétszórtan terülnek el a faluban.- Mi a település neve, ahol a középiskola található?- Bethel.- Honnan jártak ide a gyerekek? Híres iskola ez?- Elég jónevű, még Kaliforniából és Floridából is vannak. De főleg New Englandból járnak a gyerekek.- Hányán tanulnak?- Száz-százhúszan.- Hogyan jutottatok ki?- A Soros Alapítvány segítségével. A Soros fizette a biztosítást és a repülőjegyet. Bostonba repültünk, ott várt egy tanár ránk, aki korábban egy évet már az iskolánkban eltöltött. Ő elvitt minket a házába, mert december 28-án érkeztünk, és a suli január 5-én kezdődött.- Milyen volt ez az egész? Belecsöppentetek a nagy Amerikába.- Eleinte nagyon más volt. A formalitásokon át kellett esni, be kellett mutatkozni, szinte sablonszerűén. Először minden furcsa volt, az időeltérés miatt is. Meg a szokások, az, hogy sokkal nyugodtabb a légkör, nincs olyan rohanás. Na, jó, van, de az atmoszféra sokkal nyugodtabb. Mindenki vigyorog, partik vannak. Meg minden családnak megvan a saját menete. Ahol mi voltunk: a papa hazajön kettőkor, a mama hazajön négykor, elkészíti a vacsorát, és mondjuk hatra megfőzi, akkorra pont beállítanak a gyerekek a suliból. És ez így megy állandóan. És mindenkinek jó munkája van, mindenki sportol. Rengeteget sportolnak, pláne a gyerekek. A Gouldnál pedig elmondom a napi menetet. Hat negyvenöttől 7.15-ig van a reggeli, de ez nagyon korán van, szinte senki nem megy le; 7.15-től 7.45-ig van a hivatalos felkelés, majd 8-ig gyűlés. Bemegyünk abba a'nagy házba, ahol csak gyűlések vannak, és akkor ott megbeszéljük, hogy mik történtek előző nap, megbeszéljük, mi lesz aznap. Azonkívül mindig van valamilyen előadás, 7-8 percben. Például egyszer mi is csináltunk ilyet Magyarországról. De legtöbbször tanárok tartják. Nyolctól kezdődnek az órák. Maximum hat órád lehet egy nap, de lehet öt is. Választhatsz. Negyvenöt percesek az órák, köztük öt perc szünet van. A második óra után van egy break, ami 15 perces, azután a negyedik órát követően van egy egyórás lunch break, ebéd. Ütána még van két óra, majd sport. Ez nem marad el soha. Több sportág közül választhatsz évszakonként, de csak egyet űzhetsz. Mindennap van edzés, kivéve vasárnap.- Még szombaton is? Akkor is vannak előadások?- Igen. Viszont úgy van, hogy hétfőn, kedden, csütörtökön, pénteken 6 óra, szerdán és szombaton 4 óra van. És szombaton csak minden második héten.- Mekkora létszámú ott egy osztály?- Nincsenek konkrét osztályok. Főleg a koleszban van egy szoros közösség, meg órákon. Ugyanis van vagy 30-35 tantárgy, ami közül választani lehet. Például van az első óra. Ezen lehet nyolc tantárgy: matek, történelem, angol satöbbi. Én első óraként a történelmet választottam. A következő órára az angolt. Harmadikra választottam fizikát, és még tanultam matekot, németet. A hatodik órám egy speciális történelem volt, amin napjaink eseményeivel foglalkoztunk. Ehhez segítségül minden héten megkapta a csoport minden tagja a Time magazint, ingyen. Mindennap ugyanazok az órák voltak, csak különböző sorrendben.- Gondolom nyilvántartották, hogy ki mit választott?- Szigorúan.- Ha mindenki azt választott, amit akart, hogy állt össze tanulmányi eredménye az év végére?- A négy évet nézik. A négy év során van ugye 8 félév. Ebből négy félév alatt angolt kell tanulni, matekból azt hiszem hármat. Azonkívül meghatározott számú biológiát, fizikát, történelmet, kémiát kell választani. De egy féléven belül én döntöm el, hogy mit tanulok. A lényeg, ha megvan negyedik év végén a „credited”, akkor kész, normálisan leérettségiztél, végeztél. „Az órák sokkal oldottabbak, a tanárral közvetlenebb a kapcsolat”- Sikerült-e beilleszkedned?- Az első hónap még nehéz volt. Mert már annyi idegen gyerek van náluk, főleg ázsiai, hogy már megszokták. Tehát nem rajongtak körbe, hogy mi az a Magyarország, meg te ki vagy. Csak úgy normálisan, de jól elvoltunk végül is. Aztán márciustól már minden nagyon jó volt. Főleg, hogy tavasszal kijött a nap, rengeteget lehetett sportolni. És abban nagyon sok barátot lehet szerezni.- Úgy tudom, tanulmányi eredményekben elég jó voltál.- Igen. Mindenben úgy értékelnek, hogy száz pont a maximum. Körülbelül hónaponként kapjuk az eredményeket, azonkívül egy év négy részre van osztva. Tehát mi márciusban kaptunk és most év végén kapunk jegyeket. Aki a százból 85 pontot teljesít, az honors-t csinál. Ami elismerést jelent. Ha 92 fölött van az átlag, akkor high honors-t, magas elismerést kap az illető. Ezzel belekerülsz a helyi újságba, kitesznek a fa- liújsájgra.-Es te kint voltál?- Az első negyedben honors-t csináltam; 91 volt az átlagom. Voltam olyan ideges, mert erről előtte nem tudtam, hogy 92 pont a küszöb. Szerintem most a második negyedévre még javultam is.- Ott kint felelni kell, vagy hogyan tesztelnek?- Röpcetlik és nagyobb dolgozatok vannak.- Tehát mindent írásban?- Igen, azonkívül az órán beszélgetünk.- És a beszélgetést hogyan segítik?- Eleve a tanterem felépítése segít. A tanárt körbeüljük a székekkel, de ülhetünk a padlón is, mindegy. Vegyünk egy példát. Történelemóra, a XX. század, onnan is a II. világháború a téma. A tanár mondott pár szót, aztán megkérdezte, mi a véleményetek, mi fog történni, ismeritek-e, van-e valakinek hozzáfűznivalója? Ebből nagyon sok vita alakult ki. Példának okáért, amikor tanultuk a hidegháborút, meglátszott, nagyon nem tudják megérteni, mi volt itt akkor. Tudjuk, tudják, Sztálin milyen elnyomó volt. Csak azt nem értették, hogy akkor miért nem ment valaki oda és lőtte le.- Végül hazajöttetek. Most mit fogsz csinálni?- Élmegyek nyelvvizsgázni. Most kell kihasználni, míg friss a nyelvtudásom. Ami jelentősen javult.- Jó lenne még kimenni?- Persze. Ugyanakkor jó itt is.- Tehát ilyen benyomásokra jó kimenni, aztán haza?- Igen. Főleg az, hogy megismerni a gyerekeket. Hogy ők miket nem tudnak megérteni. Például matekból vettük a trigonometriát. Ebben tanultunk 12 egyenletet egy hónap alatt. Ez fent volt a táblán, és annak segítségével lehetett a feladatokat megoldani. Az volt a fő problémájuk, hogy nem tudták, melyiket kell használni melyik feladathoz. Ezt én nem tudtam felfogni, hogy mit nem értenek. Vagy itt van a történelem. Az is nagyon érdekes volt, hogy miket nem tudnak elképzelni. Szóval ez a kintlét leginkább az amerikai ember megismerésre jó. Hogy nekik milyenek az elképzeléseik a világról. T. A. Sz. P. A jó sorozatot folytatni szeretnék Az alapítvány neve önmagáért beszél A téma az utcán hever - sajnos mindig