Új Néplap, 1993. május (4. évfolyam, 101-124. szám)

1993-05-01 / Ünnepi különszám

Körkép 1993. május 1., szombat Beszélgetés Várhegyi Attila polgármesterrel A kapcsolat a város lakóival sohasem optimális, mindig tovább javítható-Polgármester úr, milyen most a város pénzügyi helyzete?- A dolgok mai állása szerint a szociális ellátás biztosítása komoly és nehéz feladat lesz. Azt lehet tudni előzetes infor­mációk alapján, hogy az állami költségvetést félévkor módosít­ják. Innentől kezdve minden kérdéses. Főleg, hogy átcsopor­tosítják-e azokat az előirányza­tokat, amelyeknek önkormány­zati vonatkozásai vannak. Azoknak a véleményeknek, amelyek a költségvetési vitában óvatosságra intettek - javasol­ták, hogy tekintsük válságkeze­lésnek ezt az évet -, tökéletesen igazuk volt. Többek között azért, mert már most látni lehet, hogy különböző területeken, fő­leg a népjóléti ellátásában az ár­emelkedések hatásai az év má­sodik felére meglehetősen ne­héz helyzetbe hozhatnak ben­nünket. Ezért van az, hogy a polgár­­mester jogkörét, a szabadon felhasználható pénzek feletti rendelkezés jogát saját magunk akartuk csorbítani, mi javasol­tuk, hogy ezt a jogkört csorbít­suk, mert nem szabad ebben a válsághelyzetben egy sze­mélyre bízni, a közgyűlésnek kell állást foglalnia. S közben nyilván arra törekszünk, hogy minél több legyen az önkor­mányzat bevétele.- A társadalmi szervezetek függetlenek-e, és ha függőek, akkor kitől és miért? Mit tehet az önkormányzat az érdekük­ben?- Onnan célszerű indulni, hogy a társadalmi szervezetek több csoportra oszthatók. Egy­részt érdekvédelmi szervezetek, az összes többi egy szűkebb vagy tágabb közösség szórako­zási vagy szakmai céljainak el­érése érdekében szerveződik. Úgy gondolom, nem szabad, hogy függő viszonyban legye­nek önkormányzattól, pártoktól, a hatalom egyetlen szférájától sem. Ezeknek a szervezeteknek kizárólag saját tagjaiktól szabad függeniük, hiszen egy normális társadalomban ezek az egyesü­letek a tagok által befizetett pénzekből tartják fenn magukat, és csak szerződéses vagy ala­pítványi támogatás útján kap­csolódhatnak valamilyen mó­don az államhatalomhoz, az ön­­kormányzathoz, vagy bármi máshoz.- Eredményes működésük ér­dekében ezt meg kell tenniük?- Jóléti társadalomban nem kell megtenniük, de mi nem élünk jóléti társadalomban. A szervezeteket szerintem nem szabad politikai szempontból csoportosítani, hanem kizárólag a tevékenységük alapján.- Ilyen módon például egy vallási szerveződés lehet ha­szontalan?- Lehet. Mindazon felekeze­tek, amelyek nem szolgálják az egyén vagy a család javát, ha­szontalanok. Május elseje kapcsán több­ször szóba kerülnek másféle ér­dekvédelmi szervezetek, a szakszervezetek. Ugyanazon ré­teget képviselik más szempon­tokból, mint amit kell, hogy jó­részt képviseljenek a pártok is. Megítélésem szerint most fenn­áll a veszélye annak, hogy a szakszervezetek mindegyike valamely párthoz csatlakozik, amit én nem tartok normális do­lognak. Ellenben azt igen, hogy valamennyi szakszervezetnek valamennyi parlamenti befo­lyással bíró párttal legyen kon­taktusa.- Fél évvel ezelőtt volt egy olyan törekvés a tásadalmi szervezetek részéről, hogy épül­jön ki egy szövetség ebben a ré­gióban az önkormányzatok kö­zött, amely ellensúlyozná a füg­gést, ami a kormányzati alapít­ványokkal szemben terheli a társadalmi szervezeteket. Ön tud erről?- Nem. De szimpatikus. Csak az a baj, hogy ha létre is jön egy ilyen szövetség, nincs anyagi forrás, vagyon a kezében.- Szép ez a város?- Alakul. A jelenlegi rende­zési tervek hézagosak, készülő­ben vannak. Ami a belvárosi részre vonatkozik, azon még fo­lyik a vita, hogy a Kossuth tér hogyan fog kinézni, sétálóutca és vásárokra alkalmas platz le­gyen,' mint a német főterek álta­lában, vagy pedig a Tisza-partot kellene még többek által látoga­tott, közkedveltebb és szebb te­rületté tenni. Egyelőre tehát alapvető különbség van ebben a jelenleg vitatkozók között. Is­mertetők, fórumok, a sajtóban való közzététel formájában kér­jük majd ki a polgárok vélemé­nyét.- Polgármester úr, milyen a kapcsolata a lakossággal?- Lehet, hogy szerencse, de eddig én nyugodtan végig mer­tem menni a városban gyalog, este is. Kapok leveleket, hogy ez és ez így nem jó, vagy dur­vábbat is, hogy azért emelkedik a hús ára, mert én most elutaz­tam valahová, nyilván van fél­reértés is a dologban. Kapok olyan levelet is, hogy hála is­tennek valami elintéződött, és köszönöm, hogy segített az ön­­kormányzat. Megítélésem szerint a pol­gármester és a lakosság kapcso­lata sosem lehet optimális, min­dig tovább javítható. B.G. Tiszaföldvár hivatalosan is város lesz (Folytatás az 1. oldalról) és a szellemi élet megerősítése is, mert enélkül nincs felemel­kedés. * Éppen gyerekeitől tart haza­felé kerékpáron Lantai Fe­­rencné 60 éves nyugdíjas.- Nem tudom, jobb lesz-e ez­után. Bár lenne! Hisz csak job­bat vár az ember.- A gyerekei mit szólnak, hogy várossá nyilvánították Földvárt?- Félnek, hogy még több adót meg ezt-azt kell majd fizetnünk.- De egy városnak kell is fej­lődnie. Es miből fejlődjön, ha nem az adókból?- Persze! így van, az ember fizeti, amit be kell fizetni, de ki­csi a nyugdíj. Én is ledolgoztam 35 évet, és amikor eljöttem, 3950 forintot kaptam. Igaz, most 10 ezer már, de kicsi ez a pénz, pláne a mai árakhoz vi­szonyítva. * Rigó Zoltán vállakozó, az 1990-ben alakult német-magyar vegyes vállalat, a Pfaff-Rigó Kft. vezetője. A cég szerszám­készítéssel foglalkozik, Ameri­kába is exportál.- Tiszaföldvár életében nagy változást hoz, hogy várossá nyilvánították. Régi vágya ez a lakosságnak.- Mit jelenthet egy vállalko­zónak, hogy egy városban tevé­kenykedik ezután?- Elsősorban azt várom, hogy az infrastruktúrában történik változás.- Nem tart attól hogy esetleg több lesz az adó?- Én nem attól tartok, hogy ez bekövetkezik. És attól sem, hogy az önkormányzat a lakos­ságra nagyob terheket ró. In­kább azt várom, hogy kitárul­nak olyan lehetőségek, amelyek a lakosság kezdeményezőkész­ségét felszínre hozzák. * Császár Szilveszter az MSZP-t képviseli az önkor­mányzatban.- Régi célja valósult meg a községnek. Azon persze lehet vitatkozni, hogy a település vá­rosi szintű-e vagy nem. Én is, meg a párt is azért támogattuk ezt a kérést, mert végső soron alapot teremt a továbblépéshez. Illetve egy bizonyos igényt is jelent magával a településsel, a vezetéssel, de a lakossággal szemben is. És ebből kiindulva ez jelentősebb fejlődést indíthat el.- Az emberek adóemeléstől félnek.- A helyi adók bevezetése már tavaly megtörtént, de úgy gondolom, hogy ha az emberek látják, hogy az adókat értelme­sen költik el, akkor nem fogják sajnálni a befizetést.- Ón szerint mi kellene, mi volna jó, ha máris megvolna?- Az infrastruktúrát kellene nagyon gyorsan fejleszteni. Gondolok itt elsősorban a tele­fonhálózatra, amelyben áldatlan helyzet van, és az úthálózat to­vábbi korszerűsítésére, de a közterületeket is rendezni kell. Tulajdonképpen látni kell. hogy azért a fejlődés jó pár éve bein­dult, először a szennyvízháló­zat, majd a gázvezeték kiépíté­sével. A többit, a szolgáltatást meg rá kell bízni a vállalko­zókra! Tóth András ( Folytatás az 1. oldalról) A megyeszékhely „egynapos polgármestere” bokros teendői közepette is szakított időt arra, hogy fogadja munkatársunkat és válaszoljon kérdésére.- Hogyan érzi magát új sze­repében, hatalommal a kezé­ben?- Elég furcsán, mert rohan­gálnom kell mindig, időre. Egyébként nem is olyan jó, nem is olyan rossz. A hatalom érzé­kelhető, mert például az alapít­vány sem jött volna létre az én beleegyezésem nélkül. A fele­lősség súlya viszont elég nagy. Tulajdonképpen nem számítot­tam semmire, nem készültem semmire, nem hittem, hogy első leszek. Az azonban biztos, hogy po­litikus nem leszek, polgármes­ter sem szeretnék lenni. Játék­nak tekintem, ami most történik velem, szeretnék gyerek ma­radni, amíg lehet. A diákpolgármester hosszú munkanapja lapzártakor még nem fejeződött be.- ez -Ózonkoncentráció A magaslégköri ózon kon­centrációjának csökkenése nem haladja meg a természetes inga­dozás mértékét - mondta el Tóth Zoltán, az Országos Mete­orológiai Intézet munkatársa az MTI kérdésére. A koncentráció csökkenését kevésbé az ultraibolya sugárzás erősödése, inkább a napállás magassága határozza meg. Fiúkórusok találkozója Szolnok. A fiúkórusok IV. országos és nemzetközi találko­zója keretében holnap néhány részt vevő kórus hangversenyt ad a város templomaiban. Reggel fél kilenckor a belvá­rosi plébániatemplomban a bu­dapesti Piarista Gimnázium fiú­kórusa, fél tízkor a református templomban a reutlingeni Ifjú­sági Kórus, ugyancsak fél tízkor az újvárosi Szentlélek-temp­­lomban a kolozsvári piarista templom fiúkórusa, este 6 órá­tól pedig a vártemplomban a nagybányai Ortodox Teológiai Szeminárium fiúkórusa énekel. / Éljen május másodika! Fura véletlene a kalendári­umnak, hogy a munka ünnepe után ebben az évben mindjárt az anyák napja következik. Az én édesanyám immáron két hetes, azaz 77 éves, és ha valahol, valaki arról kérde­zősködik tőlem, hogy mit csi­nált életében, elég, ha annyit válaszolok: szeretett bennün­ket és dolgozott. Nyugodjék békében jó apám, hiszen ő is kétkezi ember volt, de ha te­hette, napközben is lehevere­­dett pipagyújtásnyi időre. Anyut szinte soha nem láttuk pihenni, és gyenge asszony lé­tére hihetetlenül bírta a gyű­rődést. Sütött, mosott, főzött, kezdetben leült mellénk ta­nulni, azután takarított, szülői értekezletekre és bevásárolni járt, befizette az adót a köz­ségházán. Ha olyan fáradt volt, hogy mást nem tudott kezdeni, kötött vagy varrt. A lyukas, elszakadt nadrágok folyamatos szállításáról, szürkületbe nyúló focimecs­­cseink után, én gondoskod­tam. Bárhová utaztam, soha nem toppanhattam be váratla­nul hozzá, mert mindig tudta, szinte megérezte jöttömet. Hogy honnan? Erről keveset beszéltünk, de rendszerint az­zal fogadott: megálmodtam, éreztem, hogy jössz! Az élet törvényei szerint azóta már kirepültem ebből a védett fészekből, és anyu most rajtam kívül a menyét meg az unokáit várja ugyan­úgy, mint egykoron engem. Mert az anyák nem csak ál­landóan dolgoznak, tesz­­nek-vesznek maguk körül, hanem várnak is. Valakit. Aki a szívükben lakozik, soha nem érkezhet váratlanul, hi­szen tőlük el sem ment, csak kis időre távozott. Valami azért változott: ahogyan az évek szálltak, úgy lett egyre fehérebb hajú az anyám. Egy­kori serény mozdulatai meg­fontoltabbak, lassúbbak: amit egykor fél óra alatt elvégzett, ahhoz most három óra kell.- Haragszom magamra, hogy így elanyátlanodtam! - panaszkodik, de már csoszog is. Megnézi a fazékban a for­tyogó levest, utána tésztát gyúr, majd vizet visz a csir­kéknek. Kezet mos, kinn fe­lejti a szappant, majd még egyszer kiballag: nyitva felej­­tette-e a kerti csapot. Holnap, május első vasár­napján az édesanyákat ünne­peljük, tehát éljen május má­sodika, az anyák napja! Kosztolányi Dezső szerint az anya a tíz legszebb magyar szó közé tartozik. Szerintem is, hiszen a hangzása olyan érzést kelt, mint egy meleg tenyér simogatása. Jólesik hallani, és kimondani is. Élje­nek az édesanyák! Ma, hol­nap, holnapután, meg utána sokáig, minél tovább! Hiszen egy anyára mindig szükség van, akár kicsi a gyerek, akár felnőtt. Kívánom, kívánjuk olvasóinknak, hogy ebben az örömben, boldogságban hosz­­szú, hosszú ideig részesülje­nek! És ne feledjék: az em­ber úgy istenigazában akkor válik árvává, amikor már nem él az, akinek azt mondhatja: anyu, anyuka, anyuci, édes­anyám. Éppen ezért, ha még körülöttünk munkálkodnak, nyújtsunk át nekik egy szál virágot a megfizethetetlenért. Azért, mert felneveltek ben­nünket, küszködtek velünk. Csókoljuk meg sima vagy ba­rázdált arcukat, hiszen ilyen­kor éveket fiatalodnak! Ha pedig már a fekete fedeles ko­csival eltávoztak a minden élők útján, legalább gondolat­ban helyezzünk egy szál virá­got a sírjukra. Hátha az anyai szív ott lenn megérzi: van va­laki az élők között, aki rá gondol... D. Szabó Miklós Jászberényben szerény lesz az ünnep A Jászság fővárosában sze­rény keretek között ünnepük meg május elsejét. Úgynevezett központi, szervezett program nincs, de a Kiserdőben azért lesz majális, kirakodóvásárral, mutatványosokkal, munkahe­lyek rendezvényeivel. A legna­gyobb eseményt talán az Ifjú­sági Házban 14 órakor kezdődő rockfesztivál jelenti. Ezen 18 rockegyüttes mutatkozik be. A műsorokat öttagú, komoly szakmai zsűri bírálja el. SVÁJCI FARMEREK SZOLNOKON. A napokban tizenhat Zürich könyéki mezőgazdasági vállalkozó fiatal érkezett megyénkbe, az agrár- és falusi ifjúsági körök Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Egyesülete meghívására. Nyolcnapos itt-tartózkodásuk idején szakmai programokon vesznek részt, elsősorban a mezőgaz­daság privatizációja iránt érdeklődnek. (Fotó: Imre Lajos) HÍVJUK, VARJUK A RENAULT MAJÁLISRA! Május 1 -2-án 48 órás nyitva tartással állunk az Önök rendelkezésére. A csillagtúra versenyzőivel személyesen is találkozhat! Éljen a lehetőséggel, ilyen még nem volt, O %-os kamattal vásárolhat RENAULT 1 9-es gépkocsit 1 éves részletre! Egyéb meglepetéseket is tartogatunk az Önök számára! A szolnoki versenycsapat támogatói: SOLAMI Húsipari Rt., PANNÓNIA Rt. Kunszeri tmart on. Szászakku, Westet Rádiótelefon Kft., Total Hungária RKMA1TI.T ÉLMÉNY VELE ÉLNI! ' i 1 havi törlesztés esetén RENAULT CSILLAGTÚRA RENAULT CSILLAGTÚRA RENAULT CSILLAGTÚRA Néplap JASZ-NAGYKUN­­SZOLNOK MEGYEI NAPILAP az Axel Springer-Magyarország Kiadó Kft. lapja Felelős vezető az ügyvezető igazgató Főszerkesztő: HAJNAL JÓZSEF Felelős szerkesztő: Bistey András T ervezőszerkesztő: Baranyi György, Majnár József Kiadja az AS-M Kft. Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Irodája Felelős kiadó: NÁNAI TIBOR irodavezető Szerkesztőség és kiadóhivatal: 5001 Szolnok, Kossuth tér 1. 1. sz. Irodaház, Pf.: 105., Telefon: 424-444 tx: 23-357, fax: 422-853 Készíti a Petőfi Nyomda Rt. Szilády Üzeme, 6001 Kecskemét Mindszenti út 14. Felelős vezető: Sebesvári László vezérigazgató Telefon: 76/482-192 Terjeszti a Debreceni Postaigazgatóság 4046 Debrecen, Bethlen u. 1., telefon: 06-52-12-111; Igazgató: dr. Kovács József Előfizethető bármelyik hírlapkézbesítő postahivatalnál, a hírlapkézbesítőknél, a posta hírlapüzleteiben és a Hírlap-előfizetési és Lapellátási Irodánál (HELIR), Budapest XIII.. Lehel u. 10/A 1900. közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással Postabank Rt. 219-98636 021-02799 pénzforgalmi jelzőszámra. Előfizetési díj egy hónapra 319 forint, negyedévre 957 forint, fél évre 1914 forint, egy évre 3388 forint. Az áruspéldányok ára: 13.80 Ft. A terjesztéssel kapcsolatos észrevételeket és javaslatokat a Postaigazgatóság és a postahivatalok intézik. ISSN 0865-9133 „Polgármester nem leszek”

Next

/
Oldalképek
Tartalom