Új Néplap, 1993. március (4. évfolyam, 50-75. szám)
1993-03-09 / 57. szám
6 1993. március 9., kedd Jászsági Extra — Jászberény 1 1 ' ■■■ - 11 111 — ■ ■-1,111 — Huszonöt éve a lakosság szolgálatában A fent említett szlogen ismert, és kicsit túlhangoztatott. Esetünkben azonban ez a mondat megtelik tartalommal, ugyanis Horváth Józsefnéxa a szó legszorosabb értelmében igaz. Kelmefestő, vegytisztító szakon végzett Budapesten az Irinyi János Szakközépiskolában. Későbbi férje 1965-ben nyitott Berényben üzletet. Náluk családi hagyomány a szakma ismerete, amely 150-200 éve apáról fiúra száll. 1966-ban került ide alkalmazottként, a dologból szerelem, majd házasság lett. Ettől kezdve együtt vitték a boltot, egészen párja 1980-ban bekövetkezett haláláig. Ezután az asszony egyedül folytatta. Jelenleg két tisztító van a városban, amelyek ha nehéz körülmények között is, de működnek. Azt is megtudtuk, Berényben sajnos nincs vegytisztító telep, sőt ez lassan az egész Jászságra igaz. Ez azért hatalmas teher, mert a várostól 60 km-re kell szállítani, ahol elvégzik a tisztítást. A frissen mosott ruha visszakerül a felvételi helyre, ahol vasalják, majd kiadják. A munkafolyamat meghosszabbodik, ezáltal több pénzbe kerül. Sajnos ez a vállalkozás amúgy is szezonális jellegű - ősszel, tavasszal van igazán forgalom s az életszínvonal esése az emberek pénztárcáján keresztül ezt az üzletet is érinti. Mindennek ellenére most vásároltak új telket, amelyen a tervek szerint állni fog az új vegytisztító-helyiség, ha az önkormányzat is úgy akarja. Kutya - baj Az ember leghűbb, s legrégibb barátja nagy bajban van. Legfőbb ellensége épp az lett, akit ő hűségesen szolgált. S mi a hála? Meleg kuckó, jó tál étel helyett az utca hidege, a kóborlás keserve jut sok négylábú párának. Szinte visszatérő jelenség télen, a nagyobb hideg időszakokban ellepik a kóbor kutyák a várost. Idén is így volt. Igaz, a kóbor jószágok csapatai először tavaly év vége felé jelentek meg. Akkor került sor az r'K’k nsK7p.írására Gazdi nélkül A polgármesteri hivatal eblajstromot készített, hogy pontos adatuk legyen arról, kinek vannak kutyái, s azok megkapták-e a kötelező, veszettség elleni védőoltást. A felmérés kizárólag ennek az információnak megszerzéséért, s az állatorvosok munkájához készült. Ám milyen az ember? Egyből arra gondolt, hogy bevezetik az ebadót, azért lajstromozzák a kutyákat. A gazdik elcsapták sokukat otthonról, mint potenciális adóalanyokat. Pedig ahhoz, hogy Jászberényben adóztassák az ebeket, előbb az kell, hogy B udapesten törvényt. hozzanak róla. Aztán még az is, hogy az itteni önkormányzat elhatározza, kiveti az adót. A gazdik alulinformáltságának levét az elcsapott ebek itták meg. A legális ebek tábora is igen népes. Az összeírás közel 3000 kutyust regisztrált, ami azt jelenti, minden harmadik család tart(ott) házőrzőt. Akadt család, nem is egy, ahol 3-4 kutya is van. A tél beállta azonban valószínűleg megváltoztatta már a lajstromozott adatokat. A tereken, parkokban, kukák, konténerek környékén ennivalót kereső kutyák tűntek fel. Sok társukkal az országúton „vasalt” állapotban találkozhatunk. Nincs borzalmasabb az ilyen végnél, bár a gyepmesterhez kerülni sem szívderítő. Rácz Imre foglalkozása a gyepmesterség, s talán ő maga is megsértődne, ha sintémek mondanánk. A lényeg azonban egy: befogni a kóbor ebeket, s ha senki sem tart rájuk igényt, akkor „eloltani”. A telep, ahová a kutyák kerülnek, szinte a világ végén van. Hosszas bolyongás után jutottam oda. A református temetőn túl, a vasúti átjáró előtt lévő, magányos házba kell becsengetnie annak, aki kóbor ebeket akar bejelenteni. Telefon nincs. Épp ezért talán nem lehet csodálkozni azon, hogy évente 25-30 kutya kerül csak a gyepmesterhez. Hat ketrecben lehet itt tartani a befogott jószágokat. Napi 30 forintos díjért 15 napig élvezhetik az ebek a gyepmester „vendégszeretetét”, amit természetesen az önkormányzat finanszíroz. Ha valakinek elveszett barátja kerül ide, a tartási díj megfizetése ellenében kiválthatja. S milyen a hűséges jószág „barátja”? Nem váltja ki. Ottjártamkor egy fekete korcs rettenetes ugatás közepette adta tudtunkra, mennyire meg van rémülve, mennyire kétségbeesett. Hiszen róla tudták, ki a gazdája, de a pár forintos díjat nem volt hajlandó kifizetni. A gyepmester cifrább történeteket is tud. Talált már kutyát fához kötve. Tudja, sok autós - ki tudja, honnan érkezve - egyszerűen kilöki kutyáját a kocsiból, s tovább megy. De a bejelentett kóbor ebek befogása sem könnyű. A Martos Flóra utcában a lakók nem bírják eldönteni, hogy elvigye, vagy ne, az odaszokott kóbor jószágokat. Egyelőre a nemmel szavazók vannak fölényben. Mert vannak jó érzésű emberek is! Csak azokból veszett ki az emberség, akik előbb vállalták a kutyusokat, később pedig a normális megoldás - a gyepmester munkájának igénybevétele - helyett egyszerűen elzavarták otthonról őket. Pedig lehetne ezt egyszerűen, kulturáltan, emberhez méltóan is. Sok ember mostani viselkedése egyelőre inkább állati. Kiss Erika Fotó: Sárközi Lehetetlen nincs, csak tehetetlen Jászberény és környéke nem szűkölködik merész emberekben. Ráadásul a bátorság nemcsak a férfiak jellemzője errefelé! Illik ez a jelző arra a hat hölgyre is, akik megalakították a Modellház Bt.-t. Az ötlet természetesen nem úgy jött, hogy egy szép napon a hasukra csaptak. Harminckét évig dolgoztak az Ideál vállalatnál, amely később kft. lett. 1992. november 13-án léptek ki onnan, hogy január 13-án megnyissák saját vállalkozásukat. A gyönyörűen kialakított üzlethelyiségben mindent megtalálni, amire az embernek szüksége lehet. Elsődleges cél a konfekcionált felsőruházat árusítása volt, a vevők kifejezett kérésére azonban külön divatáru részleget is kialakítottak. Azért is jó ide betérni, mert a szép ruhák mellett néhány perc kellemes beszélgetésnek is részesei lehetünk. Bizakodó szavaikban a hölgyek elmondták, a jövőt még rózsásabban látják. Méretre szabott ruhák elkészítését is vállalják, s később helyben kis szabóság kialakítása a cél. Március 1-től pedig az állandó vevők úgynevezett törzsvásárlófüzetet kapnak - idé jegyezhetik az éves vásárlást, amely után hűségükért ajándék, visszatérítés jár. Ilyen tervekkel nem csoda, ha bizakodva néznek a jövő elé. Mégis, az én szememben akkor nőttek igazán naggyá, amikor még igazán jókötésű fotósunkra is sikerült inget, zakót találniuk. Ez pedig — higgyék el — igazi ritkaság. Mezőgazdasági vállalkozóknak! Mezőgazdaság és élelmiszer-feldolgozás területén vállalkozók, illetve vállalkozni kívánók számára indul 10 napos (60 órás) tanfolyam április végén. Az előadásokat a budapesti Kertészeti Egyetem oktatói tartják. A tanfolyam költségeit a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Vállalkozásfejlesztési Alapítvány 50 százalékban támogatja. Részvételi díj: 17.000 Ft/fő. Figyelem! Ä tanfolyam csak minimum 15 fő jelentkezése esetén indul. Jelentkezni, illetve érdeklődni lehet 1993. március 18-ig a polgármesteri hivatal földszint 45-ös szobájában, és a 12- 364-es telefonon. Az oldalt írta: Hummer Attila Fotó: Nagy Zsolt Tóni és Tóni bácsi Az országban igen sok Antal. él, s nagyon sokat szólítanak a hozzájuk közel állók Tóninak. Közülük kettőről szeretnék pár szót szólni. Az egyik idősebb, a másik fiatal, azonban valamiben nagyon hasonlítanak. Gyenge Zsolt erős söre A városban járva új, impozáns épületre lettünk figyelmesek. A gyönyörű faszerkezetre ugyan még nem került fel az építőanyag, de a ház belsejében már kemény munka folyik. Belépve tisztaság, a frissen elkészült üzem sajátos illata fogadott bennünket. Itt ugyanis a jászberényi Ászok Kft. serfőzdéje nyílik meg hamarosan. Ottjártunkkor éppen a próbaüzem legelején jártak a rokonszenves fiatalemberek, akikkel elbeszélgetve megtudtuk, Gyenge Zsolt receptúrája alapján készült italt fognak készíteni, szűrtet és szüretiem is. Az utóbbi zavarosabb színű, de sokkal zamatosabb és egészségesebb. Napi 650 liter nedű születik itt - ennyi jelenleg az üzem kapacitása. Az is kiderült, ha minden a tervek szerint halad, április elejére lefolyik az első adag sör. Később a gyönyörű épületben étterem-söröző és fagyizó fog működni. Az erdélyi faanyagból épült csodás ház egész biztosan egyik színfoltja lesz a városnak! Képünkön Szarvas Attila és Papp Zoltán az érlelőtartály tisztaságát ellenőrzi. A „fiatal” - Hering Tóni. Sokan ismerik húsboltját, ahol igazán finom, házias zamatú étkekből választhatnak a betérők. A pultokon roskadozó húshegyek kemény munkára utalnak. Tóni nemrég megvette a Jászsági Állami Gazdaság úgynevezett „tangazdaságát”. Késő este itt kerestük meg. Épp az állatok etetésével volt elfoglalva, de azért szakított ránk egy kis időt.- Mi újság az új szerzemény körül?- Természetesen örülök, hogy sikerült megszereznem a telepet. Persze nagyon sok problémát is örököltem a gazdasággal. Itt van például ez a kút, amely több családot tartana el, ha használható lenne. A kút felújítása két év gazdasági értékét viszi el. A legnagyobb gond azonban a magas kamat, amivel a kölcsön felvétele járt. Hatalmas a felelősség, ha hibázom, ráfizetek.- Milyen állatokkal foglalkozik?- Megpróbálok több lábon állni. Sertést, marhát, birkát tenyésztek, de lehet, hogy a szárnyasoké a jövő. Az állatok vágás után az üzletembe kerülnek.- A nehézségek ellenére azért bizakodó?- Mostanában nagyon háborog a tenger, jó lenne egy kis szélcsend néha. Úgy érzem, jó helyre nyúltam, csak pénz nélkül borzasztó nehéz. Az utánpótlás azért megvan. Mindkét fiamra büszke lehetek. A nagyobbik az érettségi után Szegedre készül élelmiszeripari főiskolára. A kicsi tízévesen önállóan vágta le a disznót, erre nagyon büszke vagyok. Lehet, az ő kedvéért tartunk majd itt lovat is! * Ez a név - Illés Antal, sokaknak ismerős lehet. Igen, ő az, aki éveken át jegyezte a Néplapban Jászberény ügyes-bajos dolgait, ünnepeit, hétköznapjait. A Jászság jó ismerőjeként sok Tizenkét évig ingáztam Budapest és Hatvan között - ekkor már családos ember voltam.- Hogyan került közel az újságíráshoz?- Berénybe jöttem, nyolc évig a művelődési ház igazgatója voltam, onnan kerültem a Mészövhöz, mint lapszerkesztő, így ismerkedtem meg a Néplappal, ahol az első, jászberényi kihelyezett szerkesztőség vezetője lettem, s ezt tizenkét évig csináltam. Akkor még 15 forintból megjártuk az utat oda-vissza Szolnokig.- Innen ment Tóni bácsi nyugdíjba is...- Igen, tíz éve vagyok itthon. Két fiam és három unokám, valamint kedves feleségem teszi elviselhetővé a számomra túl nyugodt éveket. Úgy élek, mint a többi nyugdíjas - azt hiszem, ehhez nincs mit hozzáfűzni.- Azért szívesen olvassa a Néplapot? írást jelentetett meg nyugdíjazásáig. Pedig nem úgy indult a pályája, hogy újságíró lesz.- 1923-ben születtem. A gimnáziumot Erdélyben végeztem el, visszacsatolása után Hatvanba kerültem, majd Budapestre a Zeneművészeti Főiskolára, ahol fagott szakon tanári diplomát szereztem. A klarinét, a szaxofon sem áll távol tőlem. — Persze, nagyon szerettem ott dolgozni, s most is szívesen lapozom. Tudja, annál nagyobb dolog nincs egy újságíró számára, mikor gondolatai a lapból köszönnek vissza! Két ember, két egyéniség - de abban hasonlítanak egymásra, hogy megbecsülik a kemény munkát, az igazi értékeket.
