Új Néplap, 1993. június (4. évfolyam, 125-150. szám)
1993-06-24 / 145. szám
1993. június 24., csütörtök Szolnoki Extra 7 „Szerencsés ember vagyok” Célja: a gyermekekért élni Azon töröm a fejem, hogy mutassam be Bánvölgyi Ottót. Névjyegykártyáján ez áll: okleveles erősáramú villanyszerelő. Vagy mondjam el, hogy 58 éves, nős? Arra gondoltam, beszélgessünk inkább, és majd kiderül, ki ő, miért érdemel figyelmet? Megbeszéltünk egy találkozást. Szerkesztőségi szobámban várom. Késik, de sejtem, jó oka van rá, és jönni fog hamar, mert megígérte. Jön. A mindenét! De fiatal! Frissen borotválva, egyenesen a borbélytól, farmermellény, farmering, farmernadrág, saru.- Ezt hogy csinálja, hogy ilyen fiatalnak látszik?- Hát még ha a szemüvegem leveszem! - mondta, s már le is kapta szemüvegét. Nem hagyom magam megöregedni, mert fiatal a feleségem. Van egy 18 éves, egy 12 éves és egy 10 éves lányunk. Az első házasságomból egy 32 éves autómérnök meg egy 22 éves, vendéglátó szakközépiskolát végzett fiam és egy 10 éves unokám. Szerencsés embernek mondhatom magam. Családi hátterem rendezett, gyerekeim jól neveltek, feleségemmel jól élünk, a családból merítem én ezt a sok energiát, ami a közéleti munkámhoz nélkülözhetetlen.- Egy időben azzal volt tele a város, hogy ön saját élete kockáztatása árán üldözött és rendőrkézre juttatott egy rablót.- Azt hiszem, ez is azért volt, mert én komolyan gondolom, hogy segíteni kell egymáson.- Majdnem 60 éves, szuperfiatal ember, aki most lépett a közéleti szereplés színpadára. Akkor, amikor másoknak elege van a politikából, jön, intézke- deik, szervez, sőt elintéz.- Hogy ez nem őrültség-e? Nem. Éppen most kellenek olyan emberek, akik komolyan veszik azt, amit csinálni akarnak. Én sohasem voltam benn a hatalomban, sohasem voltam semmilyen pártnak a tagja, még csak munkásőr sem voltam. Pintér Lászlót, noha születé- sileg törökszentmiklósi, a munkája, mindennapjai hosszú idő óta a megyeszékhelyhez kötik. Építőipari üzemmérnök, és több mint húsz évig dolgozott a Szolnok Megyei AÉV-nél. 1975-ben lépett be az Építéstudományi Égyesület megyei csoportjába, ahol 1985-től vezetőségi tag, három esztendeje pedig a közösség megyei titkára. A kisebb-nagyobb építkezések csökkenése sajnos szűkebb hazánkat, a megyét is sújtotta, ami azzal is járt, hogy a szakemberek közül nagyon sokan szedték a sátorfájukat. Mindezek következtében a csoport létszáma a kilencvenes esztendők elejére száz alá csökkent, bár azóta ismét folyamatos a növekedés. Speciális szakembereket: építészmérnököket, üzemmérnököket, technikusokat tömörít ez a szövetség. Nehéz helyzete ellenére teszi ezt azért, hogy egyféle szakmai programot biztosítson nekik. A teljesség igénye nélkül Szolnokon, a Technika Házában az idén is jó néhány, figyelemre méltó rendezvényt szervezett a megyei vezetőség. így szó volt a településrendezéséről, a műemlékek építészeti védelméről, bemutatkozott a Nitrokémia Rt. műanyag-építőipari cég, a MAPEI nevű olasz cég, előadásokat tartottak a falvak, községek környezetvédelméről, a belterületek talajtani vizsgálatairól, az építkezések rendészeti, rendezési kérdéseiről és még sok egyébről. Nyaranta takaréklángon lobog a tevékenység, de a nyári szabadságolások elmúlta után ismét havonta két-három rendezvényüknek ad otthon a Szeretek másokon segíteni (Fotó: -nzs-) Még olyan szinten sem voltam benn a hatalmi szférában sohasem, hogy javaslatot tegyek. Egyszerű munkásember voltam, de mindig meg szerettem mondani a véleményem. A rendszerváltás idején csalódhattam volna személyes alapon is a politikában, mert akkor én a saját költségemen indultam az ön- kormányzati választásokon. A lányaimmal ragasztgattuk a plakátokat, ők írták kézzel a röpcédulákat, de a pártjelöltek megelőztek, pedig egyéni szavazatban én többet kaptam, mint ők. Nem kerültem be az önkormányzatba, mégis büszke vagyok, mert így is sokat teszek a lakótelepért.- Most viszont belépett egy pártba.- Előrebocsátanám: most sincs szükségem az öncélú hatalomra, csak olyan szervezetre, ahol segítenek abban, ami nekem az életcélom: tenni valamit a szegény gyerekekért, a lakótelepek életének elviselhetőbbé tételéért. Mentem egyszer a feleségemmel a Tófenék úton. Felnézek, látom, hogy az MSZP székháza előtt vagyunk. Mondom a feleségemnek: anyukám, én ide belépek. Bementem, elmondtam, milyen terveim vannak, és még ott helyben beléptem. Ez Horn Gyula pártja, nekem az ő személye is szimpatikus volt, nekem nagyon megfeTechnika Háza. A közelmúltban, az építők napja alkalmából az Atrium Hyatt konferencia- termében az országból kilencen, a megyéből egyedül ő vehette át az Alpár-érmet. Az indoklás szerint az építőipar területén, az építéstudományi egyesületben végzett kimagasló, eredményes munkájáért. A kitüntetés révén az építéstudományi egyesület örökös tagja lett. (Alpár Ignác 1855-1929 között élt, és kora egyik leghíresebb építészének számított. Nevéhez fűződik a budapesti Tőzsdepalota, a Nemzeti Bank, az Anker-palota, Vajdahunyad vára, Kolozsvárott a megyeháza, Nyíregyházán a színház tervezése stb.) A sors fintora, hogy a kitüntetett építész - két ifjú hölgy édesapja - jelenleg munkanélküli. Reméli, nem sokáig, hiszen már beadta a pályázatát a megyeszékhely egyik szakirányú állására. Éppen ezért, jelenleg vár... D. Sz. M. lel, hogy a szocialista párt keretei között dolgozhatok. Én ezen belül mindent megteszek, hogy a bérből és fizetésből élők sorsában fordulat történjen. Az elmúlt év őszén élt egy nagy megtiszteltetés. A szocialista párt munkástanácsának országos ügyvivője lettem, és most 58 éves koromra Pestre járok egy magasszintű munkásakadémiára. Korelnök vagyok. A feleségem zsörtölődik, hogy sok estém rámegy a lakótelep ügyeinek intézésére is, de ha az ember elkötelezi magát egy ügy mellett, illő szívét, lelkét, testét mellé tenni. Sokszor hamarabb tudok másokon segíteni, mint magamon. Most is nagyon szerény körülmények között élek, jelenlegi munkahelyemen sem hiszem, hogy hamarosan nagy anyagi fellendülés következne be, de úgy érzem, a gyárban is megbecsülik a munkámat, értékelik mindazt, amit a gyerekekért teszek. Arra vagyok a legbüszkébb, hogy sokat tettem azért, hogy a Rigó - Ecseki úti iskolában felépüljön a tornaterem. Sítáborhoz buszt szereztem, amit csak lehet, megteszek ezekért a lakótelepi gyermekekért, akiknek jó része halmozottan hátrányos helyzetű, kell, hogy törődjünk velük. Most érzem, mégiscsak jó lenne bekerülni a hatalomba! Mennyi mindent tehetnék én akkor, tejó ég! Egyik nagy álmom, a tornaterem már valóra vált, a másikat most dédelgetem. Szeretném elérni, hogy egy harminchá- romszor 25 méteres uszoda épüljön itt, a Széchenyi-lakóte- lepen. Soha nem pihen. Nehéz anyagi körülmények között élő gyerekek is vannak abban a csoportban, akiknek nyár altatásához most nem kis pénzt szerzett, és akiknek többsége enél- kül a segítség nélkül még a lakótelep határán se jutna túl, hogy a nyári szünidőt jó körülmények között töltse. Ilyen formán valóban érdemes a közéletben élni, nem? K. Sz. Mosoly A buszsofőrt mintha a hetvenes évekből felejtették volna itt: félhosszú haj, ragyogó, fehér fogak. Minden utasra rávillantja mosolyát. „Gyerekjegy lesz, ugye?” - kérdezi a félárú jegyet kérő nyugdíjastól. „A két szép szeméért megszámítom 44 forintért" - mondja egy leányzónak, s a mosolya őszinte. S egész napunkon meglátszik, hogy azon a bizonyos reggeli buszon kedves volt hozzánk a sofőr. Mert visszamosolyogtunk rá...- csr Az oldalt szerkesztette: Vági E. Zoltán Találja ki! Folyatatódik játékunk, melyben kedves olvasóink feladatául szabtuk, találják ki, mely régi vagy valamikori épületet, épületegyüttest ábrázolnak a Kardos Tamás fotóművész gyűjteményéből származó felvételek. A legutóbbi feladványunkra nagyon sok helyes megfejtés érkezett. A képen a Sallai utcától volt látható a Baross út, előtérben a Baross-Sal- lai-Kápolna utca sarkán álló épülettel. Az alábbi szerencsés nyertesek kapják meg a Szolnoki Mozaik kiadványt és a bele való képecskéket: Dandé Sán- dorné, Szalai Jánosné, Szebe- rényi Mihályné, Tenge Zsuzsa és Valastyán Attila szolnoki olvasóink. Nyereményeiket a szerkesztőségünkben átvehetik. Kedves olvasóinktól pedig várjuk a következő megfejtést jövő hét szerdáig. Kitüntetés egyesületi munkáért Kiútkeresés egy ördögi körből A tömblakásos kollektivitás csődje Az átalakulás közepette az egyén sem gondolkodik már közösségben. Legjobban példázza mindezt a rengeteg tömbház naponta felmerülő gondjai. A problémák elsősorban a távhő- és melegvíz-szolgáltatásban jelentkeznek, azonban ez csak egyik területe a gondokkal küszködő életüknek. Hogyan szűnik meg a ma már majd 100 millióra rúgó tartozás? Milyen megoldási elképzelések léteznek? Erről többször rendeztek megbeszélést a polgármesteri hivatalban, azonban a kiútkeresés közben más utat lát az ön- kormányzat, és mást a lakók. Erről beszélgettünk az egyik legnagyobb, a Széchenyi Lakásszövetkezet elnökével, German Sándorral.- Már korábban megbeszélés volt a képviselő-testület elé kerülő rendeletről, mely a távhő-szolgáltatást hivatott rendezni Szolnok városában. Ekkor is felmerült az a lehetőség, hogy a díjbeszedést a későbbiekben a társasház esetében a közös képviselő, míg szövetkezei formában maga a szövetkezet végezné. Elmondtam azt az észrevételemet, ez csak annyit jelent, hogy a „kupacot” áttesz- szük egyik helyről a másikra. De ez ott is büdös, meg itt is. Ugyanis fogadjuk el: a távhő- szolgáltató megtesz mindent a tartozás behajtásának érdekében. Ezzel szemben - kérdezem én - milyen egyéb lehetőségek vannak egy lakásszövetkezetnek? Egy társasház közös képviselőjéről már nem is beszélve. Egy biztos, a díjbeszedés hatékonysága nem változna. Most 20 százalék tartozik, ha mi szedjük a díjat, semmi garancia nincs arra, hogy 99 százalékossá válik á díjfizetés.- Ebben azonban van egy lehetőség. Most a lakók nem tudják, ki tartozik, viszont ennek bevezetésével megváltozna, hiszen név szerint - akár kifüggesztve - listát lehet készíteni.- Egy biztos, a szolgáltató ilyen részletezésű információt, a személyiségi jogokra hivatkozva, nem ad ki. Azt megtudtuk, egy-egy utca mennyivel tartozik. így például az Orosz Gy. úton négy lépcsőházunk 2,5 millióval, a Bartha I. úton 2,8 millióval, itt a Malom úton az egy lépcsőházunk 900 ezerrel tartozik. Ha mi szednénk a díjat, akkor milyen jogon adhatnánk ki a részletes adatokat? A hőszolgáltatás díjának nem fizetése esetén - így szól a rendelet - a következő hónaptól a fűtést a szolgáltató csökkenti. A számla megérkezik a szövetkezethez, mi pedig nem tudjuk teljes mértékben kifizetni, mivel be sem tudtuk szedni - mondjuk csak 80 százalékát. A következő hónapban csökken a lakások hőmérséklete, ekkor a következő számlát már csak - véleményünk szerint - 60 százalékban tudnánk kielégíteni. „Hiszen én fizettem a múltkor, most meg nem fűtenek? Akkor nem fizetek!” Sajnos ez lenne belőle. Egy másik lehetőség, hogy a szövetkezet fizetné ki a hátralékosok helyett. Ez viszont a szövetkezet tartalékainak felélésével járna, a végén magának a szövetkezetnek a megszűnésével.- Ha a szövetkezet üzemeltetné a hőközpontot? Ez nem lehetséges megoldás?- Egyáltalán nem, hiszen a költségek - ellentétben a szolgáltató által elmondottakkal - nem csökkenének oly drasztikusan. Mi is gazdálkodók vagyunk, így lényegében nem változna semmi. Ugyanis a hőközpont üzemeltetését senki sem végezné az én két szép szememért, de a máséért sem. Egyébként számolgattam. Ha minden beválna ez ügyben, akkor lakásonként havonta hetvenkettő forint megtakarítás érhető el. Ennek nem sok értelme van.- Ez a szövetkezet szerint nem járható út. Viszont nem marad más hátra, mint az, hogy a díjbeszedés változna meg, a korábban említett módon.- Kanyarodjunk el egy kicsit a távfűtéstől. A szövetkezet többek között hidegvíz-, közös elektromosfogyasztás- és felújítási alapra szedi a díjakat. Ennél is vannak hátrelékosok. De hiába tesszük közzé a hátralékosok listáját, nem változik semmi. Ha közzétennénk és ennek eredménye is lenne, akkor egy gyilkos folyamat is elindulhat a lakók között. Ez pedig nem vet szép képet a jövőre.- Említésre került a szankcionálás. Tudom, nem könnyű - lehet, műszakilag lehetetlen is - egy-egy lakás meleg vízből vagy fűtésből való kikapcsolása. Viszont az' „elrettentés”' lehetőségét magában hordozza, még akkor is, ha ennek költségei nem lennének alacsonyak. Erre a szövetkezet - ahogy szavaiból korábban kivettem - hajlana is. Például a villamos energia esetében nincs gond, a szolgáltató kikapcsolja a hátralékost.- Az elektromos fogyasztásnál is van gond! Ugyanis a közösségi felhasználást a szövetkezet fizeti, és a liftből hogyan zárjuk ki a „renitenskedőt”? A melegvíz- és a hőszolgáltatás pedig két külön dolog. A távfűtés esetében akkor köthető ki egy fogyasztó, ha ez nem okoz épületfizikai szerkezetváltozást. Ugyanis itt azt mondják, de szakembert kellene erről megkérdezni, ha egy lakást kikötnek a fűtésből, akkor az lehűl mondjuk tíz fokra, hideg lesz, míg a mellette lévő viszont meleg marad. Ekkor feszültségpontok keletkezhetnek, és a panel hegesztési varrata elszakadhat. Folytatni - úgy gondolom - nem kell. így csak az egész lépcsőház felfűtését lehet csökkenteni. A másik gond az egycsöves fűtési rendszer, ugyanis a lakások radiátorai sorosan vannak felfűzve a felszálló ágra. így egy lakás kiiktatása nagyon körülményes. Ha mégis meg lehetne oldani, akkor ki az, aki felvállalja az előbb említett épületkárosodás veszélyét?- Értem, ez nem lehetséges...- A meleg víz esetében más a helyzet, talán ez az a pont, ahol lehet szankcionálni. Éz is elég körülményes, mind jogi, mind műszaki szempontból.- Mit ért jogi szempontok alatt?- A szolgáltató megmondja, melyik lakástulajdonos nem fizet. A lakótömbben a meleg víz szekunder rendszerét a szövetkezet üzemelteti, nem tartozik a hőszolgáltatóhoz. Azaz, kössük ki mi a fogyasztót azért, mert a szolgáltatónak nem fizet! Eléggé rossz a helyzetbe kerülne a szövetkezet. Még azonban ezt is felvállalnánk. A meleg víz műszaki megoldása nem sokban különbözik a fűtéstől, így ez sem éppen egyszerű. De megoldható. Bízom benne, hogy a fizetési fegyelem ezzel megváltozna, magyarul nem kellene mindet kizárni. Csak néhányat, példaértékként.- Ez elől viszont a szolgáltató zárkózik el.- Úgy gondolom, ezt azonnal el kellene kezdeni, mert nem mindegy az önkormányzatnak sem. Hiszen egy vállalatba pumpálja a pénzt, amelyik jogos követelését nem tudja érvényre juttatni. A kikapcsoláshoz kell a hivatal erkölcsi támogatása. Az anyagi sem nélkülözhető, azonban ennek összege minimális. De ennek költségeit sem tudjuk maximálisan magunkra vállalni.- Viszont a költségeket a hát- ralékÓSrh léhetríé terhelni. . .- így van, mind a ki-, mind a visszakapcsolásét.- Ez egy ördögi kör.- Valamilyen megoldást kell rá találni. Véleményem szerint a legutóbb felvázolt elképzelés a célravezető. Hiszen a távhő csökkentésének csak egy lehet a vége - álláspontom szerint -, a távhő-szolgáltatás megszűnése. Ezt pedig senki sem szeretné. * * * Ezelőtt néhány évvel ki gondolta volna, hogy a nagy „remekmű” , mint a Széchenyi-la- kótelep és a távfűtéses lakások igazi nyűggé válnak mind a helyi hatalmi szervezet, mind a tulajdonosok számára. A probléma okozója nem most keresendő. Az építkezéskor fel sem merült a munkanélküliség, a létminimum alatt élő, fizetés- képtelen család. Mára azonban mindez valósággá vált, a megoldást is a mai kornak kell kitalálnia. Az elképzelések és lehetőségek között mindenki keresi a maga igazát, a maga által kigondolt megoldást tartja kézenfekvőnek. Az idő azonban sürget, hiszen még a nyár elmúlik, lesz tél, lesz hideg - és a hidegben fűteni kell.
