Új Néplap, 1993. április (4. évfolyam, 76-100. szám)

1993-04-10 / 84. szám

Kakas csípések Régi szlogen - mai változata: „Előre a csurkai (Ma­gyar) Úton!” * Bök Nevet változtat a FIDESZ, s nem fontos az életkor már, beléphet a tini, vén, ami örök: az az ORBÁN! * Ketten dumálnak- Te mit hordasz?- A saját keresztemet.- Nem úgy értettem. Mi­lyen jelképeket viselsz? Virágokat. Szegfűt, ró­zsát, tulipánt és mákvirágot. Abból nem lehet baj.- Hallottad, betiltják a ho­rogkeresztet, a nyilaskersz- tet!- A Vörös Keresztet nem?!- Azt nem, de az ötágú vörös csillagot igen.- Akkor mi lesz az olyan dalokkal, hogy aszongya, hogy „Csillagok, csillagok, szépen ragyogjatok”?- A sarló-kalapácsnak is fuccs!- Vajon a Thürmer mit szól ehhez?- Thűr, mer nem tehet mást! Aki viseli a tiltott jel­képeket, akár egy évre is bekaszlizhatják!- Végül is önkényuralmi jelképekről van szó, vigye el őket a Kónya, akarom mondani a kánya! * Szex- Mondd, te tudsz még ál­lítani?- Hogyne, az órámat is előreállítottam a műit va­sárnap! * POL-viccek- Ki játszik ma cinkelt la­pokkal?- A JelCIN! *- Hallottad, rendszeres szűrővizsgálatok lesznek?!- Úristen, már megint!- Ne rezelj be, nem a múl­tadat, a tbc-det nézik! *- Mennyivel emelték a nyugdíjadat?- Annyival, hogy végre a létminimum alá kerültem! *- Mit szólsz, a miniszter- elnökség a Várba költözik?- Enyém a vár, tied a lek­vár! *- Van már új pénzed?- Régi sincs! *- A Torgyán mért vádolja a Borost?- Érthetetlen számomra is, amikor a híres kisgazda jelszó is úgy kezdődik: „BORT, búzát...” *- Öregem, benne vagyok a gödörben!- Csak nem a nagymarosi munkagödörben? Móra Ferenc úrnak elállt a lélegzete... Április ■ az ugratások, bolondságok hava Április elseje, de sokak sze­rint az egész szeszélyes hónap tréfák, ugratások, a bohókás át- ejtések hava. Az egyik legem­lékezetesebb áprilisi „összes- küvésnek” az író Móra Ferenc, a Szegedi Múzeum nagytekinté­lyű igazgatója volt az áldozata. A század első harmadában 40 fokos Attila-lázban égett a hazai régésztársadalom: hivatásosok és amatőrök egyaránt megszál­lottként keresték a hun király hármas koporsóját. A jól érte­sültek tudni vélték, hogy Isten ostora valahol Szeged környé­kén alussza örök álmát. Móra igazgató urat rávették munkatársai, hogy kapcsolód­jék e a kutatásokba, s vezetésé­vel a hírős város külterületén meg is kezdődtek az ásatások. Ahogy telt az idő, úgy vált csa- lódottabbá és kedvszegettebbé Móra. Ha a hármas koporsónak nem is sikerült nyomára buk­kanni, legalább a derűt vissza­varázsoljuk igazgatónk arcára - gondolták a kutatók, s egy ügyeskezű mestertől kardot rendeltek, olyasfélét, amilyet akár a hun király is forgathatott volna. A patinásra kozmetiká­zott fegyverre rá is vésették: At­tila kardja... A kubikusok azután serény munka közben „váratlanul” rá­bukkantak a leletre: Tessék már jönni, valami érdekeset talál­tunk! Móra lélegzete is elállt, amikor a kutatóárokból kiemelt rozsdamarta kardon kibetűzte a feliratot. A síri csendet csak ak­kor törte meg a kirobbanó neve­tés, amikor a (szenzációs) lelet másik oldalát is szemrevéte­lezte. Ott ugyanis az állt: Meg­találta Móra igazgató úr... * * * Neves költőink tréfás ked­vükben természetesen bohókás versek, derűs kínrímek faragá­sával múlatták az időt s mulat­tatták önmagukat. Kosztolányi Dezső, a nyelvi lelemények nagymestere például így „mél­tatta” Tömörkényt: Tömörkény! Van írásában némi vad, tö­mör kény! / S úgy zeng szava, mint az ágyú, / melyet töm Ör­kény! József Attila pedig egy Zol­tán nevű barátjának írt levelét kezdte eképpen: Kedves Zoltán, / nem nagy- zol tán a költő, Iha töltőtollával íme l verset ír neked, azaz éne­ket, melynek van ríme... * * * Évtizedeken át szinte ragá­lyos április elsejei pesti bolon- déria volt kollégákkal, ismerő­sökkel telefonáltatni bizonyos Jónás úrnak... A megadott szá­mon az Állatkert jelentkezett, merthogy annak lakója volt Jó­nás, a víziló. A zoo telefonosai vették a lapot s türelmesen vála- szolgattak: nem tudom adni, fürdik... medencén kívül van... Jónás már rég az égi vizekben merítkezik, de április elején még érkezik hívás a nevére.- Talán ez is oka annak, hogy mai utódai egyike sem Jónás - mondja Bogsch Ilma, az Állatkert osztályvezetője. Most a családfő Süsü, Kenyá­ból érkezett asszonya pedig Momba. De nekik se tessenek telefonálni, előre megmon­dom, medencén kívül lesznek.-borgó- (Ferenczy Europress) Kópiás Sándor: Ádám: Az első, de nem az utolsó férfi, aki meggondolat­lanságot követett el. Divat: Amit a Nyugat tavaly levetett, azt mi jövőre felvesz- szük. Édes anyanyelvűnk: Nincs maximális kompetenciám, hogy megítéljem kvalitásának domi­náns faktorait ebben a per pilla­natban. Értve vagyok? Füge: Ha nincs dollárunk, akkor a déligyümölcs-termelő országok csak mutatják. Győzelem: A vereségek kö­zül a legkisebb. Hibaszázalék: A világ jól si­került, csak az ember nem. Modern pokolgép: Előbb robban, azután ketyeg. Nem: Ha nő mondja, azt je­lenti: „Na végre!” Nyúl: Azok is bátran vadász­hatnak rá, akik félnek a papír­tigristől. Őrségváltás: A díszőrség marad, csak a gazda változik. Szmog: Ha egyet sóhajtasz, már jól is laktál. Tavasz: A hosszú, forró tél után következő hosszú, forró évszak. Utolsó mohikán: Ő már nem akar mokihán pártot alapítani. Más kislexikon A KGST piacon látta... leveri SoNiké) \- Lízingelni nem lehetne? A stréber A kitartó tojáspatkoló Meglepetés Fatojás

Next

/
Oldalképek
Tartalom