Új Néplap, 1993. március (4. évfolyam, 50-75. szám)

1993-03-30 / 74. szám

1993. március 30., kedd Hazai tükör 3 „Körösi Csorna lett a Csanádi” Névadó ünnepséget tartott tegnap az immár Körösi Csorna Sándor általános is­kola. Mint Szűcs Pálné, isko­laigazgató köszöntőjében el­mondta, korunk társadalmi változásai közrejátszottak a név megváltoztatásában. A meghívott vendégek között volt Várhegyi Attila polgármes­ter, aki levonta a hófehér leplet Talamasz Lajos túrke vei nép­művész fából készült dombor­művéről. Dr. Térjék József, az ELTE tanára, a Körösi Csorna Sándor Baráti Társaság tagja, A nyári időszámítás első munkanapján - az Utinformtól hétfőn reggel kapott tájékozta­tás szerint - hamisítatlan tél ho­nolt a Dunántúlon, főleg Veszp­rém, kómáriírrt és! Győr-Sopron megyében. Veszprém és Deve­­cser között a 8-as főút, továbbá Eplény és Bakonyszentkirály között a 82-es főút személyau­tóval már nagyon nehezen jár­ható. Havas az utak burkolata a Balaton északi partján, s az erős szél hótorlaszokat emelt a Ba­konyban Pápa, Zirc, Ajka és Nagyvázsony térségének mel­lékútjain. Hóátfúvások nehezí­aki járt Körösi szülőhelyén, va­lamint a Himalája lábánál, ahol a nagy utazó elhunyt, mikro­fonba mondott mesével érzékel­tette a tanuló ifjúságnak, ki is volt az az ember, aki Kö­­zép-Azsiában kereste fáradha­tatlanul a magyarok őshazáját. A 7. a osztály diákjai Szittya Sándomé által összeállított mű­sorban elevenítették fel Körösi Csorna Sándor életútját, Kardos Tamás fotói az iskola aulájában kaptak helyet. A franciaországi Körösi tár­saság leveléből hangzott el az tik a közlekedést Pannonhalma, Győr, Öttevény és Sopron kör­zetében, továbbá az Ml-es au­tópálya több szakaszán is. Ko­­márom-Esztergom megyében havasak és személyautók szá­mára alig járhatók a mellékutak Süttő, Tata és Kömye körzeté­ben. A 8-as főúton Márkó és Bánd között több kamion ke­resztbe fordult a síkos úttesten, s ezért átmenetileg a 62-es ki­lométerszelvényben teljes szé­lességben lezárták az utat. Sok hó hullott a Bükkben is, s így a hegyvidéki utak a letaposott hó­tól síkosak, tehát nehéz a közle­ünnepségen: Magyarország, s különösen Erdély joggal büszke lehet szülöttére. A névadó ünnepség a tegnapi fehéringes összejövetellel kez­dődött, s a rendezvénysorozat még négy napig folytatódik ve­télkedővel, hangversennyel, a diákok április elsején fordított napot tartanak az iskolában. Körösi Csorna Sándor halá­lának tavaly volt a százötvene­dik évfordulója, s egyöntetűen őt választotta névadóul a diák­önkormányzat, a tanári kar - mondta Szűcs Pálné. kedés főleg Bükkszentlélek és Dédestapolcsány körzetében. Budapesten a hétfőre virradó éjszaka hó és havas eső hullott, ám Pesten az útburkolaton elol­vadt ez a téli csapadék. A budai hegyi utakat a Közterület-fenn­tartó Vállalat járművei sózták, és így a BKV hegyi járatai is zavartalanul közlekedhettek. A meteorológiai jelzések sze­rint Budapesten további hava­zás várható, a Dunántúlon erős és viharos északnyugati szélre, s ennek alapján hófúvásokra kell számítani a Bakony és a Kisalföld nagy részén. (MTI) Taxióra-bizottság Várhatóan májusra hozza meg döntését az e hónapban megalakult Pénztárgép és taxi­óra bizottság a taxiórák engedé­lyezéséhez szükséges paraméte­rekről. A nyugtaadó órákat ez év végéig kell majd üzembe he­lyezniük a személyszállításra vállalkozóknak. A bizottságnak többek között az Országos Mé­résügyi Hivatal, a Műszerész Ipartestület, a Taxiskamara és a a Fuvarozó Vállalkozók Orszá­gos Szövetsége is tagja - tájé­koztatta az MTI-t Peredi Péter, az utóbbi szervezet főtitkára. Eddig 10 típust nyújtottak be minősítésre a hazai és külföldi gyártócégek. A prototípusokat előzetesen az Országos Mérés­ügyi Hivatal vizsgálja meg. Az a vállalkozó, aki az adattárolós, nyugtaadó taxiórát szeptember 30—áig üzembe helyezi 30 ezer, aki ez után, 20 ezer forint ked­vezményt kaphat az árból. A fennmaradó részt a vállalkozók költségként számolhatják el. Bár döntés még nem szüle­tett, az biztos, hogy a műszer­nek legalább 8 féle - éjszakai, nappali, hegymenet, stb. - tari­fát kell majd „ismernie”.(MTI) Vízpótlás Június végén megkezdődik a Velencei-tó feltöltése. A közeli Rákhegyi vízaknából a tervek szerint az idén 2,5-3 millió köbméter karsztvizet juttatnak a tóba. A hiányzó 12 millió köb­méternyi vizet három év alatt akarják pótolni. A 300 millió forintos - költségvetési és mi­nisztériumi hozzájárulással és 80 millió forint helyi forrásból megvalósítandó - beruházás előkészítése megkezdődött: áp­rilis elejére elkészül a hét kilo­méter hosszú csővezeték és az átemelő szivattyú kiviteli terve, s feltehetően kiadják az építési engedélyt. A munkálatokra az OVIBER öt cégnek zártkörű versenytárgyalást hirdet. Április második felében már meg is kezdődnek az építési munkála­tok. A hiányzó víz pótlásához még a főszezon kezdete előtt hozzálátnak. E célra azt a karsztvizet használják fel, amely jelenleg a Gaja, a Séd és a Nádor patakba kerül. Hótorlaszok országszerte Háborús naplótöredék Szolnoki orvos a tűzvonalban XIV. Fakereszt helyett vaskeresztet érdemelnének 1944. november 15. Borús, esős reggelen, pokoli sárban in­dultunk Dunaföldváron át új te­lepülési helyünkre. Nekem kü­lönösen unalmas a dolog, mert már ötödik hete tart folyamatos vándorutam. Előszállásig ér­kezve, az ott lévő hadosztály parancsnokságtól Hercegfal­­vára szóló, visszaindulási pa­rancsot kaptunk. A hadosztály­parancsnokság is oda költözik át, mert közben a hadi helyzet megint rosszra fordult. Meg­szűnt a dunaföldvári hídfő, fel­robbantottuk a még ép hidat is. Sajnos, más rossz hírt is re­besgetnek. Az oroszok állítólag már három helyen átjöttek a Dunán és hídfőt alkottak, ami az eddigi gyakorlat szerint egyenlő azzal, hogy a közeljö­vőben már itt is harcok lesznek. Rettenetes helyzet. Az ember­nek az a benyomása, hogy az oroszok előtt már nincs aka­dály, és ott sétálnak át rajtunk, ahol akarnak. Az ígért német erősítések sehol nincsenek, és így fogalmam sincs arról, hogy miért kell még mindig erőlköd­nünk. Ami erőnk van, az is tel­jesen demoralizált, már semmi­ben sem bízó, komoly harci ér­téke nincs. Reggel Dunaföldváron men­tünk keresztül. Állítólag kétszáz körül van ott a civil halottak és sebesültek száma - de még most is sok polgári lakost lehe­tett látni az utcákon. Úgy lát­szik, a végsőkig kitartanak. Mindenesetre nem fakeresztet, hanem vaskeresztet érdemelné­nek. 1944. november 18. Az egyik katona érdekes történetet mesélt el a dunaföldvári hídfő elfogla­lásáról: az oroszok magyar és német egyenruhában, zárt so­rokban jöttek a főúton állásaink felé, és amikor megközelítették azokat, csak akkor nyitottak tü­zet, mire ész nélkül menekült, ki merre látott. így aztán felsze­relésünk nagy része is odaát maradt. No, meg a hidat is ko­rán robbantották fel - így em­berveszteség is bőven volt. 1944. november 20. Ma Szé­kesfehérvárra mentem be. Itt van Bárdossy Béla, aki a szülé­szetet vezeti. Itt vannak a szol­noki légvédelmi tüzérek is. Még „békebeli” a helyzet, de nagy a drágaság. Egy aktatáskáért pél­dául 180 pengőt fizettem. 1944. november 22. Jött a pa­rancs: reggel indulás Szek­­szárdra, ahol a folyamőr dan­dárhoz kerülünk. Gazdátlan oszlop lévén, így lettünk tenge­részek! Ez még nem lett volna különösebb baj. Inkább az oko­zott gondot, hogy három teher­autónkhoz egy csöpp benzint sem kaptunk. így azok indulása kétségessé vált. A hadosztály sem tud segíteni rajtunk - pedig ha a kocsikat itt hagyjuk, azokat aligha látjuk viszont. Most halljuk, hogy a Rácal­másnál átkelt orosz erő nem je­lentéktelen, mivel két ottani orosz ezredről beszélnek. Rá­dióhírt nem kaphatunk, mivel a bombázás sok helyen megron­gálta a vezetékeket, s emiatt nincs villanyáram. 1944. november 24. Délre megérkeztünk Sárszentlőrincre. A hírek szerint a németek már a Duna-vonalat sem tartják jónak (túl hosszú), és a Balaton-Ba­­kony-Vértes vonalat akarják tar­tani. így csak egy kis csücsök maradna az ország, ahol ember ember hátán fog tolongani, s el­képzelhető, hogy milyen lesz az élelmezés. Az eső változatlanul esik, és elég hideg van. 1944.november 25. Délben megérkeztünk Szekszárdra. Csaknem teljesen a közkórház­ban helyezkedünk el. A szülé­szetre kerülök. Legalább régi szakmámban dolgozhatom, hogy el ne felejtsem. Az egyik madámban (Molnár Erzsébet) szolnoki végzettségű ismerőst fedeztem fel. Nagyon megörül­tünk egymásnak. Szó van a vá­ros kiürítéséről, mert a kiskő­­szegi hídfőt már harmincöt ki­lométer szélességben kiépítet­ték az oroszok, s ez bizony már komoly dolog! 1944. november 26. Jó meleg szobában vagyok. Szinte elfe­lejti az ember, hogy frontközei­ben él. A sebesültek szerint vi­szont az oroszok széles fronton jönnek Kiskőszeg és Apatin kö­zött a Dunán át. Ezek szerint it­teni tartózkodásunk is pünkösdi királyságnak bizonyul. 1944. november 27. A dél­után folyamán már Mohács el­foglalását rebesgették. Egy se­besült német mesélte, hogy az a hadnagyuk, aki tegnap még le­­lövéssel fenyegette a hátrálókat, elhagyta csapatát, s azt sem tud­ják, hol van. A magyar katonák változatlanul nem akarnak har­colni. Késő este kapjuk a paran­csot: maradjunk készenlétben, mert bármikor jöhet indulási pa­rancsunk. 1944. november 28. Nem tu­dom, hogyan hajtjuk végre kiü­rítési tervünket, mert vonatköz­lekedés már nincs. A németek állítólag a síneket is felszedték - autó pedig erre nincs. A civil kórház is szeretett volna Zircre költözni, de már az sem képes erre. Csak az apácák mentek el. A városban nagy az izgalom. Az üzletekben sok drága holmit olcsón lehet megvenni. Este kapjuk a parancsot a Hőgyészre való indulásra. Nyilvánvaló, hogy Szekszárd környékét is feladjuk, s a Bala­ton mögé húzódunk vissza. Egyre inkább egyértelmű, hogy utóvédharcokat folytatunk, s a németeknek eszük ágában sincs mindnenáron megvédeni Ma­gyarországot. Csak időt akarnak nyerni arra, hogy az Alpok kör­zetében megszervezzék Német­ország védelmét. (Folytatjuk.) Dr.Várhelyi Béla szolnoki ovos naplóját Simon Béla dolgozta fel Keddi jegyzet Kutyavilág Sétálunk a szolnoki Zagyva-parton. Azaz inkább csak sétál­nánk. Mert egy vidám eb vágtat elénk, lelkesen körbeszagol, gazdija elnéző mosolyától kísérve /Ugye, milyen aranyos jó­szág? Én ugyan rászólok, de hát annyira pajkos!/. A gazdi per­sze megrója az ebet, az pedig fejét lesunyva, egész testtartásá­ban meghunyászkodva veszi tudomásul az intő szót, aztán té­­rül-fordul, és újabb sétálni vágyót „vesz körül rajongásával”. Vannak azért ennél kellemetlenebb esetek is. Például, mikor egy toporzékoló dogot /tudják, ilyen harapós, mérges képe volt/ a gazdája tartott vissza, mert az „édes kutyának” nagyon nagy kedve volt nekünk jönni. Én figyelmeztettem ugyan a körülöt­tem járókat, hogy ne mozduljanak és még csak véletlenül se eredjenek futásnak, mert a kutyának egyéb se kell! De hát fölve­tődik a kérdés, hogy miért van erre szükség egyáltalán, miért kell félnünk a saját városunk utcáján? Szóval, így élünk mi itt, ebben a nyolcvanezer lélekszámú városban, amelynek sétányáról száműzve lettünk. Teljesen egyetértek azzal, hogy ki kellett jelölni egy területet, ahová a táblát kitűzzük, hogy ez igenis „Kutyafuttatásra kijelölt terület”. De hogy ez az egész Zagyva-partot érinti, és különösen azokat a részeit, ahol a pihenni vágyók sétálnak, kocognak /a kutyák meg olyan „édesen” utánuk erednek/, netán pici gyere­küket sétáltatják - ez azért túlzás. El tudnám képzelni, hogy a Zagyva-partnak csak egy bizo­nyos - lehetőleg néptelen - szakasza legyen az ebeké. Nem ép­pen ott, ahol a legtöbben járnak! Ismerősöm meséli, hogy ő úgy viszi „sétálni” a gyerekét /ez már egy egészen „más” Zagyva-part, a Széchenyi lakótelepen, de hát ott is a kutyák uralják a tájat/, hogy a gyereket a nyakába ülteti, mert nem akarja, hogy belelépjen a a kutyaürülékbe. Kérdés, hogy med­dig bírja a nyakában vinni, és hogy séta-e egyáltalán az ilyen „séta” a gyereknek? Mielőtt bárki követ dob rám, elmondom, hogy imádom a ku­tyákat. A kertben. Úgy gondolom, hogy a városnak sokkal szigorúbban kellene venni a kutyatartást. El tudnám képzelni például, hogy a tüdő­kórház mögötti partszakasz legyen csak a kutyasétáltatásé, hi­szen ott úgyis kevesen járkálnak. Mint ahogy azt is el tudnám képzelni, hogy az ebek gazdáit kötelezzék a lapát használatára, mint Nyugaton. Igaz, hogy ezzel szegény ebek hátrányos helyzetbe kerülnek. De el kellene dönteni végre, hogy ebben a városban kutyák élnek vagy emberek. Paulina Éva Abonyban Szépen, emberül mozgalom Az abonyi Gyulai Gaál Mik­lós Általános Iskola Diákön­kormányzata „Tiszta víz, ég és lelkiismeret” címmel a Szépen, emberül mozgalomban vesz részt. Nagy szerep jut ebben a pedagógusoknak, felnőtteknek, diákoknak egyaránt; vagyis a cselekvő pedagógiát valósítják meg. Az iskola tagja az Air Pol­lution Project európai szerve­zetnek, melynek központja Finnország, s tagja több nemzet. A diákok egyik feladata a sa­vas eső, a talaj, a szennyeződés vizsgálata volt, de ültettek fát is a jövőbe vetett hitüket igazolva. „Álljunk meg egy szóra!” játé­kuk mellett igyekeznek tenni a szép kiejtésért, a helyes fogal­mazásért. A helyes viselkedési normák megtanulása, az ebből való „vizsga” napi feladataik közé tartozik. Szituációs játékokkal gyakorolják az életet. Az erköl­csi normák ismerete, az őszinte­ség, a barátság fogalmát osz­tályfőnöki órákon tárgyalják meg. Ezek a fontos nevelési te­rületek az életkori sajátossá­goknak megfelelően kerülnek terítékre. Mint Drávay József igazgatótól megtudtam, az is­kola ez évben lesz 90 éves. Jubi­leumi rendezvényeiket ez alka­lomra, május végére összponto­sítják. Zenei általános iskoláról van szó, így lesz év végi hang­verseny, melyre meghívnak minden volt tanítványukat is. Rendeznek vetélkedőt, isko­latörténeti kiállítást is. Itt szere­pelnek majd a polgári iskola tárgyi emlékei - régi ellenőr­zők, bizonyítványok, tanköny­vek, füzetek, tollak, volt diákja­ikból lett híres emberek köny­vei. Ez a kiállítás lesz az alapja a leendő iskolamúzeumnak. A diákok számára gyermekrajz­­pályázatot hirdettek, melyből az iskola aulájában nyílt kiállítás. Folyamatos az iskolatörténeti kutatás is, melyben a tanuló^ és a szülők egyaránt kiveszik ré­szüket. Különböző nyelvokta­tásban is részesülnek a gyere­kek, a számítógépes szakkörnek és tábornak is hagyománya van már az iskolában. Bálint Zsuzsa----------------------------------------------------------------------------------------------------, Speciális kereskedelmi tevékenységet folytató gazdasági társaság keres szolnoki raktárába LERAKATVEZETŐT Alkalmazási feltétel:- legalább 5 éves gyakorlat - felsőfokú raktározási szakvizsga Számítógépes ismeret és könyvterjesztési múlt eló'nyt jelent. A lerakatvezető feladata a Szolnok megyei árukészlet raktározásának, terjesztésének megszervezése, irányítása. Bérezés megegyezés szerint. A pályázatokat részletes szakmai önéletrajzzal Lombard Könyvház Kft. 6726 Szeged, Derkovits fasor 2. címre várjuk, 1993. április 5-ig. s____________________________________________________________*20269/2H*y

Next

/
Oldalképek
Tartalom