Új Néplap, 1993. május (4. évfolyam, 101-124. szám)
1993-05-15 / 112. szám
8 1993. május 15., szombat Kulturális panoráma Film Chaplinről - magyar mozikban A rendező álma A címszerepben az ifjú Robert Downey Összeállt egy olyan csapat, amely megérdemli, hogy megpróbáljon színházat csinálni Üvegfigurák itt, Üvöltő szelek ott Taub Jánossal és Schwajda Györggyel két darabról és egy társulatról Ezekben a napokban mutatják be a magyar mozik a Chaplin című filmet. Sir Richard Attenborough, Sir Charlie Chaplin életéről szóló filmjét Londonban, Kaliforniában és Svájcban forgatták. Az új, 30 millió dolláros alkotás jelentős része a fiatal, a harminc év alatti Chaplinről szól. Fekete-fehér a film kezdete, a rendező így kívánja jelezni, érzékeltetni a korai korszakot, nyomon követni a film fejlődésének történetét is. Még Oona, Chaplin özvegye - tavalyelőtt halt meg - adott szabad utat az életrajzi filmnek, melyről majd minden jelentős filmgyártó álmodott. Oona választása Attenboroughra esett, tetszett neki a Gandhi-film, helyeselte a rendező elképzeléseit. Elkezdődött a Chaplint alakító megfelelő személy kiválasztása. A rendező nem ismert, híres színészre bízta e parádés szerepet, Robert Downey-t tartotta a legalkalmasabbnak arra, hogy 18 éves korától 83 évesig megszemélyesítse Chaplint, a Amikor Schmidt Miksa, alias Max Schmidt ismert osztrák bútorgyáros megvásárolta a kincstártól a 19. század végétől üresen, elhanyagoltan álló barokk templomot és kolostort, mindjárt átépíttette. A cellák egy részét árkádszerűen kibonttatta, beépíttette az udvarokra néző üvegezett kaput, s a kor ízlésének megfelelően historizáló díszekkel ékesíttette az épületet. A 18. századi alapítású trinitárius egyházi együttes így vált a kiscelli dombon a Schmidt-kastéllyá. S így költöztek be akkor a Schmidt Miksa által gyártott bútorok, és a tulajdonos érem-, bútor-, festmény-, régészeti gyűjteményei is. Végrendeletében, 1936-ban a fővárosra hagyományozta a sikeres üzletember és mecénás a kastélyt, a benne lévő ingóságokkal, azzal a kikötéssel, hogy múzeum legyen benne. Schmidt Miksa végakarata teljesült, ma itt működik a Kiscelli Múzeum, itt és az Iparművészeti Múzeumban őrzik bútorait. S most a hagyományozom is emlékezve megnyitották a Schmidt-bútorok a századfordulón című, Karosszék, Toroczkai Wiegand Ede, 1903 törékeny termetű kis komédiást, az utolérhetetlen nagy művészt, a csavargót, az esendőt, az úriembert, a kacagnivalóan mulatságos álmodozót, a regényekre vágyót, a kalandokat keresőt, a magányos, de a nyomor és a nehézségek felett erkölcsi győzelmet arató, csetlő-botló kis-nagy embert. Ben Kingsley sem volt világhírű a Gandhi előtt - emlékeztet a rendező, és reméli, hogy Robert Downey is „kiugrik” e film után. Geraldine Chaplin nemcsak a saját nagyanyja alakításával járult hozzá az apjáról készült filmhez, sokat segített a tanácsaival, és neki köszönhető, hogy svájci otthonukban is forgathattak. A kamera mögött híres nagy tehetség, Sven Nykvist, Ingmar Bergman operatőre állt. Hogy lehet egy legendát, melyet több generáció bizalmasan Charlie-nak hív, megfilmesíteni? Hatvanöt órás filmet forgattak, ebből készült a két óra huszonöt perces változat. A közönség fogadtatásán múlik, hogy sikerült-e a rendezőnek valóra váltania az álmát. nyár közepéig látogatható kiállítást. A Schmidt Miksa bútorgyár története igazi századfordulós sikertörténet. Apja, Friedrich Ottó Schmidt által alapított bécsi bútorgyár ma is működik az osztrák fővárosban. Apja bútorainak keresett piacot kezdetben Max Schmidt Budapesten a múlt század kilencvenes éveiben. Később határozta el a bontakozó ipari kultúra távlatait felismerve, hogy bútorgyárat alapít a monarchia másik felében is. A korszak legkiválóbb osztrák és magyar tervezőit hívta meg gyárába. Dolgozott neki az osztrák Koloman Moser, Adolf Loos, Leopold Bauer, a gödöllői művészeti műhely meghatározó egyénisége, Toroczkai Wiegand Ede és Muhits Sándor. (Akkor még tudták a bútorgyártók, milyen szerepe van a dizájnnak!) És most egybegyűjtve, bár szerény kiállítás formájában Kiscellben, ahol annakidején a gyár termékeit is bemutatta Schmidt Miksa, itt vannak szecessziós díszbútorai. Trópusi fákból, mahagóniból, intarziás paliszanderből készült berendezési tárgyak, faragott székek, szekrények, szekreterek, gazdagon díszített asztalok, karos és támlás székek, ülőgarnitúrák. Valamennyi mára múzeumi tárgy lett. A kiállítás rendezőinek nem titkolt szándéka, hogy szponzorokat szerezzenek az értékes hagyaték feldolgozásának, restaurálásának munkáihoz. Hiszen a Schmidt bútorgyárnak, mint a századelő igen jelentős iparművészeti, ipartörténeti tényezőjének még nem történt meg a feldolgozása, kutatása. Schmidt Miksa hagyatéka és életműve pedig egyaránt megérdemli a figyelmet. (kádár) A Tisza Szálló presszójában beszélgetünk. Társunk egy darabig a diskurálásban Törőcsik Mari, aki kedvesen, de hideg ésszerűséggel politizál. Elégedetlen. Azután magunkra maradunk Taub Jánossal, akit a Száz év magány rendezőjeként fogadott igazán szívébe e városban a nagyérdemű. Mondja: „mi mindnyájan kötődünk a szolnoki színházhoz. Éppen ezért gondoljuk, érdemes lenne módot teremteni a darabjaink itteni bemutatására...”- Milyen élményei voltak Szolnokon? Hiszen most elmenni készül.- Elsősorban színházi élményeim voltak, mert nem lakom itt. Egy csendes, polgári helynek láttam, bár sokszor olvastam a lapokban gyilkosságról, különböző esetekről. Szóval lehet, hogy az a kép nem reális, amit én alkottam, de ezt a Tisza teszi. A nyugalma. A közönség hálás, és ebben nagy érdeme van Schwajdának, aki komoly műgonddal építette ki ezt a kapcsolatot.- A Száz év magány vajon mérföldkő egy igen sok színházban, a legkülönbözőbb országokban rendező színházi embernek?- Nagyon szerettem, hiszen minden olyan produkció izgalmasabb akkor, amikor születik egy előadás. Tehát nemcsak egy meglévő, kipróbált darabot viszünk színpadra, hanem amikor van egy abszolút bemutató. És a Száz év magány ilyen volt.- Ebben elég nagy a kockázat.- Sok a véletlen, de azért szakmai alapjai is vannak a dolognak. Nem lehet azt mondani, hogy teljesen a véletlenen múlik. A mi művészetünknek - hogy egy kicsit kényeskedjek - van egy alapos szakmai része, ami kötelező. Ez megóvja az embert attól, hogy olyan helyzetbe kerüljön, amikor már kínossá válik az ügy. Van, amikor nem sikerül persze olyan fényesre, de előállhat a helyzet, amikor a szakma művészetté nemesül.- Milyen előadás az Üvegfigurák?- Ez az amerikai drámairodalom egyik realista vonulata. Sok népszerű szerző, olyanok mint Arthur Miller és sok ismert színész működött ebben közre. Nagyon amerikai a dolog, de temérdek asszociáció van ebben. Népszerű, jók a szerepek, szóval szakember csinálta. Nem tudom, túléli-e a századokat, de egyelőre tökéletesen működik. Nem koptak meg a színei. Mondható, itt most külön aktualitása van azzal, hogy egy lerobbant piacgazdaság körülményei között, a versenyben vesztes kategóriájú családról szól, ebben a boldogulás és a pénz utáni hajszában.- Önnek melyik a fontosabb, a konkrét napi üzenet vagy egy általánosabb mondanivaló?- Én azt szeretem, ha magvas - legyen benne tét. Nem akarom aktualizálni, minden, ami emberi és értékes, azt nekem is hallani kell. Mindenféle felületes utalás, hogy ott úgy volt, itt meg így, felesleges.- Beszéljünk másról: önnek mi jut a Művész Színház „szereposztásában” ?- Most hirtelen nem is tudom megmondani, hogy kinek, mi a szerepe. De azt hiszem, nem is ez a lényeges, hanem az emberek, akik csinálják. Egy összeszokott csapat vagyunk a Töröcsikkel meg a Schwajdával. a többiekkel...- Itt erős egyéniségek vannak. Nem állhat elő az a helyzet, hogy kioltják egymás tehetségét, harccá válik az egyébként jó elgondolás?- Nem vagyunk annyira önzőek. Van egy különleges színésznő, aki egy intézmény a maga nemében. Aztán Schwajda, aki úgy is mint drámaíró, úgy is mint színházigazgató, különleges pozíciót vívott ki, és hát itt vagyok én, akinek szakmája a rendezés, már eléggé sok mindent csináltam ahhoz, hogy megpróbáljam. Milyen furcsa, Schwajda Györggyel is a Tisza Szállóban beszéljük meg a randevút, most meg az Arizona Színház padlásnak is beillő, alkalmi irodájában párolgunk a melegtől.- A kapcsolata most milyen a várossal? Meglehetősen viharos volt - sajnos néhány ügyefogyott képviselői húzás miatt - a távozása.- Visszamegyek néha. Láttam négy előadást. Hogy milyen az élet? Éppen valamelyik este ment a híradóban egy tudósítás. Különböző képeket vetítettek Szolnokról, közöttük a színházét. A feleségem, aki mindig ágált a szolnoki tartózkodásom miatt - hogy miért ott élek, s miért nem velük- most, mint ahogyan máskor is, megkönynyezte ezeket a képeket. Hát, ilyen ez. Szóval, láttam több előadást: a Rinaldot, a Tartuffe-t például. Aztán két szolnoki céghez hivatalosan is kötődöm, az Ars-In-Kom és a Profit Kft. adott előleget a könyvem megírására. Hát igen, még ezt is be kell fejeznem.- Mit tudhatunk meg az új regényéről? Milyen lesz? Tatán...- Semmit. Bocsánat, de úgy vagyok ezzel, ha kibeszélem magamból bármelyik részét, már nem érdekel annyira, már nem érdekes. Sokszor voltam úgy, hogy volt valami témám, ötletem, aztán elmeséltem valakinek, és már el is dobtam. Meg sem írtam.- Amikor Szolnokról elment, több interjúban úgy nyilatkozott, hogy írással tölti majd az idejét. Most ír vagy igazgat?- A regényt be kell fejeznem, már csak azért is, mert kötnek a szerződések. Más dolog, hogy most minden időm a Művész Színház ügyeinek intézésével telik.- Nézve a „stáb névsorát”, nagy csapatot hozott össze...- Tévedés. Úgy kerestek meg... A történet még Bécsben kezdődött. A Száz év magányt játszottuk ott, amikor Törőcsik megkérdezte, hogy vállalnék-e velük egy színházat. Akkor ők már a Garassal és még mások, beszéltek erről. Úgy volt, hogy az Arany János Színházat választjuk először, azután megpályáztuk az Arizonát.- Amit aztán meglehetősen nagy botrányok közepette meg is nyertek. Ön hogy viseli el a mocskolódást, az ilyesfajta kellemetlenségeket?- A külső támadásokat meglehetősen jól. Azt viszont nagyon nehezen, amikor belülről, itt a színházon belül kell „értetlenségekkel” szemben fellépni.- Hogyan válogatták ki a színészeket, s hogyan a darabokat, a repertoárt?- Én nagyon hiszem azt, hogy a tengernyi értéktelenség közepette is van közönsége a jó minőségű produkciónak. Az emberek vágynak, kiéhezettek a jó színházi előadásra. Olyasféle dolog ez, mint a gyónás... Elmégy a templomba, s valaki meghallgatja a bűneidet, az örömeidet, feloldoz, s így jutsz el a megtisztuló érzéshez. Nem véletlenül volt a görög világban a színház a templom mellett. Az, hogy helyetted örülnek, szeretnek, szenvednek, ölnek a színpadon úgy, hogy te átéled mindezt, s eljutsz a színészek által a megtisztító katarzishez, ez a dolog lényege. Amennyiben hiteles a játék, úgy mindez bekövetkezik. Amit pedig csak jó minőségű produkcióval lehet elérni. S ez a gárda ezt tudja majd.- Óriási fizetésekről beszélnek...- Én állítom, hogy a mi színészeink, s ez a társulat esetében is így van, semmivel sem kevesebbek. semmivel sem tehetségtelenebbek, mint külföldön, ahol a sztárok csillagászati őszszegeket kapnak. Említeném például Törőcsik Marit, aki életműdíjat kapott Cannesban. Nagyon kevesen vannak hozzá hasonlók. A háború előtti időben a rangos színészek igen gazdag, tehetős emberek voltak. De még a háború utáni esztendőkben is voltak közöttük nagy fizetésűek. Tudták, hogy a színészek népszerű emberek, fontos az állami jókedv. Most ott tartunk, hogy egy színházigazgató egyharmadát kapja egy állami hivatal osztályvezetőjéhez képest. Azt gondolom, ha valaki miatt bejönnek a színházba, akkor azt meg kell fieztni.- Van miből?- Irigylem a szolnoki színházat, hisz a támogatás mértéke a miénkhez képest többszörös. Most annyi pénzünk van, amiből ha a színészeket kivesszük a stábból, akkor a technikai és egyéb személyzet fizetését ki tudjuk adni. Támogatókat keresünk, támogatókkal tárgyalunk. Egy állandó szponzort szeretnénk, s ez egy kicsit hosszabb időt igénylő dolog. Olyat, aki hajlandó a minőségért áldozni.- Beszéljünk a darabokról... Most háromról tudok szólni: a Koldusoperáról, a Vízkeresztről és hát... az Üvöltő szelek. Ennek színpadra dolgozott változatát adjuk elő Taub János rendezésében. Ahogyan dolgoztam a színpadi adaptáción, közben jöttem rá, milyen égető hőfokú szerelemről, micsoda mély gyűlöletről, szédítő szenvedélyekről szól ez a darab. Nem is tudom, hogy egy pap lánya. aki sohase élte, miként élhette mindezt át, hogyan is volt képes megélni.- Láthatjuk ezeket az előadásokat a szolnoki színházban? Amennyiben a város igényli, ennek semmi akadálya. Ha a város és a megye önkormányzatában. s nem utolsósorban a színházszerető közönségben megformálódik egy ilyesfajta igény, s a színház műsorrendjében is lesznek üres napok, szívesen elmegyünk, az előadásaink akármelyikét elvisszük Szolnokra. Hogyan is mondta Taub János? Mindannyian kötődnek a Szigligeti Színházhoz, hiszen a szolnoki hálás közönség. H. J. Schmidt Miksa bútorai Taub János: .. csendes polgári helynek láttam .. Schwajda György: . a történet még Bécsben kezdődött..
