Új Néplap, 1993. március (4. évfolyam, 50-75. szám)
1993-03-25 / 70. szám
6 Szolnoki Extra 1993. március 25., csütörtök Szolnoki agglomeráció A megyeszékhely országos pozíciója Az elmúlt alkalommal elemeztük az agglomeráció funkcionális helyét különböző kapcsolatrendszerben. Ebből a szempontból Szolnok helyét kifejezetten jónak ítéltük meg, főleg országos vonatkozásban. Mindez nem azt jelenti, hogy ez ma a valóságban is realizálódik, s még kevésbé a közigazgatás, a régiók lehatárolódásakor. Bár azt hozzá kell tenni, a funkcionális előnyök mindig is áttörtek a művi konstrukciókon. Ezzel nem azt akarjuk állítani, hogy Szolnok pozíciója a közigazgatás által megrajzolt térszerkezeti egységek, megyék szempontjából kedvezőtlen lenne. Egyike az ország 19 megyeszékhelyének és nem is a legkisebbek közül való. Amennyiben az ország gazdasági körzetbeosztására gondolunk, ott is jónéhány tervezet preferálta Szolnokot, és egy kisebb-nagyobb gazdasági részét központjaként kezelte. Nem volt szerencséje viszont a városnak a köztársasági megbízotti rendszerrel: Jász-Nagykun-Szolnok megye, Nógrád és Pest megyével együtt a Budapest székhelyű kvázi régió tagja lett. Ennek a beosztásnak az indokoltsága erősen megkérdőjelezhető, és ellentétben áll számos olyan realitással, melyet az Alföld térszerkezetére vonatkozó vizsgálatok az elmúlt évtizedekben feltártak. Magyarország térszerkezetére és területi tagolódására vonatkozóan több tanulmány látott napvilágot az utóbbi évtizedekben. Ezek változó módon ítélték meg Szolnok és településcsoportja pozícióját, de valamenynyien az Alföldhöz sorolták, és azon belül magas hierarchia-szinttel jellemezték a várost. Az egyik vizsgálat Szolnokot az Alföld két regionális központja mögött az alközpontok sorába sorolja, és helyét Kecskemét, Nyíregyháza, a közép-békési településegyüttes, valamint az excentrikus helyzetű Baja társaságában jelöli ki. Szolnok és településcsoportja a szolnoki térszerkezeti egység természetes koncentrálódási magva. Ez a térszerkezeti egység főbb vonalaiban hasonlít a mai megye területére, de azzal a lényeges különbséggel, hogy nem tartozik hozzá a Tisza-menti tiszafüredi központtal jellemezhető „üres-tér”, ugyanakkor jelentős Pest megyei terület a részét képezi. Szolnok megyeszékhely, így egyike az ország közigazgatásilag legfontosabb 19 városának. Szolnok ugyanakkor megyei jogú város, ami az önkormányzati törvény megfelelő paragrafusai szerint azt jelenti, hogy több mint 50 ezer lakossal rendelkezik. Ennél a közigazgatási státuszánál fogva Szolnok egyike a 20 vidéki megyei jogú városnak, amelyek a nagyvárosi elitet jelentik a magyar város-hierarchiában. Ha a fővárost, a teljes, majd részleges szerepkörű regionális központok szintjét, valamint a 100 ezernél népesebb városok kategóriáját tekintjük, Szolnok az ötödik szintet képviseli, egyike az ország 15 legfontosabb városának. A városnak van egy településcsoportja, amelyen belül az utóbbi másfél évtizedben az agglomeráció-képződés felismerhető folyamatai indultak, majd gyorsultak meg. E tekintetben Szolnok ugyancsak a magyar település-képződmény elitjéhez tartozik, településcsoportja - lélekszámát tekintve a tizedik helyen áll. Szolnok önmagában is jelentős lélekszámú város, népességszáma alapján a 11. helyet foglalja el az országos rangsorban. Ez a legmagasabb helyezés, amit valaha is elért: fejlődési pályája felfelé ível. Ezt a legutóbbi évtizedben bekövetkező változások is igazolják. Szolnok az abszolút növekedés alapján országosan a kilencedik, a természetes szaporodás tekintetében pedig a nyolcadik helyet foglalta el. A vándorlás viszont lelassult. A vándorlási különbözet alapján a 166 város között csak a 32-33. helyet érte el. A város országos pozíciója egészében véve kedvező, de érzékelhető az is, hogy a nagyságrendje és funkcionális fejlettsége alapján éppen azon a ponton van, amely egyaránt lehet egy középvárosi fejlődés végsőnek tekinthető stádiuma, mint a nagyvárossá válás kiinduló állomása. A megállapításban rejtőző kérdésre csak a jövő adhatja meg a feleletet.-fe-20 év a bicikli nyergében „Exkluzív interjú” a postással Tabántól a Tücsök útig kézbesített S. Papp László 38 éves, érettségizett, nőtlen szolnoki fiatalember. Főállásban egy nagy cég főpénztárosa. Húsz éven át mellékfoglalkozásban táviratot kézbesített. A húsz év alatt öt kerékpárt loptak ki „alóla”. Szerinte ez még jó arány.- Azt mondtad, csak akkor nyilatkozol, ha Te adhatod a főcímet az írásnak. Megindokolnád a címválasztást, ami az olvasó számára - már megbocsáss - humorosnak is tűnhet?- Az volt a célom vele, hogy végre készüljön már az egyszerű emberekkel is exkluzív interjú, ne csak a nagyokkal.- Kevés a néplapban az egyszerű emberekről szóló írás?- Erről nem tudok mit mondani, nincs időm olvasni...- Munkahelyed - a jónevű részvénytársaság - hogyan tolerálta, hogy a pénztártól való távozás után esténként, húsz éven át nyeregbe pattantál?- Tudtak róla, megszokták... azt látták, hogy mindig rohanok.- Miért menesztettek a postáról?- Nincs munka esténként, egyre kevesebb a távirat, mióta kiépülőben van a telefonhálózat és a pénzük is kevesebb az embereknek... Délelőttre maradhattam volna, de azt nem tudom egyeztetni a főmunkámmal.- Egzisztenciálisan hogyan érint a változás?- Azt még ezután tudom meg...- Miért vállaltad annak idején ezt a munkát?- A pénzért. 1700 forint volt ’73-ban - akkor érettségiztem - a fizetésem. Aztán az életem részévé vált a kerékpározás, lépcsőmászás. Kiszellőztettem az irodai munka után a fejemet. Sportként éltem meg.- Sosem volt megszakítás?- Egyszer három hónapig fizetetten szabadságon voltam, amikor nagyon fájt a lábam.- Milyennek ismerted meg az emberek világát - postásként?- Az egész városban kézbesítettem a Tabántól a Tücsök útig. Sokféle emberrel találkoztam. Mostanában elszomorít, amit látok. Egyre több a kukázó, sok a szegény ember. Mást se látni. Azért sok élményben volt részem... lakodalmak... videóra felvettek...- Atkézbesítettél egy rendszerváltozást...- Erről nem nyilatkozom, mert tudtommal nem volt rendszerváltozás. Persze tehetett is. Én csak dolgoztam mindvégig...- Van-e tekintélye ma a postás szakmának?- Szeretik a postást az emberek. Ráköszönnek, elbeszélgetnek vele. Egy időben így jelentkeztem be a kaputelefonba: „Ez itt a postás hangja.” Nagyon tetszett nekik.- Mikor jutott idő magánéletre a fópénztáros-táviratkézbesítőnek?- Az éjszaka maradt a magánéletre. Éjjeli ember vagyok. A zenében mindenevő. Népdaltól a heavy métáiig. Kedvenceim: Vörös Sári, Szalai László, Koncz Zsuzsa, Deák Bili Gyula. Amikor Ruttkai Éva meghalt, én is majdnem meghaltam. Az írók közül Szabó Magdát, Robert Merle-t kedvelem.- Fanatikus embernek tartod magad?- Igen. Enélkül ezt nem tehetett volna csinálni.- Ha később újra hívnának, visszamennél kézbesíteni?- Természetesen.- Köszönjük az exkluzív interjút. Simon Cs. József „Sokáig így jelentkeztem be a kaputelefonba: Ez itt a postás hangja.” Fotó: Mészáros Egy tábla ürügyén 40 m~re IGAZOLVANYKEPEK: 4 db feketefehér 180 Ft 4 db szirtes 2S& F Szirtes és fék etefeher filmek és elemek «agy választékban . Video és magnókazetták minden méretben. A képen látható gyöngyszem Szolnokon, a Széchenyin ékeskedik, a postát az artézi kúttal összekötő képzeletbeli egyenes mentén. Első pillantásra megtetszett, mint afféle állatorvosi ló, mármint az, amelyen minden lóbetegség látható. De talán kezdjük a tételes leltárt, mondjuk föntről lefelé: Az első sorban található „videotéka” helyesen videotékának írandó, mivel a „videó” szó - legalábbis mai értelmében - még nem olyan otthonos a magyar nyelvben, mint nagyjából 150 évvel idősebb testvére, a „foto”, ammit már nyugodtan tehet „fotó”-nak írni. A nyitvatartási átugorhatnánk éppen, bár megjegyzendő, hogy az időpontokat általában óra-perc viszonylatban illik megjelölni, de ne kicsinyeskedjünk. Inkább vetődjünk rá a harmadik sorra, ahol egy nagyon is helyes „foto” előtt egy kis testi hibával világrajött „expres” áll. Ez bizony kéme a végére még egy „s”-t. A következő sorban van a rejtvény! Megoldása a következő: tekintsd a táblát egy 40 m sugarú kör középpontjának, járd végig a körvonalat, az nyer, aki először találja meg a „Házi Mozi Videotékát”! Ezután újabb izgalom következik: milyen szín tehet a feketefehér? Mert az köztudott, hogy egy fénykép vagy színes, vagy fekete-fehér, de a feketefehér az valami olyan tehet, mint a Hairben, a 3-5-0-0 című szürrealista dalban a kékbama meg a sárgabíbor. Azt már csak zárójelben jegyzem meg, hogy az összegeket nem ártott volna helyiértékben egymás alá írni, ha másért nem, hát a jobb öszszehasonlíthatóság kedvéért. Aztán jön az újabb talány: mi jó abban, ha egy etem színes, ne adj’ Isten fekete-fehér (pardon: feketefehér)? Ezt ki kell deríteni. Az utolsó sorban balladai módon megismétlődik a „videó” hosszú ó-ja, ezúttal viszont ellenpontozva, mivel az i-ről lemaradt a pont. És végül jön a meghökkentő szlogen, úgy hiszem, nem marad pusztába kiáltott szó: manapság a legtöbben ezt csináljuk, nem utazunk, hanem spórolunk, hogy kibírjuk valahogy. Végül szeretnék elnézést kérni a tábla tulajdonosától, ha netán megbántottam, de megnyugtatom, akármelyik általános iskolás, amelyik nem tök magyarból, segít kijavítani a hibákat! Imre Lajos Pólós palánták a padokban Ma még csak úsznak, de a jövőben már pólóznak is. íme, a vízilabdás elsősök közöl néhányan akkor, amikor éppen edzésre indulnak. Fotó: Nagy Zs. „Rágcsálók” a színházban Ne ijedjen meg a színházrajongó. Nem „igazi” rágcsálókról van szó, amelyektől esetleg a széksorok között keltene tartania! Nem. Az én „rágcsálóim” kultúremberek(nek tartják magukat)! Illusztrálásul csupán két példa, a közelmúltból. Március 6, szombat. Szolnok, Szigligeti Színház. A függöny Moliere Tartuffe című komédiájához gördült fel. Az előadás - a színpadon - elkezdődött. Az első sor bal széle táján is. Egy fiatalember addig zörgöttcsörgött egy zacskóval, amíg elfogyott tartalma. Dunakavics-féle édességnek néztem. Még nem volt vége az első felvonásnak. Szerencsére az előadás „második félidejét” nem zavarta a közelben hasonló. Március 6, szombat. Magyar Televízió, 1-es csatorna; 22.55: Top-show. Közvetítés a Fővárosi Operett Színházból. Ahányszor behozta a kamera a bal oldal harmadik-negyedik sorát, ott egy lilás-bordós zakós fiatalember rendületlenül rágcsált. Rágógumit - a képernyőn láthatóan. Örültem, hogy vége tett a programnak. S elgondolkoztam. Gyakran járok színházba, s hasonló, kellemetlen élményem majdnem mindig akad. Fel nem foghatom, hogy egy felnőtt, értelmes ember miért nem tud nyugton maradni egy felvonásnyi időre, miért kell papírral csörögnie, zavarva ezzel környezetét. A színészeknek, zenészeknek - mert hangversenyen is akadnak „rágcsálók” - kijáró tiszteletet már nem is említem! A színházba eljutó, sajnálatosan kevés gyereknek, tini korosztálynak: meglehetősen rossz példa!-fj-Kérem, én már sokféle általános iskolai első osztályról hallottam, úgy mint: nyelvi, matematikai, zenei, vallási, informatikai, atlétikai, röp- meg kézilabda, foci és testnevelés tagozatosokról, de vízipólósokról eleddig még nem. Most megtört ajég, mert ezúton közlöm a tisztelt érdeklődőkkel; gyarapodott a lista, hiszen efféle első osztály is bontogatja a szárnyait, mégpedig nem máshol, mint a megyeszékhelyen, a II. Rákóczi Ferenc Iskolában. Hogy miért? Roppant prózai és egyszerű a magyarázata, elvégre köztudomású, hogy ennek a szép sportnak nagy hagyománya leledzik Szolnokon. Olimpiai, meg magyar bajnokok, bajnoki helyezettek szórták itt egykoron a gólokat, kápráztatták el az uszoda mindenkori, ínyenc közönségét. Ezért a rákóczis iskolavezetés jelentkezett az akkor még Vízügynél, illetve Cseh Sándor edzőnél, és még tavaly megállapodtak abban, hogy ősztől ebben a suliban vízilabdás első osztályokat indítanak. Két közösségből verbuválódott a társaság, és ezek a hatévesek még tavaly nyáron megtanultak úszni. Azóta komoly elsősök, belekóstolva az uszoda mindennapi világába, heti három edzéssel a hátuk mögött, amelyek szigorúan igazodnak az órarendhez. Ezeket a tréningeket hétfőnként, szerdánként meg péntekenként tartják: ílymódon pallérozzák, szaporítják vízijártassági ismereteiket, felkészítik őket a komolyabb erőpróbákra, megméretésekre. Az új gazda, az Elektrosoft SE gálánsnak bizonyult, hiszen ingyenes évi bérletet biztosított a palántáknak. A gyerekek azóta is nagy élvezettel járnak a Damiba úszni, és sokan közülük már úgy érzik magukat a vízben, ahogyan a halak. Amikor arról kérdeztem a teendő, apró pólós palántákat, hogy mik szeretnének lenni, érdekes feleletek érkeztek. Úgymint: zsaru, bankár, bankrabló, fodrász, mozdonyvezető, tanárnő, de elhangzott olyan állítás is, miszerint Egerszegi Krisztina, illetve jó pólós. Hogy az utóbbi kategóriába közülük végül Mezei Viktor, Farkas Gábor, Borgyas Szilvia, Papp Petra, Csoor Dorothy, vagy más kerül, mindez mondjuk a századfordulóra nagy valószínűséggel kiderül. D.Sz.M.
