Új Néplap, 1993. június (4. évfolyam, 125-150. szám)

1993-06-12 / 135. szám

1993. június 12., szombat Hazai tükör 7 Sándor Service smmswm BEMUTATÓ KARCAGON. A székesfehérvári Ford Álba Gyár, mely elektromos részegy­ségeket gyárt, most volt egyéves. Ebből az alkalomból jelentek meg a hazai piacon a Ford több típusának (Fiesta, Escort) Alba névvel is ellátott változatai. A mai napon a Fi­esta Albát nézhetik meg Karcagon, a toronyház előtt a kisújszállási Ford márkaszerviz jóvoltából. (Fotó: Mészáros) Levéli ásatás Újabb levél a rákóczifalvi bringásoktól Európa-túra két keréken Drága Mindannyian! Utolsó levelemet Veronából, képeslapot St. Trapézből küld­tem. Azóta már átléptük, azaz átkerekeztük a spanyol-francia határt, és most itt vagyunk Bar­celonában. Ez a hely emlékezetes marad, már csak azért is, mert a Barce­lona táblára fölírtuk lakkfilccel a nevünket. Nem tudom, ír­tam-e az előzőekben, mennyire elszúrtuk, mikor 30 kilométerre voltunk Velencétől, és nem mentünk el oda. Egy-két napot megért volna, fgy Genovánál láttuk meg a tengert először, de az, hogy meg is fürödjünk, még váratott ma­gára három napot. Szépen bar- nulunk! Sokat vadkempinge- zünk, erre azért van szükség, hogy minél több pénzt tudjunk kajára, sörre fordítani. Alkal­mas helyet mindig körültekin­tően választunk ki, úgy mint fo­cipálya, gyümölcsös, vasúti alagút teteje stb. Toulon és Marseille között gyönyörű szép kopár sziklás fennsíkon kerék­pároztunk végig. (Itt szereztem egy francia rendszámtáblát, amit azóta is cipelek.) A spa­nyol határt 18-án 12,50-kor lép­tük át. Már Marseille-től nagyon kemény ellenszélbe kerültünk, ami annyit jelent, hogy lejtőn, ahol egyébként jócskán kipörög a gép, ott 15 km/óránál többet nem tudtunk menni. Sík úton 8 km/óra volt a maximum. Ez a szakasz hamar kivette az erőn­ket. A legrosszabb az volt az egészben, hogy ez majdnem Barcelonáig tartott. Nagyon sok mindent írhatnék még, de ezt nem azért nem teszem, mert ki­fogyott a toliam, hanem mert akkor soha nem lenne vége a levélnek. Legközelebb levelet Lisszabonból írok. Lassan elérjük utunk egy- harmadát. Nagyon örülök, hogy ez a túra összejött, de annak örülnék a legjobban, ha ez mindnyájótoknak örömet okozna. U.i. Képzeld el! Megtaláltam Marseilleben a légió jelentke­zési irodáját. Miután jól meg­néztem, tovább tekertünk Spa­nyolország felé. Csók Barcelonából: Öcsi. Késő római kori falusias jel­legű település maradványait tár­ták fel a győri Xantus János Múzeum régészei Levél község határában, azon a területen, ahol az Ml-es autópálya rajkai csat­lakozása épül majd meg. Az au­tópálya építők előtt most a régé­szek birtokolják a terepet, s hozzák felszínre régi korok tár­gyi emlékeit. Mostanáig három földbe épített kunyhó nyomait találták meg. Az első és a má­sodik század idején ilyen jel­legű házikókban laktak az itt élők, egy évszázaddal később azonban már inkább csak gaz- asági célra használták. Egye- ülállóan gazdag leletanyagot is őrzött a föld mélye. A kisbabák, kések és egyéb használati tár­gyak jó állapotban maradtak meg. (MTI) Egyetemi diplomaosztás Diplomaosztó és doktorrá avató ünnepséget rendeztek pénteken a Pannon Agrártudo­mányi Egyetem Mosonmagya­róvári Mezőgazdaságtudomá­nyi Karán. Horn Péter akadé­mikus, rektor ünnepi köszöntő­jében megemlékezett a moson­magyaróvári akadémia alapítá­sának 175. évfordulójáról. Az akadémia volt az egyetemi kar elődje, s a nagy múltú intéz­mény egy és háromnegyed év­század alatt mintegy 15 ezer szakembert adott. Az idén 47- en fejezték be tanulmányaikat a nappali tagozaton, 24-en pedig levelező tagozaton szereztek agrármérnöki diplomát. Többen nyugat-európai farmgazdasá­gokban vállalnak mun­kát. (MTI) Szolnokon kelt életre a Vagabundkorzó A Jászkunság Baráti Körének könyvheti vendégeként talál­kozhattak az irodalombarátok Sarusi Mihály tizennégy köte­tes békéscsabai íróval, akinek országos könyvheti listás müve, a Vagabundkorzó a Jászkunság füzetek gondozásá­ban, Körmendi Lajos szerkesz­tésében látott napvilágot Szol­nokon. A három kötetes - műfajilag többnyire prózavers' - útire­gényt még a hatvanas években kezdte el írni a szerzője.- A próza, vagy a vers áll Önhöz közelebb? - kérdeztem az írótól, aki a Jászkunság című folyóirat szerkesztő bizottságá­nak is tagja, kenyérkereső tevé­kenységet - mivel az irodalom­ból nem lehet megélni - pedig hírügynökségi újságíróként folytat a békéscsabai MTI-nél. - A versírást a hetvenes évek végén abbahagytam, azóta csak prózát írok.- Egy könyv megjelenése mit jelent az író számára? További inspirációt az alkotáshoz, vagy egy végre beteljesült vágyat? Hiszen a Vagabundkorzó három kötete negyedszázadot várt a kiadásra.- Az első kötet megjelenhe­tett volna már tizenöt éve, a harmadik ’90-ben, most pedig már a negyediket írom. Ez egy folyamat, ilyen szempontból nem inspirál a kiadás, nincs je­lentősége. Egyébként nyilván nagyon örülök neki, nem azért írtam, hogy a láda fiában poro­sodjon. ’85-től, a rendszerváltozás lassú megindulásával kezdtek megjelenni részletekben ezek az írásaim. Még a legvadabbak is, mint a Lótor, elég hamar megje­lent. Ez pedig elég kemény írás a Szovjetunióról.- A kötet címe, Vagabund­korzó, lefordítva csavargókor­zót jelent. Ez valamiféle életvi­telre, életstílusra utal?- A mozgást jelenti. Nem tu­dok lefeküdni, hogy ne gyalo­goljak, naponta úszom, sporto­lok. És amikor lehet, nekivágok a világnak. Egy állandó moz­gásvágy vezet, ami párosul vi­lágfelfedező igénnyel, kíváncsi­sággal. Ezt a mozoghatnékot valószínű örököltem a nagy­anyámtól, aki sokszor nekivá­gott a világnak. Csavargóösz­tön? Lehet így is mondani, de nem az a fajta, ami az embert útonállóvá teszi. SCS. Kollégium a törvénytervezetben Az oktatás hátsó udvara? Hogy bajok vannak a kollé­giumok háza tájékán, már ’91 májusában, majd ’92 áprili­sában és júniusában jelezte a Kollégiumi Szövetség (KSZ). A törvényi szintű szabá­lyozásnak két alapvető prob­lémát kell(ene) megoldani: a fenntartói érdekeltség megte­remtését és a kollégiumok au­tonómiájának biztosítását. Ma: gyermekmegőrző A KSZ szerint ma a fenn­tartó a feladatok szűkítésében, a szolgáltatások visszaszorí­tásában érdekelt. Az igénybe­vevő szülő - mint felhasználó - az érdekeit nem tudja érvé­nyesíteni. Gyakori a fejkvóta „lecsí- pése”, a bevallottan is 60-80 százalékot fedező állami tá­mogatás sem jut el a kollégi­umok nagy részéhez. Létrejött az „ideológiai” alap: gazda­ságossági megfontolások cí­mén folyik a feladatok vissza­szorítása, sokszor nyíltan is a „diákszálló szintű” működés van megjelölve. Az egybe­szervezett intézményekben a közös irányítás azt jelenti, hogy az iskola igazgatója az „olcsóságban”, a feladatcsök­kentésben érdekelt, elvon­hatja a társadalmilag a kollé­gista gyerekekre szánt anyagi eszközöket. Eredmény: a személyi és tárgyi feltételek leromlása. Az autonómia kérdése Törvényben szükséges biz­tosítani a kollégiumok szá­mára az önálló intézményként való működés jogát. Ezt in­dokolják a „takarékosság” je­gyében születő olyan fenntar­tói intézkedések, mint a hét­végi bentmaradás megtiltása, a kollégiumi státuszok be nem töltése („bérmegtakarí­tás”), alapszolgáltatások megnyirbálása. A döntést a szervezeti formáról - hogy önálló, vagy valamely iskolá­val közös igazgatású legyen - a felhasználók (szülők) és di­ákok közreműködésével a ne­velőtestületnek kellene meg­hozni. Nem lehet technikai oka a szétválás megakadályo­zásának, hiszen minden épü­let, eszköz megosztható. A budapesti székhelyű Kollégi­umi Szövetség a jelenleg par­lamenti vita alatt álló oktatási törvénytervezet kollégiumo­kat érintő néhány pontjának módosítását szeretné elérni azon oknál fogva, hogy a kol­légium ne csupán „szállás­hely”, hátsó udvarként kezelt intézmény maradjon, hanem történjék meg autonómiájá­nak visszaállítása, a fenntartói érdekeltség megteremtése. Javaslatai támogatására a KSZ a napokban kérte fel Pet- ronyák László Szolnok megyei képviselőt. A KSZ többek kö­zött szeretné megjeleníteni a törvényben a kollégiumi tanu­lók orvosi ellátásának rendjét, mert a háziorvosi rendszer bevezetése óta sok probléma vetődött fel. Módosításokat kérnek Szeretné kikötni, hogy a kollégiumi felvétel mindig csak egy tanévre szól, hiszen egyre inkább szükséges - kü­lönösen azokban a körzetek­ben, ahol nagy a helyhiány - a már bentlakók és újólag je­lentkezők rászorultsági ala­pon történő évenkénti együt­tes vizsgálata. Horváth István, a KSZ el­nöke, a parlamenti képviselő­höz írott levelében hangsú­lyozza, hogy a változtatások kérésének alapvető célja a tu­dáshoz jutás esélyegyenlősé­gének biztosítása a kollégiu­mok segítségével.-scsj­Pattantyus József kiállítása Elcsúszott illesztőpontok Pattantyús József tárlata nem csupán szokatlan formavilágá­val lep meg, hanem sokkal in­kább azzal az ábrázolásmóddal, melynek segítségével az emberi lélekkereső útjai; nyílnak mpg előttünk. Egyszerre jelennek meg képein a keresés és a rej­tőzködés motívumai, a valóság kristálytiszta töredékei és lát­szólag jelképekben elvillantott részletei. Képi világa ugyanak­kor hol csúfondáros groteszkbe hajlik, hol pedig elidegenítő tá­volságtartásba. A megformált látvány konkrétsága és sejtel- messége egyaránt érzékelhető rajzain. S minél tüzetesebben szemléljük műveit, annál kény­szerítőbben tör felszínre a kér­dés. Vajon melyik a realitás: az a földi, hétköznapi beágyazott­ság, ahogyan minden percben el kell szenvednünk valamit, vagy pedig az, hogy ez az egész lázá­lom, nem valóság és nem is ve­zet sehová. Mert semmiféle magasabb rendű értelmet nem adhatunk neki, ha nem akarunk csalódni. Címválasztásaiból is könnyű erre következtetni, hi­szen akár a Kutyafejő, akár az Ember sorshuzóval című grafi­káját nézzük, az említett kettős­ség tűnik elő. Furcsa képzettársításokra késztetve, melyek mégis mind­untalan a valóság egy-egy szele­tére utalnak vissza. Akár azt is írhatnám: látleletszerűen. Az animációs filmek technikáját visszaidéző, A Dunánál című sorozata láttán is szomorú té­nyek sokaságával szembesülhe­tünk. Az előzetes ismeretek függvényében, illetve annak alapján, mennyire vagyunk ké­pesek gondolatilag viszonyulni a megjelenített valósághoz. Mert csak akkor értjük meg, mit jelent látni valamit, amikor már végképp nem láthatjuk a kívánt tájat, dolgot. Ám a látás min­dennapi rutinja mögött kincsek rejtőznek, melyeket sokszor azért nem becsülünk, mert azt hisszük: végtelen számán állnak rendelkezésre. De amikor va­laki üres szemmel tekint vala­hová, akkor döbbenhet rá: a lá­tás minden pillanata ajándék, amit semmiféle képzelődés nem pótolhat a maga kimeríthetetlen gazdagságában. S épp ennek tudatosítására ösztönöznek Pat­tantyús József alkotásai, melyek persze nemcsak intellektuáli­san, hanem érzelmileg is hat­nak. Van, akit az Inkvizitor, s van, akit a Történet combok között című grafikája ejt ámulatba, vagy azok a rajzai, melyekben jelképszerűen nyilatkoznak meg a képzőművész legszemé­lyesebb vágyai. De ezekben sem rejtjelesen fogalmazza meg üzeneteit, s nem is végletekig elvont jelképekben, hanem pon­tosan megformált képi tartal­makban, melyek ugyan többér- telműek, konkrét jelentésük mégis mindig értelmezhető. Ha pedig grafikái láttán többen úgy érzik, hogy inkább a pesszi­mizmus, a szorongás, az elvont vágyakozás érzései hangsúlyo­sak, ebben mindenképp rejlik némi igazság. Bármiféle hiány megélésének és kifejezésének állapota többnyire akkor is vi­gasztalannak tűnik, ha az utóla­gos értelmezés és rekonstrukció nyomán válik egyértelművé. Ám miután Pattantyús József rajzai arra utalnak, ami a jelen­ség mögött van, csak annak re­ménysége erősödhet, hogy nem lehetünk puszta áldozatai a mindennapi látszatoknak. Mert ugyan - ahogyan egyik képcíme is érzékelteti - „elcsúszott il­lesztőpontok” között élünk, de ettől még léteznek bizonyossá­gok. Legfeljebb az egyoldalú racionalizmus torzítja el a világ­ról alkotott képet azzal, hogy teljesen kizárja az irracionálisát mint a gondolkodás hibáját. Holott az ésszerűtlen is léte­zik, s a világban nemcsak har­mónia van, de ellentmondás is, amit jónak és rossznak nevezhe­tünk. Még ha nem is ezek a leg­pontosabb kategóriák, minde­nesetre nyilvánvaló, hogy az építő és pusztító erők váltakozó jelenléte nem az ember meg­romlott állapotából származik. Éppenséggel hol győztesek, hol áldozatok vagyunk. Ha felidézzük az Ikaros vari­ációkat, bízvást gondolhatunk arra: az ember szárnyait ve­szítve is repülhet. Valójában ez az egyetlen meggyőző válasz arra a kérdésre, melyet a pesz- szimistának látszó rajzok su­gallnak. Mert rajtunk múlik, hogy hiszünk-e az emberi érté­kekben, és sajnos az is, ha nem vesszük észre, hogy életünk il­lesztőpontjai végképp elcsúsz­tak egymástól. Kerékgyártó T. István

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom