Új Néplap, 1993. május (4. évfolyam, 101-124. szám)

1993-05-15 / 112. szám

1993. május 15., szombat Szabadidőben — családi körben 11 Beszéljük meg együtt! Ismerd meg önmagad Barkács-tanács Reggeli ágyban, párnák közt ■ tálcáról Remélem, be tudtam bizonyí­tani önöknek, hogy az agresszió vitás milyen károsodásokat okozhat testünkben-lelkünkben. Az „ismerjük meg önmagun­kat” tulajdonképpen azt jelenti, hogy kutatjuk lelkünk mélyén hibáinkat, jó tulajdonságainkat, képességeinket. Ezeket nem szoktuk hangos szóval elmon­dani senkinek, nincs is rá szük­ség. de nagyon előnyös, ha mi tudunk róla. Amikor ezen túl va­gyunk, tudatosítani kell, hogy negatív tulajdonságainkon vál­toztatni akarunk. Ez egyben azt is jelenti, hogy a tudatállapotun­kon kell változtatni. Olyan tudat­­állapotot kell kialakítani, amely biztosítja a nyugalmat, a reális ítélőképességet, maximális szin­ten tartja figyelmünket, ezáltal hozzásegít a helyes döntéshez. Mielőtt a társadalom kialakította volna az egyén normális tudatál­lapotával kapcsolatos szabályo­kat, útvesztőket, az embernek egyszerűbb, becsületesebb elme­állapota volt. Ez a tudatnak az eredeti módon való működése. Erre a tudatállapotra kell újra el­jutni. A megváltozott tudatálla­pot nem látszik rajtunk, de érez­zük és tapasztalja környezetünk is, hogy jól érezzük magunkat, életkedvünk nő, jó a koncentráló képességünk, nincs szorongás és félelem, egyszerűen épek, egész­ségesek vagyunk. Tudjuk, hogy sok a problémánk, nem felejtjük el őket, de hozzáfogunk szépen sorjában megoldani. Az évek során sok módszerrel próbálkoztak már a pszichiáte­rek, pszichológusok, hogy elői­dézzék ezt a tudatállapotot. A legjobb, mindenkinek elérhető módszernek a lazítás, relaxáció bizonyult. Ez nem új találmány, csak egy időre elhanyagoltuk, el­felejtettük. Most viszont egyre nagyobb szükségünk van rá, hogy kiegyensúlyozottak le­gyünk. A kiegyensúlyozott em­ber élete minden pillanatát él­vezi, érdekli a munkája, saját és családja egészsége, környezete, otthonában békesség honol. Lé­tezik egy úgynevezett spontán re­laxáció, melynek sok formáját őseink még gyakorolták. A hívő ember imádkozás közben relaxá­­lódik, de a séta, kellemes beszél­getés, zenehallgatás, olvasás, nyugodt semmittevés, elmélke­dés mind megnyugtat, lazít. Akik most is így élnek, azok természe­tes módon relaxálódnak, anélkül, hogy tudnának róla, mindig energiát gyűjtenek. Sokan va­gyunk, akiknek életmódjából az idő folyamán kitörlődtek ezek a szokások. Újra kell tanuljuk! Jó lehetőség az ilyen témájú köny­vek elolvasása, tanfolyamokon való részvétel, de ezek csak alap­szabályokkal ismertetnek meg, módszerekkel, amelyeket gyako­rolva ki tudjuk alakítani a sajá­tos, egyénre szabott lazítási technikát. Ez nagyon fontos, mert, ha csak arra számítunk, amit olvasunk vagy hallunk, nem lesz meg a várt eredmény. Talál­koztam emberekkel, akik elvé­gezték a tanfolyamot, de megma­radt a régi tudatállapotuk, nem változott semmi, mert nem pró-. bálták egyénivé tenni. Ha még­sem sikerül, segítséget kell kérni, a hozzáértő ember hamarább fel­fedezi azt az egyéni utat, ame­lyen tovább haladva eredmény lesz. Nem találkoztam még olyan emberrel, aki, ha őszintén akarta, egyedül vagy segítséggel, de ne találta volna meg a megfelelő la­zítási módszert. A lazítás legy­­gyorsabban a gyerekeknél mu­tatja meg pozitív hatását, mert az ő tudatuk nincs még teletömve annyi szabállyal, nincsenek előí­téleteik, megrögzött álláspont­juk, fogékonyabbak az újjal szemben. Az elkövetkező hetekben sze­retném önökkel röviden megis­mertetni a keleti relaxációs mód­szereket, majd pedig azokat, amelyeket mi európai emberek, a legjobban tudunk alkalmazni. Dr. Cherechianu Aurel Néha a kényszer (betegség), néha a családtagok figyelmessége teszi praktikussá azt a lábas étke­zőtálcát, (1. ábra) amelyről ágyban ülve is ké­nyelmesen elfogyaszthatjuk a feltálalt ételt-italt. Elkészítése nem nehéz, csupán 8-10 mm-es réte­gelt lemez, 40 mm átmérőjű farúd kell hozzá, to­vábbá néhány apró szög és facsavar. Először a tálca lapját szabjuk pontosan méretre, s ennek szélességéhez igazodva fűrészeljük le a két szélső farúd hosszát. Ezek végein fűrésszel, ráspollyal alakítsunk ki mélyített lapot (aljazást) a lábaknak. Könnyíti a feladat megoldását, ha - két 30x30-as léccel szorosan összefogva - deszkára fektetjük a két farudat, a léceket néhány szöggel a deszkára erősítjük, s egyszerre fűrészeljük ki a lá­baknak helyet adó mélyedéseket. Ezután vágjuk ki a lábakat és néhány facsavarral megerősítve ra­gasszuk a rudakra. A farudak középpontját két 45 fokos vonalzó segítségével (lásd 2. illusztr.) pontosan bejelölhet­jük, s fúrjuk be kb. 40 mm mélyen 3.5 mm-es fú­róval. Következő műveletként szabjuk le a tálca ol­dalsó szegélyeit, végeit kerekítsük le és fúrjuk ki a rögzítőcsavarok lyukait. A két farudat 5x50-es hengeresfejű facsavarral szorítsuk a két tálcasze­gély közé, a lábakat állítsuk vízszintbe, majd pró­báljuk helyére illeszteni a tálcalapot. (A két sze­gély közé szorosan kell illenie, de a két farudat a szélső élek ne érintsék, maradjon 1 mm hézag.) A tálcalap élének vonalát jelöljük át az oldalsó sze­gélyekre, majd - a facsavarok kihajtása után - a lap élére apró, bognárfejű szögekkel megerősítve ragasszuk föl a két szegélyt. Amíg a ragasztó köt, a farudak közepén kiala­kíthatjuk a fogantyú célját szolgáló mélyedést, s kifűrészelhetjük az ütköző lapocskák fészkét is. Végül a tálca felületét csiszoljuk simára és vé­konyan kenjük kétszer át színtelen lakkal. Szára­dás után a két farúd és a tálcaszélek közé helyez­zünk - esetleg műanyag pohárka palástjából ki­vágott - vékony alátétet, s a facsavarokat csak ezt követően hajtsuk be a farudakba. Ügyeljünk arra, hogy a csavarokat csak annyira húzzuk meg, hogy a tálca lábai szorosak, de mozgathatóak legyenek.-babos­­(Ferenczy Europress) ... a legjobb barát, de... A harci kutya nem gyermekjáték Az oldalpárt szerkesztette: Rónai Erzsébet Házi divatműhely Bor mellé Ha valaki öt vagy több ba­rátját hívja meg borozni, ter­mészetesen a nemes ital a fő fogás, de az sem lényegtelen, mit kínál mellé. ízletesek és laktatók az alábbi „borkor­csolyák”: Vasaj sült tészta - öntettel Hozzávalók: (egy lapos, 30 cm, átmérőjű tésztához) 25 dkg búzaliszt, 1 tojás, 1 ká­véskanál só, 1 evőkanál tejfel, 13 dkg vaj. A tojásos, sajtos öntethez: 5 dkg ementáli sajt (reszelve), 5 dkg trapista sajt (reszelve), 4 tojás, 1,5 dl tejfel, fél ká­véskanálnyi só. Frissen őrölt bors. A lisztet nagy tálba tesz­­szük. A tojást, tejet, sót ösz­­szekeverjük és hozzáadjuk. A vajat szintén beletesszük, és kézzel sima tésztát dagasz­tunk belőle. Sütés előtt leg­alább egy óra hosszat pihen­tetjük. Az öntethez való anyago­kat alaposan összekeverjük, a nyers tésztára öntjük és szép pirosra sütjük. Szalonná» sült tészta Hozzávalók: ami a vajas sülttésztához és a tojásos-saj­tos öntethez kell, valamint 15 dkg szalonna, 2 evőkanál frissen reszelt ementáli sajt és 10 dkg mandula. A tésztát kinyújtjuk, egy tepsi alját és oldalát megtölt­jük a tésztával. Villával meg­­szurkáljuk. A szalonnát vé­kony szeletekre vágjuk és egymás mellett egyenletesen elrendezzük a tészta tetején. A tészta tetejére előbb a tojá­sos-sajtos öntetet öntjük. Re­szelt ementáli sajtot és man­duladarabokat szórunk a tete­jére. Előmelegített sütőben 30 percig sütjük. A sütés elején 20 percig pergamen papírral lefedve sütjük. Az előzőekben ismertetett sült tészták mintegy 5-5 ven­dég részére elegendők. Ké­szíthetjük kerek vagy szögle­tes formában, tetszés szerint. Ehető hidegen és melegen is. Ha előző nap készítjük el, fogyasztás előtt ismét bete­­hetjük a sütőbe melegíteni. Hajói és okosan bánunk velük, hűségükkel sokszorosan viszonozzák a kapott szeretetet Varrjunk pulóvert! A kutya a legnépszerűbb há­zikedvenc világszerte. Az em­beri társadalomban szinte kitün­tetett helyet foglal el. Rendkívül sokoldalú az ember és kutya kapcsolata. Hiszen megosztják egymással lakóhelyüket, sok­szor együtt szállnak szembe az elemekkel, kihasználják egy­mást, társak a munkában, játék­ban. Az ember sokféle célra hasz­nálja a kutyát: házőrzésre, vak­vezetőnek, vadászatra stb. Ter­metük, testalkatuk roppant vál­tozatos: körülbelül 400 kutya­fajta ismert. Mindenki megta­lálhatja az ízlésének, erőnlété­nek, lakáskörülményeinek és pénztárcájának megfelelőt. Akármilyen kutyánk legyen is, ha jól és okosan bánunk vele, hűségével, ragaszkodásával százszorosán viszonozni fogja a kapott szeretetet. Ezért sokan vallják: a kutya a legjobb barát. Test-felépítésükről, érzék­szerveikről néhány érdekesség: A kutya alapjában véve üldö­zésre termett, kitartó, türelmes, intelligens és gyorslábú. Hely­­változtatása rövid távon 100 km/óra sebességet is eléri. Tud­nak úszni, de csak „kutyaúszás­ban”. Érzékszervei közül a szaglásuk egymilliószorosan felülmúlja az emberét. ízérzéke az emberéhez képest viszonylag fejletlen. Érzékenyek a rezgé­sekre, például a földrengéseket már napokkal előbb érzik. Ve­szedelmes fegyverük a foguk; szükség esetén erőteljes hara­pásra képesek. Van-e a kutyák­nak „hatodik érzékük”? Van ilyen pszichikai illetve telepá­­tiás képességük: kutyánk hama­rabb tudja mint mi magunk, hogy - majd - sétálni indulunk! Jól érzik, értelmezik az embe­rek finom jelzéseit. Ezért a jel­zéseknek fontos szerepük van a kutyák életében. A kutya fiatal korában sok fi­gyelmet, foglalkozást igényel. Egy éves kora körül éretté vá­lik, könnyen kezelhető, alkal­mazkodó és igazi „jellemmé” lesz. Nap mint nap megdöbbent a látvány, amikor az utcán egy tíz év körüli kislány, egy már majdnem kifejlett őrző-védő vagy harci kutyát próbál sétál­tatni. Azért mondom, hogy „próbál sétáltatni”, mert arra húzza, amerre csak akarja. A póráz vége ugyan a kislány ke­zében van, de a kutya felett tel­jesen elveszítette hatalmát. Ilyenkor elrémiszt a gondo­lat, mi lesz ha ez a tekintélyes állat felnő, ki lesz az, aki neki megálljt parancsol, hisz immár a nevére is alig hallgat? Ezek a kutyák jólelkű-jóindu­­latú, de ugyanakkor nagyon kemény kezű gazdák kezébe va­lók, akik nem kezdő, hanem ta­pasztalt kutyások. Hiszen ezek­nek az állatoknak óriási a moz­gásigényük és talán még na­gyobb a tanulás iránti fogé­konyságuk és vágyuk. Ezért nagyon sok velük töl­tött időt és törődést igényelnek. Következetesen kell őket ne­velni, hogy mindig tudják, mi a helyes vagy mi a rossz. Ennek elmulasztása beláthatatlan kö­vetkezményekkel járhat. Amikor első kutyánkat vásá­roljuk vagy gyermekünknek szeretnénk kedveskedni, sze­rezzünk be inkább egy kis Spá­nielt vagy hasonló, játékos kis­kutyát. Ügyanannyi kedvessé­get, örömet tudnak nyújtani. Mielőtt kutyát hozunk a ház­hoz vagy lakásunkba, döntsük el mire is van leginkább szük­ségünk: egy őrző-védő kutyára, aki aztán elszánt határozottság­gal védelmezi a gazda tulajdo­nát - mert ennek megfelelő ki­képzést is biztosítunk számára - ; avagy egy hűséges, enyelgő kis társra, akit önfeledten sze­rethetünk, cirógathatunk s aki­től aztán még több hűséges sze­retetet kaphatunk viszonzás­ként. Hiszen kedvenc kutyánk fő jellemvonása - a gyorsaság és kiváló szaglóképesség mellett - a rendkívüli tanulékonyság, és ami talán a legfontosabb: hűség gazdájához. Ezért érdemes megbecsülni őket! Dér Zoltán Nem félreértésről, képtelen divatötletről van szó: mióta mé­terben kapható hurkolt kelme, csakugyan adott a lehetősége pulóver varrásának. Egyébként is a konfekcionált, készen kap­ható kötött áru egy része is úgy készül, hogy kiszabják és ösz­­szegépelik. Sajátkezűleg persze olcsóbb és - ami nem utolsó szempont - egyénibb ... Lás­suk tehát a gyakorlati tudniva­lókat: Vegyünk 1 méter duplaszéles (lehetőleg 150 cm-es) kötött anyagot. Nagyítsuk föl csoma­golópapírra a szabásmintát (1. sz. rajz), amelyen a pulóver eleje-háta egyforma, csak a szaggatott vonallal jelzett nyak­kivágás magasabb a hátán. A méret 96 cm-es mell- és csípő­bőségnek felel meg. Csak akkor telik ki 1 méterből, ha az ábra szerint összecsúsztatva szabjuk. Az elejét összehajtott szélből kell kiszabni, a háta közepébe - szakkifejezéssel élve - varrásba kell beállítani egy 15 cm-es zip­­zárat a csukáshoz. A széleknél a szabás során varrásra 2 cm-t kell ráhagyni. Ha az ujja nem elég hosszú, akkor toldjuk ki keresztirányba szabott anyag­gal, mintha passzé kézelő lenne - tehát szűkebb legyen, mint az ujja vége. Ezt duplán szabjuk. Célszerű először cik-cakk öl­téssel eltisztázni a széleket és azután összegépelni a váll- és oldalvarrásokat. Vigyázzunk arra, hogy ne legyen túl apró és szoros az öltés. A nyakkört 3 cm széles rá­szabott pánttal dolgozzuk el. Az alját laza, láthatatlan öltéssel kell felhajtani. Ne feledkezzünk meg a válltömőről, ami két vé­gén elkerekített, úgynevezett kanalas legyen, mert ez illik a japánujjú fazonba. Ugyanennek a szabásmintá­nak az alapján szabhatunk más nyakmegoldású - például V-alakú - pulóvert (2. rajz) is. Itt a szegőpántot a színére tűz­zük. Az ujj lehet háromnegye­des hosszúságú; ha vastagabb kötött kelméből készül, hozzá­dolgozhatunk a nyakkörhöz egy kézzel kötött passzét. Záhonyi Lujza (Ferenczy Europress)

Next

/
Oldalképek
Tartalom