Új Néplap, 1993. május (4. évfolyam, 101-124. szám)

1993-05-29 / 124. szám

Kulturális panoráma 1993. május 29., szombat Májusi moziújdonság: Játékszerek Mit akar a HAFA? Színes amerikai film, amelyet Barry Levinson rendezett, s amelynek egyik főszerepét Robin Williams játssza, akit Oscar-díjra is jelöltek (képünkön ő látható). A film filozófi­ája: vidámság és játékosság uralkodjék a Földön - azaz ahogy a rendezője is vallja - a játékszerek valójában háborúellenes filmnek is tekinthetők. Új szerzemények a Nemzeti Galériában Hétezer-ötszázötven műtárggyal gyarapodott az utóbbi nyolc év­ben a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteménye. Középkori rene­szánsz, barokk és XIX-XX. szá­zadi művekkel. Szobrokkal, táb­laképekkel, festményekkel, gra­fikákkal, rajzokkal, érmekkel, plakátokkal. Köztük sok igen je­lentős alkotással. Ezért is döntött úgy a múzeum vezetése, hogy kiállításon mu­tatja be az új szerzeményeket, amelyek 1985 és 1992 között ke­rültek a Nemzeti Galéria tulaj­donába. Ajándékozással, vásár­lással és cserével. A magyar művészet századai a múzeumi gyűjtés tükrében cím a gyűjte­ménygyarapítási koncepcióra utal, a magyar és a magyaror­szági képzőművészet egészét az államalapítástól napjainkig ter­jedően jelölve ki az intézmény gyűjtőkörét. A Nemzeti Galéria feladata, hogy a kvalitás-kivá­lasztás és a művészettörténeti dokumentálás szempontjainak egyeztetésével minden korról megfelelően árnyalt és lehetőség szerint hiánytalan képet tudjon adni. A kiemelkedő mesterek éppúgy képviselve legyenek, mint a kisebbek. Sok újonnan szerzett kép, szobor felirata jelzi, vásárlás út­ján került a múzeumba, vagy adományként, ajándékba, mű­gyűjtőktől, művészektől vagy örököseiktől, mecénásoktól. Itt van a dr. Véghelyi Péter hagya­tékából származó három gyö­nyörű Rippl-Rónai festmény. A Fruchter örökösöktől kapta meg Derkovits Gyula egyik főművét, a Szőlőevőt. Sréter Ferenc egy Barabás-portrét, Lőrincz Lász­­lóné egy Brocky arcképtöredé­ket, Jashik Sándomé három Jas­­hik Álmos képet, Benkő Lász­­lóné két Aba Novák Vilmos olajképet, Markos Annamária egy Marastoni Jakab vásznat, Károlyi Judit egy id. Markó Ká­roly festményt, Lugossy Ist­vánná egy Mednyánszky László képet ajándékozott. Kiállításra a hét és fél ezer új szerzeményből alig fél ezer ke­rült. Gertrudis királyné síremlék­töredéke Pilisszentkeresztről. Reneszánsz kőfaragványok - kö­zülük néhány a Belvárosi Plébá­niatemplom ajándéka - közép­kori Madonna faszobrok, Má­­nyoki Ádám két arcképe (1713, illetve 1732 körül), Ferenczy István VII. Piust ábrázoló ara­nyérme (1823), és igen gazdag anyag a XIX.-XX. századból, s kortárs művészek munkáiból. Az új szerzeményi kiállítás, érintve az egész magyar művé­szet történetét, igazi élményt nyújt a látogatóknak. A tárlat jú­nius 27-ig tekinthető meg a Ga­léria C épületének földszinti termeiben. (kádár) Barabás Miklós: Vásárra induló román család Az Akadémia megalapításának évfordulójára Megjelenik a Magyar Nagylexikon Vannak, akik még emlékez­nek rá, milyen viharokat kavart annak idején a Révai Nagylexi­kon újrakiadásának még a gon­dolata is. Az akkori Szépiro­dalmi Kiadó nyomott anyagi helyzete miatt gondolt a megje­lentetésre, mert utódvállalat lé­vén, nem kellett szerzői jogdíjat fizetni. Sokan voltak azonban, akik feleslegesnek és főleg kor­szerűtlennek tartották, a maga nemében és idejében kiváló Ré­vai ismételt kiadását, hiszen már a pótkötet megjelenése óta is mintegy félszáz esztendő telt el. Ezalatt az ötven év alatt nemcsak a technikai, civilizató­­rikus ismeretek szaporodtak meg - néha már ijesztő mére­tekben -, hanem a Föld egykori politikai térképe is átrajzoló­dott, s a művészet, a tudomány, a politika új eseménei és szemé­lyiségei kerültek a világ (és a mi országunk) érdeklődésének elő­terébe. Ezek egy igazi lexikon­ból kihagyhatatlanok. Az elle­nérvek - és feltehetően bizo­nyos politikai félelmek - az­után odáig vezettek, hogy a már kinyomott első kötetet sem le­hetett forgalomba hozni. Az igazi gond azonban abban állt - és ebben mindenki egye­tértett -, hogy több mint ne­gyedszázadnyi készülődés után még mindig nem volt új magyar nagylexikon. Szaklexikonok ugyan megjelentek szép szám­mal, de olyan összefoglaló munka, amely a legszélesebb közönség számára adott volna könnyen áttekinthető, olvasható definíciókat, nem került az egyre piacosodé könyvterjesztő hálózatba. (Ezért aztán megsza­porodtak az utóbbi időben a külföldi lexikonfordítások.) Az­tán jött a számítógép az Aka­démiai Kiadó lexikonszerkesz­tőségébe, az adatok könnyen visszakereshető, „visszalapoz­ható” elektronikus jelekké vál­tak, s amiről mindenki azt hitte, legalább egy újabb évtizedet kell még várni, az 1993-ra meg­született. Zöld Ferenc, az Akadémiai Kiadó igazgatója nemcsak napra, hanem órára pontosan bejelentette az első kötet hivata­los bemutatkozását. 1993. no­vember 3-án 11 órakor a Kos­suth Klubban lesz ez a nagy pil­lanat, amikor az első barna (az extra kötetek kék velurbársony) kötésben megjelenő példányok a nyilvánosság elé kerülnek. Miért pont ezen a napon? 1825. november 3-án az országgyű­lésben egy fiatal huszárkapi­tány, mindenki meglepetésére, felállt, szót kért, és birtokainak egy évi teljes jövedelmét a Ma­gyar Tudományos Akadémia létrehozására ajánlotta fel. Ez a jövedelem pedig nem volt kicsi, hiszen a huszárkapitányt Szé­chenyi Istvánnak hívták. Méltó gesztus a jeles nap em­lékére a Magyar nagylexikon első kötetével jelentkezni. Amit ezután 15 követ még. Köteten­ként mintegy 800 oldalon, ösz­­szesen 150-160 ezer címszót ta­lál majd az olvasó, ezer négy­színnyomású, illetve fekete-fe­hér képet és 40 térképet tartal­maz a teljes sorozat. Magyar lesz ez a lexikon, s nemcsak ab­ban a természetes értelmében, hogy magyar nyelven íródott, hanem azért is, mert ez nem fordítás, nem átvétel, esetleg ki­egészítése külföldi munkáknak, hanem minden egyes címszavát magyar szerzők erre a célra ír­ták. -thl­lllés György a Magyar-Amerikai Filmszövetségről Mint már nyilvánosan is beje­lentették: áprilisban megalakult a Magyar-Amerikai Filmszö­vetség. Angolul persze jobban hangzik a név, és jobban is rövidíthető: HAFA, azaz Hun­­garian-American Film Associa­tion. Vezetői: Zsombolyai Já­nos, Sántha László és Illyés György. Az alapító tagok között olyan rendezők nevével találko­zunk, mint Jancsó Miklós, Makk Károly, Gothár Péter, Kézdi Kovács Zsolt, Mészáros Márta, Rózsa János, az operatő­rök között Ragályi Elemér és Kende János. (Különös viszont egy név hiánya, aki pedig ma­napság a hazai operatőrök közül a legtöbbet dolgozik - például ezekben a hónapokban is - Amerikában: Koltai Lajos. Mint ahogy a rendezők között sem ta­láljuk Szabó István nevét.) Tulajdonképpen mi a HAFA, és mi célból hozták létre? - kérdezem Illés Györ­gyöt.- Az ötlet Márton Andrástól, a színésztől származik, aki most konzul Los Angelesben. Ő be­szélt az amerikai filmgyártás­ban most is fontos szerepet ját­szó magyarokkal egy ilyen szö­vetség létrehozásáról. Termé­szetesen azért, hogy amennyire ez lehetséges, segítsék a súlyos gondokkal küzdő hazai film­gyártást.- Kik azok az amerikai ma­gyarfilmesek?- Elsősorban Zsigmond Vil­mos és Kovács László, a két operatőr és Vájná András, az ismert producer, ugyancsak csatlakoztak a szövetséghez.- Valaha, a „nagyok" között is sok magyar volt, de közülük sokan sajnos már nem élnek.- A maguk nemében nagyok, igazán elismertek Zsigmond is, Kovács is, Vájná is. Amikor a tengeren túl jártam, találkoztam Zukor Györggyel, és más híres magyarokkal. Valóban sokan nem élnek már a régiek közül, de részben nekik, részben már a maiaknak köszönhetően ma is tekintélye van a magyaroknak az amerikai filmszakmában. Éppen ezért remélhetünk segít­séget a kint élőktől. Miféle segítségről lehet szó? A tervek szerint például segí­tik filmjeink amerikai forgal­mazását. Ha nem is a legna­gyobb mozikban, de egyetemi és egyéb forgalmazási hálóza­tokban, amelyek még az ottani méretekben is jelentős, még­hozzá a közvéleményt formáló rétegekhez juttathatja el a ma­gyar filmeket.- Nagyon fontosnak tartom azt a javaslatot is, hogy fiatal forgatókönyvírók számára ösz­töndíjas tanulási lehetőségeket biztosítanának odakinn. Aki látta, ismeri az elmúlt évek ha­zai termését, az tudja, hogy mennyire ráfér filmkészítőinkre az ilyen irányú tanulás. Szóba került koprodukciós alap létre­hozása is, amely segítséget tudna adni közös filmtervek megvalósításához. Szeretnénk, ha a májusban újjáalakuló MA­FILM Kft. bérmunka megren­deléseket kapna amerikai gyár­tóktól.- Mi az, amit a viszonosság alapján - esetleg - mi tudnánk adni az amerikai filmeseknek?- A terek között elsősorban az szerepel, hogy segítjük a füg­getlen amerikai filmek bemu­tatkozását, és esetleg a forgal­mazását is. Mint talán közis­mert, a nagy stúdiók és produ­cerek árnyékában is létrejönnek független művek. Ezek lazítani igyekeznek azokon a szigorú piaci korlátokon, amelyek kö­zött a most Európát, s közötte Magyarországot is, elárasztó munkák születnek. Ezek a füg­getlen filmek természetesen na­gyon különböző színvonalúak, de vannak közöttük a közönség szélesebb köreit is érdeklők. Ezeknek a hazai bemutatkozá­sát szeretnénk elősegíteni.- Milyen esélye van annak, hogy ezek a szép tervek valóra válnak- Sántha László éppen most van Amerikában, hogy a részle­teket és a lehetőségeket tisz­tázza. Reméljük, hogy jók az esélyeink. Egyébként én is, a többiek is éppen azért csatla­koztunk ehhez a szövetséghez - amely idehaza a Filmművész Szövetség keretein belül műkö­dik -, mert nem szeretnénk a sült galambra várni. Úgy érez­zük, minden lehetőséget meg kell ragadni, ahol tenni lehet va­lamit a magyar film érdekében.- A lehetőséget, nem utolsó­sorban, ön és világhíres tanít­ványai teremtették meg. Mi a a helyzet most a főiskolán, ahol rektorhelyettes?- Indult tíz (válogatott) fővel egy producer osztály, amelynek előadói gárdájában kitűnő angol- és reméljük majd, amerikai - szakemberek is szerepelnek. A mi főiskolánk is tagja - még­hozzá elismert, tekintélyes tagja- a Filmfőiskolák Nemzetközi Szervezetének. Ez a szervezet kétévenként közös továbbkép­zéseket tart. Két évvel ezelőtt is mi voltunk a házigazdái (akkor a rendezők) nemzetközi talál­kozójának, most augusztus 29-től az ifjú operatőröket vár­juk. Lesznek meghívott vendé­gek, és lesznek, akik a saját költségükön vehetnek részt ezen a találkozón. Most készít­jük elő a pontos programot, s nagyon reméljük, hogy olyan - közöttük itthon és külföldön élő- magyar operatőr-előadókat üdvözölhetünk, akik kedvéért szívesen idejönnek majd a világ legkülönbözőbb tájairól is. (Azt már mi tehetjük hozzá: az egyik fő vonzereje ennek a találkozónak bizonyára Illés György személye lehet.) B. L. Építészmérnökből dzsesszgitáros Avagy Kaposvárról Szingapúrig A Szolnokért fesztivál prog­ramjában a VMK előerében jú­nius 6-án 18 órakor fellép a László Attila Group dzsessze­gyüttes. Elöljáróban beszélget­tünk a művésszel.- Attila, hogyan kezdődött e rendhagyó zenei pályafutásod?- Kaposváron először nyolc évig hegedültem, majd ének­karban énekeltem és amatőr módón gitároztam. Itt Budapes­ten, az egyetem vége felé kezd­tem a dzsesszel foglalkozni, előtte rockzenét játszottam a Cream, Jimmy Hendrix stílusá­ban. Miután ’77-ben elvégez­tem a Budapesti Műszaki Egye­tem Építészmérnöki Karát, bei­ratkoztam a Bartók Béla Zene­­művészeti Szakiskola dzsessz tanszakára. Először bőgőn kezdtem el ta­nulni, mivel akkor még nem volt gitár szak (de mivel annyira szerettem a dzsesszt, minden­áron vele kívántam foglal­kozni), de egy év múlva már a gitárt tanulhattam. A dzsessz tanszak elvégzése után játszot­tam a Tomsits szextettben, ami kitűnő iskola volt, majd a rá­dióhoz hívtak stúdiózenésznek. A Kaszakő együttesemmel még ’83-ban csináltunk egy lemezt, azután a Things együttessel CD-lemezt adtunk ki, mely Nyugat-Európában jelent meg, s az USA-ban is forgalmazza egy német kiadó, a Jazzpoint. Görögországban is készültek felvételek, Athénban adtunk ki három lemezt. Számos fesztivá­lon szerepeltem Európában, de a legemlékezetesebb fellépésem Szingapúrban volt, egy nagy dzsesszfesztiválon. Mostani zenekaromban részint régi jó barátaim szerepelnek, így Lattmann Béla basszusgitár, Hor­váth Koméi ütőhangszerek, vala­mint a fiatal generáció legtehetsé­gesebb tagjai közül Szendrőfi Péter (dob) és Oláh Kálmán (billentyűs hangszerek). Énekesnő vendégünk Tisza Bea, aki csodálatosan énekel. A zenét, amit játszunk, úgy hív­ják, hogy Contemporary dzsessz, tehát ilyen aktuális dzsessz. Koós Zoltán Tanulnak az óvónők Az idegen nyelv tanulása már kiskorban, óvodás korban el­kezdődhet. Ehhez azonban olyan óvónők kellenek, akik akár német vagy angol vagy más nyelvet ismernek. Ezért je­lentős az a tanfolyam, amely befejezéséhez közeledik a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei TIT-nél, s amelynek hallgatói a kérdéses gyermekintézmények­ben foglalkoznak a kicsinyek­kel. A módszertani előkészítő foglalkozással kibővített német nyelvű kurzust a résztvevők jö­vőre szeretnék magasabb szin­ten folytatni. Szeptembertől an­gol nyelvből is indul hasonló tanfolyam. Felvételünkön a hallgatók egy csoportja. (Fotó: N. Zs.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom