Új Néplap, 1993. május (4. évfolyam, 101-124. szám)
1993-05-08 / 106. szám
8 1993. május 8., szombat Kulturális panoráma 80 éve nyílt meg az Állami Polgári Fiúiskola Tiszafüreden Kadocsa Béla élete és munkássága Az egykori polgári fiúiskola épülete Egy dal, mely meghódította Európát Tiszafüreden a polgári fejlődés a XIX. század végén kezdődött, és a XX. század elejére nagymértékben megváltoztatta a település arculatát. Szükségessé vált egy középfokú képzést nyújtó iskola megteremtése a jövő gazda-, iparos- és kereskedőnemzedék műveltségének biztosítása érdekében. Tiszafüred egy tehetős polgára — Budai Sándor — végrendeletéből — többek között — a következő mondatot ismertették az 1901. január 24—i képviselő-testületi ülésen: „A vagyonomból felállítandó polgári iskola, mint községi vagyon Tiszafüred község kezelése alatt álljon, állami felügyelet mellett.” Budai Sándor álma 1913. július 26-án vált valóra, ugyanis ezen a napon rakták le az iskola alapkövét. A polgári iskola megszervezésével egy — akkor még a tiszafürediek számára ismeretlen — fiatal, agilis somorjai pedagógust, Kadocsa Bélát bízták meg. Igen szerencsés választásnak bizonyult az akkori kultuszkormány Kadocsa Bélára adott „szavazata”, melyet életművének még ma is fennálló eredménye is alátámaszt. Ki is volt tulajdonképpen Kadocsa Béla? Bemutatása, munkásságának rövid ismertetése szinte kötelező a közelgő 80 esztendős jubileum kapcsán. Kadocsa Béla 1881. február 26-án született Magyarkimlén, Moson vármegyében. Alig múlott hároméves, amikor édesapja — aki ott volt körjegyző — nagyon fiatalon meghalt. Hogy a kis nyugdíjra szorult háromgyermekes özvegyen a család segítsen, Kadocsa Bélát egy gyermektelen rokon házaspár vette magához. így került Magyarkimléről a Csallóközbe, a Pozsony vármegyei Tejfalura, majd Somorjára, ahol nevelőapja körjegyző, illetve városi főjegyző volt. Az elemi iskola elvégzése után a modori (Pozsony vármegye) tanítóképzőbe, utána pedig Budapestre, a Tanárképző Főiskolára került. Ott szerzett tanári oklevelet magyar nyelvből, történelemből és testgyakorlásból, jeles eredménnyel. 1902. szeptember 1- jével kezde meg tanári működését Somorján. Innen helyezték az erdélyi Dicsőszentmártonba (Kis-Küküllő vármegye), ahonnan újra hazakerült Somorjára. Munkáját — meglevő működési bizonyítványai szerint — mindenütt és mindig alapos szakmai felkészültséggel és szorgalommal, kiválóan végezte. Nyilván ennek köszönhette, hogy főhatósága 1913. július 1. napjával — aránylag fiatalon — egy új iskola megszervezésével bízta meg Tiszafüreden. Az iskola építését akkor kezdték meg, és 1914 nyarára fejezték be. így az 1913/14. évi első tanévben bérelt helyiségekben tanultak a diákok. 1914 nyarán viszont kitört az I. világháború, ami természetszerűen nagyon megnehezítette a felépült, gyönyörű, de üres iskola megfelelő berendezését, a szükséges taneszközökkel történő felszerelését, egy megfelelő, nívós tantestület kialakítását. Kadocsa Béla fiatalos lendülettel, nagy hozzáértéssel és szívós munkával mégis elérte, hogy pár év alatt sikerült az iskolát megfelelően berendezni, sőt az akkori követelményeknek megfelelő természetrajzi, fizikai, kémiai és rajzszertárral is felszerelni. A 20-as évek közepére már a tornatermet is be tudta rendezni még a mai követelményeknek is megfelelően, és beszerezte a szükséges atlétikai szereket. Természetesen mindehhez a minisztérium anyagi támogatása mellett egy jól összehangolt, lelkes tantestület, a lakosság, a szülők anyagi támogatása, és azok a nívós iskolai színielőadások, ünnepségek is kellettek, amelyek mindig jelentős bevétellel zárultak. 1922-ben történt — Kadocsa Béla kezdeményezésére — a polgári leányiskola létrehozása, amelynek szervezésével és igazgatásával a minisztérium ugyancsak őt bízta meg. Ez az iskola a volt katolikus elemi mögötti utcában állt, és egy korábbi községi óvodából alakították ki. A 30-as évek elején itt is építtetett egy különálló épületben tornatermet szertárral, gondoskodott annak is a korszerű felszereléséről, sőt még teniszpályát is építtetett. Ugyancsak már a 20-as években megszervezett egy iparostanonc-iskolát fiú iparos- és kereskedőtanoncok számára. Ebben a tanítást polgári iskolai tanárok és elemi iskolai tanítók végezték, az igazgatói teendőket pedig maga látta el. A tanítás a hét meghatározott napjain délután folyt, a fiúpolgáriban. Ezzel az intézménnyel is műveltebb, kulturáltabb polgárság kialakítását kívánta elősegíteni. Az oktató és nevelő munka mellett jelentős közéleti és szakirodalmi munkásságot is kifejtett, így jegyzője volt a Polgári Iskolai Tanárok Maros Menti Körének, majd alelnöke a Tiszavidéki Körnek. Ezekben és a Pozsony Megyei Körben előadásokat tartott. Több tanulmánya jelent meg a Polgári Iskolai Közlönyben. Aktív munkát fejtett ki a tiszafüredi községi képviselő-testületben és a katolikus elemi mellett működő iskolaszékben. A helyi ünnepségeknek szinte rendszeres ünnepi szónoka volt. De gyakran szerepelt az iskolán kívüli népművelés előadójaként is. Fejlett szociális érzékére vallott az, amit a szegény sorsú, és a környékről bejáró tanulók érdekében tett. Megszervezte a rászorulók sorkosztosságát. Ez azt jelentette, hogy a tanuló a hét minden napján más-más tanárcsaládnál étkezett. A vidékiek részére lehetővé tette, hogy azok — tanítás után — a vonat visszaindulásáig az iskolában tartózkodhassanak, egyenek és tanuljanak, tanári felügyelet mellett. Szinte korát meghaladó pedagógiára vall, hogy már az 1916/17. tanévben megszervezte az iskolában a tanulók önkormányzatát. Nyilván szaktudásának és munkásságának nagyrabecsülése volt, amikor 1930 derekán tanulmányi felügyelővé nevezték ki. Ez igen komoly elismerés volt, mivel akkor az országban csak két polgári iskolai főigazgatóság volt, és mindegyik területén csak hat-hat szakfelügyelő működött. - Ugyancsak elismerését jelentette, amikor a Polgári Iskolai Tanárok Országos Fegyelmi Tanácsának tagjává delegálta a minisztérium. Kadocsa Béla szenvedélyes kertész volt, szinte szerelmese a szép fáknak, bokroknak, virágoknak. Ezért varázsolt az iskola kopár telkére, az iskola elé egy olyan parkot, amilyennel kevés tanintézmény dicsekedhetett. Ebből valóságos botanikus kertet csinált, kis táblácskákkal megjelölve a különböző fenyőket, lombos fákat és bokrokat. Ez is az oktatást szolgálta. Sajnos, a háborús események miatt a kert tönkrement, főleg a gyönyörő fenyők tűntek el, és a régi kertet ma már csak a bevezető út öreg japán akácai, a szép hársfa, és néhány gesztenyefa jelzi. De fásító szenvedélyének emléke az iskola mellett húzódó sétány, a volt katolikus elemi melletti régi kis piac több öreg fája, a katolikus templomkert szilfája, a bíróság előtti kis park és a volt leányiskola udvarán ma is élő öreg fák. - Az iskola nyugati oldala telekrészén, ahol ma a volt járási tanács épülete és előkertje van, volt az iskola gyakorlókertje, fűthető virágházzal, méhessel. Itt gyakorolhatták a tanulók gazdaságtani ismereteiket. És ahogyan teltek az évek, úgy alakult ki az iskola, lett egyre komfortosabb, és az azt körülvevő környezet egyre szebb, kiváló tantestülettel és országosan elismert hírnévvel, ahonnan mindig szívesen látták a továbbtanulni vágyó fiatalokat. Érthető, hogy Kadocsa Béla végleg tiszafüredi lett. Nem ment innen el. pedig felajánlottak neki egri. miskolci polgári iskolai igazgatói állásokat, szegedi főigazgató-helyettesi beosztást. Itt akarta élvezni alkotó munkájának gyümölcsét. 1940 májusában azonban nyugdíjba kényszerítette betegsége. Sajnos nyugdíját betegsége miatt nem sokáig élvezhette. 1946. február 11-én betemette a halál az általa annyira szeretett tiszafüredi földbe. Simon István A tévé háza tájáról A legfontosabb: a helyi információ A Magyar Televízióban Peták István a regionális és hálózati műsorok igazgatója. Feladatairól érdeklődtünk.- Nemsokára húsz éve lesz, hogy a Magyar Televízió első regionális stúdiói létrejöttek, mégpedig Szegeden és Pécsett, de bármennyit is fejlődtek azóta mind műszakilag, mind műsoraik tartalmában, s bár azóta további regionális adások is működnek, például Debrecenben, Miskolcon, Győrött, Szombathelyen, mégis: máig nincs szervezeti és működési szabályzata regionális műsoroknak. Ezt kell most kidolgozni és a Magyar Televízió szabályzatába szervesen beilleszteni. Vagyis pontosan meg kell fogalmazni a helyi stúdiók viszonyát a budapesti, Szabadság téri központhoz. E központi szervezeti szabályzat híján is általában nívós munka folyt és folyik ezekben regionális stúdiókban. Igazi műhelyek alakultak ki. A legfontosabb, hogy ezek a stúdiók a régió információit dolgozzák fel, létjogosultságuknak ez a fő alapja, hiszen a szegedi vagy a szombathelyi néző azért hanyagolja el bizonyos időpontokban a központi egyes vagy kettes csatornát és nézi helyette a regionális adást, hogy megtudja, ott nála, az ő körzetében melyek a fontos hírek, információk, események, történések.Ideálisnak tartom az osztrák modellt, ahol 8-9 regionális adás van, egy-egy régióra 1-1,5 millió néző jut. Ezt a közönséget kell őt érdeklő, jó műsorral ellátni. Mindenütt a helyiek az érdekesek. Annyi bizonyos, hogy minderre szükség van, hogy a jó közszolgálati televíziónak magába kell foglalnia a megfelelő színvonalú regionális adásokat. B.T. Számos tanulmány, vázlat és modellrajz után méreteiben is monumentális művével, a Consummatum est! (Elvégeztetett) című festményével Munkácsy Mihály 1884-ben készült el. Kari Sedelmeyer, Munkácsy menedzsere, műkereskedője, Párizsban saját palotájában állította ki a korábban európai diadalutat járt festménnyel, a Krisztus Pilátus előtt címet viselő kompozícióval. A siker óriási volt. A festmények diadaláról Maupassant is megemlékezett regényében. Amikor a mű Pestre érkezett, itthon is csodájára jártak. Ekkor kapta meg Munkácsy az egyesített székesfőváros első díszpolgári oklevelét. És most több mint száz év után újra Magyarországra érkezett Munkácsy Mihály Golgota című festménye. E néven vált ugyanis világhírűvé. Tintoretto Krisztus-képei (a velencei Scuola di san Roccoban), Ivanov biblikus képei, műterem-szomszédja, Gustav Dóré Biblia-illusztrációi, Ernst Renan Jézus élete című könyve mélyen hatottak Munkácsyra. S a sikereinek teljében lévő festőnek műkereskedője is ajánlotta a Krisztus-témákat. Másfél év alatt, harminc vázlat és öt kompozíciós tanulmány után készült el a Krisztus Pilátus előtt. Munkácsy magasztosnak, hitében erős egyéniségnek ábrázolta Krisztust. Mint mondotta: „én az emberi alakban megjelent Istent akartam ábrázolni.” A témát folytatva született meg alig fél év alatt a nagyméretű 460x712 centiméteres vászon, a Golgota. Nem kevesebb mélységgel, átéléssel megjelenítve a megfeszített üdvözítő alakját. Modelljeit rajzolta, fotózta. Egy alkalommal a festő saját magát köttette fel a keresztre, hogy érezze a fizikai szenvedést. Európai diadalútja után Se-Varga Miklós hivatásos énekesként 1984-ben Európa című számával aratta legnagyobb sikerét, melynek zenéjét ő maga szerezte.- Mivel hódította meg az Európa Európát?- Úgy érzem, hogy a zene és a szöveg pontosan egymásra talált. Varga Misi írta a szöveget. Olyan mély érzelmi háttere van a dalnak, amely még ma is aktuális, és az marad mindaddig, amíg fel nem épül a népek közös Európa-háza.- Te hiszel, hízol ebben?- Európának és a világnak nem lehet más útja. Ha mégis találna ilyet, félek, ez a gyönyörű kontinens megint lángba borul. Szeretném, ha ez a gondolat másokban is megérlelődne, ezért megkértem négy világsztárt, hogy énekeljék el ezt a dalt ők is, terjesszék mindenütt, ahol megfordulnak. A CD-felvétel márciusban készült el, nagyon várom az első visszhangokat.- Ezek szerint magyarul már nem fogjuk hallani a dalt?- Erről szó sincs! Az igaz, hogy az elmúlt kilenc esztendőben megváltozott a zene stílusunk. Nem tudom és nem is szabad egy most készülő lemezen a „régi” dalt ugyanabban a felfogásban, stílusban újraénekelni.- Az új lemez címe?- Ma még hadd maradjon az én titkom. Annyit azonban szívesen elárulok, hogy elsősorban azokat a világslágereket énekelem magyarul, amelyek már régóta a kedvenceim. Összesen kilenc ilyen szám szerepel az albumon, és természetesen az „átöltöztetett” Európa is.- Egyéb szerepek, felkérések?- Mostanában írtam alá egy, a szívemnek nagyon kedves szerződést: augusztus 20-án mutatják be Szörényi Levente új rockoperáját Attila, az Isten kardja címmel. Nemere alvezér szeredelmeyer Amerikába vitte a képeket. Az elsőt elkísérő Munkácsyt nemzeti hősként ünnepelték, úgy fogadták, mint annakidején Kossuth Lajost. Sokan akarták megvásárolni a festményeket. Akinek sikerült, az John Wanamaker üzletember volt. Állítólag 160-160 ezer dollárért vette meg aukción mindkettőt. Előbb vidéki házában gyönyörködött szerzeményében, majd 1911-től philadelphiai áruházának különtermében tartotta, és a húsvéti ünnepek alkalmából minden évben a látogatók elé tárta. Ám előbb az 1889-es párizsi, majd az 1983-as chicagói világkiállításra vitték. 1988-ban úgy döntött a Wanamaker alapítvány, hogy áruba bocsájtják az üzletet és a képtár 16 festményét. Köztük a két Munkácsy passió festményt, met azt a Hans Temple alkotást, amelynek a címe Munkácsy a Krisztus Pilátus előttet festi. New-Yorkban a Sotheby’s aukción cseréltek gazdát a világot járt képek. A Golgotát Julian Beck, azaz Bereczki Csaba a New-York-i Pannónia Galéria pére szól a szerződésem. Nagyon remélem, hogy az új opera legalább olyan sikeres lesz, mint az Ish’án, a király volt.- Varga Miklóst eddig mint énekest ismertük. Színészként mennyire sikerül azonosulnod a szereppel?- Talán nem hangzik nagyképűen, ha azt mondom, eddig talán színészként nem buktam meg. A színpadon megmaradok énekesnek, szerep pedig magától alakul.- A televízióban már riporterként is próbálkoztál...- Nem, az csak egy kirándulás volt. Amikor 1989-ben beindult a Nap TV, egy ideig vezettem egy zenei műsort. De az annyiban is maradt.- Az énekesek közül manapság sokan politizálnak. Te melyik oldalon állsz?- A lelkem mélyén valóban politizálós alkat vagyok, de a nyilvános politizálásra még nem szántam el magam. Hogy melyik oldalon állok, az remélem, kiderül a dalaimból, de nincs olyan politikai párt, amelyik mellé jó szívvel kikötném a hajómat.- Elöbb-utóbb a rockzenészek felett is eljár az idő. Milyen öregséget álmodik Varga Miklós?- Tényleg szembe kell néznie az embernek a tényekkel: az idő felettünk is elszáll. Meddig lehet ezt a szakmát folytatni? A kérdésre sokáig kerestem a választ, aztán úgy döntöttem: addig maradok a pályán, amíg a közönségnek szüksége van egy olyan figurára, mint amilyen én vagyok. És ha már nem kellek? Ha elfáradok? Úgy gondolom, menedzselni fogom fiatalokat, a kezdőket, akik között talán megtalálom önmagam folytatását is. Most gyakorolok. Szeretnék megtanulni kalapot emelni a mások tehetsége előtt is. Sz. S. tulajdonosa vette meg, a másik festmény kanadai tulajdonoshoz került. Bereczki Csaba két évvel ezelőtt határozta el, hogy hazaküldi Munkácsy-ját, és tízéves letétbe helyezi a Nemzeti Múzeumba. A sok viszontagságot átélt képet a Szépművészeti Múzeum restaurátor csoportja hozta rendbe (Szentkirályi Miklós, Menráth Péter, Lente István és Seres László). Szükség is volt a gondos restaurálásra, mert csak 1884 és 87 között is ötvenszer tekercselték fel a vásznat. Egy ízben tűz ütött ki a Wanamaker birodalomban, akkor kivágták keretéből, és a hóra dobták, s később nem túl szakszerűen pótolták a hiányt. 1988 után ismételt szállítások viselték meg a festményt. Ám most teljes pompájában áll a Nemzeti Múzeum dísztermében, s ott látható május végéig. (A későbbiekben Debrecenben állítják ki a harmadik passió képpel, a Déri Frigyes hagyatékából a cívis városra hagyományozott Ecce homóval egyetemben.) (kádár) Tíz évre itthon a Golgota
