Új Néplap, 1993. június (4. évfolyam, 125-150. szám)
1993-06-10 / 133. szám
4 1993. június 10., csütörtök A szerkesztőség postájából „A szétosztott vagyonban a mi munkánk is benne fekszik” Üres kézzel kellett távozniuk A felszámolók betartották ígéretüket - Végkielégítés a füredi hajógyárban - olvastuk az az Új Néplap május 25-i számában, s mindjárt az első bekezdésben, hogy jól szervezetten kifizették a végkielégítést a Ganz Danubius Daru- és Gépgyár Rt. volt dolgozóinak. Csakhogy a „volt” dolgozókhoz mások is tartoznak, akik talán már soha nem kaphatják meg a végkielégítést.. . Az a néhány száz ember - köztük jómagam is akiket egy korábbi turnusban küldtek el, nehezen tudja megérteni, hogy nekik már nem jár. Nehezen tudjuk megérteni a 10-15 , sőt 28 éves hajógyári munkaviszony után, hiszen a gyári vagyon gyarapításához mi is nagymértékben hozzájárultunk, a mi verejtékes munkánk is benne fekszik; a mi bérünkből is ugyanúgy kispórolták a beruházásokat, mint a többiekéből! Most, hogy a vagyon egy részét szétosztották, rólunk megfeledkeztek! Pedig mi sem a saját hibánkból távoztunk a gyárból, s ha már a hibáról beszélünk, szóljunk a felelősségről is! Mindig is megértettem, hogy a vezetőink azért kapnak kiemelkedően magas bért, mert nagy a felelősségük, de érdekes módon most, hogy a gyár gazdaságilag összeomlott, hogy bebizonyosodott: a gyár vezetősége alkalmatlan arra, hogy továbbra is életben tudja tartani a gyárat, mégis százezreket tehettek zsebre. Vajon eszükbe jutnak-e azok a családok, ahol a férj, eleség évtizedeken keresztül dolgozott a gyárban, mégis üres kézzel kellett távozniuk; akik lehetőség híján ma is munka nélkül tengetik életüket; ahol ha a feleség hazatér a bevásárlásból, a gyerekek izgatott kíváncsisággal állják körbe, s miután az édesanyjuk fájó szívvel, restelkedve kiüríti a szatyrot, csalódottan állapítják meg: már megint zsíros kenyér lesz vacsorára, marad a kopott szandál, és a szép ruha csak álom. Nehezen tudom elhinni, hogy azoknak a dolgozóknak, akik nemrég még a gyár vagyonát gyarapították, ne lehetett volna valamilyen formában - a törvényadta lehetőségen belül - a szétosztott vagyonból részesülniük. Visszatérve a felelősségre: ha egy munkás selejtet gyártott, s tetten érték, fizetnie kellett. A fenti példa alapján úgy tűnik, ezt a gazdasági-szellemi selejtet is nekünk kell megfizetni; azoknak, akiknek saját hibájukon kívül korábban kellett távozniuk a gyárból. Az a véleményem, nálunk a vezetői felelősség fogalma csupán annyiban merült ki: gazdálkodjanak jól avagy rosszul, nekik több jár! Sz. J. Tiszafüred Cserepesre szárad a föld Határlesen Alattyán határában, ameddig a szem ellát, szorgalmasan dolgoznak, kapálnak az emberek. Az új földtulajdonosok a hozzávetőleg 12 ezer aranykorona-értékben kiosztott területekre túlnyomórészt árpát vetettek, de sajnos nálunk is megjelent a hírhedt vetésfehérítő bo-- gár, ami pusztítja. A kisparcel- lákon szinte lehetetlen ellene védekezni. A községhez tartozó 2837 hektár földterületből (2400 ha a szántó) a résztulajdonosok 127 hektárt terveznek egyénileg művelni, a többit - saját eszközv gépi felszerelés híján - az Új Elet Termelőszövetkezet gondjaira bízzák. S mint azt Hajas János főkönyvelő úrtól megtudtam, a szövetkezet az idén 813 ha-ra búzát, 117-re tavaszi árpád, 533 ha-ra kukoricát, 400-ra napraforgót, 300 hektárra pedig cukorrépát vetett. Ez utóbbinak sajnos csak a fele kelt ki, a többi - a nagy szárazság miatt - a másodvetés után sem. (A vetésfehérítő bogár ellen repülőgépes permetezéssel védekeznek.) A földekre eső kellene már, de nagyon, mert az öntözés ellenére is cserepesre szárad, s ahol erre nincs mód, talán minden tönkremegy. Nemes Sándorné Alattyán A verseny legerősebb mezőnyében Táncoló kislányok sikere A III. országos amatőr balett- és táncversenyt május 29-30-an Debrecenben rendezték meg, melyen a szolnoki Konstantin Általános Iskola tizenkét növendéke is részt vett - Rimóczi Márta vezetésével. Az érdeklődők hat korcsoportban összesen 54 műsorszámot láthattak az első napon, s közülük 34 szám jutott a másnapi döntőbe. Iskolánk gyerekei a 2. korcsoportba kerültek, ahol a verseny legerősebb mezőnye alakult ki. Ä Strauss-zenére kecsesen táncoló kislányok - sok-sok izgalom után - a II. helyezést érték el. Örülünk neki, és bízunk abban, hogy az elkövetkező évek versenyeiről is hasonló szép eredményt hoznak. Ridegné Munkácsi Ildikó a diákönkormányzat vezetője Tiltakoznak A „Vegyi” óvoda bezárása ellen! Mi, a szolnoki 13-as számú óvodai intézménybe járó gyerekek szülei, s az ott dolgozó óvónők, dajkák, tiltakozunk az úgynevezett „Vegyi” óvoda bezárása ellen! A polgármesteri hivatal szándékát elfogadhatatlannak tartjuk, mely szerint a MÁV Szolnoki Járműjavító óvodájába három óvodát akarnak ösz- szevonni - értesüléseink szerint gazdasági okokra hivatkozva. Teszi ezt az a hivatal, amelyik például az „egyszemélyes” alternatív gimnáziumot is felkarolta. Köztudomású, hogy a város szélein több kilométerre vannak egymástól az óvodák (megközelítésük pl. bussszal igen körülményes), míg a belvárosban 200 méterenként egy óvoda. Miért nem ezekből szüntetnek meg egyet? Az óvodánk bezárására irányuló tervezet nem veszi figyelembe, hogy a járműjavító óvodájába sok szülő, így a Széche- nyi-lakótelepiek sem járatják majd a gyerekeiket - zsúfoltság, illetve egyéb okok miatt. Intézményünk egy barátságos, „emberléptékű”, jó munkahelyi kollektíva által üzemeltetett óvoda, és szép nagy udvara van. Az a véleményünk, felelőtlenség lenne, ha a „Vegyi” óvodát megszüntetnék. (Harminckilenc aláírás) Köszönet a szép eredményért, a sok segítségért Számvetés a kengyeli iskolában A szemük láttára, fényes nappal Küldjön egy képet! • Nagypályás foci -1961 nyarán Abban az időben még volt nagypályás foci - a tömegsportban is. A felvétel 1961 nyarán készült - az OTP megyei fiókjának csapatáról. Balról: Sulyok, dr. Sándor, Benkö, dr. Bögre, Kemény, Illyés, Orsós, Stummer, dr. Scherman; akik ülnek: dr. Szilvágyi, Gál és az Illyés ikrek. Stummer Béla Szolnok Az idei tanítás vége felé - számvetésképpen - a nyilvánosság előtt is köszönetemet fejezem ki mindazoknak, akik közreműködtek abban, hogy a kengyeli általános iskolában sikeresen fejezhessük be az 1992/93-as évet. Először is tanulóink tevékenységét szeretném kiemelni: a 425 fős gyereksereg 18 osztályt alkotott, és több-kevesebb sikerrel mindent megtettek azért, hogy teljesítsék az igen magas követelményeket. Haladásukról 47.950 alkalommal adtak számot - írásban és szóban. 6230 témazáró dolgozatot írtak, emellett maradt idejük arra, hogy igen magas számban vegyenek részt iskolai szintű megyei és országos versenyeken. Ráadásként álljanak még itt azok az iskolai rendezvények, melyeken részt vettek diákjaink: hulladékgyűjtés, iskolai parkosítás, egészségnevelési-, matematikai-, magyar nyelvi-, zenei hét, sportnapok, fenyőünnep, farsang, osztálykirándulások, gyermeknap, s még sorolhatnám. Néhány tanulót név szerint is. szeretnék kiemelni, hiszen rájuk társaik, nevelőik méltán lehetnek büszkék: Zagyi Péter 8. o. tanuló folyamatosan kiemelkedő tanulmányi eredményt ért el, és a természettudományos tantárgyakból rendezett versenyekről - földrajz, kémia - komoly megyei és országos helyezésekkel tért haza; Nagy Róbert 7. o. tanuló a magyar nyelvi versenyeken jeleskedett, s jutott el az országos döntőig; Tóth Ferenc 6. o. tanuló egyenletes tanulmányi munkájával és kiemelkedő sporttevékenységével nyerte el az idei „Jó tanuló - jó sportoló” címet. Tanulóink eredményei természetesen minősítik nevelőiket is, hiszen a felmutatott teljesítmények mögött ott van a tanárok alapos szakmai felkészültsége, gyermekszeretete, otthoni javító munkája, felhasznált szabad ideje. Kívánom, hogy a következő tanévben is legyen erejük, egészségük legalább ilyen szinten tevékenykedni. Ezúton is szeretnék köszönetét mondani a szülőknek, akik folyamatosan figyelemmel kísérték gyermekeik haladását, részt vettek a szülői értekezleteken, a nyílt tanítási napokon; támogatták rendezvényeinket, munkájukkal szépítették környezetünket. Köszönet Mikus Mihálynak, aki munkagépeivel nyújtott segítséget, valamint Orovecz Mi- hályné, Rózsa Tiborné, Rimóczi Sándorné, Zelenák Sándorné kengyeli lakosoknak, akik munkájukkal támogattak bennünket. Végül kiemelem a helyi önkormányzat szerepét: biztos szakmai és anyagi feltételekkel teremtették meg iskolánk zavartalan működését. Németh Lajos igazgató Szorgalmas munkájuk jutalmaként A lőcsei fehér asszony történetének színhelyén A szolnoki II. Rákóczi Ferenc Általános Iskolában immár hagyománnyá vált, hogy az évenként megrendezett „Pro patria et libertate” történelmi vetélkedő legjobbjai, valamint azon diákjaink, akik a megyei és városi versenyeken legjobb helyezést értek el, jutalomkirándulásban részesülnek. Ebben az évben negyvenhárom tanuló kelhetett útra (tizenegy vidéki), és közöttük én is ott voltam. Nagy izgalommal, örömmel vártuk a napot, május 25-ét, amikor autóbusszal Rozsnyóra indultunk. Jó hangulatban telt az út - miközben történelemtanárunk, aki egyben a kirándulást szervezte, vezette, ismertette azokat a történelmi jelentőségű dolgokat, amiket majd látni fogunk. Csodálatos panoráma tárult elénk, amikor a hegytetőn megláttuk Kraszna- horka várát, s a történelmi hangulatot fokozta, hogy a vár környékén - korabali ruhában öltözött fiatalok - éppen várjátékokat játszottak. Mint tudjuk, Krasznahorka 1676-1719. között Gömör vármegye székhelye volt, és a rozsnyói országygyűlés idején itt lakott II. Rákóczi Ferenc. A kurucháborúk alatt súlyosabb károsodást nem szenvedett, s mivel 1711. után csak „kastélynak” minősítették, nem esett áldozatul az osztrákokkal való harcban. A vár szépségét, népszerűségét nemcsak szép fekvése, ép állapota magyarázza, hanem Jókai regénye, „A lőcsei fehér asszony” is, hiszen a történet részben itt játszódik. A várban idegenvezető kíséretében végigjártuk azokat a helyiségeket, amelyek valamilyen történelmi cselekmény színhelyei voltak; megtekintettük a korabeli harci eszközöket, a ruhákat, bútorokat, stb. és a csodálatos festményeket is. Mély tisztelettel haladtunk végig Andrássy gróf családjának kriptájában, ami kápolnába vezetett, s ott, egy üvegfal mögött a lőcsei „fehér asszony” múmiáját láthattuk. A vár megtekintése után Rozsnyóra mentünk, majd kissé fáradtan, de felejthetetlen élménnyel indultunk haza. Csibra Ágnes 7. b. Belerúgott az utcán Június 3-án, 16.10 óra körül, - a szolnoki Széchenyi-lakótelep 5-ös számú postahivatala előtti buszmegállóban várakoztam. Egyszer csak - talán mostanában terjedő - gyors elégtételnek, feszültséglevezető mód- szemek(?) lettem, voltam a szemtanúja: szürke Trabant száguldott a lakótelep centruma felé, majd hirtelen lefékezett, az út szegélye mellé csapódott, és megállt a munkaruházati üzlet előtt. Egy alacsony, kb. 25-30 év körüli fiatalember ugrott ki belőle - láthatóan dühös állapotban, és az artézi kút felől diplomatatáskával a kezében érkező idősebb - 35-40 év körüli - férfihez sietett. Valamit mondhatott neki, de az illető nem reagált rá, folytatta volna az útját, mire a fiatalember hátulról nagyot rúgott bele. Ezután a garázda, mint aki jól végezte dolgát, beszállt a Trabantba, s elhajtott. Tette ezt fényes nappal, a gyerekek, felnőttek, az utcai járókelők szeme láttára - nem zavartatva magát senkitől és semmitől. Bízom benne, hogy a jövőben az emberi kapcsolatainkban jelentkező nézeteltéréseket, problémákat nem fizikálisán, hanem erőszak nélkül oldjuk meg. Remélem, hogy gyermekeink már a szülői háznál - és az általános iskola segítségével, a pedagógusok tudatos irányításával - megismerik önmagukat, társaikat, valamint azokat a módszereket, amivel könnyebben elviselik az esetleges kudarcot, vagy megoldják az életük során jelentkező nézeteltéréseket, az emberi kapcsolataikban felmerülő problémáikat. Mert a társadalomban való együttélés normáit, szabályait már gyerekkorban tanítani kell, és elsősorban jó példamutatással! A mindennapi életben sajnos azt tapasztalhatjuk, hogy ez a képesség sok emberből hiányzik. K. S. Szolnok Szökött méhcsalád az olajfaágon A napokban Bene Imréné szolnoki olvasónk hívta fel a figyelmünket arra a nem mindennapos jelenségre, ami a Puskás Tivadar körút egyik olajfaágán volt látható: fürtökben, egymásba is kapaszkodva ezerszám csüngtek a méhecskék. Bizonyára megszöktek valamely kaptárból... - így igaz, erősítette meg a feltevést Sándor János méhész, hiszen most rajzanak, ilyenkor előfordul, hogy az új család alapításával megfeleződnek; a régi anya a maga köré gyűjtött méhecskékkel elhagyja a kaptárt, más fészket keres. Az út melletti faág csupán átmeneti, egy-két napos szálláshelyük lehet, mert legszívesebben korhadt fák odújába húzódnak. A sok-sok méhecske megjelenése, röpködése némi riadalmat keltett az utca emberében és a közeli bérházakban. Nagy Zsolt fotóriporterünk azonban nem félt a kis szárnyasok esetleges csípésétől, így a látványt nyomban megörökíthettük, s ezután próbáltunk segíteni a kétségbeesett lakókon: felkérésünkre Harangozó Ferenc méhész a szomszéd utcából azonnal a helyszínre indult, hogy szakszerűen-befogj a a kis szökevényeket, de addigra - a tűző nap elől - elrepültek . ..- cs Az oldalt összeállította: Csankó Miklósné
