Új Néplap, 1993. február (4. évfolyam, 26-47. szám)
1993-02-20 / 41. szám
1993. február 20., szombat Kulturális panoráma 9 A kamarazene híveinek legnagyobb örömére szerdán délután hangversenyt adott a szolnoki Bartók Béla Zeneiskolában Szenthelyi Miklós hegedűművész és Szenthelyi Judit zongoraművész. A méltán viághírű szonáta-pár szívesen koncertezik újra és újra a vendégszerető zeneiskolában: az intézmény aulája meghitt környezetként - a növendékek, szülők és tanárok hálás közönségként fogadják a Szenthelyi testvéreket minden alkalommal. A szerdai hangverseny műsorán Beethoven: D-dúr és c-moll, valamint Saint Saens d-moll hegedű-zongora szonátája és J. S. Bach szólóhegedűre írott d-moll partitája hangzott el. A hallgatóság a feledhetetlen élményt nyújtó produkciókat szűnni nem akaró tapssal - az előadóművészek a sikert ráadással: Ravel Tzigane című koncertrapszódiájának briliáns tolmácsolásával köszönték meg. Sz. J. Minden idők legnagyobb operett sztárja i v j t Száz éve született Honthy Hanna Honthy Hanna és Kálmán Vera, Kálmán Imre özvegye Hügel Hajnalka száz évvel ezelőtt, 1893. február 21-én született a hajdani pesti Csikágóban, egy lerobbant Nefelejts utcai házban. És Honthy Hanna? A magyar operett örökös királynője? Huszonhárom évvel később, férje tanácsára, amikor Polgár Károly, a pozsonyi színidirektor szerződtette, nyomban a primadonna szerepkörre, és azonnal Sylvia szerepét osztotta rá a Csárdáskirálynőben. A folytatás már szinte azonos a magyar operettjátszás XX. századi történelmének legfényesebb fejezeteivel. Hajnalka, aki még kislánykorában az Operaház balettkarának ügyes, csinos tagja volt, Pozsony után 1920-ban felkerült Budapestre. A jószemű, legendás hírű színidirektor, Beöthy László szerződtette, és egy évvel később már a Király Színház csillaga volt. Közben „kirándult” prózai szerepekre a Belvárosi (a mai Katona József) Színházba, de a nyarakat már akkor is a rég lebontott Budai Színkörben töltötte, Eisenmann Mihály, Buday Dénes és mások nagyoperettjeiben. Igazi karrierje azonban 1949-ben kezdődött, a Fővárosi Operett Színházban, amelynek 1978-ig, életének szinte utolsó pillanatáig a tagja és vezető művésze volt. De nemcsak a magyar közönség zárta a szívébe: ünnepelték Párizsban és Moszkvában, Prágában és Leningrádban. Fogalom 'volt a neve mindenütt, ahol csak magyarok éltek szerte a világban. Már életében legendák övezték. Igazak, és a fantázia, sőt az irigység szülöttei. Az utóbbiak közé tartozott, hogy Petress Zsuzsa a leánya. Az viszont tény, hogy szigorú rendet tartott a színpadon, és értékes bútorokkal, nemes festményekkel, szobrokkal, porcelánokkal, ezüstneműkkel zsúfolt gyönyörű budai villájában. Nem voltak anyagi gondjai, mégis híres volt a takarékosságáról, sőt a fukarságáról. Sok álmatlan éjszakát szerzett Vogel Ericnek, színpadi jelmeztervezőjének, hogy karcsúvá varázsolja nem éppen filigrán alakját. Az is igaz, hogy nem volt hajlandó másodhegedűs lenni a színpadon. Legtöbbször Kellér Dezsőt kérte meg, hogy „tupírozza fel” a szövegét. A Csárdáskirálynőn már nagyobb műtétet kellett elvégeznie: főszereppé „dúsította” Kellér az ő számára a nagyhercegnő eredetileg epizód-figuráját. így létezik egy eredeti és egy Honthy-féle variáció, és ez utóbbit a világon egyedül az Operett Színházban játszák azóta is. Kortársa és sikerkovácsa volt a legnagyobb magyar operett-komponistáknak, Kálmán Imrének, Lehár Ferencnek, Zerkovitz Bélának, Szirmai Albertnek, Huszka Jenőnek. Ő indította el a karrier útján az alig tizenkilenc esztendős Fényes Szabolcsot, és vitte sikerre Maya című operettjét. De otthon volt a klasszikus francia és osztrák operettek világában is. Olyan prózai színészóriások fogadták el boldogan partnerüknek, mint Csortos Gyula, Uray Tivadar, Törzs Jenő, Jávor Pál, Rátkay Márton, és hosszan sorolhatnánk tovább. Az Operett Színház az ő „uralkodása” alatt élte fénykorát. Köszönhetően persze a társulat férfisztárjainak: Latabár Kálmánnak, Feleki Kamillnak, Rátonyi Róbertnek, Sárdy Jánosnak is. Ő honosította meg az operett-lépcsőt, amelyen ő tudott a legszebben, legigézőbben, legkirálynőibben le- és felvonulni. Idős korára is megőrizte asszonyi vonzerejét, eleganciáját, varázslatos hangját, kecses, temperamentumos mozgáskultúráját. Nyolvanadik születésnapján az egész ország ünnepelte. Aznap este természetesen a Csárdáskirálynő volt a műsoron. Öltözőjébe nem lehetett beférni a virágcsokroktól, rajongói nem akarták leengedni a színpadról, amelytől fájó szívvel vett búcsút, de mint mondotta: egyszer mindennek vége lesz, szeretné, ha még hibátlan színésznői glóriával őrizné meg emlékét az ő drága közönsége. A Fővárosi Operett Színház Honthy Hanna századik születésnapján, február 21-én este, az előadás előtt emlékezik meg ünnepélyes keretek között Honthy Hannáról, márciusban pedig emékestet rendeznek a tiszteletére a Fészek Művészklubban. -Garai-Kilátó: francia szakiskolákban jártak Agroturizmus, kosaras farmerek Megyei szakoktatási küldöttség tapasztalatai A romans-i szakközépiskola bejáratánál a küldöttség tagjai Lapunkban egyre gyakrabban jelenik meg híradás magyar és francia diákok bontakozó regionális kapcsolatáról. Most egy olyan látogatás tapasztalatairól számolunk be, amelyen agrároktatási szakemberek vettek részt Jász-Nagykun-Szolnok vármegye mezőgazdasági szakiskoláiból, Jászapátiból, Kunszentmártonból, Törökszentmiklósról, Kenderesről és Kunhegyesről; egy látogatásról, amelynek gyümölcsei már érlelődnek. Valence, Romans, Aubenas - városok Délkelet-Franciaországban, a Provence-szal szomszédos Ardech és Drome egy-egy települése, amelyről ma már ismerősként beszélnek annak a megyei delegációnak a tagjai, akik megismerkedhettek e táj kivételes szépségeivel, dombokra csücsülő szőlőültetvényeivel, pompás gyümölcsöseivel, sodrott ágú olajfáival és mandulaligeteivel, illatos levendula és rozmaring mezőivel. Csábítja ez a vidék az idegent, de nemcsak vonzza, meg is tudja tartani az idelátogató túristát, mert virágzik itt a falun is a vendéglátás. Egy-egy farm nemcsak a gazdálkodás központja - ahogyan ez a látogatás során tapasztalható -, de egyben az üdítő, pihentető időtöltés színhelye is, s ezekben a tanyai vendégfogadókban mindenhol szakszerű, ugyanakkor családias légkör fogadja a vendégeket. Szakszerű, mert a mezőgazdasági szakiskolákban errefelé erre is tanítják a növendékeket: a túrizmus tantárgy a leendő farmerek tanrendjében. A szigorúan vett agrárismeretek körét az egészséges táplálkozás, a szociális gondoskodás, a családi életre nevelés tudnivalói is kibővítik. Amikor a decemberi tanulmányút tapasztalatait most számbaveszik, mérlegelik az említett megyei szakoktatási intézményekben, különösen arra a házaspárra emlékeznek, Loquieneau-ékra, akik jóllehet juh tenyésztésből élnek, de főleg nyaranta farmjukat vendégfogadóvá alakítják, s elsősorban gyermekeket fogadnak. Tanulságos az ő történetük is, hisz városi emberek létére vágnak neki a vidéki farmeréletnek. Persze jelentős állami támogatással. Egyébként a fiatal, szakképzett mezőgazdászokat induláskor általában 150 ezer frankkal segíti az állam, s a kedvezőtlen körülmények között indulókat pedig akár a duplájával is; ráadásul igen előnyös hitelhez is hozzájuthatnak, mindössze 5 százalékos kamattal. Szakmai ismeretek és anyagi támogatás, a kettő együtt ösztönzőleg hat a tanyai vendéglátás kialakulására. A forma, a mód, a látottak oly vonzóak, hogy már a látogatás idején megszületik a terv: a közeljövőben tizenöt Szolnok megyei diák tölthet több hónapot egy-egy francia farmer gazdaságában, hogy tüzetesen ismerkedjék meg a falusi túrizmussal is. Különösen érdekes, figyelemre méltó a romans-i kertészeti szakközépiskolában szerzett tapasztalat, ahol ugyanis nemcsak elméletben vértezik el ismeretekkel a leendő farmereket, a gyakorlatban is kipróbálhatja ki-ki képességeit. Pályázat útján ugyanis földterületet nyerhetnek maguknak az intézet tangazdaságának területéből, s gazdálkodhatnak saját szakállukra, a gépeket iskolájuk adja ingyenesen. S ha pedig jól végzik dolgukat, akár farmot is vásárolhatnak tanulmányuk végeztével a megszerzett jövedelemből, természetesen hozzá az állami támogatás. Tehát gyakorolhatják magukat a gazdálkodás minden folyamatában: a termelésben, a termékek menedzselésében, az értékesítésben, a hitelezésben egyaránt. Kísérlet ez, de eredményei aligha kétségesek, hisz elmélet és gyakorlat szoros kapcsolatára épül, így akár nálunk is tanulságos lehet. De aligha mellékes az sem, amiről a valenti szakiskola munkatársa, Francois Cossin szólott, hogy tudniillik a képzés korántsem fejeződik be a megszerzett oklevéllel, avagy szakmunkás bizonyítványnyal, felnőtt korban is folytatódik tovább, hogy a farmer mindig szinkronban lehessen a korszerű követelményekkel. Albon-ban, egy másik kedves városkában a kosaras farmerek fogalmával ismerkedhettek meg a megye küldöttei. így nevezik, becézik Cheval urat és társait, akik termékeik értékesítésére sajátosan egyedi formát választottak: hatan, valamennyien környékbeli farmerek egybeszövetkeztek, üzletházat nyitottak, ahol szigorúan csak az ő húskészítményeiket, tejtermékeiket, zöldségféléiket vásárolhatni meg, természetesen friss, jó minőségben. Idegen - eladóként - ide be nem teheti a lábát. A termékek értékesítésének közvetlen formája ez, persze vannak, akik más úton, például úgynevezett értékesítési szövetkezeteken keresztül teszik ugyanezt. De van, aki maga dolgozza fel megtermelt termékét, például a tejet. Szép példáját mutatta ennek a Vignon-farm, ahol a tejet a gazda maga dobozolja ügyes kis gépén, és maga is árusítja piacon; a könyvelés a feleség dolga. Több mint ötven tehén, évente átlagban 7-8 ezer liter tejjel - ez a kis, jól menő üzem termelői bázisa. Nem csoda, hogy a család fiatal tagjait is vonzza. A két Vignon-fiú a valence-i szakiskolában készül jövőjére. Abban az intézetben, amelynek - ha minden jól alakul - magyar diákjai is lehetnek hoszszabb-rövidebb időre; s tapasztalatot cserélhetnek majd tanáraik is. Hisz már is lépések történtek egy-egy francia és egy-egy megyénkbeli intézet részéről a szorosabb, testvériskolai kapcsolatok megteremtésére. Szakmai hasznán túl „melléktermékeként” e látogatásnak barátságok is születtek, köztük sportbéli is. Bathemay polgármestere, Chaleon úr már ott, helyben megígérte, hogy a kunsági Csorba Kupán ott lesznek majd városának lalxlarúgói is. Báli István Forgatás a kultúrfelelössel Tévéjáték lesz a „málenkij robotból” Kéthetenként húsz perc az 1-es tévécsatorna délutáni sávjában a KultúrFelelős című magazinműsor. Elsősorban azok a fiatalok keresik, akik hozzászoktak, megszerették a maroknyi alkotógárda stílusát a Start című, naponta jelentkező kulturális ajánlóműsorban, a reggeli adásokban. A műsorvezető a huszonéves Nagy Gergely, aki nemrég kapta meg dramaturg diplomáját, nem egy kényelmesen berendezett stúdióból, hanem mindig az események színhelyéről invitálja a nézőket. S a képernyőn szokatlan, látványos és modem beállítások, a zene a kép, a szöveg és a feliratok stílust teremtő összhangja Silló Sándor rendező és Nemes Tibor operatőr érdeme. A személyes hang talán azért is jellemzője a műsornak, mert ajánlataik között kevés van, amelyhez a szerkesztők, a stáb valamelyik tagját ne kötné személyes élmény. Talán nem véletlen, hogy két napot forgattak nemrégiben a balassagyarmati színjátszó fesztiválon, ahol a határon túli magyar amatőrcsoportok mutatkoztak be az anyaország nézői és szakemberek előtt. A szerkesztő és munkatársa, Szendi Edit és Mester László amatőr színészként és hivatásos együttesekkel is jónéhány hasonló fesztiválon jártak már, és a stáb hangulata most is olyan volt, mintha ők is egy színpadra lépésükre váró színjátszócsapat tagjai lennének. A fellépések és a forgatások közötti szünetekben találkozhattak a Felvidékről, Beregből, Erdélyből jött színjátszókkal, és a tízperces interjúknál hoszszabb, bensőségesebb beszélgetésre is alkalom nyílt. KA beregszászi húszegynéhány tagú együttes tagjai között a kétévestől a hetvenesztendősig mindenféle korosztály szerepelt. Elmesélték, hogy apáiknak, nagyapáiknak, dédapáiknak állítottak emléket, amikor a háború utáni háromnapos munka, a „málenkij robot”-ból lett kényszermunka szörnyűségeit leíró kisregényt színpadra vitték. A személyes vallomásokból most csak néhány perc kerülhetett a műsorba, s ugyanennyi volt látható az előadásból is. De a rendező, Silló Sándor már elkérte a szövegkönyvet, mert szeremé tévéjátéknak fölvenni ezt az előadást. „Megható, szívszorító ahogy játszanak, őszintén, mint a gyerekek”. - Ezt szeretné a rendező hűen viszszaadni a képernyőn, „csak” támogatót kell találni, hogy meg is valósuljon a terv, legyen aki - a tévéjátékok költségeinek csak töredékét kitevő - anyagiakat megteremti. És még egy nagy élmény, melynek sajnos csak egy része lehetett benne a tévéműsorban: egy újvidéki csoport, a Tanya-színház színművészeti akadémistákból álló csapata, amint vásári komédiákat játszik. A gyakorlott színházi, filmes, operatőri szemek megtalálni vélik közöttük a jövő Julietta Masináját egy huszonéves újvidéki lány, Székely Hermina személyében. Ilyenkor fájdalmas a televíziós utómunka, a vágás, a montírozás, amikor az idő szorítása miatt elhagyni kényszerülünk részleteket. Székely Hermina Clown-arca, apró, energikus figurája csak néhány percre tűnt fel a KultúrFelelős január végi adásában, de a forgatócsoport bízik abban, hogy vele és az újvidékiekkel ők is, s a magyarországi nézők is találkoznak még. (mól-)
