Új Néplap, 1993. március (4. évfolyam, 50-75. szám)

1993-03-22 / 67. szám

1993. március 22., hétfő Sportextra 11 Őrjárat a sportiskolában I. Az úszók vizesek, az atléták se szárazak Sokak meglepetésére, januárban elsejétől ismét működik sportiskola a megyeszékhelyen. Soro­zatunkban nem a régi és az új közötti különbségeket keressük, hanem azt, hogy az intézmény mennyire képes betölteni utánpótlásnevelö feladatát. Többen úgy kezelik ezt a dolgot, elsősorban néhány aggódó szülő, mintha valami elefántcsont-toronyban székelő hivatal emberei foglalkoz­tatnák csemetéiket. A félreértések elkerüléséért: az SZVSE az önkormányzat önálló költségvetés­sel rendelkező egyesülete, amely hét szakosztállyal működik, az általános-és középiskolások bá­zisa, irodái a tiszaligeti stadionépület földszintjén találhatók. Uszodai traccsparti az edzés előtt Fa a hét végén várható Első alkalommal az úszók „tanyájára” , a Damiba látogat­tunk, ahol Takács Zoltánnál, a vezetőedzőnél tartottuk első szemlénket. Látszólag minden a legnagyobb rendben van azon túlmenően, hogy a szakember és társa, Szvetlána Podgorova naponta tizenegy órát áll a me­dence partján. Valójában Ali Csabával és Petrezselyem Ist­vánnal négyen lennének, csak­­hát ők az Elektrosoft SE színeit képviselik. Közöttük semmiféle súrlódás nincs emiatt, csupán azt kellene sürgősen tisztázni a két egyesület vezetőjének, hogy ki, mikor és mennyiért használ­hatja a medencét, a bevételek­ből milyen a részarány. Ne pár­huzamosan, egymás mellett follyon a munka, hanem köl­csönös megállapodás szerint egységesítve. Logikusnak látszik, hiszen ebben az esetben a gyerekek is egy irányban haladnak, azonos módszerekkel, az alapcélok megvalósítása felé. Az SZVSI két vonalon futtatja programját, az egyiken a tömegesítést tűzte zászlójára, míg a másikon ki­mondottan szakmai elképzelé­sek alapján történő tehetség­­gondozás, élsport előkészítés folyik. Előbbinél az uszodai ka­pacitás hatékonyságának növe­lése is fontos szempont, ezért nyitottak az általános iskolák felé, csupán a beosztáshoz kell alakalmazkodni. Sajnos a rehabilitációs s,,szakág” egyelőre lóg a levegő­iben a már korábban említett ne>­­hézségek feloldásáig. A versenyzők csoportja is két részre bontható. Vannak az úgynevezett úszásra, mint spor­tágra tehetséges gyerekek, és azok, akik kevésbé rátermettek ugyan, ám a választásnál a me­dence mellett „voksoltak”. Mindent összevetve, reggel hat­tól este hatig bárki megtalál­hatja azt a terminust, életkortól, nemtől függetlenül, amelyben biztosítják számára a rendszeres edzést. Jelenleg 140-160 a gye­rekcsapat létszáma, a Fiumei ÁL mint bázisiskola már az óra­rendjét is az edzésekhez alakí­totta, hisz a testnevelési órák az uszodában zajlanak, ősztől pe­dig a belvárosi is csatlakozik. Jó kapcsolat az anyaegyesülettel Az atlétáknál is a terveknek megfelelően halad a nevelés. Sárközi Lajos rutinos edző, számára az új helyzetek nem okoznak traumát. Ők csupán annyiban térnek el a többi szak­osztálytól, hogy méltánnyossági és gazdasági meggondolásból a MÁV MTE-nél hagyták a ti­zenöt éven felülieket. Azonban jövőre már tizenhat lesz náluk a korhatár, s így tovább fokozato­san, évente emelik tizenki­lencre. Valamennyi versenyző a MÁV MTE-ből „származik”, aminek kezdetben nem igazán örült az elnök, Hollóy Tamás. lEnuek ellenére, Sárközi tnester szerint az elnökkel folytatott együttműködés akár példa ér­tékű is lehet. Mikor a gyerekek átigazoltak, a szerelést nem kel­let leadniuk, és most, amikor a sportiskola bevásárolt ötven pár futócipőt, nem maradtak adó­sok. Ók is részesei annak a fo­lyamatban lévő széleskörű komplex felmérésnek, amely a város minden negyedikes nebu­lójának kondícionális állapotát hivatott feltérképezni azzal a nem titkolt szándékkal, hogy viszonylag objektív képet le­hessen alkotni arról, milyen „nyersnyaggal” lehet számolni a jövőben. Atlétikában a fél Couper-teszt, tehát a hatperces tartós futás az öt próba egyike. Hogy mennyire átgondolt a szakosztály programja, azt bi­zonyítja, hogy a jövőben három létesítményben folyik majd a munka, és az edzők fognak cir­­kulálni a pályák között. Köztu­dott, hogy a Véső utcai sportte­lep befogadóképesége korláto­zott és nem mindenki számára megközelíthető, főleg téli idő­szakban. Ezért az iskolacentri­kus foglalkoztatás keretében, a területi eloszlás érvényesül úgy, hogy akik a Mátyás király úthoz közel tanulnak azok oda, a Ti­­szaligetet könnyen elérők a sta­dionban kapják a „kiképzést”. Mivel az órarendek tavaly ősz­szel nem ennek szellemében ké­szültek például a Varga Katalin vagy a Verseghy gimiben, az igazi csoportbeosztás tehát szeptembertől ég majd teljes „lángon”, hiszen a tantestületek az edzések időpontjához tudják igazítani a dupla testnevelési órákat, amelyeket a sportágra szakosodottak edzéssel fognak kitölteni. így aztán több szabad­idő marad a tanulásra, a szülői ház körüli teendők elvégzésére. Arról nem szólva, hogy a rövid nappalok időszakában nem kell a gyerekeknek korom sötétben az utcán őgyelegni. Mivel az osztály megosztott lesz, a test­nevelőnek sem olyan megter­helő a munka, főleg akkor, ha nem áll rendelkezésre tornate­rem vagy zárt udvar, de ahol az egészséges életmódra nevelés még hatásos lehet. (néder) A szelek és a tengerek istene még utoljára megleckézteti a mindenre elszánt vitorlázókat. A Vendée Globe földkörüli ver­seny résztvevői napok óta, min­den rádióbejelentkezésnél a rossz hírekkel kezdik beszámo­lóikat. Még azok is, akik közel a célhoz, a part védelmében bízva, hajóikból maximumot kierőltetve a dicsőséges máso­dik, illetve harmadik helyért küzdenek. Szó szerint, hiszen az árboc-törötten vitorlázó Phi­lippe Poupont épp csak 15 mér­földdel előzte meg az azóta már második helyen haladó, a cél felé közeledő Van Den Heede. A Fa Nándor előtt hajózó Yves Parlier jelentette, hogy szinte valamennyi vitorlája használhatatlanná vált. Első lá­tásra úgy tűnik, talán tud magáit segíteni a nála lévő eszközök­kel. Legrosszabb esetben a kö-Reménykedhet Katrin Krabbe, hogy mégsem kell két társnőjével letöltenie négyéves eltiltását. Ugyanis olyan infor­mációk láttak napvilágot, mi­szerint a német vágtavilágbaj­­noknő által szedett gyógyszer nem tekinthető doppingszernek. A Német Atlétikai Szövetség (DLV), amely március végén dönt Krabbe fellebbezéséről, „Happy end”-del zárult a há­romszoros Forma-l-es világ­bajnok Alain Prost és a Nem­zetközi Autósport Szövetség (FISA) vitája. Á FISA világta­nácsa döntést hozott arról, hogy megbünteti-e a francia pilótát élesen kritizáló, a testületet sértő kijelentéseiért. Max Mosley, a FISA elnöke késő délután jelentette be, hogy felmentő ítéletet hoztak, így a várakozással ellentétben a 38 éves versenyző sem Grand Prix—eltiltást, sem pedig pénz­­büntetést nem kapott. ,A tanács elfogadta Prost úr érveléseit, magyarázatát, és ez­zel az ügyet a maga részéről le­zártnak tekinti. A világbajnok­ság zökkenők nélkül folytatód­hat. Prostnak nem csak érvei, de sportemberi magatartása is meggyőző volt. Nem nagyon is­mertem személyesen Alaint, de minél többet kerülünk kapcso­latba, annál inkább meg vagyok győződve arról, hogy megtalál­juk a közös hangot” - közölte Mosley, aki 1991 vége óta áll a zeli Madeira, vagy a Kanári szi­getek közelében horgonyon próbálja megjavítani a hajót, amit külső segítség igénybevé­tele nélkül megengednek a ver­senyszabályok. A mögötte ha­ladó K and H Bank MATÁV- nak ez esetben előzésre nyílik lehetősége. Igaz, hogy Fa Nán­dort sem kényezteti most az idő­járás, az előnytelen szélirány miatt Amerika felé áll a hajó orra. Reméli, végre megjön az Egyenlítő óta várva várt passzát szél, és repülhet vele a célig,. Les Sables d,Olonne-ig. Mindenesetre, ha Parlier-nak meg kell állni a javítási mun­kákhoz, könnyen előfordulhat, hogy ez Fa Nándor előrejutását jelenti, bár a magyar vitorlázó most már az ötödik hellyel is megbékélne, csak baj nélkül ér­jen partot ő is és valamennyi társa. három szakértőt kért fel, hogy készítsen jelentést. A felmérés érdekes eredménnyel zárult, mert a három tudós közül kettő is úgy vélekedett, hogy a Krabbe szervezetében kimuta­tott clenbuterol nevű szer nem minősíthető doppingnak, csak stimulálónak. Márpedig a ser­kentők némelyikének haszná­lata megengedett. nemzetközi szövetség élén. - „Nagyon megkönnyebbültem a felmentés hallatán, hiszen rossz lett volna bizonytalanságban élni. Ráadásul nagyon sajnál­tam volna, ha lemaradok a Bra­zil Nagydíjról, amit pedig ed­digi 12 rajtomból hat alkalom­mal is megnyertem” - nyilat­kozta Prost, aki politikusokat megszégyenítő diplomatikus­­sággal vészelte át a döntés nap­ját, néhány napon belül learatva ezzel második sikerét (az első a dél-afrikai futamelsőség volt). Az első, még meglehetősen vészjósló hírek arról szóltak, hogy a tanács úgy döntött, nem hallgatja meg az érintettet az ügyben, pedig Prost az ártatlan­ságát bizonyító magnófelvétel birtokában várt a „jelenésre” a párizsi Grand Hotelben. Végül a FISA emberei mégis kíván­csiak voltak a francia sportem­ber álláspontjára, aki mindvégig állította, hogy a francia Auto Plus magazinnak adott nyilat­kozatában elferdítették mon­dandóját. Krabbe reménykedhet Felmentették Prostot Oldalháló Nem hiányzik a szemrehányás Mert nincs aki joggal megtehetné, aki bármit is felhánytor­­gathatna bárkinek, és mert egy csapat visszalépésének eredőjét ezernyi összetevő alkothatja. A Lehel SC női kézilbdázói a héten jelentették be visszalépé­süket az MKSZ felé, anyagi okokra hivatkozva. Ilyenkor min­denféle mendemondák kapnak szárnyra, ki, mikor, hol és meny­nyit „nyelt le" az évek során, amíg működött a gépezet. Azt hi­szem kár ezen meditálni, hiszen az ilyesfajta vádaskodások egy­részt bizonyíthatatlanok, másfelől némelyek azok nyakába is próbálják varrni a kudarcot, akik az utolsó pillanatig és lehele­tükig az együttes megmentésén fáradoztak. Magam is tanúja voltam ez elmúlt bajnokságok alkalmával annak a tengernyi nehézségnek, amelyek miatt vagy éppen azért másként alakultak az eredmények, mint ahogy várhatóak voltak. De mindig volt meccs, láttunk szép gólokat, profi és kevésbé annak mondható játékososkat, nagynevű ellenfeleket. Voltak kiugró helyezések, Magyar Kupa negyeddöntő, kiesések, feljutások, tehát minden, amit a maga egészében a jászberényi női kézilabdasport nyúj­tott. Sokszínű és sajátosan feledhetetlen élményekkel lettek gaz­dagabbak mindazok, akik renszeresen figyelemmel kísérték a kék-fehérek útját. Meg kell mondani, az utóbbi időben számottevően keveseb­ben voltak kiváncsiak a csapatra, pedig még tavaly tavasszal az Európa-hírü Debrecen ellen, amikor hetesekkel nyert a Lehel SC, ötszáznál is többen szorongtunk a fehér vonalak körül. Szinte együtt lélegeztünk a csapattal, amelyből aztán Laurencz László[ szövetségi kapitány beválogatott keretébe két kézilab­­dást. És amelyből mára csupán hírmondók maradtak. Koncz Zsuzsa dalának egyik sora jut eszembe: „ ...miért hagy­tuk, hogy így legyen?” Ügy gondolom, szükségszerű volt a „csőd” bejelentése, mert az élet hozta úgy, az egyesületi rend­szer, amelyben a lehelesekkel együtt még jó néhány hazai hazai csapatunk vergődik, sokáig nem tartható. Az új finanszírozási rendszer pedig teljesen más alapokon nyugszik. Annak kiépíté­sét viszont ne halasszuk holnapra! (ni) Megszállott a sportcsalád feje Napjainkban sajnálatosan egyre kevesebb olyan megszál­lottan, önfeláldozóan és hosszú idő óta töretlen lelkesedéssel dolgozó sportvezetőt találni, mint Ulvicki Mihály, a Jász- Nagykun-Szolnok Megyei Súlyemelő Szövetség titkára. A remek testi felépítésű fiata­lember először a gerely hajítás­sal próbálkozott, aztán Kőtel­ken futballozott, végül örökre és visszavonhatatlanul a súly­emelésnél kötött ki. A Szolnoki MTE versenyző­­jeként sokat ígérőén bontako­zott ki a pályafutása. Több or­szágos bajnoki helyezés és ma­gyar B-válogatottság fémjelzi sikereit. Közben azonban csa­ládi és egyesületi gondok, va­lamint sérülések akadályozták a fejlődését, s akkor maradt el a segítség, amikor a legnagyobb szüksége lett volna rá. Elkese­redett, s már azt tervezte, hogy visszatér szülőfalujába Kőte­lekre, ahol állattenyésztéssel foglalkozik. A sportág szeren­cséjére azonban eltért ettől a szándékától. Elkezdett edzős­­ködni. Először Kisújszálláson 1977-ben rakta le a sportág alapjait, majd munkahelyén megalakította a Szolnok Me­gyei ÁEV szakosztályát. A megszűnőben lévő vállalat már évek óta nem tudja támogatni a Ulviczki Mihály súlyemelőket, de Ulvicki nem adja fel. Öntevékenyen, lelemé­nyesen, edzői fizetés nélkül dolgozik. Szavaival élve: ösz­­szekoldulják a működéshez szükséges anyagiakat. A verse­nyek rendezéséhez pedig támo­gatókat keresnek, akik a nevük­kel együtt némi pénzt is adnak. Nagyszerű ötletnek bizo­nyult, amikor a Mátyás király úti edzőteremben megszervez­ték a testépítést és az erőeme­lést. Ideális együttműködés ala­kult ki a városi Sportcentrum­mal. Az erőemelők és a testépí­tők havi tagdíjából egészítik ki az edzőterem felszerelését és fi­zetik Ulvicki Mihály 3.200 fo­rintos bruttó edzői bérét, aki ezért heti öt napon, délután két órától késő estig dolgozik. De nem eredménytelen a munkája, hiszen már válogatott kerettagot is nevelt és a jó szervezésnek köszönhetően nemsokára bőví­tik a termet, az erőemelők pedig hamarosan szövetséget alapíta­nak. Az ÁEV súlyemelői vi­szont nem fizetnek bérleti díjat, mert a többiek ingyen használ­ják felszerelésüket. Ez az erőn felüli megterhelés és elfoglaltság nem hátrányos az Ulvicki család életére, mert mindannyian kötődnek a sport­hoz. Ulvickiné hajdan a Szol­noki Vegyművek NB I-es női röplabda-csapatának egyik erőssége volt, az egyik fiú fut­­ballozik, a másik súlyt emel, a kislány pedig úszik. Igazi sport­családot alkotnak. Balasi Péter, a Városi Sportcentrum igazga­tója úgy vélekedett, hogy a ma­gyar nyelv kincsestárában nem találnánk annyi jelzőt, mint amennyivel dicsérni lehetne Ulvicki Mihály önzetlen, áldo­zatkész, sportot szerető munká­ját. Sok ilyen megszállott em­berre lenne szükség a város, a megye, és talán az egész ország sportéletében. (pi) PEPITA Az MTI ismert sportfotósa, Németh Ferenc főmunkatárs már a múltban is több nagy­szerű díjat érdemelt ki. E „jó szokását” megtartotta a tehetsé­ges fotóriporter, amennyiben két újabb nagyszerű díjat nyert. A tavalyi év hazai sajtófotó pá­lyázatára beküldött, a barcelo­nai nyári olimpián készített fel­vételeiért a MÚOSZ és a Ma­gyar Fotóriporterek Kamarája a sport kategória első díját ítélte oda neki. Ugyanakkor elismerő diplomát, pénzdíjat és egy dí­szes szobrot érdemelt ki a Foto Frand Prix elnevezésű pályáza­ton. Négy és fél éven keresztül szakértő módon végezte a főtit­kári munkát a Magyar Birkózó Szövetségben Pintér László. Az egykori kézilabdázó később fő­titkári posztot töltött be, nyolc éven keresztül a Testnevelési Egyetemen. - Azt a munkakört megszüntették azóta, így dönte­nem kellett - mondta. -Bizo­nyos átszervezések zajlottak le az OTSH-ban az utóbbi hóna­pokban. Hívtak, vállaljak részt a Versenysport Osztály tevé­kenységéből. Örömmel tettem eleget a felkérésnek, ma taná­csosként dolgozom ott. Nyolc sportág tartozik hozzám, az utánpótlással foglalkozom. Pin­tér László időközben ledokto­rált, pszichológiai tudomá­nyokból szerzett diplomát. A 47 éves sportvezető másik feladata a szabadidős, rekreációs sport­­tevékenység szervezése. Szakmai fórumot tart a Ma­gyar Sportszövetség a Hun­­gexpo szépség- és egészség­szakkiállításhoz kapcsolódva április 3-án. A meghívott dísz­vendégek az olimpiai bajnok női kajaknégyes tagjai. Az elő­adók között olyen neves szemé­lyek szerepelnek, mint dr. Ja­­kabházy László, az OTSH el­nökhelyettese, Monspart Sa­rolta tájfutó világbajnok, dr. Frankl Sylvia pszichológus és Császári Attila, az adidas Bu­dapest Kft. marketing-mene­dzsere. Az előadásokat viták, ritmikus sportgimnasztikai, ae­­robik- és body building-bemu­­tató színesíti. A szakmai fó­rumra jelentkezni lehet az Ins­tant Cong-ex címén (1053, Bu­dapest Ferenciek tere 4—8., tele­fon: 266-4066). Ónodi Henrietta olimpiai bajnoknő nemcsak a magyar tomasportnak a reprezentánsa, hanem a Caola Rt-nek is. A fia­tal sportoló ugyanis támogatóra talált a híres kozmetikai cikke­ket gyártó Rt-ben, s az év vé­géig szóló reklámszerződést ünnepség keretében írták alá. A megállapodást Szabóné Már­tinké Eszter, a Caola vezérigaz­gatója és Ónodi Henrietta látta el kézjegyével. Berlin: egy újdonsággal kí­vánja meglepni a résztvevőket a Német Birkózó Szövetség (DrB) a március 26. és 28. kö­zött rendezendő kötöttfogású Német Nagydíjon. Egy úgyne­vezett Multimedia adatbankot szeretnének kipróbálni, amelyet a nemzetközi szövetség segítsé­gével fejlesztettek ki. Az adat­bankban megtalálhatók az olimpiai és világbajnoki érme­sek 1896-tól, a különböző nemzetközi versenyek győzte­sei, az aktuális ranglista, vala­mint 1500 megjelent publikáció a birkózásról, (dpa) Bécs: könyv jelent meg az osztrák fővárosban a labda­rúgó-válogatott közelmúltban elhunyt szövetségi kapitánya, Emst Happel emlékére. Ez a második könyv, amely a kitűnő szakemberről szól. Korábban már írtak egyet „Köszönjük, Ernst!” címmel. A mostani kia­dás, a „Nagy Happel labdarú­gókönyv. Edzés, taktika, trük­kök.” címet viseli inkább az edzők és a labdarúgással foglal­kozó szakemberek érdeklődé­sére tarthat számot. (APA)

Next

/
Oldalképek
Tartalom