Új Néplap, 1993. március (4. évfolyam, 50-75. szám)

1993-03-09 / 57. szám

1993. március 9., kedd 7 Jászsági körkép MIHÁLY BÉLÁT KÖSZÖNTÖTTE A MŰVÉSZVILÁG. A Muzsikáért Alapítvány március 6-án szombaton a jászapáti művelődési házban Mihály Béla tiszteletére Tavaszi randevú címmel gálaműsort rendezett. Mihály Béla Jászapáti szülötte, szülei ma is ott laknak. Ő 1949-ben elkerült a fővároba, ma is ott él mint kerámikus és látványtervező. 1992-ben Jászapáti díszpolgárává vá­lasztották. Mai napig is hűséges szülővárosához, hiszen 1973 óta évente - kétévente megrendezi a Jászsági randevút, amin neves művészek vesznek részt. A Muzsikáért Alapítványt három éve alapította dr. Szarnék Tamás, s még ennek az alapítványnak az elnöke. Eddig csak zenészeket, énekeseket köszöntöttek, most pedig Mihály Bélát mint látványtervezőt, s természetesen ők ren­dezték a műsort is az ünnepelt tiszteletére. íme a közreműködők: Csutka István, Heller Tamás, Kállay Bori, Lovay László, Poór Péter, Tiboldi Mária, Harangozó Teri, Jankovits József, Kovács Apollónia, Nádas György, Szolnoki Tibor, Zsadon Andrea, Félix Györgyi és együttese, Berki László cigányzenekara, a műsort vezették: Tárnái Katalin és Szarnék Tamás. A jászapáti temetőben Ki nyugszik a barokk sírkő alatt? Az új Néplap 1993. február 10- i számának .Jászsági Extra - Já­szapáti” jelzésű oldalán a város temetőjének műemlék jellegű építményeivel foglalkozik. Az írás egyik részlete teszi szüksé­gessé a címbeli kérdés megvizs­gálását. A főbejárattól jobbra az első síremlék a temető egyik ékes­sége. A barokk stílusra oly jel­lemző, úgynevezett voluptás (csigás vonalú) alapzat középső részének dísze egy gazdag mintá­zatú kehely a szent ostyával. Az alapra helyezett, két újabb volup­­tára támaszkodó, kereszten a megfeszített Megváltó alakja ma már, sajnos, igen hiányos álla-Ez az a barokk kereszt a já­szapáti temetőben, amelyet sokáig Littkey Máté síremlé­kének véltek. A sírban, mint az utóbbi kutatások kiderítet­ték, Ölbey Damascenus szer­vita szerzetes nyugszik. pótban van. Ehhez képest arány­lag ép a kereszt tövében, két ro­kokó angyalfej között látható Fájdalmas Szűz Mária alakja. A keresztszárak szabad végei hár­mas ívformát mutatnak, a szárvé­gek homlokzati felületén egy­­egy angyalfej. Nem könnyű megállapítani, ki nyugszik ebben a díszes sírban. A több mint kétszáz éves síremlék felirata ma már csak néhány betű erejéig olvasható. Ez az oka an­nak, hogy a kérdésre vonatkozó publikációk (például az 1988— ban kiadott „Szolnok megye mű­emlékei” című könyv és az Új Néplap idézett cikke) téves felté­telezéseket, állításokat tartalmaz­nak. Ezek szerint Littkey Máté, egykori plébános sírjáról lenne szó. Ez a feltételezés, illetve állí­tás nem felel meg a tényeknek. E sorok írója körülbelül harminc évvel ezelőtt följegyezte az akkor még kiolvasható, latin nyelvű sír­­felirato szövegé: R.P. DAMASCENUS MRA ÖLBEY S.ORD.B.M.V. AETATIS SUAE XL OBIIT XIV APRIL AO MDCCLXXVIII Kétségtelen tehát, hogy ebben a sírban nem Littkey Máté, ha­nem Ölbey Damascenus szervita szerzetes („a Bold. Szűz Mária rendjének szolgája”) nyugszik, aki 1778. április 14-én, 40 éves korában halt meg. (Alakjáról egyelőre többet nem tudunk. Egy későbbi városi tanácsi jegyző­könyv utalása alapján feltételez­hető, hogy Jászapátin az egri rendház számára végzett ala­­mizsnagyűjtés idején érhette a ha­lál.) Ha körülbelül harminc lépést teszünk a Kálvária felé, a jobb oldali lépcsőzet belső oldalánál találunk egy 115X90X22 cm mé­retű, egyszerű, hasáb alakú sírkö­vet. Valójában ez Littkey Máté síremléke. Igaz, latin nyelvű fel­iratából a név teljesen lekopott, de még ma is kiolvashatók a „pa­­rochus Jászapáthiensis” (jásza­páti plébános) szavak és a halálo­zás napja („2 april 1783”), sőt életkora is („aetatis suae 67”). J W; C&3 > ICA NUS K — lCKTn ffiCClffc AbAROCHUS ÖAS ZÁRÁT fi-'NS! RENATUS DIE Z APRIL) ■J NI4783 ATATIS SU/FÓ7 Egy régi rajz Littkey Máté igazi síremlékéről. A felirat már jórészt lekopott, de hiá­nyosságai ellenére is azonosít­ható Azt, hogy ezek az adatok Littkey Mátéra vonatkoznak, bizonyítja Vándorfy János káplán kitűnő könyve: Jász-Apáthi város Egy­házának múltja és jelene (Eger, 1895). Ennek 100. oldalán, Litt­key Máté életútja ismertetésének végén ezt olvashatjuk: „...1783 april 2-án áldásdús életét befe­jezte Jász-Apáthin, sírja kün van hívei között a kálvária homlok­zata előtt.” Littkey Máté 1763-tól 1783- ig volt Jászapáti köztiszteletben álló plébánosa. Elévülhetetlen érdeme, hogy 1767-ben az ő „in­dítványára és pártfogása mellett” (Vándorfy szavai) nyílhatott meg Jászapátin a Jászság első gimná­ziuma, amelynek alapításától kezdve ő volt az igazgatója is 1779-ig, az intézmény Jászbe­rénybe való költöztetéséig. Já­szapáti önkormányzata azzal fe­jezte ki tiszteletét Littkey Máté iránt, hogy 1991-ben róla ne­vezte el a parókia melletti teret. dr. Győri Gyula Nem hagyják el falujukat Valahogy.., Jászszentandrásról tartot­tam hazafelé, mikor Jász­apáti szélén két stopposra let­tem figyelmes. Két fiatal hölgy volt, iskolatáskával a kezükben. Megálltam, s mivel utunk egyezett, felvettem őket. Jászkisérre tartottak - szintén haza. Vége volt a nap­nak, meg a hétnek is. Mint minden szerdán és pénteken, a tanítási órák ma is korábban fejeződtek be. E két napon stoppal jár haza a két diáklány. Hajó az idő, ilyenkor, télen is. Elhelyezkedés után beszélge­tésbe elegyedtünk.- Hidegben fázunk az út szélén, és félünk is, hogy ép­ségben érünk-e haza. Megtudtam, hogy harmadik éve koptatják a jász- apáti gimnázium padjait. Hogyan tovább kérdésemre megindult belőlük a szó.- Ha végeztünk, majd tanu­lunk egy szakmát. Két év alatt, mivel érettségi után leszünk. Ha pedig el akarunk helyez­kedni, az első kérdés úgy is az lesz: érettségi van? - volt a vá­lasz, egybehangzóig.- En úgy gondolom — folytattam beszélgetésünket — ha valaki a gimnáziumot választja középiskolaként, azért teszi, mert felsőfokú képesítést kíván szerezni.- Mi azért választottuk a gimnáziumot, mert távolabbi elképzeléseink nem voltak - cáfolták gondolataimat.- Még van egy évünk, hogy eldöntsük, mit szeret­nénk igazán csinálni.- A döntésnél mérlegelik-e a mai helyzetet?- Majd lesz valahogy - fe­jezték be beszélgetésünket, mivel közben megérkeztünk Jászkisérre. Ki-ki folytatta útját. Gondolataim kicsit ösze­­zavarodtak. ,Majd lesz vala­hogy." Az egész ország útlevél- és földlázban ég. Ez alól a Jászság legkisebb települése, Jászivány sem kivétel. Ä hivatalosan 509 lelket számláló község álmosan nyújtózik a téli, ködös tájban «Jászapáti és Heves között. Az utcákon teljes a csönd, nagyobb mozgás csak a helyi sörözőnél és a polgármesteri hivatalnál ta­pasztalható. A lakosok azonban nem al­szanak. Ki-ki intézi ügyes-bajos dolgát, a gyerekek a szom­szédos Jászapátin sajátítják el a tudás minden csínját-bínját. Csak óvoda működik itt, az is­kolát jó néhány évvel ezelőtt megszüntették. Most a földeken nincs munka. Majd lesz tavasszal! A községháza épületében a régi-új gazdák földjeiket választják ki, jelentkeznek, tájékozódnak. Itt is megalakult a földkiadó bi­zottság, nemrég első gyűlését is megtartotta. Mily nehéz a munkája - mu­tatja a maratoni ülés, mely este 10 óráig tartott. Mint a bizottság egyik tagja elmondta, a leendő tulajdonosok igen tájékozottak jogaikról. Az emberek nagy részének a termelőszövetkezet adott mun­kát, ez azonban mára egyre bi­zonytalanabb. Ám az új, nehéz helyzetben §em keseredett el a falu. Sőt! Nagy tervek szület­nek! Köztük a jelenlegi földút helyett műút építése, amivel a szomszéd megye legdélibb vá­rosáig a távolság alig hat kilo­méterre csökkenne. Megépíté­séhez pályázat útján kívánják biztosítani az anyagi hátteret. Hogy ez miért volna jó? A köz­ségben két kis vegyesbolt, egy fodrász és a már említett söröző reprezentálja a szolgáltatóipart. Minden másért Jászapátira vagy Hevesre kell menni az itt élők­nek. Igaz, nem sokan vannak, bár az utóbbi években a lélek­­szám lassú növekedése tapasz­talható. Korábban többen éltek itt, azonban 1975 és 1990 kö­zött a lakosság lélekszámú a felére csökkent. Megszűnt a ta­nyavilág, a közeli Jászapáti biz­tosabb megélhetéssel kecsegte­tett. Ma a község újra ébred, ter­vez, épít. Az emberek csak utazni akarnak, egyrészt mert kell, másrészt szórakozásból. Költözni - kis falujukat végleg elhagyni - nem. Az oldalt írta: Einvág Zoltán.Fotó: Nagy Zsolt

Next

/
Oldalképek
Tartalom