Új Néplap, 1993. május (4. évfolyam, 101-124. szám)
1993-05-08 / 106. szám
Kedves Olvasó! Tudja mi az a halimba? Ugye nem? És kíváncsi rá? Nagyon régi, nagyon szép hangú ütőhangszer. Nyár volt. A fővárosban jártam, a Vörösmarty téren. A cukrászda teraszán elegáns matrónák üldögéltek, a Duna felől enyhe szél fújdogált, a portrérajzolók körül mint mindig, most is sokan bámészkodtak. Beszédfoszlányok hallattszottak, nevetgélés. Mosolygós, derűs, elégedett volt minden. Egyszerre csak felhangzott valami különös, fátyolos, csengő-bongó zene. Kicsit bátortalanul, aztán egyre erőteljesebben. Mintha üvegbúra borult volna a térre - hatalmas koncertterem - zengtek-búgtak a hangok. Átjártak mindent, fájdalmasan, esendően, kérlelhetetlen szomorúsággal. Az emberek elindultak a hangforrás irányába. Csak nőtt, csak nőtt a tömeg, a szakállas fiatalember és ódon, fényes billentyűzetű hangszere körül. Álltunk komoly arccal, hallgatagon, magyarok, franciák, angolok, olaszok és kitudja még milyen nációk, a kis Magyarországnak eme kicsiny terén. Évszázadok üzenetét hallgattuk a muzsikában. A hajdanvolt csatamezők, ütközetek utáni haldokló neszeit, a nagy világégések üszkös városainak tétova moccanását, és a mindenen áttörő, mindent elárasztó élniakarás örömakkordjait. Mennyire leegyszerűsödött minden! Milyen egyértelmű volt, hogy nincs Európa és nincs Balkán, nincs Ázsia csak mi vagyunk itt, mi emberek, akik átéltünk már csatákat, kínokat egyszer, ki így-ki úgy, s lám itt vagyunk mégis, süt le ránk a Nap és szól a halimba, kis Magyarországnak eme kicsiny terén. '{Ll Szabálytalan portré Nézünk, mint a moziban... Előző jogi-jo-jónkban Kálmán és Ilona történetét tártuk önök elé. Kérdésünk az volt, Kálmánnak milyen anyagi követelése lehet Ilonával szemben. Ábelné Csák Katalin szerint a közösen bővített ház értékének a fele illeti meg Kálmánt, Dudás Zoltán véleménye, hogy csupán 100-150 ezer forint. Nézzük, mi a jogász álláspontja. Az élettársak esetében a Ptk. 578. paragrafusa akként fogalmaz, hogy a közös háztartásban érzelmi és gazdasági közösségben együttélő nő és férfi az együttélésük alatt a szerzésben való közreműködésük arányában szereznek közös tulajdont. Ha a közreműködés aránya nem állapítható meg, azt azonos mértékűnek kell tekinteni. A törvény ugyanakkor a háztar-Jogi-jo-jó tásban végzett munkát a szerzésben való közreműködésnek értékeli. Fentiekből következően tehát az eset elbírálásánál a fenti törvényhelyet kell figyelembe venni. A jogeset vonatkozásában a férfi az élettársi kapcsolat megkezdésekor 50 ezer forintot fizetett ki külön vagyonából az élettárs korábbi házastársa részére, közös tulajdon megszűntetése érdekében. Bár ezen kifizetése megalapozhatta volna azt, hogy az ingatlannak ingatlannyilvántartásszerinti tulajdonosa is legyen, erre azonban nem került sor: tulajdonjogot a férfi nem kért bejegyezni magának. Emiatt úgynevezett telekkönyvön kívüli tulajdonosa lett az ingatlannak. A későbbiek során a felek együtt bővítették az ingatlant és az elszámolás alapja e tekintetben a közreműködésük aránya. Abban az esetben, ha azonos mértékűnek tekintjük a szerzéshez történt hozzájárulást, úgy az épület bővítésével kapcsolatosan a feleknek 1/2-1/2 arányban kell egymással elszámolniuk. Ezen utóbbi bővítés is tulajdoni igényt keletkeztetett a férfi javára. A konkrét tulajdoni arány kiszámolását tehát a fentiek szerint kell a felek között megejteni. Mindenképpen el kell számolni tehát a férfi javára a különvagyonából kifizetett 50 ezer forintot, továbbá az épület bővítésével kapcsolatos értékemelkedés 1/2 részét. Dr. Mosonyi Csaba Milliomos leszek! (Vagy ha nem, hát kisnyúl) Gondom van. Anyagi. Magyarán szólva: soha nem kerül annyi pénz a tárcámba, amenynyiből egyszer is normálisan ki tudnék jönni. Az is bánt: nem tudom biztosan, ki a hibás benne. Rosszul osztom be a gubát? Lyukas a a pénztárcám, s kihullik belőle a forint? Egyetlen biztató támpontom azért van: úton-útfélen azt hallom, hogy senkinek nem elég a pénze, kivéve azt a felső ....ezret, akinek öt-hat helyen (vagy ennél is többnél?) van érdekeltsége káeftében, értében, hétében - s így békében, bőségben, nyugdotan éldegél; rohangál az ilyen-olyan új, márkás csodakocsijával. Az se panaszkodik fűnek-fának a''hiegélhetés nehézségeire, aki fittyet hány a munkanélküliségre, az adóhatóságra, napi gondokra. Na, de most aztán vége a szűk - mennyi? - esztendőknek! A minap erősödött meg bennem a hit! Gyanútlanul nyitottam ki a postaládát, s egy ismeretlen írással érkezett borítékot találtam benne. Ki a csoda írt nekem Hajdúakárhonnan? - tépelődtem. Életemben nem jártam ott, nincs azon a fertályon se ismerősöm, se rokonom. Mindegy. A levél - a levéllánc - megérkezett. Négy oldal szöveg, amitől azonnal tűzbe jöttem. Hogyne, öklömnyi betűkkel ötlött a szemembe: három hónap alatt 30 (harminc!!) millióm lehet! Micsoda perspektíva! S nem is kell érte semmit, vagy alig valamit csinálnom . . . Először is fel kell adnom rózsaszín csekken kilencszázvalahány forintot; a címzett egyértelműen kitűnt a levélből. Hát ekkora összeget most azonnal, erre nem tudok előteremteni. Majd fizetés után. Megvárom. Nem tudok jobbat. Aztán: száz példányban le kell másoltatnom a négyoldalas levelet (pláne vámom kell!), s ugyanennyi címre elküldeném. (Noná, hogy kiböjtölöm a fizetésnapot.) Száz boríték ugyan nem kerül túl sokba, ellenben a bélyeg! A levélben lelkemre kötötték: küldhetek belőle rokonnak, barátnak, ismerősnek, de lehetőleg ne egy városba vagy községbe. A fenébe! Kinek van egy helyen ennyi rokona, barátja, ismerőse? Nekem ugyan nincs. Hát akkor? „Mehetek” vidékre, 17 forintos bélyegekkel. Van választásom? Nincs! Kinézek magamnak helyben és vidéken száz (másik) palimadarat (a telefonkönyvekből), s indulhat a verkli. Mit vacakolok itt? Akkor is kibírom valahogy - átmenetileg, amíg az első küldemények megérkeznek! A Hajdúakárhonnan küldött levél szerint ez az egész hercehurca durván ötezerből „kijön”. De ennyi befektetést még a bolondnak is megér. A pénzfeladás és a levelek elküldése után már semmi tennivalóm nem lesz, csak várom a sült galambot, ja, a 30 milliót. S közben már tervezgethetek: mit csinálok ennyi pénzzel? Még azt nem döntöttem el: amikorra várható a pénzáradat, kérjek-e szabadságot? Nem, nem lehet, feltűnő lesz: miből telik ennek ennyi szabadságra? - kérdezhetik, és joggal! Ugyanis várhatnék én a beígért 30 millióra életem végéig, s azon túl is! Szabadságot legfeljebb arra kellene kémem, hogy rájöjjek (csakhát ez nem az én dolgom): hol, kik indítják el ezeket a levélláncokat, becsapva hiszékeny embereket, kicsalni a forintokat tőlük, akik olykor kétségbeesésükben, olykor rászorultságukban minden badarságot, ócska trükköt elhisznek! S akik a levélláncot - nem is egy helyen, nem is egyformát! - elindítják, bocsánat, de röhögnek a markukba, mert nekik valahogy biztosan kamatos kamatokkal visszatérül a költségük. Arra meg mérget mernék venni, hogy nem fizetnek szja-t, áfát, semmit. Csak kaszíroznak! Hát, ha hagyják, ha hagyjuk! . ..-fj-Utózönge Noha Szolnok még nem olyan fejlett, mint a fejlett Nyugat, azért néhány furcsaság itt is előfordul. Ezek közé tartozik például a vetkőztetéses rablás, amiről mostanában számoltak be a lapok. Ez a meglepő bűncselekmény elsősorban azt bizonyítja, hogy jól működnek a megyeszékhely térségi kapcsolatai, valóban van vonzáskörzete a városnak. A megtámadott szolnoki áldozatokat ugyanis kisújszállási fiatalemberek vetkőztették le. (Miután megruházták őket.) Bizonyára nem azért jöttek ide a mindenre elszánt fiúk, mertlakóhelyükön nem találtak volna felöltözött embereket, hanem egyszerűen nem tudtak ellenállni az alföldi metropolisz vonzerejének. Hiszen még a társasági duma is más, ha valakin egy olyan dzseki villog, amelyet Szolnokon rabolt. A megyeszékhely rangja, tekintélye, presztízse rávetítődik az itt lemarcangolt ruhadarabokra is. Ezekkel a cuccokkal hencegni lehet, erre a csajok is harapnak, mint keleti hal a nyugati horogra. Eme sajátos bűntett fényében én már a jövőt is látom. Ha így alakul a bűnügyi helyzet, akkor a nudistáké a jövő. Ha nem lesz rajtunk semmi, kacagni fogunk a vetkőztető rablókon! Ennek hatására ők bizonyára önvizsgálatot tartanak, keresnek az életükben egy tiszta lapot, és haladéktalanul jelentkeznek közmunkára... Kópiás Sándor Amikor elindulnak a tűzoltókocsik és végig szirénáznak a városon, mindenki felkapja a fejét: - mi van itt, hol van ekkora tűz?! Nem kérem, most éppen semmi baj. A tűzoltók parádéznak, Szent Flórián nap alkalmából, védőszentjük tiszteletére, no meg a maguk örömére, a mi csodálatunkra. Mert csodáljuk őket, igen. A tűzsárkányok megszelídítőit, az életmentőket, a mínusz 20 fokban vízben tocsogókat, a lángok forróságában gyötrődőket. Kik ők? Milyen belső erő, elhivatottság hajtja őket, hogy akár életük kockáztatásával is mentsenek másokat, mentsék az értékeket.- Ezt nem lehet csak pénzért csinálni. Ebbe a munkába a szívet is bele kell tenni. Néz rám komolyan Nagy Bálint zászló, aztán elmosolyodik:- Nincs annál felemelőbb érzés, mint amikor az ember felveszi a harcot a tűzzel és legyőzi. A gyors helyzetfelismerésnek, a szakszerű beavatkozásnak köszönhetően a meggyulladt függöny miatt nem ég le a ház, az ágyban cigarettázgató nem vész Tűz van... Tűz... oda a lángrakapott dunyha között.- Felelőtlenek vagyunk mi egyszerű állampolgárok?- Inkább azt mondanám, nem elég elővigyázatosak. Csak egy példa: Gázcsőtörés van. Több méter magasan lövell ki a gáz, s egy emeleti ablakból égő cigarretával hajol ki egy lakó, megkérdezni, mi újság van. Mondanom sem kell, még a lélegzetünk is elállt.- Amikor kivonulnak egy riasztásra, segítik az önök munkáját az emberek, vagy ellenkezőleg?- Nem is nagyon tudnának segíteni. A legfontosabb a pontos információadás: Hol? Mi ég? Milyen a tűz terjedelme, stb. A helyszínen már nekünk kell cselekedni. Gond az szokott lenni, amikor körbevesznek bennünket a bámészkodók, és néznek, mint a moziban. Nem győzzük őket arrébb-arrébb terelgetni, nehogy bajuk essen.- A tűzoltóságnak nemcsak a tüzek oltása a teendője.- Nem bizony. A kárelhárítás is fontos feladatunk. Autóbaleseteknél, vasúti szerencsétlenségeknél is ott a helyünk. Ilyenkor a közvetlen tűzveszély elhárítása mellett, a sérültek roncsok alóli kiemelését végezzük, az útszakasz megtisztítását stb. Nagyon szerteágazó a tevékenységünk és mindegyik igen felelősségteljes.- Most beszéljünk egy kicsit önről! Már gyermekkorában is arról álmodozott, hogy tűzoltó lesz?- Nem mondhatnám. A feleségem családja volt a „felbújtó”. A sógorom magára húzta a mundért, én meg követtem a példáját. Huszonnégy éve vagyok nős, huszonkét éve tűzoltó.- Lassan mindkettőben jubilál.- Úgyvalahogy. Hűséges típus vagyok. Egyiket sem tudnám elhagyni. Nevetünk. Én meg tisztelettudóan arébb húzódok a gyakorlótűztől, mert már majd leégeti a bőrömet. Elgondolkozom, milyen félelmetesen magányos lehet egy tűzoltó a hatalmas lángok között, amikor a magáét feledve mások életéért, vagyontárgyaiért küzd. Szent Flórián, ha vagy, vigyázd őket! Tepsilesen A konyhában: a mesterszakács felesége Hogy Pálszabó Mihály, a szolnoki Gösser söröző főnöke valamit érthet a jobbnál-jobbféle étkek készítéséhez, bizonyítja: mesterszakács, a gasztronómia lovagja, számtalan országos arany- és ezüstérem tulajdonosa. Lehet ő félvilágon híres, messzeföldön nevezetes, otthon azért a hites neje, Edit asszony forgatja a fakanalat. A dolog érdekessége, hogy a talpraesett feleség eredetileg a varrónői szakmát tanulta, ámbátor a sorsából az derül ki, hogy a konyha, meg a szabóműhely valahol rokonfogalmak. A történelmi hitelességhez az is hozzátartozik, hogy a férje ételízeit, ízesítési szokásait vette át, és ennélfogva a Szántó körúti otthon konyhájában is a kellemes, a pikáns ízű harapnivalókat varázsolja párja, meg a két gyerek elé. Vallja, a főzéshez idő, türelem, nyugalom szükséges, no, meg legalább négy óra. Edit mindig olajjal főz, és általában azt, amit a család szeret. Mihály uram leginkább a felesége főzte babgulyásért rajong, és mivel tízliteres fazék akad otthon, ha külföldi útjáról hazatér, szedhet belőle néhányszor. Egyébként Edit már annyira mesterien főz, hogy férje távollétében ő vezeti a söröző konyháját. Szombaton, meg vasárnaponként a lábasok mellett áll úgy, hogy ezzel el is telik a hét végi, délelőtti programja. Még egy jótanácsot javasol, aki bármilyen ételt készít, ne cigarettázzon, mert a szesz, meg a füst alaposan elronthatja az ember szájízét. Már pedig a fortyogó ételeket kóstolgatni is kell. Edit ezen alkalommal egy nagyon finom specialitását ajánlja a tisztelt olvasónak. Tessék kipróbálni! Paprikás szelet sonkás csuszatésztával (hat személyre): 6x7 deka karajszeletet ki kell klopfolni, lisztben forgatva kevés olajon mindkét oldalát pirosra sütni, 5 deka füstölt szalonnát kockára vágni és kiolvasztani. 15 deka csíkokra vágott sonkát a visszamaradt szalonnazsíron átfuttatni, ezt leszűrni. Zsírban egy közepes fej vöröshagymát, egy TV paprikát, egy paradicsomot, meg egy gerezd fokhagymát kockára vágva megpirítani, majd sóval, borssal ízesíteni. Decinyi vízzel felönteni és tíz-tizenöt percig párolni, majd hét deci tejszínnel összeforralni. Az így elkészített mártásba a hússzeleteket be kell rakni. Félkilónyi csuszatésztát kifőzni, majd a lepirított füstölt szalonnát, sonkát rátenni, és fejessalátával tálalni. D. Szabó Miklós A ház asszonya otthon, tálalás közben (Fotó: N.Zs.) > 1
