Új Néplap, 1993. március (4. évfolyam, 50-75. szám)
1993-03-01 / 50. szám
1993. március 1., hétfő 11 IMúltunk----jelenünk A kultúra szolgálatában Egy lépéssel mindig a jövő előtt Tisztelt Olvasó! Az elmúlt évben hónapról-hónapra bemutattuk megyénk múzeumainak gyűjteményeit, legfontosabb kiállításait. Természetesen rendszeresen hírt adtunk a legújabb régészeti, néprajzi, történeti és művészettörténeti kutatások eredményeiről is. Ebben az évben új programot indítunk. Megkíséreljük bemutatni azokat a tudományos és kulturális műhelyeket, melyek szőkébb pátriánk szellemi életének meghatározói. Célunk ezzel az, hogy minél szélesebb körben szerezzen tudomást a nagyközönség mindarról sok-sok értékről és lehetőségről, amit ezek a szellemi műhelyek létrehoznak, biztosítanak. Első alkalommal a Megyei Művelődési és Ifjúsági Szolgálat tevékenységével kívánjuk megismertetni az Olvasót. De reményünk szerint a későbbiekben szó lesz ezen az oldalon természetvédelemről, művészeti közösségekről, honismereti szakkörökről, baráti körökről, stb. Kérjük Önöket, fogadják megértéssel a bemutatkozókat. Mozaik az amatőr művészetről Köztudott, hogy az amatőr művészeti mozgalom - amely a művelődési intézményhálózat tevékenységében klasszikusnak számít - sokszínű, állandó mozgásban lévő terület. Egyes ágazatai jobban fejlődnek, mások pedig háttérben maradnak, s az is természetes, hogy főként fiatalok vesznek részt benne. A tevékenység vonzerejét az alkotó jellegű cselekvő részvétel, és az önkifejezés lehetősége adja. Nem jelentéktelen ezek mellett az sem, hogy igen nagy és jelentős e csoportok kultúraközvetítő szerepe is. Bemutatkozásaikkal egyre inkább részesei a napi közművelődési kínálatnak, szolgáltatásnak. Kis településeinken gyakorta ők jelentik az eseményt. Meglehet, sokan nem tudják, hogy a jelenleg működő csoportoknak több mint a fele a művelődési házak anyagi és erkölcsi támogatásával létezik, s csak igazán kiemelkedő együttesek merik vállalni a teljes - egyesületi - függetlenséget. Ez a mostani változó világ remélhetően azért tovább erjeszti majd az önálló erőfeszítéseket. Több együttes jellemzője a hagyományápolás, amelyet főként a tárgyal kotó népművészek, a népitáncosok, a népdalkörök s a népi színjátszók végzik. A fesztiválok, a bemutatók, a szereplési lehetőségek ösztöző hatása rájuk kétségtelen. Sajnos Átalakuló világunkban a helyi kultúra- és társadalomfejlesztés elengedhetetlenül fontos. Alaphipotézisünk, hogy a közművelődési intézmények - benne a művelődési otthonok - elengedhetetlen szerepet töltenek be a helyi társadalomban. Ehhez azonban minduntalan megújulásra van szükség, mely csak akkor lehet adekvát a helyi folyamatokkal, ha a benne dolgozók ismerik, értik és egyben részesei a helyi társadalom, a település egésze változásainak. E magatartás - és cselekvésminta minél szélesebb körben történő elterjesztéséhez kívánunk hozzájárulni egy-egy településfejlesztési, kistérség-orientálási kezdeményezéssel épp úgy, mint a népművelők, egyesületi tisztségviselők képzése, továbbképzése, átképzése során. Nemcsak részesei vagyunk egy-egy település, kistérség helyzetelemzése elkészítésének, hanem tevőlegesen is hozzá kívánunk járulni a megismert állapotok pozitív megváltoztatásához. Hogy szándékaink megvalósíthatóak és eredményt Jjpzó tettekben mérhetőek, erre példa az 1991 őszétől Tiszaugban kezdeményezett kistáji együttműködést segítő programunk, mely problémafeltáró beszélgetéssel indult, majd a térség idegenforgalmi elképzeléseinek körbejárását hozta, s jelenleg 14 település lakóinak idegenforgalmi alapképzését azonban ezek száma - a növekvő működési és utazási költségek miatt - az utóbbi időkben megcsappant. Még nincs nagy baj, de ha a csoportokat éltető bemutatók megszűnnek, s elmarad a közönség éltető tapsa, valamennyien szegényebbek leszünk. Komoly erőfeszítéseket teszünk arra, hogy továbbra is legyenek megyei gyermekszínjátszó találkozók, néptánc bemutatók, kórus és népdalköri minősítések és hangversenyek, népművészeti kiállítások, s továbbképzések. A közműveltség nemzeti hagyományait ápoljuk az ,Apáról fiúra” hagyományőrző népi dramatikus gyermekjáték bemutatók sorozatos megrendezésével. E művészeti mozgalmakban résztvevők tudják legjobban, hogy a siker csak álhatatos, kitartó munkával érhető el. Köszönet értük, az erőikért, a győzelemvevéshez, mert ők azok, akik megbecsülnek bennünket azzal, hogy fölfedik előttünk mindazt, ami nekik már fölfedetett: a megmutatás, játszás, az értékteremtés és átadás, boldog, felszabadító erejét. Ezért is invitálunk mindenkit a megyei Ki mit tud? döntőjének megtekintésére, amely 1993. április 18-án lesz a szolnoki Városi Művelődési Központban, ahol a megye legkiválóbb, s újonnan felfedezett tehetségei mutatkoznak be. Darabánt Anna biztosító tanfolyam indításánál tart. A helyi - és a kistérségi - fejlesztésben fontos szerepet töltenek be az erőforrás - feltárások. Intézményünk az erőforrások közül az emberi erőforrást állítja a középpontba, s ennek fejlesztésével tud hozzájárulni a megye, egy-egy kistáj, vagy település fejlesztéséhez. Tesszük ezt akkor, amikor egy térség polgárainak együttműködését, közös összefogását szorgalmazzuk, s erre hívjuk fel a figyelmet. De ezt segítjük elő akkor is, amikor egy-egy konkrét témában (falusi vendégfogadás, hagyományőrzés- és teremtés) lakossági képzéseket szervezünk. A megye népművelőinek képzése, továbbképzése nem előzmények nélküli. Megőriztük azokból a hagyományokból a bevált formákat, amelyeket az elődök kialakítottak (például regionális képzés, bentlakásos formák). Immár egy évtizede annak, hogy megyénkben - hosszas engedélyezési előkészületek után elindítottuk a középfokú közművelődési szakemberek képzését. Azok közül, akik itt végeztek, sokan maradtak a pályán, s egy-egy évfolyam harmada továbbtanult a nyíregyházi tanárképző főiskola művelődésszervező szakán. Nagy hagyományai vannak a bentlakásos továbbképzéseinknek. Régen nyaranta a festői Ha valakinek eddig voltak vélt, vagy meggyőződéssel vallott fenntartásai a szélesebb körű tudás és a kultúra „hasznát” illetően, gondolom, az elmúlt néhány év során szerzett tapasztalatai erre alaposan rácáfoltak. Valahogy úgy vagyunk a kultúrával is mint az egészségünkkel. Mindenekelőtt akkor kezdjük becsülni, amikor hiányzik, s a legtöbbször mindennek magunk valljuk a kárát. A két dolog abban is nagyon hasolít egymáshoz, hogy mindkettőt viszonylag sokáig lehet társadalmi és egyéni szinten egyaránt látszólag „büntetlenül” elhanyagolni, „maradék elven” kezelni. Máris eljutottunk a szélesen értelmezett kultúrának ahhoz a tartományához - a mindennapi kultúrához -, amelynek szolgálatába szegődtünk. Nálunk az autóm és mindennapi kultúra - részben tradicionális, részben ideológiai okokból - óriási távolságra van egymástól évtizedek óta. Szerencsére a nemrég újjászerveződött intézményünk jogelődjénél is voltak olyan elméleti és gyakorlati törekvések, amelyek a mindennapi kultúra szolgálatábana megyénk határain messze túlmutató eredményt és elismerést hoztak a közművelődésben, mintegy akarva-akaratlanul megalapozva az alapfilozófiánkat, hogy a közművelődés ránk bízott szegmentumában egy lépéssel mindig a jövő előttszeretnénk járni! Margón az ifjúság A rendszerváltás során az ifjúságot érintő szervezetek felbomlottak. A tavaly ősszel megtartott továbbképzésünket a megye ifjúságsegítőinek rendeztük. Az idei évet egy konferenciasorozat nyitórendezvényével kezdtük. A regionális (Pest, Nógrád, Jász-Nagykun-Szolnok megye) munkaértekezletet népművelőknek, pedagógusoknak rendeztük. szépségű Zebegényben szerveztünk ilyeneket, ahol a művelődési házak igazgatói, a bábosok, a színjátszók, a klubosok, stb. egyidőben, de más-más tematikával kialakított továbbképzésbe kapcsolódtak be. Ma már kisebb létszámú, homogén öszetételű bentlakásos képzések a jellemzőek. Ilyenek voltak 1992-ben a városi művelődési központok igazgatóinak, községi művelődési otthonokban dolgozóknak, a megyei ifjúság segítőinek, díszítőművészeti körök vezetőinek szervezett bentlakásos alkalmak, melyek zömét az abádszalóki Népművelők Továbbképző Házában bonyolítottuk le. Alapvetően információáramoltatás a célja az intézményünk által szervezett művelődési otthoni dolgozók kistársasági (körzeti) találkozóinak, melyeket visszatérő rendszerességgel szervezünk. Intézményünk adott helyet a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Népművelők Egyesülete által kezdeményezett és szervezett, másoddiplomát adó átképzésnek is, melyet népművelő kollégáknak indítottunk. E két átképzés a „Marketingkommunikációs szaküzemgazdász” és a „Vállalkozás és marketing szaküzemgazdász” szakon folyt, és 1993. februárjában közel 40 kollégánk tett sikeres államvizsgát. Kenyeres Sándorné A szépelgő, múltba feledkező, vagy bármiféle kulturális felsőbbrendűségből fakadó hagyományos népművelői magatartás helyett, emberközelibb, reálisabb alapokra kell a közművelődési tevékenységet is helyezni. S ezek a valóságos lakosságiszükségletek, amelyek az utóbbi pár esztendő alatt is hihetetlenül sokat változtak. Változott a lakosság szabadidő szervezete, s megnőtt azoknak az aránya is, akiknek a munkanélküliségből fakadóan egész más természetű a „szabad” ideje. Ezért is látjuk feladatunknak, hogy segítsük az egyes településeken a különböző lakossági rétegek (például az ifjúság) eligazodását az eltérő szükségletek szerinti differenciáltságában, vagy éppen látens szükségleteik megjelenésében, tudatosításában. Mindebben eszköznek tekinthetőek intézményeink, formáink, bármily divatosak és a klasszikusnak mondható hagyományos ágazataink, mint az amatőr művészetek és az ismeretterjesztés. Tevékenységünk elsősorban a jövőre orientált. Látva állapotainkat, most még jó ideig mindenekelőtt a hasznos tudásralesz itt szükség, mégpedig a társadalom nagyobbik részét érintő nagyságrendben. Ez természetesen nem jelenti sem az autóm kultúra tagadását, vagy valamilyen kirekesztését. Pontosan arról van szó, hogy elszakadásunkat legnyilvánvalóbban Az egyre kevésbé támogatott kultúra egyik továbbélési lehetősége az önszerveződés. Szolnok megyében (de említhetnénk a többi megyét is) pénzügyi gondokkal küzd majdnem mindegyik művelődési intézmény, klubkönyvtár. Ez legtöbb esetben nem a falu, község, kultúra igénytelenségére, kultúraellenességére vezethető vissza. Az önkormányzat az állami költségvetésből kevés bevételhez jut, így szűkén méri a támogatást. És akkor már arra a kérdésre is választ kapunk, hogy miért vannak jelen a nonprofit szervezetek a gazdaságban. A nonprofit szervezetek jelentős része olyan szolgáltatásokat nyújt, amelyek közjavaknak számítanak. Az állampolgárok szívesebben adakoznak egy általuk mgbízhatónak tartott alapíta mindennapok kultúrája, pontosabban kultúrálatlansága nehezíti, akkor erre fokozottan összpontosítanunk kell. A falusi kulturális-szabadidős turizmusban például egyszerre van jelen a lakosság gazdasági, társadalmi, kulturális érintettsége, következésképp érdekeltsége is, hiszen a szolid anyagi haszon reményében lakást kiadó polgár egyszerre kénytelen lesz önmaga szembesülni kulturális állapotával, lakása, környezete s benne önmaga kultúrájával, idegennyelv ismeretével stb. S mindezek a piac függvényében kemény életszemlélet- és életmód formáló tényezők. Stratégiánkattehát a közművelődés említett tartományában kutatás, elemzés, fejlesztés, szolgáltatás mentén tervezzük, természetesen anyagi lehetőségeink függvényében. Kis létszámú, de szerencsére komoly szellemi tőkével, széleskörű tudással és tapasztalattal rendelkező intézmény a miénk, olyan munkatársakkal, akikből - a társadalmi keresletet tapasztalva - mára még több is elkelne. Fontos elvünk a szakszerűség!Ahol mégis energiánk, nagy kompetenciánk korlátáit érezzük, megkeressük s bevonjuk a legjobb szakembereket, egyesületeket és intézményeket az országból. Az eltelt 2 év országosan is bebizonyította, hogy a települések lakossága ragaszkodik a sokszor saját erőből emelt művelődési otthonokhoz. Méltán, hiszen a Lajtán túli vendéványnak, mintsem a „profitszerzésre” kényszerített, kényszerülő intézménynek a szolgáltatásait vegyék igénybe. Talán nem utópia, hogy kialakul Magyarországon is - a középosztály mellett - egy olyan réteg, amely mecénása lesz a kultúrának, oktatásnak. Általában az alapítványok, egyesületek egyrészt adományokból, másrészt üzleti bevételből tartják fenn magukat. Ezen üzleti bevételek nem‘fordíthatók magán célokra. Pedig mennyi jó példa lehetne követhető: így a művészeti csoportoknak adott támogatás része lehetne a presztízs fogyasztásnak; az almamátemek szánt adományok hozzájárulnának az iskola magas színvonalon való megtartásához; az adomány olyan csoportokba való tartozás létét erősítené, amelynek tagjai geink is irigykedve szóltak egyik-másik szép intézményünk láttán. A gond inkább ott van, hogy az intézmények egy része elhanyagolt, és gyakorta pénzszűke miatt, vagy humanitárius okokból, szakképzetlen „népművelőt” alkalmaznak. Ám aligha kell bizonygatni, hogy ezek az intézmények meghatározói lesznek a lakossági szabadidős szerveződéseknek a továbbiakban is; helyet adnak a lakosság művészeti, ismeretnyújtó, társas-közéleti szerveződéseinek, teret és tetőt biztosítanak a civil szerveződések számára. Hagyományőrzés és hagyományteremtés- változatlanul nélkülözhetetlen elemei egy-egy település lokálpatriotizmusának s a civil szerveződések terjesztésének. Szerencsére sok szép példát említhetnénk Jászfényszarutól Mezőtúrig, Tiszafüredtől Kunszentmártonig. A művelődési otthonok hagyományteremtő tevékenysége főképp az amatőr művészeti mozgalmak felkarolásában számottevő, amelyek mára már gyakorta túlnőttek a települések határain is. A megváltozott társadalmi, gazdasági föltételek között azonban sok tekintetben mást és másképp ^//csinálni. Mi abban akarjuk a művelődési otthonokban dolgozó kollegákat segíteni, hogy közvetlen bekapcsolódjanak a helyi társadalom szükségletszférájába és eszköztáruk legyen a helyi cselekvés segítéséhez. Horváth Attila a jó kapcsolatok révén több előnyt élveznének. Talán elképzelhető olyan közjó finanszírozás is, hogy az iskola hajdani tanítványai adományozzanak azzal a céllal, hogy az ott tanuló diákok a kedvezményezettek. Sokan vannak ugyanis, akik ma sem tudják vállalni még családi öszszefogással sem a tanulással járó költségeket. Felfoghatnánk ezt a lehetőséget akár „hallgatólagos kölcsönöknek” is. Az öntevékeny szervezetek fő funkciója az érdekképviselet. Tapasztalatok szerint a kettős küldetés most is időszerű, egyrészt szolgáltatásokat nyújtanak, másrészt harcolnak a tagok érdekeinek érvényesítéséért. Intézményünk eddig is már számos alapítvány, egyesület szerveződésében segédkezett. Vajó Sándorné A jelenkutatás haszna A múltba forduló történeti vizsgálódások mellett egyre nyilvánvalóbb igény fogalmazódik meg a jelen történéseit figyelemmel kísérő kutatások iránt. Még akkor is úgy van ez, ha kétségkívül kevesebb pénz és szellemi erő áll rendelkezésre. A valóságelemzést helyettesítő ködképes vélekedése ugyanis rendszerint félrevezetőek; elhitető erővel mutathatják be azt is, aminek aligha lesz múltja. S különösen szembetűnik mindez a rendszerváltozás időszakában, mikor kezdetben úgy tűnt, hogy a jelen valósága meglepően egyszerűen átlátható. Csakhogy ez a bizakodás napjainkra végképp szertefoszlott; elválaszthatatlanul attól is, hogy a gazdasági, a kulturális és a morális válság a társadalom egészét érinti. A törésvonalak pedig a helyi társadalom működésében vagy működésképtelenségében épp úgy megjelennek, mint a kulturális szokások átstrukturálódásában. így merő utópia abban reménykedni, hogy megalapozott tárgyi ismeretek híján bármiféle gyógymód eredményre vezethet. Nem reménykedhet ebben a sokszor egyszemélyes harcát vívó népművelő, de még az a politikai szereplő sem, aki például a hatalmi mezőben sokkal kedvezőbb helyet foglal el. Csak a megalapozott látlelet lehet alapja a terápiának. S nyilván ez a felismerés is közrejátszik abban, hogy a művelődési és ifjúsági szolgálat keretében tovább folytatódnak a település- és művelődésszociológiai vizsgálatok. A peremre sodródott falvak nyomorúságos helyzetének feltárása ugyanúgy ide tartozik, mint az újabb kihívásként jelentkező ifjúsági munkanélküliség okainak elemzése. S egészében is annak a jelenségeknek a nyomon követése, mely a megye kevésbé fejlett régióiban (mint amilyen a tiszafüredi, illetve a tiszazugi körzet) a különböző hátrányok vég nélküli szaporodását mutatja. Ám minél több érvényes választ fogalmazunk meg, annál nagyobb az esélye annak hogy nem esünk áldozatául a tüneti megoldások illúziójának. Mert nem csupán annak felderítéséről van szó, hogy egy-egy kulturális intézmény milyen szerepet tölt be vagy nem tölt be akár valamely kistelepülés életében, hanem sokkal inkább az egymást erősítő és gyengítő gazdasági-kulturális folyamatok megismeréséről. Egy az egyben használható receptek így sem születnek, legfeljebb olyan tényfeltáró analízisek, melyek kiindulási alapot jelentenek a jelen változásainak előrejelzéséhez. S ennek haszna leginkább abban mérhető, hogy mennyire sikerül a tények világához közelebb jutni. Akárcsak úgy is.hogy értelmezhető társadalomrajz készül valamely településről vagy társadalmi réteg szociális és kulturális viszonyairól. Kerékgyártó T. István Fejlesztés - képzés - továbbképzés Nonprofit szervezetek a kulturális szférában