Új Néplap, 1993. április (4. évfolyam, 76-100. szám)

1993-04-28 / 98. szám

4 Gazdasági tájoló 1993. április 28., szerda Hétről hétre Területi statisztikai évkönyv Az idén újdonságokkal bővül a Központi Statiszti­kai Hivatal által összeállí­tott Területi Statisztikai Év­könyv. A kötet társadalmi, gazdasági életünk jelensé­geiről a korábbi évek gya­korlatának megfelelő tema­tikával számol be. Az első részben megyénként mu­tatja be a népmozgalmi ada­tokat, a gazdasági szerveze­tek, a beruházások, a fog­lalkoztatottság helyzetét, valamint az egyes nemzet- gazdasági ágak eredmé­nyeit. Az életkörülmények alakulását a kereskedelem, a lakossági fogyasztás, a la­káshelyzet, a kommunális, az egészségügyi és a kultu­rális ellátás tükrében ismer­teti. Az évkönyv második része áttekintést ad az or­szág településhálózatáról, emellett részletesen tartal­mazza a városok egyedi adatait. A kötet függeléke a település statisztikai adat­bázisrendszer (T-Star) is­mertetése, ami tartalmazza a felhasználással kapcsola­tos tudnivalókat, továbbá az adatbázis 1991. évi adatál­lományának részletes, mu- tatónkénti jegyzékét is. Növekvő lakossági megtakarítások márciusban A korábban már megszo­kott ütemben növekedtek a lakossági megtakarítások. A Magyar Nemzeti Bank elő­zetes jelentése szerint teljes összegük a harmadik hónap végére elérte az 1.089.6 milliárd forintot, februárban viszont még csak a 1076.4 milliárd forint, januárban pedig a 1056 milliárd forint volt. Az első három hónap­ban a megtakarítások teljes összege valamivel több mint 47 milliárd forinttal növekedett. EBRD-EK bizottsági bírálatok Aggasztónak minősítette az Európai Fejlesztési és Újjáépítési Bank költekezé­séről szóló híreket Henning Cristophersen, az EK bi­zottságának alelnöke. Sze­rinte az EK bizottsága nem csupán az ésszerűtlennek tűnő kiadások tényét, ha­nem azok összességében el­fogadhatatlan mértékét is rosszallja. Hozzátette: határozottan támogatja az EBRD létét, de túl nagy figyelmet szen­tel másodlagos jelentőségű ügyeinek, ahelyett, hogy fő céljára, a kelet- és kö­zép-európai országok gaz­dasági átalakulását segítő projectekre összpontosí­tana. Utalt rá, hogy jóllehet, a bank létrejötte óta 2 milli­árd ECU-t (2.5 milliárd dol­lárt) odaítélt már a térség országainak, sokkal többre volna szükség. A közösség nevében reményét fejezte ki, hogy még az év végéig további 2 milliárd ECU-t sikerül majd az igénylő or­szágoknak eljuttatni. Ukrajna nyitni akar az arab világra Ukrajnának a hozzá ha­sonló gazdasági és politikai utat járó arab országok felé kell nyitni, mintsem hasz­nálhatatlan nyugati taná­csokra hagyatkozni - jelen­tette ki Leonyid Kucsma. Az ukrán kormányfő nem­rég tért vissza a Perzsa- (Arab-)öbölben tett körútjá­ról, amelynek egyik legfon­tosabb célja az volt, hogy új olajüzleteket indítson el az ottani országok és Ukrajna között. Aprópénzre váltott üzletrészek? Nem szabad lefejezni a mezőgazdaságot Tőkekivonásban - vagyonvesztésben szenved az ágazat Medgyasszay László, a Földművelésügyi Miniszté­rium politikai államtitkára a mezőgazdaságot nevezi a nem­zetgazdaságon belül fő priori­tásnak, amikor arról kérdezem, hogy az agrárteendők közül mi­lyen fontossági sorrendet állí­tana fel.- A prioritások önmagukból adódnak - mondja az államtit­kár.- A kulcsszó a működőképes­ség fenntartása, válságmene­dzselés, piacszervezés és szabá­lyozás, finanszírozás. Nem tart­ható tovább a jelenlegi állapot. Egyetlen ágazat sem képes elvi­selni, hogy az anyagbeszerése világpiaci áron történjék, ter­mékeinek felvásárlása pedig a világpiaci árnak a 35-4Ó száza­lékán. Az agrárolló mára agrár­kasszává vált, amely ha kellően nem figyelünk, lefejezheti a mezőgazdaságot. Mindenek­előtt tehát meg kell teremteni a mezőgazdaság jövedelemter­melő képességét. Hiába beszé­lünk a mezőgazdaság támogatá­sáról, mikor a valóságban nem támogatott a magyar mezőgaz­daság. Ellenkezőleg: tőkekivo­násban, vagyonvesztésben szenved. Ráfizetéssel pedig hosszú távon nem lehet ter­melni. Ezek az alapvető gon­dok, természetesen a kép ennél jóval differenciáltabb.- Vészjelzések érkeznek a fal­vakból, elaprózódás fenyegeti a jól gazdálkodó szövetkezeteket is .. .- Jól érzékelem, milyen ve­szélyekkel járhat az átalakult termelőszövetkezetek újbóli megnyitása. Éppen ezért a szö­vetkezeti törvény módosítását, a csoportos leválás koncepciót úgy szabad megvalósítani, hogy közben biztosított legyen a me­zőgazdaság működőképességé­nek fenntartása és a folyamatos termelés.- Az új koncepcióval a műkö­dőképes egységek önállósulá­sának lehetőségét szeretnék megteremteni?- Sem a kormányzatnak, sem a parlamentnek nem áll szándé­kában a termelőszövetkezetek szétaprózása, hanem annak a feltételrendszerét kell megte­remteni, hogy a működőképes egységek - és csakis ezek - ki­vihessék a vagyonukat, s ebből a pénzből megalapozhassák az önállóságukat. Elfogadhatatlan számomra is, hogy az extra tejet előállító szakosított tehenészeti telepeket adott esetben szét­hordják, s a gazdák által üzlet­rész fejében kivitt, tenyésztésre alkalmas tejelő teheneket azon­nal vágóállatként értékesítsék.- Csalódás fogja érni azokat, akik arra várnak hogy most aprópénzre válthatják üzletré­szüket?- Nem lehet működésképte­lenné tenni a nagyüzemeket, mert kellő anyagi és szellemi tőke híján nem tudjuk felváltani azokat egy másik formációval. Hiszem azt, amit az MDF 1990-ben meghirdetett: az ag­rárágazat jövője a családi gaz­dálkodás és az értékesítési tí­pusú szövetkezés együttese le­het. Ebbe az irányba kell el­mozdulni. Ehhez azonban át­menetet kell biztosítani. Nem szabad szem elől téveszteni, hogy a szövetkezetekben is em­berek élnek, és nem mindegyi­kük kíván önállóan gazdál­kodni. Meg kell hagyni szá­mukra az életfeltételeket és a döntés lehetőségét. Ebben lá­tom a törvényhozás felelőssé­gét. Olyan kompromisszumos megoldást kell találni, amely a legszélesebb társadalmi egyet­értéssel biztosítja a működőt képességet. (Újvári) Ferenczy Europress Vagyonuk eléri a 3000 milliárd forintot Jó gazda-e az önkormányzat? Jelenleg hazánkban 3200 ön- kormányzat létezik, amely mintegy 3000 milliárd forint­nyi vagyon felett rendelkezik. Ennek a vagyonösszegnek 85-90 százalékát múlt év de­cember 31-ig tulajdonba vették. A vagyonleltár készítési köte­lezettségnek több önkormány­zatnál nem tettek eleget, nem különítették el az előírásoknak megfelelően az önkormányzat törzsvagyonát. Az önkormányzati törzsva­gyon nem privatizálható, nem képezheti vállalkozás tárgyát, és nem lehet hitelfelvételek fe­dezete. Az önkormányzatok nem fordítottak kellő gondot a számba vett ingatlanok könyv­viteli nyilvántartással történő összevetésére. Az ingó vagyon törvényben előírt leltározása nem történt meg. Az Állami Számvevőszék vizsgálata sze­rint a lakáshelyzetben két fő irány jelentkezik: egyrészt rövid távú célok alapján az önkor­mányzatok értékesítik jobb la­kástulajdonukat, másrészről igyekeznek esetlegesen ezt fel­újítani, hosszú távon bérbe adni. Az Állami Számvevőszék ja­vaslata, hogy a belügyminiszter - mérsékelve a költségvetési ki­adásokat is - június 30-ig szün­tesse meg a megyei vagyon­átadó bizottságokat, év végéig pedig a Fővárosi Vagyonátadó Bizottságot. Ezek feladatát to­vábbiakban kisebb létszámú bi­zottság fogja ellátni. Inflációs érzéki csalódások Miből lesz „tizen”, ha minden „húszon”? A hivatalosan közölt statisz­tikai adatok közül a lakosság a legkevésbé az infláció, illetve a fogyasztói árindex számainak hisz. 1992-ben a fogyasztói árak átlagosan 23 százalékkal növe­kedtek az előző évhez képest, idén januárban és februárban azonban a tavalyi, viszonylag lassúbb árnövekedés felgyor- ■ sült. Megszűnt a 0 kulcsos áfa, ami elsősorban az élelmiszere­ket drágította meg, de a tapasz­talatok szerint nemcsak a for­galmi adó 6 százalékos többle­tével. A „bűnös” a korábbi ár­emelés: megdrágult az energia, a szállítás, számos alapanyag, s ennek hatása a feldolgozott élelmiszerek árában néhány hó­napos késéssel érvényesül. Az érzékelt drágulás ebben a kör­ben tehát korántsem szubjektív, hanem nagyon is objektív okokra vezethető vissza. A lakosság árérzékelésében azonban más tényezőknek is szerepük an. A statisztika ugyanis mindig átlagokat mér, amelyeket nemcsak az összla­kosságra, hanem az ezen belül kialakított főbb rétegekre vo­natkoztat: az aktív háztartá­sokra, akiket az eltartott gyer­mekek száma is terhel, éppúgy, mint az inaktív, zömében csak nyugdíjasokból álló családokra. A rétegenkénti fogyasztói árin­dexről így teljes joggal mondja egy alacsony nyugdíjjal rendel­kező, vagy egy többgyermekes családanya, hogy az ő kasszá­jukra nem érvényesek a statisz­tikusok számai, mert szerinte a kiadásaik árindexe 1992-ben jóval magasabb volt az átlagos 123 százaléknál. Más okai is vannak az inflá­ciós érzéki csalódásoknak. Az egyik, hogy az átlagon belül a tartós fogyasztási cikkek ára éves szinten csak 14,3 száza­lékkal, míg a mindenki által fo­gyasztott háztartási energiáé 43,2 százalékkal nőtt. Az utóbbi jobban érzékelhető minden csa­ládi költségvetésben. 1993 januárjában a fogyasz­tói árak már átlagosan 25,9 szá­zalékkal haladták meg az 1992 januári árszintet, csakhogy ezen belül az élelmiszerárak egy év alatt 36,4 százalékkal emelked­tek, s még e csoporton belül is volt számottevő szóródás. A háziasszonyokat kevéssé vi­gasztalja az a tény, hogy idén januárban a ruházkodási cikkek ára átlagban „csak” 18,3 száza­lékkal, a tartós fogyasztási ter­mékeké pedig 11,9 százalékkal volt magasabb az egy évvel ez­előttinél. Ők csak azt látják, hogy a közértben, a piacon az idén megint jóval kevesebbet adnak a kosztpénzért, mint aho­gyan az „inflációjósok” meg­ígérték. Csak az OTP-ben elhelyezett tartalék pénzecske kamatlába annyi, mint amennyire a statisz­tikusok jelentéséből következ­tetni lehet. Nyitrai Ferencné (Ferenczy Europress) Világbanki hitel az egészségügynek Tőkeinjekciót kap a magyar egészségügy A pénz jó helyre kerül, mivel a leghumánusabb és egyik leg­gazdaságosabb befektetés az egészségügy javítása. Egy be­tegség megelőzése rengeteg ápolási költséget takarít meg. A Világbank ez év második félévétől mintegy 223 millió dollár hitelt nyújt a magyar egészségügy és társadalombiz­tosítási rendzer fejlesztésére., A hitel összegét a következő fő célokra kívánja fordítani az egészségügyi kormányzat és társadalombiztosítás: Elsősorban a fő halálokra koncentrálva, jóval hatéko­nyabb fellépést terveznek a szív-és érrendszeri, valamint az agyérrendszeri betegségek el­len. A végrehajtandó program fontos részét képezi a rehabili­táció és a megelőzés. A társadalombiztosítás a hi­telből egy új, korszerű informa­tikai infrastruktúra kialakítását tervezi, melyből színvonalas, gyors, hatékony és gazdaságos működést várnak. A hitelből 132 millió forint jut társdalom- biztosításra, 91 millió pedig az egészségügyre. Nem kell a pénzt megelőlegezni Útban 850 millió Kérdőjelek Gondolatok a választási kampánnyal kapcsolatban A Belügyminisztérium vá­lasztási irodája eddig hat szava­zás lebonyolításában vett részt, s most a társadalombiztosítási önkormányzatok választásában is főszerepet kap. Tekinthető-e ez az eljárás a jövő évi „nagy választás” főpróbájának? - kér­deztük Tóth Zoltántól, az iroda vezetőjétől.- A hat választás tapasztalatai alapján most tényleg tervezünk néhány újítást. Hogy ez a jövő évi választás főpróbája lesz-e? Erre nem tudok felelni. De né­hány változtatás már most is el­engedhetetlen. Mindannyian emlékszünk 1990. március 25-ének éjjelére, amikor még hajnal felé is csak annyit tudtunk mondani a kí­váncsi újságíróknak, hogy „nincs adat”. Most szeretnénk kipróbálni egy új módszert, amellyel gyorsítani lehet a sza­vazatok összesítését. Mostantól kétféle kimutatás készül: a vá­lasztás éjszakáján a köztisztvi­selők rendelkezésére áll majd egy számítógépes rendszer, amely azonnal közli a feldolgo­zott szavazólapok eredményét; a másik kimutatás a szavazó­körzetekben aláírt, hitelesnek tekinthető szavazólapok alap­ján, várhatóan a reggeli órákra készül el, és az óvások elbírá­lása után válik hivatalossá.- Kit terhelnek a választási költségek?- Az eddigi gyakorlat szerint az önkormányzatoknak kellett megelőlegezniük a választási költségeket, amit később tőlünk visszakaptak. Most a rendelke­zésre álló 850 millió forintot előre kiutaljuk, már ezen a hé­ten postázzuk az illetékesek cí­mére. Változtatunk az elszámolás rendszerén is: ha átalányként kezelik a pénzt az önkormány­zatok, akkor szabadon gazdál­kodhatnak vele, ha a tételes el­számolást választják, akkor a kiadások minden filléréről számlát kell benyújtaniuk. Mint a választási iroda veze­tőjétől megtudtuk, nemcsak a köztisztviselőket, hanem a vá­lasztási bizottságok társadalmi aktivistáit is „beiskolázzák”, hogy elkerülhessék a szakkér­désekben felmerülő vitákat. Új módszereket terveznek a választási propagandában is. Szeretnék elérni, hogy a válasz­tásokon való részvétel valóban a demokratikus gondolkodás egyik jellemzője legyen, függet­lenül pártoktól, politikai meg­győződéstől. Az új módszerek kidolgozásához francia és oszt­rák szakembereket hívtak segít­ségül. (koós) Ferenczy Europress Igazuk van-e azoknak a szak­értőknek, akik szerint a ma­gyar gazdaság élénkítésre vár? Igen, mert vitathatatlan, hogy szükség van a termelés, az ex­port növelésére, a privatizáció meggyorsítására. Szemére vethető-e a kor­mánynak, ha ezt a szükségletet úgy próbálná kielégíteni, hogy ezáltal - a válsztásokra is gon­dolva - javítani szeretné az or­szág közérzetét? Nem, hiszen fontos közérdek, hogy egy olyan éles kampány, amilyen az előrejelzések szerint a jövő évi választások előtt vár­ható, viszonylag nyugodt lég­körben folyjék. Az ilyen at­moszféra megteremtése pedig, ha nem is kizárólag, de jórészt a gazdaság állapotán, teljesítmé­nyén múlik. Miért intettek mégis óvatos­ságra a kormány szándékainak megítélésénél a GKI Gazdaság- kutató Rt. szakemberei? Feltehetően azért, mert a kö­zérzetjavító gazdasági folyama­tok - hosszabb távon - a lakos­ság érdekeivel ellentétes hatás­sal járhatnak: ha „túlságosan nagy az áruk” (pl. az eladósodás rendkívüli növekedése); ha vá­lasztási szempontok szerint tett gazdasági intézkedéek terhe a következő - esetleg új koalíciót alkotó kormányra hárulna; vagy ha választások közeledtével az állam pl. mind jobban rátele­pedne a pénz- és tőkepiacra. Másrészt viszont nagy veszélyt jelentene, ha bizonyos szüksé­ges, de népszerűtlen gazdasági intézkedéseket politikai meg­gondolásból nem hoznának meg. Mi lehet akkor a valóban közérdekű választási taktika? A reális alapokon nyugvó gazdaságpolitika, az államház­tartás reformja, a privatizációs technikák megújítása, az inflá­ció fékentartása. Mindezek le­hetőségét a szakértők sem zár­ják ki. Megvalósulását pedig egészen pontosan mérni lehet majd: mértékegysége a szavazat lesz. Ferenczy Europress Közgazdász-vándorgyűlés Szegeden A Magyar Közgazdasági Társaság soron következő ván­dorgyűlését Szegeden tartja má­jus 26-28-ig. Az érdeklődő résztvevők napjaink gazdaságpolitikai kér­déseiről plenáris ülés keretében hallhatnak elődást Kádár Béla minisztertől (Nemzetközi Gaz­dasági Kapcsolatok Minisztéri­uma), Bőd Péter Ákostól, a Ma­gyar Nemzeti Bank elnökétől, Erdős Tibor akadémikustól. Az ezt követő szekcióüléseken a következő témák kerülnek tag­lalásra: válságellenes politika makrogazdasági feltételei; ter­cier szektor, infrastruktúra, vi­lágkiállítás; külgazdasági kap­csolatok és válság - exportorien­táció és piacvédelem; az agrár- gazdaság válsága, leküzdésének követelményei; tulajdon - vál­ság. Szekcióüléseken az adott te­rületek elismert személyiségei tartanak előadásokat és vezetik az azt követő kialakult vitát. A vándorgyűlés eseményeiről, ta­nulságairól lapunk beszámol. Az oldalt összeállította: Túróczi Imre

Next

/
Oldalképek
Tartalom