Új Néplap, 1993. május (4. évfolyam, 101-124. szám)
1993-05-29 / 124. szám
Kedves Olvasó! „Miközben az ajtót csukja, lehull fejéről a csuklya.” Ugye, most azt gondolják, milyen bugyuta kis mondat. Valóban az. Se füle, se farka. Nekem mégis megragadt az emlékezetemben, s majd harminc éve itt dobol a homlokom mögött, örökre elmémbe ivódva, hogy mi a különbség a csukja ige és a csuklya főnév ,j” betűje között. S ahogy ez agyamba vésődött kitörölhetetlenül, úgy maradt meg bennem örökre Pauns tanárnő emléke is, aki magyar nyelvre, irodalomra tanított bennünket, kisdiákokat. Szívdobogva vártuk, hogy vele legyen óránk, mert elvarázsolt bennünket arra a negyvenöt percre, amit vele töltöttünk. Ő nem „tanította” a „tananyagot”. Nem. Ő fellebbentette a fátylat a világ titkos dolgairól, amit úgy tudtuk, minden felnőtt ismer, s mi is szerettük volna, ha a birtokunkba jut. Ő volt ebben a vezetőnk, a tanácsadónk, mesebeli jó tündérünk. Felült a tanári asztal tetejére velünk szemben, s miközben beszélt, furcsa kis grimaszokat vágott, szavait széles kifejező gesztusokkal kísérte. Nem lehetett nem figyelni rá, nem lehetett Mondja hát el mindenkinek... A sors akarta „Az életem egy kész regény, megírja más, és élem én ..énekelte jó néhány éve egyik népszerű énekesnőnk a slágert. Mi irányítjuk-e a sorsunk, vagy csak játékszerei vagyunk? Ezt a kérdést azt hiszem mindenki temperamentuma és eddigi tapasztalatai szerint válaszolja meg. Kedves Újságírónő! Azért írom le a történetemet, mert rossz, ha az ember éveken át'cipel egy titkot, és nem árulhatja el senkinek. Olvastam az újságban Gizella történetét, és ez egy kicsit megnyugtatott. Ezek szerint más is csinált hasonlót. Nem lehet engem azért annyira elítélni. Én azt gondolom, az ember élete előre meg van írva, nem sokat tehet ellene. Mindent a sors keze irányít. Huszonnyolc éves vagyok, négy gyermekem van, korán férjhez mentem. Nem igazán szerettem a férjemet, de el akartam kerülni otthonról, meg aztán jött is a gyerek. A férjem jó ember a maga módján, de szeret inni, és olyankor durva. Én vele csak kötelességből feküdtem le, számomra nem jelentett semmit. Ha a tévében láttam egy szép szerelmes filmet, még sírtam is rajta, hogy én ilyet soha nem fogok érezni. A sors úgy akarta, hogy találkozzak egy férfival, aki megmutatta nekem, milyen a szerelem. A vonaton ismerkedtünk meg, kedves volt és nagyon viccelődős. Neki tovább kellett utaznia, de leszállt velem, és meghívott vacsorázni. Kicsit ittunk is utána, és elmentünk a Tisza-partra sétálni. Ott, a parton lettem az övé, és nagyon boldoggá tett. Tudtam, nem találkozhatok vele többet, de már nem halok meg úgy, hogy nem ismerem a szerelmet. Nemsokára észrevettem, hogy terhes vagyok. Azt kívántam, bárcsak az ő gyermekét hordanám. A három lányom mellé kisfiam született. A férjem nagy ivászatot csapott a cimboráival, hogy végre fia van. A kisfiam most már hároméves, és nem hasonlít a férjemre. A szerelmem vonásait fedezem fel az arcán, és ettől boldog vagyok. Ha ő nem is lehet velem, velem van a gyermeke. Egy boldog asszony válaszolatlanul hagyni a kérdéseit. Játszottunk-versenyeztünk-énekeltünk és mindent megtanultunk. Ha elégedett volt velünk, az óra utolsó harmadában a görög mitológiát mesélte nekünk. Olyan ügyesen számította ki az időt, hogy a legizgalmasabb résznél szólaljon meg az óra végét jelző csengő. - Legközelebb folytatjuk - mondta, s mi alig vártuk, hogy eljöjjön a „legközelebb”. Szavalóversenyeket szervezett, a kötelező olvasmányokat színdarabbá átdolgozva egymásnak adtuk elő, s persze jutottunk még közelebb a korhoz és a történethez közben. Emlékszem, amikor a csoportom az Egri csillagokból az áruló Hegedűs tárgyalását dolgozta fel, képes voltam hosszú copfjaimat levágatni, csak hogy leukoplasztos megoldással bajuszt-szakállt eszkábálhassak magamnak és társaimnak. A kezdetleges kellék persze, a legalkalmatlanabb pillanatban csütörtököt mondott, s a hajpamacsok sorra a földre peregtek, miközben a hős Dobó István - személyemben - azt dörögte: - Az árulónak fizetnie kell! A padsorokból felharsant a nevetés, énbennem megakadt a szó, álltam szégyenkezve, pirosán. És akkor Ó odarohant hozzám, megragadta a kezem és felkiáltott:- Egyetértek, kapitány úr! Vesszen az áruló! És ezek a vitézek is mind így akarják! Aztán odasúgta az osztálynak: - Kiabáljátok, hogy „Vesszen!” Felhangzott a kiáltás, és én újra Dobó István voltam. Csupasz képpel, az arcomon lógó ragtapaszokkal is. Én remélem, hogy gyermekeimnek, gyermekeinknek lesz egy Pauns tanárnőjük, aki a szívükben világít majd egész életükben, mint egy örökmécses. A közelgő pedagógusnap alkalmából őket köszöntjük. Nekik szólnak a dicsérő szavak, nekik készül a bokréta. íí/lt Tepsilesen Kirándul a gyerek Kedves levelet kaptunk Alatytyánból Nemes Sándornétól. Szívesen közreadjuk, mert sok hasznos jó tanáccsal szolgál az országjáró kisdiákok szüleinek, milyen elemózsiát csomagoljanak az útra, és különleges, pénztárcát kímélő ételféleségeket is ajánl. Fogyasszák egészséggel! Most van a nagy iskolai osztálykirándulások ideje, a szülők megrakott kosarakkal- várakoznak az ABC-k pénztárainál. Közben pedig sóhajtoznak, hogy mibe kerül egy egynapos kirándulás manapság! A kosarakban cukorka, csokoládé, ropi, burgonyaszirom, snack és egyéb rágcsálnivalók, gépsonka, vaj, szalámi, zöldpaprika, banán és hadd ne soroljam tovább. No és persze az elmaradhatatlan kóla, 2 literes műanyag flakonban, valamint zsemle vagy zsúrkenyér, ami ugye másnapra nyúlóssá válik. Szegény gyerek pedig elcipeli a rengeteg elemózsiát, és felét visszahozza vagy eldobja. Közben pedig szomjazik, mivel az édes kóla melegen nem csillapítja szomját, és még az íze sem jó-Az én gyerekem is szokott kirándulni, mégsem jelent ez nagy terhet számomra, pedig munkanélküli vagyok. Egy kilogrammos félbarna kenyérből készítek neki vajas kenyeret főtt tojással, piros arannyal, vagy ebédre néhány fasírozottat, uzsonnára pedig vajas kenyeret uborkával vagy retekkel, esetleg zöldpaprikával. Ő is visz üdítőitalt 2 literes flakonban, ami nem más, mint citromos vagy narancsos tea. Ezt előző nap elkészítem, és a hűtőszekrényből veszem ki reggel. Édességként pedig ízes buktát sütök neki. A zsebpénzéből természetesen fagylaltozhat is. Szójás zöldmetélt 1/2 csomag szójakockát összekeverünk 1 teáskanálnyi vegetával, majd 1/2 liter vízben felfőzünk egy húsleveskockát és a szójára öntjük. 1/4 kg spenótot sós vízben puhára főzünk és áttörünk. A szójából pörköltet készítünk, ha puhára főtt, 2 dl tejföllel dúsítjuk. Tésztát gyúrunk a szokásos módon, és beletesszük a spenótpépet. A kifőtt tésztát összekeverjük a szójapörkölttel, és kész a finom ebéd. Rakott zöldmetélt Egy csomag szójagranulátumot a fentiek szerint beáztatunk, majd kockára vágott pirított füstölt szalonnával, kevés vízzel, sóval, majoránnával megpároljuk. Elkészítjük a zöldmetéltet, és a kivajazott tepsi aljára vékonyan elterítjük. A kihűlt szójához két tojást keverünk, és a tésztára tesszük. A tetejére ismét tészta kerül, 2 dl tejfölt egy tojással elkeverünk és ráöntjük. Megszórhatjuk reszelt sajttal, díszíthetjük füstöltszalonna-csíkokkal. Forró sütőben készre sütjük. Bodzavirág csemege A tenyérnyi, kinyílt bodzavirágokat megmossuk, lecsepegtetjük, és sűrű palacsintatésztába mártva forró olajban kisütjük. Vaníliás cukorral megszórva fogyasztjuk. Hihetetlen történet Bogaras bogárkáim Bogarat ültetett a minap a fülembe a rádió egyik hírecskéje. Azon már túljutottam, hogy bejelentették - a tervezettnél nagyobb költségvetési hiány miatt - újragondolják az áfa-kategóriákat, valamint az szja-határokat is.- Mint a libikóka. Az egyiket „fel”, a másikat „le”, a lényeg mindenképpen az, hogy nekünk, állampolgároknak még jobban leáldozik. Csak kotorászunk-kotorászunk csörgő forintokért a zsebünkben, de lassan nincs abban már egy huncut krajcár sem. így aztán csak mosolyogtam a közzétett cáfolaton, miszerint nincs semmi alapja, hogy a forintot x százalékkal leszállítják, elég lesz az x százaléknak is.- Mit szállítanak és hová? - elmélkedtem. Ami nincs, abból nem lehet elvenni, ahhoz csak hozzátenni lehetne... A nincs az nincs, a volt az volt, a lesz... olyan nem lesz. Hányszor hallottuk az elmúlt időben, gazdaságunk a mélypontra jutott, innen már csak felfelé vezethet az út. Furcsa egy dolog ez, mert még mindig van lefelé, és a gödörnek nem látjuk az alját. De mint a földgolyó legalkalmazkodóbb lényei - ahogy a tudósok állítják az emberi fajról -, nem adjuk fel. Ha kell, lemondunk emberségünkről (egyre jobban megy), s lehet, bogárrá változunk, hogy kutassuk nyirkos-büdös odvait a mélynek, hátha megleljük a végét valahol. S hátha megélhetjük a csodát, s úgymond elindulunk fölfelé. De valószínűbb, hogy egy nap azt harsogják majd nekünk az éter hullámain át: „Figyelem! Figyelem! A mélyponton vagyunk. Olyan mélyen, hogy ez már egy másik dimenzió. Itt nincs „mély” és „magas”, „lent” és „fönt”. Itt már nincs semmi.” Bogárkáim! Akkor aztán igazán bogarat ültetnek a fülünkbe! Bocsánat. Nem is lesz fülünk. Semmi sem lesz. De legalább hitegetés sem. Jogijo-jó Legutóbbi történetünk alaposan felborzolta a kedélyeket. Arról volt szó, hogy Gizella ötévi házasság után elköltözött férjétől, Károlytól, de a házasság felbontását egyikőjük sem kezdeményezte. Gizella élettársi kapcsolatra lépett Lászlóval, és hamarosan megszületett közös gyermekük, akit viszont Károly családi nevére anyakönyveztek. így a gyermek családi jogállása teljesen tisztázatlan. Kérdésünk az volt, mi a teendő, hogy a helyzet rendeződjön. Számtalan, felháborodott hangvételű levelet kaptunk - főként férfi olvasóinktól -, akik meglehetősen hasonló álláspontra helyezkedtek az esettel kapcsolatban. Most M. J. cibakházi olvasónk véleményét közöljük, de szívesen helyt adunk a vele esetleg vitába szálló írásoknak is. A „kedves”, azaz az én véleményem: A férj nem tehet semmit! Kiszolgáltatott, mint minden férfi, bármelyik nőnek. A családjogi törvény gondoskodik erről. A nő tehetné meg, hogy rendeződjön a gyermek családi jogállása. A nő pedig azt tesz, amit akar. Teheti, mert a családjogi törvény kimondja: „Apasági perben döntő tényező az anya őszinte szavahihető tanúvallomása”. A gyakorlatban ez annyit jelent, az a férfi a gyermek apja, akit a nő megnevez. Ilyen egyszerű. Hiszen eleve csakis őszinte és szavahihető, amit mond, tehát csakis neki lehet és lesz is igaza. Az úgynevezett családjogi törvénynek sok más, számos igazságtalan megkülönböztető diktátuma van, egyértelműen a férfiak kárára. Mind a férfiak, mind a nők közt vannak jók és rosszak. A CSJT egyoldalúan a nőket védi, teljesen mindegy, milyen is egy nő. Ez a véleményem. Még annyit hozzáteszek, a CSJT az ’50-es évek óta változatlan, azaz velejéig nőpárti. Nem családpárti, mint elnevezése azt hiteti. A család szerintem a következő: anya, apa, gyermek(ek). Itt kizárólag a nő védelme, előjogai, kiváltságai érvényesülnek, a férfi kiszolgáltatott, a gyermek(ek) kiszolgáltatott. A CSJT garantálja minden nőnek, hogy bármikor palira veheti, átverheti, becsaphatja, kisemmizheti férjét, barátját, élettársát, szeretőjét büntetlenül, csak az adott nő jellemén múlik, mit akar, mit tesz! Helytelen és cinikus kérdésük feltevése is: mit kell tenniük? Itt csak a nő tehet azt, amit akar! Szabálytalan portré Derűs lélek- Maradj! - mondta a hang az ámyékvilágon is derűs aszszonynak. Maradt. A láthatatlan erő megmentette a balesetek és szívrohamok támadásától, az özvegység ólmos álmaitól, melyeket rendszerint a gyorséletű férj-népség hagy hátra túlélőinek. Répászkyné Nagy Margit a jászladányi időskorúak szociális otthona lakója. A folyosókon egyenesen mehet az ember, de a szemet ide-oda rángatja a sok csonka, magányos, hálóruhás élet. Emitt mintha enyvbe ragadt volna a tekintet, amott túl bátortalan ahhoz, hogy megpihenhessen. Margó néni üde folt, mint amilyen az a kárpátaljai környék volt, ahol a visszacsatolás idején élt férjével. Szép volt.- Maradj! - mondotta a hallhatatlan hang, amely irányítja ma is. A túléléshez szükséges szellemi frisseség innen ered, meg szüleitől. Apja tudhatott valamit a pennaforgatók jövőjéről, amikor azt mondta tizenhárom gyermeke egyik legkedvesebbjének: ne végy tollat a kezedbe! Nem fogadta meg a parancsot. Nem is csoda. Harminchétben a Kis Újság írócsaládként említette őket, ami igaz is. A magyar gyorsírás-tudomány egyik legnagyobbjától, Nagy Sándortól leste el apja a tudományt. Méghozzá olyan jól, hogy Margó néni sem felejthette el. „Rövid éltem?... Ez nem zavar! Ősszel hullik rám az avar. Néhány hónapra születtem: Hivatásom betöltöttem." Huszonöt éves korában írta első versét. Azóta jócskán megvastagodott a gyűjtemény. A XXXVI. Országos Nyelvjárási Gyűjtőpályázaton pedig eredményes munkájáért 1987-ben a II. helyezett lett. Büszkén mutatja a terjedelmes tanulmányt, melyet három évig írt. Az ágy szélére ülve alkot, feje mellett lámpa. A körülötte fekvők a mennyezeten pörgetik múltjukat. Mi az az elixir, amely nyolcvanhárom évesen még a ráncokat is kisimítja? A derű.- Nem a pénz számít, hanem a lelki és szellemi érték - fricskázza Margó néni az anyagelvű világot. szurmay Répászkyné Nagy Margit az otthon kertjében
