Új Néplap, 1993. május (4. évfolyam, 101-124. szám)
1993-05-15 / 112. szám
4 1993. május 15., szombat Hazai körkép Ünnepi könyvhét A hagyomány kötelez, a helyzet parancsol A könyveknek sorsa van, mint az embereknek, több hétköznappal, kevesebb ünneppel. Akiket nem tudott elválasztani az élet a drága szerelemtől, az új könyvektől, felírhatják a naptáraikba piros betűvel: Június 4-8., Ünnepi könyvhét. Zentai Péter Lászlóval, a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesületének igazgatójával beszélgettünk a mostani könyvünnepről.- Ügy tűnik, a könyvek sorsa sem könnyű. Nehezen találják meg az utat az olvasókhoz az érdekes, ám drága kötetek. Milyenek az előjelek, az idei könyvhéthez közeledve?- Lehet, hogy különös, de én kedvezőnek ítélem a körülményeket. Erre a hagyomány jogosít fel. A magyar könyvhét Európa egyik legrégibb, hagyományos ünnepe, 1929 óta rendezik, azt követően, hogy a jogelődünk közgyűlésén, 1927— ben, Supka Géza újságíró az irodalom és a könyvkiadás nehéz helyzetét látva, ünnepi könyvhetet javasolt. Vallotta, hogy a krízissel szemben az értékes irodalomnak ki kell vonulnia az utcára, mint hajdan a ponyvának. A versenyt ott kell megvívni az olvasókért. Supka igyekezett megnyerni a legjelentősebb írókat, művészeket, politikusokat, hogy ajánlják, közvetítsék a könyvet. Tudjuk, az utóbbi három évben, a piacgazdaságra való átmenet miatt most is nehéz helyzetbe került a könyv, de már a tavalyi könyvhét jelezte: megtörtént az irodalom szerepváltása. Az értékes irodalom újjáéledt és vele azok a kiadói műhelyek is, amelyek ismét hajlandók verseket, drámaköteteket, esszéket és regényeket közreadni. A mostani Ünnepi könyvhét tehát igen gazdag kínálattal szolgál. Míg tavaly 40 kiadó százegynéhány műve volt a standokon, most 58 kiadó 155 könyvvel jelentkezik. Az esemény valóban a kultúra, az irodalom rangos szemléje lesz, ennélfogva nem szabad valamiféle kereskedelmi akcióval azonosítani. Ünnep lesz, amelyben nem az üzleti siker a döntő.- Az ünnepi kínálatból tudható már, hogy mennyibe kerül egy könyv, átlagosan?- Ezt még nem tudjuk. De nem kell hozzá jóstehetség, hogy megkockáztassam: magasabb lesz a könyvek ára, mint tavaly, de nem éri el a téli könyvvásár átlagszintjét.- Mennyiben lesz országos esemény az idei könyvhét, amelynek a főbb eseményei ezúttal is Budapesten, a Vörösmarty téren zajlanak?- Jó érzéssel mondhatom, hogy a könyvszakma most már eléggé decentralizált, a nagy állami monopóliumok megszüntetésével számos cég, kereskedő is megjelent s ez azt is jelzi, hogy a saját régiójukban, területükön a budapesti eseményekkel párhuzamosan, ők is rendeznek ünnepi könyvnapokat. Tudok arról is, hogy a nagyobb városokban, a megyeszékhelyeken az Ünnepi könyvhéttel kapcsolatban különféle rendezvények lesznek, író-olvasó találkozókra kerül sor.- Mi lesz a szenzációja az idei ünnepi könyvhétnek?- Egyetlen műre nem mernék utalni, hiszen ez Ízlés dolga. De szenzációszámba megy, hogy újra megjelennek azok a művek és nemzedékek, amelyek korábban nem kaptak megjelenési lehetőséget. Válságban volt a líra, különösen az első kötetesek, de az egész irodalom is. Azt hiszem, hogy a mostani ünnepet az írótársadalom és a könyvek mégoly nehézsorsú barátainak egymásra találása jellemzi majd. K. E. (MTI-Press) Ha hiszel benne, hatásos Legyen színes, drága és lehetőleg külföldi Nem hiú nők, hanem a gyógyszerek, gyógyteák és a csodakezelések „teszik fel” ezt a kérdést a beteg embereknek, és az esetek nagy részében saját maguk mindjárt megadják az igenlő választ: „tetszeni fogok”, latinul: „placebo”. Ez a híres placebo-effektus (hatás): az a szer, melyben a beteg igazán hisz, valóban hatásos. Pajkos felnőttek játsszák néha, hogy a fejfájós kollégára szőlőcukor-tablettát vagy szódabikarbónát tukmálnak csodagyógyszer gyanánt, és az sokszor valóban elmulasztja a fájdalmat, pedig egyáltalán nem tartalmaz ellene hatóanyagot. Biokémiai kutatások kimutatták, hogy fájdalomcsillapítónak vélt tabletta bevétele után az egyén elvárása és beállítódása következtében az agysejtekben endorfinok szabadulnak fel, melyek fájdalomcsillapító és nyugtató hatásúak. A placebo a belső pszichés erőket is képes mozgósítani a gyógyulás érdekében. A placebóhatás valódi hatékony orvosságok alkalmazásánál is szerepet játszik, elősegíti a gyógyulást komoly testi betegség esetében is. Ebből fakad, hogy a „jó orvos” által felírt gyógyszer „jobb”, mint ha ugyanazt kisebb tekintélyű vagy nem megfelelő viselkedésű szakember adja. (Ezzel függ össze részben, hogy a jó orvosbeteg kapcsolat fél gyógyulást jelent.) Megfigyelhető, hogy a drágább, színesebb, szokatlanabb formájú vagy főleg külföldi tablettát hatásosabbnak tartják a betegek. Fokozza a hatást, ha nagy rábeszélőképességű egyéniség hiteles módon bizonygatja, hogy használ. A placebo szerek (hatóanyag nélkül gyártott tabletták) egyik felhasználási területe a fájdalomcsillapítókról, nyugtátokról és altatókról való leszoktatás. A placebóval káros mellékhatás nélkül helyettesíthetők átmenetileg ezek az ártalmas szerek. A gyógyszerfüggő beteg már attól rosszul van,' ha eszébe jut: otthon felejtette a gyógyszerét. Előfordul, hogy szuggesztív egyéniségű gyógyító és szuggesztibilis (befolyásolható) beteg együttese, ha jó kapcsolat alakult ki, akár szükségtelenné teszi bármely (hatásos vagy hatástalan) orvosság használatát. Ez a hatásmechanizmus feltételezhető a napjainkban burjánzó különféle kézrátételes, energiaátadásos és hasonló gyógyítások hátterében. Nemcsak képzelt beteg, hanem valódi szervi elváltozásban szenvedő ember is megkönynyebbülhet kínzó tüneteitől, ha nagyon hisz a gyógyulás lehetőségében, és nagyon akar szabadulni a bajától. Ehhez persze megfelelő „körítés” is kell. Itt a „hordozóanyag” nem (az üres) tabletta, hanem a gyógyító körüli hírverés, annak a szuggesztív és rejtélyes egyénisége, meg az a misztikus magyarázat, melyet nap mint nap hallhatunk az égből vagy az emberekből áradó titokzatos energiákról. Az új gyógyszerek és az új orvosi gyógymódok kipróbálásakor komoly probléma a placebóhatás „leválasztása”. Ez úgynevezett „kettős vak” kísérletekkel történik, amikor még a kezelőorvos sem tudja, hogy azokban a fiolákban vagy ampullákban, melyeket egyik vagy másik betegcsoportjának bead, hatóanyagot tartalmazó vagy placebo szer van-e. A kísérlet végén gondos elemzés mutatja meg a két csoport gyógyulása közti különbséget és így az új szer (módszer) eredményességét. Csak ezt a szigorú próbát kiállt szert, módszert tarthatjuk valóban hatásos gyógyszernek, gyógymódnak. A többinél (melyek nem vállalják a szigorú megmérettetést) valószínű, hogy csak a placebóhatás váltja ki a kedvező hatást. dr. Ignácz Piroska (MTI Press) Az elszegényedés nagyobb a gazdagodásnál Dr. Andorka Rudolf akadémikus a jövedelemarányokról Különféle fórumokon és nyilatkozatokban újabban sokat hallani a jövedelmekben mutatkozó falu-város ellentétről. Hogy az elszegényedés elsősorban a falvainkban élőkre jellemző? Mi erről a véleménye dr. Andorka Rudolf akadémikusnak, a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem professzorának, egyszersmind rektorának, aki ez utóbbi posztjának elnyerése előtt az egyetem szociológiai tanszékét vezette.- Megerősíthetem az idevágó vélekedéseket - mondja. - Ilylyés Gyula régebben úgy fogalmazott, hogy Magyarországnak van egy kacsalábon forgó várkastélya, ez Budapest, körülötte pedig az a mocsár, amiben a kacsaláb járkál. Nem volt alaptalan a 3 millió koldus országáról beszélni a Puszták népének megírása idején; a népi irodalom szociográfiáinak sora, egybekapcsolódván a falukutatók mozgalmával igyekezett föltárni ezt a kínzó valóságot. Nos, talán eljő ismét az ideje az ilyetén munkálkodásnak.- Illyés Gyula ugyan tiltakozott a falukutató jelző ellen, detektivesdinek vélvén e titulust, s helyette a faluvizsgáló jelzőt ajánlotta, de lássuk a számokat, mit is tükröznek?- A második világháborút követően elsorvasztották a szociológiát, amely tudomány csak a hatvanas években születhetett újjá - így a professzor. - Az adatfelvételekben a KSH forrásai, az ötévenként megismételt háztartási vizsgálatai voltak mérvadók, de ebből is kitűnt, hogy a 80-as években még az egyenlősítő tendencia volt érzékelhető jövedelmek dolgában. Tehát ha 100-at veszünk alapul, 1982-ben 112, 1987-ben már csak 94 volt a falusi jövedelemarány. Tavaly egyetemünk szociológiai tanszéke az Országos Tudományos Kutatási Alap támogatásával végzett ilyen adatfelvételt, igaz, a KSH 15 ezer háztartásra kiterjedő vizsgálatával szemben estik 2 ezerben, de reprezentatív mintának mondható ez is. Nos, az eredmény: Budapesten 129 százalék, a többi városban 95, a falvakban 89 százalék az arány országos átlagban. Más megközelítésből ez anynyit tesz, hogy az elszegényesedés folyamata országosan 20, a fővárosban 15, míg a falvakban 215 százalékos. De ha már megemlítettem az OTKA támogatását, idekívánkozik a TÁRKI, azaz a Társadalomkutató Informatikai Egyesülés megnevezése is, mint amely szintén részt vállalt tanszékünk munkájában.- Másfelől viszont ott a látványos gazdagodás is, nemdebár?- Természetesen, ezt bárki érzékelheti úgyszólván nap mint nap - így a diplomata-fiúként 1951-től 1953-ig Budapestről Besenyszögre kitelepített Andorka Rudolf, aki 1949-ben beiratkozhatott még valahogy az egyetemre, ám azt csak 1963-ban tudta befejezni. - Tíz százalékra tehető az erősen meggazdagodottak aránya...- Abszolút számokban hol tartunk a keresetek dolgában?- Budapesten ez 14 ezer nettó havonta, a megyeszékhelyeken 11 ezer, a többi városban, 10, míg a falvak 9600, a tanyák 6600 forintos átlagjövedelemmel bírnak keresőnként és átlagosan. (MTI-Press) K. N. Választási reform? A hatalom küszöbe Listán vagy kerületben? Mármint az a küszöb, amelyen elbukhatnak a parlamentbe igyekvő pártok. Az elmúlt napokban Antall József miniszterelnök és Boross Péter belügyminiszter is felvetette, hogy az 1994-es választásokon 4-ről 5 százalékra kellene felemelni a szavazatoknak azt a küszöbértékét, amely az Országgyűlésbe jutáshoz szükséges. Emellett még egy részletet közöltek az - MDF vezetésű - Belügyminsiztériumban teljes hírzárlat mellett készülő választásitörvény-módosításáról: eszerint szavazhatnának a külföldön élő magyar állampolgárok is. Antall József az MDF választmányának április 24-i alakuló ülésén mondott, sokáig bizalmasan kezelt és hivatalosan csak az MDF Hírlap című belső közlönyében publikált beszédében gyakorlatilag elutasított minden további változtatást, például a képviselők számának a csökkentését. (A miniszterelnök fejtegetésében kitért a választási esélyekre is, és ennek nyománértelmezési vita bontakozott ki, miszerint Antall József csak az MDF belső bomlása esetén jósolt-e pártjának 8-15 százalékot vagy úgy általában.) Az egyéni és listás - többségi és arányos - választási rendszereket ötvöző magyar szisztéma a rendszerváltást szabályozó 1989 nyári nemzeti kerékasztaltárgyalások eredménye, s ekként természetesen kompromisszum az egymástól olykor gyökeresen eltérő érdekek és elképzelések között. S ennek következtében létrejötte óta napirenden van módosítása - esetleg gyökeres reformja - is. 1989-ben nemcsak elvont jogi-politológiai kérdés volt, hogy melyiket válasszák a demokratikus világban létező két alapvető eljárás közül, az egyéni választókerületi rendszert-e, amelyben a győztesé a mandátum, s a vesztes/ek/re adott szavazatok elvesznek, vagy a listásat, amelyben a pártok - alájuk adott szavazatok arányában - osztoznak a mandátumokon. Az első mellett szól, hogy kevesebb parlamenti pártot, s ezáltal stabilabb kormányzást eredményez (így választanak például Nagy-Britanniában és az Egyesült Államokban), míg a másik arányosabb képviseletet - és több parlamentbe jutó pártot - jelent (például Olaszországban), bár a pártok számát korlátozni lehet azzal a bizonyos választási küszöbbel (ami Németországban például 5 százalék). Az államjogi megfontolások mellett azonban a rendszerváltó Magyarországon nagyonis napi, praktikus politikai szempontok is érvényesültek. A pluráis pártstruktúra még csak kialakulóban volt, országosan kiépített szervezete, káderállománya az MSZMP-n (illetve a belőle alakuló MSZP-n) kívül csak az MDF-nek volt, az egyéni választókerületi rendszer egyoldalúan nekik kedvezett volna. (Az MSZMP-MSZP összeomlására akkor még kevesen számítottak.) A többi párt - a fővárosi értelmiségre támaszkodó SZDSZ és Fidesz vagy az egyes vidéki körzetekben történelmi gyökereit megőrző Kisgazdapárt - csak a listás rendszerben, a pártnév és a vezető személyiségek vonzerejében reménykedhet. A teljes arányosságot biztosító listás választási rendszert mégsem lehetett kizárólagossá tenni, nemcsak az MSZMP és az MDF ellenállása miatt, hanem mert a társadalom ragaszkodott a „saját”, kijáró képviselőhöz, s annak hiányát a demokratikus képviselet csorbításának tartotta volna. így jött létre kompromisszumként az a rendszer, amelyben az Országgyűlés 386 tagja közül 176-ot egyéni körzetben választottak meg. 158-at megyei pártlistákon, további 52-t pedig országos pártlistán. Az eltérő álláspontoknak megfelelően ezen a rendszeren két oldalról próbálnak változtatni, s a két elképzelés lényegében semlegesíti egymást - lévén, hogy bármilyen változtatást csak kétharmados parlamenti szavazati aránnyal lehetne elfogadni. A módosítási javaslatoknak egy közös kiindulópontja van, az tudniillik, hogy túl nagy és túl sokba kerül a parlament (bár ezt most Antall József cáfolta). A továbbra is szervezeti problémákkal küszködő - Fidesz három éve következetesen vallja azt az elvi álláspontot, hogy meg kell szüntetni az egyéni képviselőket, hiszen a választók valamely párto/ka/t bíznak meg az ország kormányzásával. Az SZDSZ viszont a közelmúltban a megyei listák eltörlésével, az egyéni képviselők számának csökkentésével és az országos pártlistákon megválásztandók bővítésével javasolt egyszerűsíteni a választási rendszert - és 300 fő alá szorítani a képviselők számát. A másik pólust Torgyán József és Maczó Ágnes jelenti ők „a magyar népiélektől idegen” pártlistát eltörlését, tisztán egyéni kerületi rendszert követelnek. Maczó Ágnes még azt megtiltaná, hogy a pártok állítsák a képviselőjelölteket. Torgyán és Maczó követeli, hogy ismét tegyék lehetővé a képviselők visszahívását, amit az új parlament, mint kommunista abszurditást eltörölt (annak ellenére, hogy 1988-89-ben a szerveződő ellenzék ennek segítségével buktatott ki az Országgyűlésből több kompromittált politikust - például Apró Antalt, Cservenka Ferencnét s juttatta be az első MDF-es képviselőket). A választási rendszer fontos eleme a 4 százalékos küszöb bevezetése - amivel 1990-ben a leadott szavazatok körülbelül 20 százaléka elveszett így maradt parlamenten kívül például az MSZMP, az MSZDSZ vagy az Agrárszövetség. Ennek megőrzése vagy 5 százalékra emelése nyilvánvalóan a régi és új parlamenten kívüli pártok további távoltartását szolgálja. Becslések szerint az MSZMP, az Agrárszövetség, Pozsgay Imre Nemzeti Demokrata Szövetsége és Palotás János Köztársaság Pártja érheti el a 4 százalékot (bár Palotás ennél sokkal jobb, kormányzásra lehetőséget adó szereplésre vár). A jelenlegi parlamenti erők közül az 5 százalékos küszöb fenyegető lehet a KDNP-re és az egymás ellen harcoló kisgazda pártokra. Már a 89-es vitákban felmerült, s azóta is időről-időre javasolják egy második parlamenti kamara létrehozását az érdekképviseleti szervek, az egyházak és a nemzetiségek számára. Ezt - úgy tűnik - ismét elvetették. Egyedül a nemzeti és etnikai kisebbségek képviseletét oldják meg. Várhatóan lehetővé teszik, hogy bárki pártlista helyett a nemzetiségi szövetségek listájára szavazhasson. Hajdú András
