Új Néplap, 1993. március (4. évfolyam, 50-75. szám)
1993-03-09 / 57. szám
1993. március 9., kedd 7 Jászsági körkép MIHÁLY BÉLÁT KÖSZÖNTÖTTE A MŰVÉSZVILÁG. A Muzsikáért Alapítvány március 6-án szombaton a jászapáti művelődési házban Mihály Béla tiszteletére Tavaszi randevú címmel gálaműsort rendezett. Mihály Béla Jászapáti szülötte, szülei ma is ott laknak. Ő 1949-ben elkerült a fővároba, ma is ott él mint kerámikus és látványtervező. 1992-ben Jászapáti díszpolgárává választották. Mai napig is hűséges szülővárosához, hiszen 1973 óta évente - kétévente megrendezi a Jászsági randevút, amin neves művészek vesznek részt. A Muzsikáért Alapítványt három éve alapította dr. Szarnék Tamás, s még ennek az alapítványnak az elnöke. Eddig csak zenészeket, énekeseket köszöntöttek, most pedig Mihály Bélát mint látványtervezőt, s természetesen ők rendezték a műsort is az ünnepelt tiszteletére. íme a közreműködők: Csutka István, Heller Tamás, Kállay Bori, Lovay László, Poór Péter, Tiboldi Mária, Harangozó Teri, Jankovits József, Kovács Apollónia, Nádas György, Szolnoki Tibor, Zsadon Andrea, Félix Györgyi és együttese, Berki László cigányzenekara, a műsort vezették: Tárnái Katalin és Szarnék Tamás. A jászapáti temetőben Ki nyugszik a barokk sírkő alatt? Az új Néplap 1993. február 10- i számának .Jászsági Extra - Jászapáti” jelzésű oldalán a város temetőjének műemlék jellegű építményeivel foglalkozik. Az írás egyik részlete teszi szükségessé a címbeli kérdés megvizsgálását. A főbejárattól jobbra az első síremlék a temető egyik ékessége. A barokk stílusra oly jellemző, úgynevezett voluptás (csigás vonalú) alapzat középső részének dísze egy gazdag mintázatú kehely a szent ostyával. Az alapra helyezett, két újabb voluptára támaszkodó, kereszten a megfeszített Megváltó alakja ma már, sajnos, igen hiányos álla-Ez az a barokk kereszt a jászapáti temetőben, amelyet sokáig Littkey Máté síremlékének véltek. A sírban, mint az utóbbi kutatások kiderítették, Ölbey Damascenus szervita szerzetes nyugszik. pótban van. Ehhez képest aránylag ép a kereszt tövében, két rokokó angyalfej között látható Fájdalmas Szűz Mária alakja. A keresztszárak szabad végei hármas ívformát mutatnak, a szárvégek homlokzati felületén egyegy angyalfej. Nem könnyű megállapítani, ki nyugszik ebben a díszes sírban. A több mint kétszáz éves síremlék felirata ma már csak néhány betű erejéig olvasható. Ez az oka annak, hogy a kérdésre vonatkozó publikációk (például az 1988— ban kiadott „Szolnok megye műemlékei” című könyv és az Új Néplap idézett cikke) téves feltételezéseket, állításokat tartalmaznak. Ezek szerint Littkey Máté, egykori plébános sírjáról lenne szó. Ez a feltételezés, illetve állítás nem felel meg a tényeknek. E sorok írója körülbelül harminc évvel ezelőtt följegyezte az akkor még kiolvasható, latin nyelvű sírfelirato szövegé: R.P. DAMASCENUS MRA ÖLBEY S.ORD.B.M.V. AETATIS SUAE XL OBIIT XIV APRIL AO MDCCLXXVIII Kétségtelen tehát, hogy ebben a sírban nem Littkey Máté, hanem Ölbey Damascenus szervita szerzetes („a Bold. Szűz Mária rendjének szolgája”) nyugszik, aki 1778. április 14-én, 40 éves korában halt meg. (Alakjáról egyelőre többet nem tudunk. Egy későbbi városi tanácsi jegyzőkönyv utalása alapján feltételezhető, hogy Jászapátin az egri rendház számára végzett alamizsnagyűjtés idején érhette a halál.) Ha körülbelül harminc lépést teszünk a Kálvária felé, a jobb oldali lépcsőzet belső oldalánál találunk egy 115X90X22 cm méretű, egyszerű, hasáb alakú sírkövet. Valójában ez Littkey Máté síremléke. Igaz, latin nyelvű feliratából a név teljesen lekopott, de még ma is kiolvashatók a „parochus Jászapáthiensis” (jászapáti plébános) szavak és a halálozás napja („2 april 1783”), sőt életkora is („aetatis suae 67”). J W; C&3 > ICA NUS K — lCKTn ffiCClffc AbAROCHUS ÖAS ZÁRÁT fi-'NS! RENATUS DIE Z APRIL) ■J NI4783 ATATIS SU/FÓ7 Egy régi rajz Littkey Máté igazi síremlékéről. A felirat már jórészt lekopott, de hiányosságai ellenére is azonosítható Azt, hogy ezek az adatok Littkey Mátéra vonatkoznak, bizonyítja Vándorfy János káplán kitűnő könyve: Jász-Apáthi város Egyházának múltja és jelene (Eger, 1895). Ennek 100. oldalán, Littkey Máté életútja ismertetésének végén ezt olvashatjuk: „...1783 april 2-án áldásdús életét befejezte Jász-Apáthin, sírja kün van hívei között a kálvária homlokzata előtt.” Littkey Máté 1763-tól 1783- ig volt Jászapáti köztiszteletben álló plébánosa. Elévülhetetlen érdeme, hogy 1767-ben az ő „indítványára és pártfogása mellett” (Vándorfy szavai) nyílhatott meg Jászapátin a Jászság első gimnáziuma, amelynek alapításától kezdve ő volt az igazgatója is 1779-ig, az intézmény Jászberénybe való költöztetéséig. Jászapáti önkormányzata azzal fejezte ki tiszteletét Littkey Máté iránt, hogy 1991-ben róla nevezte el a parókia melletti teret. dr. Győri Gyula Nem hagyják el falujukat Valahogy.., Jászszentandrásról tartottam hazafelé, mikor Jászapáti szélén két stopposra lettem figyelmes. Két fiatal hölgy volt, iskolatáskával a kezükben. Megálltam, s mivel utunk egyezett, felvettem őket. Jászkisérre tartottak - szintén haza. Vége volt a napnak, meg a hétnek is. Mint minden szerdán és pénteken, a tanítási órák ma is korábban fejeződtek be. E két napon stoppal jár haza a két diáklány. Hajó az idő, ilyenkor, télen is. Elhelyezkedés után beszélgetésbe elegyedtünk.- Hidegben fázunk az út szélén, és félünk is, hogy épségben érünk-e haza. Megtudtam, hogy harmadik éve koptatják a jász- apáti gimnázium padjait. Hogyan tovább kérdésemre megindult belőlük a szó.- Ha végeztünk, majd tanulunk egy szakmát. Két év alatt, mivel érettségi után leszünk. Ha pedig el akarunk helyezkedni, az első kérdés úgy is az lesz: érettségi van? - volt a válasz, egybehangzóig.- En úgy gondolom — folytattam beszélgetésünket — ha valaki a gimnáziumot választja középiskolaként, azért teszi, mert felsőfokú képesítést kíván szerezni.- Mi azért választottuk a gimnáziumot, mert távolabbi elképzeléseink nem voltak - cáfolták gondolataimat.- Még van egy évünk, hogy eldöntsük, mit szeretnénk igazán csinálni.- A döntésnél mérlegelik-e a mai helyzetet?- Majd lesz valahogy - fejezték be beszélgetésünket, mivel közben megérkeztünk Jászkisérre. Ki-ki folytatta útját. Gondolataim kicsit öszezavarodtak. ,Majd lesz valahogy." Az egész ország útlevél- és földlázban ég. Ez alól a Jászság legkisebb települése, Jászivány sem kivétel. Ä hivatalosan 509 lelket számláló község álmosan nyújtózik a téli, ködös tájban «Jászapáti és Heves között. Az utcákon teljes a csönd, nagyobb mozgás csak a helyi sörözőnél és a polgármesteri hivatalnál tapasztalható. A lakosok azonban nem alszanak. Ki-ki intézi ügyes-bajos dolgát, a gyerekek a szomszédos Jászapátin sajátítják el a tudás minden csínját-bínját. Csak óvoda működik itt, az iskolát jó néhány évvel ezelőtt megszüntették. Most a földeken nincs munka. Majd lesz tavasszal! A községháza épületében a régi-új gazdák földjeiket választják ki, jelentkeznek, tájékozódnak. Itt is megalakult a földkiadó bizottság, nemrég első gyűlését is megtartotta. Mily nehéz a munkája - mutatja a maratoni ülés, mely este 10 óráig tartott. Mint a bizottság egyik tagja elmondta, a leendő tulajdonosok igen tájékozottak jogaikról. Az emberek nagy részének a termelőszövetkezet adott munkát, ez azonban mára egyre bizonytalanabb. Ám az új, nehéz helyzetben §em keseredett el a falu. Sőt! Nagy tervek születnek! Köztük a jelenlegi földút helyett műút építése, amivel a szomszéd megye legdélibb városáig a távolság alig hat kilométerre csökkenne. Megépítéséhez pályázat útján kívánják biztosítani az anyagi hátteret. Hogy ez miért volna jó? A községben két kis vegyesbolt, egy fodrász és a már említett söröző reprezentálja a szolgáltatóipart. Minden másért Jászapátira vagy Hevesre kell menni az itt élőknek. Igaz, nem sokan vannak, bár az utóbbi években a lélekszám lassú növekedése tapasztalható. Korábban többen éltek itt, azonban 1975 és 1990 között a lakosság lélekszámú a felére csökkent. Megszűnt a tanyavilág, a közeli Jászapáti biztosabb megélhetéssel kecsegtetett. Ma a község újra ébred, tervez, épít. Az emberek csak utazni akarnak, egyrészt mert kell, másrészt szórakozásból. Költözni - kis falujukat végleg elhagyni - nem. Az oldalt írta: Einvág Zoltán.Fotó: Nagy Zsolt