Új Néplap, 1993. március (4. évfolyam, 50-75. szám)
1993-03-30 / 74. szám
A GA(N)Z benőtte a darupályát Az IJj Néplap Tiszafüreden Emlékműveket szül a „deficitpestis” Képtelen, akarom mondani nagyon is képes ötlet jutott eszembe, amikor kézbe vehettem a tiszafüredi közterületi emlékművek helyzetéről szóló beszámolót. Több emlékmű földi létének végperceit éli, nagy részük - politikai időállásuk elvesztése miatt - pedig áthelyezésre kerül. Elhatároztam, hogy még eredeti helyszínükön felkeresem őket. Szándékosan használom az őket kifejezést, utalva ezzel arra az emlékezetes, a hetvenes években lejátszódó füredi esetre, amikor az ünnepi szónok így köszöntötte az országos túráján a Tisza-parti városba érkező gépjárművet, amit állítólag maga Lenin használt: „Kedves Páncélautó!” Azóta nagyot fordult a világ. Több emlékmű elvesztette azóta régi „kedvességét”. Az igari úton lévő, szovjet hősi temetőt őrző ágyú csöve sem fenyegeti sokáig már a várost. Azt beszélik, hogy megvalósítják vele - igaz egy tréfának szánt ötlet alapján - a Rekursiv Gábor Áron-elméletet és harangot öntenek belőle. Mindenesetre nekem a véletlen szolgáltatott ötletet, ottjártamkor az ágyú mások érdeklődését is felkeltette. Egy német rendszámú autó fékezett, és a benne ülők érdeklődéssel figyeltek, hogy mit csinálunk. Később a kocsi egész közel jött hozzánk, és szóba elegyedtem a benne ülőkkel.- Tudok segíteni valamiben?- kérdeztem őket.- A ... nem! Csak nézelődünk! Ez egy orosz temető?-Igen.- Azért fényképezik, mert meg fogják semmisíteni?-Nem. Csak az ágyút viszik ét innen, de még az sem biztos.-Megvásárolható?- Hm ... - vakartam a fejem- Kérdezze meg a polgármesteri hivatalban, de azt hiszem, a határon sok baj lenne vele!- Amúgy egyedi az ágyú?- Jöjjön, nézze meg közelebbről - invitáltam az idegent, aki be is jött velem. A gyártási szám szerint 1946-ban készült a tarack. Váratlan vendégem még nézelődött egy kicsit, majd továbbrobogott. A háborús emlékhely marad tehát a régi helyén. Csak az eredeti állapotot sértő ágyúnak kell távoznia valószínűleg. így is van ez rendjén, azt hiszem. Biztos van komoly ötlet is a hasznosításra. Ha mégsem, nekem van még egy javaslatom: a gyerekek - egy arra alkalmas helyen - biztosan örülnének neki. Lehet, hogy a Hadtörténeti Múzeum is! Egyébként ebbe a temetőbe költözik ki a Deák téri szovjet obeliszk is. Egyrészt, mert az alatta lévő sírhelyet már exhumálták, másrészt igencsak lerongyolódott állapotban van. A tér beépítése esetén is csak elfoglalná a „drága” négyzetmétereket. A Tanácsköztársaság emlékművet végleg megszüntetik a Múzeum parknál, de az anyagát felhasználják más építkezésnél. Igyekezniük kell azoknak, akik a bontást végzik, mert gyanítom, hogy Tiszafüred építőanyagokra specializálódott kleptomániás hányada, ha tartja az eddigi tempót - hamarosan elvégzi helyettük a munkát. Spontán fog megszűnni a sokak sajnálta, oly kedves emlékmű. No, nem azokra a fiatalokra gondolok, akik előtte fogadalmat tettek! Inkább azokra a nagylányokra, akik az emlékmű háta mögötti „Lipiben” - amikor még ott dús növényzet volt és kerítés sem zárta el a szigettől az emlékművet -, gyakran megfeledkeztek édesanyjuknak tett fogadalmukról. Ó, drága nosztalgiázás! Mi lesz veled április 30-a után, ugyanis ez a bontás végső határideje. A 33-as út melletti Felszabadulási emlékművel már egészen más a helyzet. Itt az a probléma, hogy az érdeklődő a legtöbb perspektívából két nagy - kunhalmot szimbolizáló - dombot lát csak, melyek tényleg eltakarták a valóban szép, de a fürediek által csak lazán „Vasmarisnak” nevezett nőalakot. Amennyiben az illetékes hatóságok engedélyezik, alacsonyabb és lankásabb lesz a domb. Mindenkinek így lesz jó. A gyerekeknek is, télen legalább tudnak hol szánkózni. Ekkorra már végleg beindult képzelődésem. Eszembe jutott a hajógyár is, ahol a GA(N)Z már benőtte a darupályát. Tiszta szívemből kívánom, hogy hamar találjon gazdát, mert csak így állítható meg jól látható állagromlása. Hisz. oly fiatal még! Elég kofán megtámadta a „deficitpestis”. Jövőre lenne csak 20 éves. Kár lenne ilyen fiatalon eltemetni! Füred sajnos elég sok példát szolgáltat - egyáltalán nem rosszindulatú - speciális agytornámhoz. A Pátria épülete már lassan egy éve tölti be a „városi torzó” szerepét. Méltó vetélytársa a fiziotherápia gyomot növesztő új szárnya is, mely vakolatlanul riogatja az arra járót. Tényleg nem akarok viccelni - eddig sem azt tettem - a szülőotthon ügyében. Nincs is kellő információm az ítélet alkotásához. Azt tudom azonban, hogy az idén 35 éves intézményben 14 ezer újszülött jött a világra. Körülbelül ennyi Füred lakossága is. Itt sokan azt beszélik, hogy bezárják. Az egyik képviselő is ezért nyújtott be interpellációt a városi ülésen. Én azt szűrtem le az egészből, hogy két önkormányzat küzdelmének összes hátrányát ismét a kispénzű lakosság érzi majd meg. No, de erről ennyi elég, mert nagyon messze elkerültem az emlékhelyektől. Vagy mégsem? Percze Miklós Fotó: Mészáros János 1993. március 30., kedd Alul, felül üres a Deák téri obeliszk Egy a 14 ezerből Az építöanyag-kleptománia veszélyei A nem időtálló emlékművek gyűjtőhelye
