Új Néplap, 1993. április (4. évfolyam, 76-100. szám)

1993-04-10 / 84. szám

10 Jász.—Kun Kakas 1993. április 10., szombat A sötétben mindenki gyanús A róka-fogta csuka Egyszer volt, hol nem volt, még az Óperenciás tengeren is túl (lásd: Tisza-tó), legalábbis annak a partján egy könyvtár- és egy iskolaigazgató. Mindket­ten évek óta hűségesen szolgál­ták lakóhelyük közművelődését és oktatáspolitikáját. A kis városkában egy ideje azonban nagyon különös dol­gok történtek. Az éjszaka leple alatt egyre több hivatlan vendég kereste fel a gyerekek és felnőt­tek számára nyitvatartó, szel­lemi épülésüket szolgáló intéz­ményeket. A dolog már teljesen odáig fajult, hogy az intéz­ményvezetők - zárás után - tisz­tára pucolták a kilincseket, hogy segítsék a város rendjére éberen ügyelő „perzekútorok” munkáját. Ugyanis így, az európai szín­vonalhoz közelítő bűnüldöző szerv könnyedén azonosíthatta sötétlelkű rablók újjainak le­nyomatait. A városkán azonban minden jel szerint rontás volt, mert a fosztogatók okozta félelemre még az időjárás is rátett egy la­páttal. Előbb sötétség ereszke­dett a városra, majd megnyílt az ég. Zuhogott az égi áldás, mint ha dézsából öntötték volna. Két nap, két éjjel megállás nélkül! A könyvtár teteje nem is bírta a vízözönt. Folyt a lé az igaz­gató féltve óvott kincseire, a könyvekre. Ázott a „Gőgös Gú­nár Gedeon”-tól kezdve az „Öreg halász és a tenger” is. Az igazgató előbb egy „Istennel” kezdődő mondatot sziszegett a fogai között, mely nem éppen a birodalom székhelyén - koráb­ban - funkcionáló kivitelező vállalat magasztalását volt hiva­tott szolgálni, majd felpattant kerékpárjára és szélvészgyorsa­sággal megközelítette a kincseit rejtegető épületet. A könyvtár ajtajában gumi­csizmát húzott és a könyvespol­cok irányába futó vízfolyamon „beevezett” az épület belsejébe. Nem akart a sötétben tapoga­tózni, ezért előkapta szolgálati zseblámpáját, és lön világosság az épületben. Bár ne lőtt volna. A szemben lakó iskolaigazgató figyelmes lett a viliódzó fé­nyekre. Az ő agyában is vilá­gosság gyűlt: „Itt vannak a zsiványok, de majd elkapom őket!” 0 a sze­rencsés csillagzat alatt születet­tek táborába tartozott, mert a szomszédjának volt telefonja. Riasztotta azonnal a zsandáro- kat, akik hál istennek már jó ideje magas szinten motorizál­tak voltak, és így hipp-hopp a helyszínen teremtek a hétmér­földet lépő Opel paripájukkal. A kékruhás árnyakból és egy civil iskolaigazgatóból álló kommandó viharos gyorsaság­gal lekapcsolta a zsiványnak ál­cázott, megszeppent könyvtár- vezetőt. Ám a félreértés hamar, mi­után az azonosító fények kiraj­zolták a kultúra magyar nap­számosának markáns arcéleit, tisztázódott. Talán az is szeren­cse, hogy a városka rendfenn­tartó erői abba a kategóriába tar­toznak, akik előbb kérdeznek és csak utána mozgatják meg az alkaruk meghosszabbítását szolgáló, gumírozott, fekete hengeres testet. Az iskolaigaz­gató kicsit restellte is tettét, mert odahaza így szólt a felesé­géhez:- Hidd el én csak jót akartam. Annyi mindent hall mostanában az ember, hogy már minden gyanús. Nem szokványos do­log, ha valaki hétvégén, lámpá­val keres kiutat a kultúra útvesz­tőiből. Figyeld meg, hogy meg is lesz tettemért a büntetésem. Az iskolaigazgató nagyon bölcs ember lehetett, mert jóslása va­lóság lett. Az akrobatikus zsi­ványok, lefűrészelvén az iskola számítógépes kincsestárának ablakait védő vasrácsokat, min­dent magukkal vittek. Kő-kö- vön, szoftver-szoftveren nem maradt. Pechjére a könyvtári­gazgató sem lakott iskolájával szemben. Talán, ha odaköl­tözne, legközelebb riasztaná ő is a rendőröket. Itt vége is van a mesének. Aki a történetben magára ismer, kérem az ne ismerjen rám, hi­szen nem akartam senkinek sem rosszat. Csak megmosolyog­tatni a városka lakóit, akik csat­tanóként olyan szívesen ropnák hét nap, hét éjjel, hogy ihaj. Mint a mesékben. De itt nincs csattanó, csak ásó-kapa. Az sem jut sokszor mindenkinek! Percze Miklós Hirdetések, ó! Negyven éves elvált, várja harmincas nő ismeretségét, hogy megragadja az alkalmát. Magányos nyugdíjas keresi ma­gasabb nyugdíjú magányát. Babakocsik kíméljenek! Megbízható kutyasétáltatást a szőrével! Megnyílt zöldövezeti, szoba­tiszta gyermekem! Minden dobozban egy mosónő van elrejtve. Aki tíz mosónőt beküld a munkaközvetítőbe, az részt vehet a sorsoláson. Fődíj: a mosóporgyár. Aki a mellékelt jelentkezési la­pot beküldi cégünk címére, az megkeresheti a saját anyaje­gyét. Dugulását azonnal megszüntet­jük! Orrszippantó GMK. Minden boldog nyertes kezet szoríthat önmagával. Bakfitty A pokolba is vezethet arany középút. A tyúk az ABC megreformá­lását tervezi. Némely ember azóta boldog, amióta tudja, hogy neki is van intelligencia-hányadosa. *** Hazudj te is, ne lógj ki a sor­ból! Meglepetés az ügetőn: első­ként futott be az állatorvosi ló. A legokosabb kakastól se remélj aranytojást! *** A magányos ember csak a sa­ját hasát foghatja a nevetéstől. *** Hosszú út vezet a semmibe, de az se biztos, hogy célhoz ér. *** Csökkent a fejünkön lévő vaj világpiaci ára. rtffl K«G 'IftGYíoK A család személyi számítógépe Politikai egyeztető tárgyalás Szöveg nélkül Vagyonrész- A mama csak annyit eszik, mint egy macska Mindenki másképp csinálja Az Új Néplap megkér­dezte:- Hogyan él Ön szexuális életet?- HORN GYULA: ­„BALdachinos ágyon csiná­lom.”- THÜRMER GYULA:- „Vörös lámpás ház helyett vörös csillagosba járok.”- CSURKA ISTVÁN: ­„(Magyar) Úton-útfélen.”- TORGYÁN JÓZSEF:- „Én kérem bort, búzát, 'szüzességet fogadtam!”- KUPA MIHÁLY: ­„De kérem; én exminiszter és nem szexminiszter va­gyok!”- CSÚCS LÁSZLÓ: - „Bevallom, soká jutok el a CSÚCSRA!” BŐD PÉTER ÁKOS: ­„Úgy, hogy közben jut időm leértékelni a forintot.”- PÁLFY G. ISTVÁN: ­„A HÉT-be az is belefér!”- BARSINÉ PATAKI ETELKA: - „Én az EXPO-val és nem a SZEXPO-val foglako­zom...!”- FÜR LAJOS: - „Én a bombákban is a szexbom­bákat szeretem!”-dolá­Kopiás Sándor: Kötéltánc Nemcsak a színházban van­nak kulisszatitkok... *** Nagy költőink fél kézzel is remekműveket írtak. Szerencse, hogy a fogorvosi rendelőben nem érvényes a „fo­gat fogért” elv. Legyen az út baja az, ha más­felé kanyarodik, mint az autó. *** Figyelmeztető tábla „A Tita- nicra csak úszni tudó utasok válthatnak jegyet! ” A kocsmában mindig a ke­ményebb öklű filozófus elméle­tét fogadják el. Rengeteg pénzbe kerül, ha valaki becsületesen akar meg­gazdagodni. A borotváról is hallottam már szakállas vicceket! *** Sajnos, nem minden bejárat ki­járat. Van, aki úgy ül, mintha állna, úgy áll, mintha menne és úgy megy, mintha jönne. *** Nem baj, ha te vagy a gyen­gébb, csak ezt nehogy megtudja az erősebb!

Next

/
Oldalképek
Tartalom