Új Néplap, 1993. június (4. évfolyam, 125-150. szám)

1993-06-19 / 141. szám

Kedves Olvasó! Szinte párolgóit az aszfalt a rekkenő hőségben. A busz­megállóban álltam, a platánok árnyas lombja alá húzódva, és csodáltam a nyüzsgést. Hiába, ez a főváros. Egymást éri a sok-sok autó, színes kavalkád az emberáradat, s a meglepe­tés erejével hat, hogy ha el­megy egy busz, már nyomá­ban ott a másik. Nem kell szolnoki módszer szerint „nyugodt” félórákat várni rá. Talán meg sem lehetne szokni, ezt sem, mást sem. Túl gyors a tempó, túl har­sogó az élet. Alig gondoltam mindezt végig, a járművek tengerében furcsa alkotmányra lettem fi­gyelmes. Rózsaszín, bum­fordi, kifejezetten szeretetre­méltó. Egy babarózsaszínre pingált, levágott tetejű Robur. Most városnéző buszként szolgál. Ülésein valószínűleg külföldiek szoronganak, s lát­hatóan élvezik a különleges élményt. Otthon majd elmesé­lik:- Képzeljétek, egy özönvíz előtti szocialista gyártmányú sétabuszon utaztam. Fantasz­tikus Volt! Felért egy Trabant­tal! Igen, kérem. A mi szolgál­tatásaink utolérhetetlenek. Az bennük a különleges, hogy olyan egyszerűek, olyan ós- diak, olyan civilizálatlanok, hogy az már szinte megkapó. „Szegény ember vízzel főz” - ötlik eszembe hirtelen a szó­lás-mondás, és rögtön utána a mesebeli „kőleves”. Ha én egy dúsgazdag világpolgár lennék, s naphosszat pecse­nyék és sültek között turkál­hatnék, borzasztóan unnám. Semmire sem vágynék job­ban, mint hogy belevásson fogam egy „kőlevesbe”. Ez a mi utunk Európába: az ötletességünk, hogy a NINCS-ből is üzletet csiná­lunk! Szabálytalan portré Spiccen az asztal tetején Hihetetlen történet Ki korán kel(t) - elalszik A szolnoki Magyar Zília kü­lönös ismertetőjele, hogy ki­sportolt ifjú hölgy, aki szem­rebbenés nélkül körbejár egy termet is. Nem köznapi szere­lésben, balettcipőben, spiccen. Ugyanis elfelejtettem mondani, hogy a dallamos nevű Zília évek óta balettozik Mozsonyi mesternél. Éppen ezért stílsze­rűen spiccen állva adott interjút rovatunknak.- Táncoltál már az asztal te­tején?- Jaj, még nem. Ráadásul ki­nőttem már abból a korból.- Hány éves vagy?- Tizenegy múltam és a Konstantin iskolában voltam ötödikes.- Szép kor. És mi a különös ismertetőjegyed?- Hetente négyszer úszó­edzésre járok, kétszer balett­próbára, kétszer angolra, zongoraórára és szolfézsra.- Te jóég! Mikor tanulsz?- Arra is marad idő.- A bizonyítvány?- Ismétlődik. Kitűnő.- Hányat lépsz spiccen?- Százharmincat bármikor, de ha muszáj, többet is bírnék.- A családod?- Anyu, apu orvos, az egyik nővérem gimnazista, a másik egyetemista. Én is kérdezhetek valamit?- Bátran, csak le ne ess!- Leszállhatok a spiccről? Nem fáradtam el, de ahogy for­gók, lépegetek, nagyon csúszik az asztal teteje ... D.Sz.M. Fotó: M.J. Nem tudom, Önök hogy van­nak vele, de én álomszuszék vagyok. Természetesen az „álomkór” nem akkor jön rám, mint más rendes emberre, mondjuk este 10-11 óra körül. Nem. Én ebben az időben még javában sürgök-forgok, és csak úgy hajnal felé kezdenek lera­gadni a szempilláim. Akkor úgy elalszom, hogy akár ágyút is sü­tögethetnének mellettem. így aztán a felkelés bizony elég körülményes. Méghogy a felkelés! Először is a felébre­dés. A csörgőóra nálam már rég kiment a divatból. Lehetett an­nak akármilyen édesen csilin­gelő vagy érdesen berregő a hangja, nekem ugyan nem használt. A végén már bevetet­tem a tányér-evőeszköz-csör- gőóra változatot is, mindhiába. Végső elkeseredésemben konzultáltam agykontrollos is­merőseimmel, mert ők esküsz­nek rá, az ember biológiai órája programozható. Ha elalvás előtt lemegyek alfába, és eltökélem, hogy 6 órakor kipattan a sze­mem, és éber leszek, mint egy üldözött nyúl, az úgy lesz. Hit­Tepsilesen Ma Nemesi Sándorné talá­lékony olvasónk kipróbálásra érdemes újdonságait adjuk közre. Ki gondolná, hogy az akácfán és a bodzabokron is igazi csemege terem. Az akác- és bodzavirágból finom gyógytea készíthető, így érdemes gyűjteni. Az akácvirá­gokat szárától megfosztva, kite­rítve szárítsuk meg. A bodzavi­rágokat fosszuk meg vastag szá­ruktól, és így szárítsuk. Figye­lem: csak teljesen kinyílt virá­gokat gyűjtsünk! A fent említett virágokból finom szörp is ké­szíthető, ami szódavízzel hí­gítva kellemes üdítőital. Akácvirág szörp 20-25 fürt teljes nyílásában lévő akácvirágot beleteszünk egy 5 literes üvegbe és felönt­jük vízzel. A tetejére egy kis­tányért teszünk és 24 óráig, szobahőmérsékleten állni hagyjuk. Utána átszűrjük, és az így nyert léhez literenként 1/4 kg cukrot adunk. Beleke­verünk 1 doboz citrompótlót és egy karikára vágott citro­mot. Amikor a cukor és a cit­rompótló felolvadt, leszűrjük és jól záródó üvegekbe tölt­jük. Hűvös helyen tároljuk. Bodzavirág szörp 10 db teljesen kinyílt, te­nyérnyi bodzavirágot az elő­zőek szerint áztatunk. Szűrés után literenként 1/2 kg cukrot teszünk bele. Egy doboz cit­rompótlóval és két karikára vágott citrommal összekever­jük és az előzőek szerint já­runk el. Fontos: csak a bodzafa, va­gyis a feketebodza virágai használhatók fel, a földön kú­szó gyalogbodzáé nem! tem nekik. Kényelmesen elhe­lyezkedtem ülő helyzetben az ágyban, lementem alfába ... Nagy színes órákról álmodtam. Másnap boldog elégedett­séggel, magamtól ébredtem, ahogy elaludtam - ülve. Mint az üldözött pattantam ki az ágyból. Déli 12 óra volt. Úgy látszik, álmomban megállt a biológiai órám. Nem is tudom, mi lett volna ennek a vége. Valószínűleg el­tanácsolnak az állásomból, ki­rúgnak a mellékfoglalkozásom­ból és megszakítják megbízásos munkaviszonyomat. Kenyér nélkül maradtam volna. De jött a megmentő! Jött a FEKETE HOLLÓ! A posta. A telefonéb­resztés! Addig csörögtek regge­lente a fülembe, amíg fel nem vettem a kagylót. És milyen jó volt a kellemes női vagy férfi hangot hallani!- Jó reggelt kívánok! X óra van. Esténként szinte már isme­rősként köszöntöttem őket. A hangokból tudtam, mikor ki van szolgálatban. Ment is minden, mint a kari­Gizella - László - Károly tör­ténete kapcsán nem kell sokat biztatni olvasóinkat, hogy mondják el véleményüket. Az eset körül tovább kavarognak az indulatok. A május 29-i Új Néplapban megjelent M.J. cibakházi levélí­rónak 100 százalékig igaza van, ez a valóság. A jelenlegi család­jogi törvényen sürgősen változ­tatni kellene. Meghozták az abortusztörvényt, de abban egy szó sincs arról, hogy az apa vé­leménye is kellene hozzá, csak az anya dönt. Ez a törvény is rossz, mint ahogy a családjogi törvény is, úgy ahogy van csa­ládellenes, csak nőpárti, fino­man mondva, mert olyanoknak kedvez, akik házasságukba ide­gen férfitől szülnek gyereket. Még ahhoz is több per kell, hogy az anya egyáltalán meg­engedje a vérvizsgálatot. Ha fennállt a házasság a fogamzási időben, akkor a férj az apa, és neki kell bizonyítani, ha kétel­kedik annak valószínűségében. Tanúnak pedig nem szeret menni senki, bár főleg utólag mindenki tudja. Károlynak is nagyon nehezen fog sikerülni, pedig ma már egy hajszálból is meg lehet állapítani az apasá­got, csakhogy ehhez az anyának a beleegyezése kell, akinek ha úgy tetszik, több per után sem járói hozzá. „Egy boldog asszony” jeligés hölgy is, aki egyszeri találkozás után szerelmesnek hitte magát és még boldog is, hogy alkalmi partnere gyerekét szülte meg a férje nevére, negyedik gyerek­ként. Ő nem szégyelli magát, még boldog is. Biztosra veszem, rövidesen el fog válni a részegesnek mon­dott férjétől, gyerektartást fog kapni tőle, sőt nőtartást is köve­kacsapás, mígnem egyszer a megszokottaktól eltérő, kicsit reszelős női hang jelentkezett be a hívásomra. Hajnal 4 órára kértem ébresztést. Másnap csörgés nélkül, ma­gamtól ébredtem. Déli 12 óra volt. Kétségbeestem:- Mi lehet azzal a szegény asszonnyal?! Hogy lehettem ilyen meggondolatlan? Ily haj­nali órát választani! Hogy is képzeltem, hogy ébren tud ma­radni valaki az én kedvemért egész éjszaka! Hát, ő is csak ember! Biztosan elaludt, és fon­tos dolgokat mulasztott el miat­tam. Kínzó lelkiismeret-furdalá- som támadt, s ez olyan mély nyomot hagyott bennem, hogy e naptól kezdve meg sem kellett szólalni a telefonnak. Minden csörgés-zörgés nélkül felébred­tem a szükséges időben. Azóta is hálával gondolok a postára. Megfizethetetlen szol­gálatot tett nekem: olyan szol­gáltatást nyújtott, amely ritka, mint a fehér holló - legalábbis tőlünk nyugatabbra. tel, ha ügyes, meg is kapja, a la­kást és a gyerekeket is neki fogja ítélni a bíróság. A férje földönfutó, hajléktalan lesz. Végül majd az is eszébe jut en­nek a boldog asszonynak, hogy a fia apját is megkeresse, és gyerektartásért zsarolja, és ad­dig perli a „szerelmét”, míg rá nem bizonyítja az apaságot. Te­heti, a törvény az ő pártján áll. Ha volt alkalmi partnere jobb anyagi körülmények között van, még a majdani örökség is kel­lene, és perelni fogja azért is, az új élettárs segítségével. Asszonyom, csak bátran, gát­lástalanul továbbra is, a jelen­legi családjogi törvény az ilye- neloiek kedvez, mint maga. Üzenem, csak ne legyen any- nyira boldog, mert a legna­gyobb bűnt az az anya követi el a saját gyermeke ellen, aki még a gyereket attól a jogától is megfosztja, hogy megtudja, ki is hát az igazi apja. Pedig ehhez minden gyereknek joga van. Nevelőapja lehet minden héten másik, sőt jó nevelőapja is, de hogy ki a vér szerinti apja, ezt eltitkolni több mint bűn. Kérdezem, hogy néz a gye­reke szemébe, ha megkérdezi, ki is hát valójában az én apám? Férjét is be tudja csapni, gyere­két is, de a saját lelkiismereté­vel el tud-e számolni? Vagy úgy gondolja, majd megmondja a gyerekének, ha 20 éves lesz, amikor már a gyermektartás le­járt, csak az örökség megkapa- rintása van hátra? Sok sikert, gátlástalanságot a további fondorlataihoz. Vigasz­talja az a tudat, hogy nem egye­dül van, sok ilyen „gyermekét egyedül nevelő édesanya” van, hála a jelenlegi családjogi tör­vénynek. „Unokám vagy-e?” Jogi jo-jó Egy Szolnok megyei kisvá­rosból érkezett hozzánk levél. Kissé morbid, és meglehető­sen furcsa helyzetbe került ol­vasónk. Kérjük, tippeljenek, pró­báljanak megoldást találni problémájára! Nagyon régi előfizetőjük és olvasójuk vagyok. Sajnos, most olyan helyzetbe kerültem, amit nem tudok egyedül megoldani, így az Önök jogi segítségét ké­rem, mert segítőkészségükről naponta meggyőződtem újság­juk olvasása közben. A férjemtől 9 éve elváltam, a két gyermekemet én egyedül neveltem és nevelem a mai na­pig is. Nagyfiam 26 éves, 3 éve nős, most várják első gyerme­küket, OTP-s lakást vásároltak, amire kb. 900 ezer forint tarto­zás van. A kislányom 17 éves, ipari tanuló, most ballag, szak­vizsgázik és szeptembertől újabb iskolában kezdi tanulmá­nyait: felvételi nélkül felvették fodrász tanulónak. A volt férjemmel semmiféle kapcsolatunk nem volt elválá­sunk után: ő a gyerekeket soha nem látogatta meg, és nem is kereste velük a kapcsolatot. Tu­domásunk szerint egyedül la­kott, albérletben, és a testvérei­vel igen jó viszonyban élt. A fiamat két rendőr kereste meg a lakásán azzal, hogy az édesapjuk meghalt, 49 éves volt. 0 elment az apja bátyjá­hoz, hogy megérdeklődje, mi történt vele. Elmondták, hogy holtan találták meg, szívelégte­lenségben halt meg. Azt is el­mondták a rokonok, hogy a te­metést a két gyereknek kell in­tézni, fizetni a költségeket, mert a testvéreknek nincs pénzük rá. Szeretném még leírni, hogy örökségről nincs szó, mert nincs mit örökölni, ha volna, akkor sem kellene semmi, még egy doboz gyufa sem. Tisztelettel várom segítő gyors válaszukat ezen jogi prob­léma tisztázásában, mert szeret­ném tudni, hogy kinek mi a kö­telessége és kit illet valójában a temetés költségének viselése? Én 23 éve dolgozom egy mun­kahelyen, de nagyon keveset keresek. Ebből élünk kislá­nyommal, meg a családi pót­lékból, és abból a rendszeres nevelési segélyből, amit a pol­gármesteri hivatal folyósít ad­dig, amíg a kislányom iskolába jár. Ez a pénz összesenben oly kevés, hogy a napi megélheté­sünk is igen szűkös, így a teme­tés költségeit nem is tudnám vállalni, ha akarnám sem. A fi- amék szintén pénz nélkül van­nak, mert az OTP-törlesztés egy fizetésből nagyon nehéz, és két hónap múlva itt a baba, amit nagyon várunk már. Nagyon fontos dolog még: a válás után semmiféle erkölcsi kapcsolat nem volt közte és a gyerekek között, teljesen idege­nek voltunk egymástól. Kérem, szíveskedjenek meg­írni: a jog hogyan rendelkezik ez esetben, kinek a kötelessége a temetési költség viselése? Cs. J-né A bizonyítvány minden évben kitűnő. Zília akár spiccen állva is tanulhatna, olyan jól megy mind a kettő. Mondja hát el... Hogy néz a gyereke szemébe?

Next

/
Oldalképek
Tartalom