Új Néplap, 1993. február (4. évfolyam, 26-47. szám)
1993-02-04 / 29. szám
zA 4 „Nesze semmi, fogd meg jól” Tanulságul szolgált Surányi Miklós szolnoki olvasónk leveléből: A Centrum Áruház „Fehér hetek színesben ..kezdetű és január 5-től 15-ig szóló ajánlatát olvastam a Néplapban. Ebben azt ígérték, hogy aki 2000 Ft fölött vásárol ágynemű-garnitúrát, törölközőt, törlőruhát, az 3 kg-os TOMI mosóport is kap mellé ajándékban. Mivel 1979 óta aktív véradó vagyok, és január 11-én éppen berendeltek a kórházba véradásra, visszafelé felkerestem az áruházat. Gondoltam, hogy a kellemest öszszekötöm a hasznossal; a véradásért kapott 400 Ft-os Centrum-utalvány értékét megtoldom, törölközőket vásárolok, s még kapok mellé egy doboz mosóport is. Hát leesett az állam, mert az eladó közölte velem, hogy már nem adnak mosóport... Kétezerért válogattam törölközőket, de többet is vettem volna, ha nem érzem úgy, hogy a reklámozott akciójukkal bizony becsaptak! - írta többek között. Közbenjárásunkkor Lugosi Lászlóné, a Centrum áruház igazgatója belátta, hogy a január 11-i számban közreadott — a korábbitól eltérő — hirdetésük nem volt egyértelmű, félrevezethette az érdeklődőket; a közhírelés napján már életbe léptetett 30 %-os árkedvezmény (mosópor helyett!) elkerülhette a vásárlók figyelmét. Noha az árkedvezménnyel mindenki jobban járt volna, arra kéri olvasónkat, s mindazon vásárlókat, akik 11-én vagy ezt követően (15-ig bezárólag) 2000 Ft-ért vagy efölött vásároltak törölközőt, konyharuhát, fáradjanak be az áruházba, és a blokk felmutatása ellenében megkapják a beígért TOMI mosóport. Az olvasó észrevételét ezúton is köszöni, hiszen tanulságul szolgált. •cs — Válaszolt az illetékes A vásárló elnézését kérik Goromba volt a pénztáros címmel adtuk közre Bozóki Sándomé olvasónk levelét e rovatban, január 28-án. Észrevételével, a Szolnok ABC-ben történt esettel kapcsolatiban — a Food Invest Kereskedelmi Részvénytársaságtól az alábbi választ kaptuk: Sajnálattal értesültem Bozóki Sándomé olvasó panaszáról, amelyben a Szolnok ABC áruházunk pénztárosának magatartását kifogásolja. Észrevételét kivizsgáltattam, melynek megállapítása vásárlónk panaszát alátámasztja. Pénztárosunk a meghallgatás során elismerte, hogy a vevőhöz ingerült hangnemben szólt. Mentségére hozta fel: a vevők hosszú sora várakozott a pénztár előtt, és a kasszában valóban nem volt 100—as és 500-as címletű pénze, hogy a szakadt 500—ast — amit ő korábban vevőtől kapott — azonnal ki tudta volna cserélni; a cserét később, de viszonylag rövid idő alatt a helyszínen lebonyolította. A Tisztelt Vásárlótól részvénytársaságunk nevében szíves elnézést kérek. Dolgozónkat figyelmeztetésben részesítettem, ugyanakkor megjegyzem, hogy hasön ló eset vele még soha nem fordult elő. Munkáját szorgalommal, felelősséggel végzi, mindez azonban döntésemet nem befolyásolta e konkrét ügy kapcsán. Bízom abban, hogy kedves vásárlónkat dolgozóink meggyőzik majd az előfordult eset ellenkezőjéről is, hiszen nagyon sok, munkánkat dicsérő észrevételt is kapunk. Erdei Béláné ügyvezető igazgató Mit kellene sürgősen tenni? Nagy érdeklődéssel olvastam az ebben a rovatban január 21- én megjelent „Egymásért, együtt!” című írást, mert a cím után valami szépre és nemes dologra gondoltam. Azt hittem, hogy Deák András úr tollából valami megbékélésre, keresztény emberi magatartásra inspiráló ösztönzésről van szó. Sajnos tévedtem. Tévedtem, mert esze ágában sincs a megbékélés irányába tevékenykedni, hanem helyette mint aki álmában beszél, úgy nyilatkozik — demagógiák hangoztatásával. Nem kívánok az írás egészére reagálni, de egy-két „aranymondásával” kénytelen vagyok foglalkozni. Azt írja, hogy „Gonosztett volt a tulajdonok erőszakos elrablása, amit a bitorlók azzal is megtetéztek, hogy maguk élvezték és kényükre-kedvükre elherdálták azok gyümölcsét, és igazságtalan rabságba döntötték a magyar nemzetet!” A továbbiakban arról ír, hogy a „gátlástalanok” bűnbaknak tüntetik fel a kormányt, mely ha eddig nem is tudott, mert lehetetlen szociális téren eredményeket felmutatni, kis magyar hazánknak, nemzetünknek megbecsülést szerzett a viágban. Én azt hiszem, hogy a megbecsülést a kormánynak a saját népétől lenne illő elsősorban megszerezni. Természetesen ehhez beszélő viszonyba kellene kerülnie a társadalommal. Ön is tudhatná, hogy kik romboltatták szét hazánkat „egyszer és többször”. Igaz, hogy Raffai Ernő államtitkár úr (aki egyébként történész) sem tudja eldönteni, kik a hősök és kik az áldozatok. így hát az ön elmélkedésein egyáltalán nem csodálkozom. Az pedig, hogy kik kezdték meg — az ön szavaival élve — a „sötét üzelmeiket”, gondolom, ne boncolgassa, mert még a végén kiderül, kik rendelték el és vettek részt az ország elkótyavetyélésében, mellyel nagyban elősegítették a nagy létszámú munkanélküliséget, az ország elszegényedését. Nem értem kristálytisztán az írásából azt a megjegyzést, hogy „Miért nem mennek a többi kommunista utódállamba?” Hogy jól értse, tisztelt Deák Úr, mi a magyar kormánytól szeretnénk hallani „az igazat, és csakis a tiszta igazat”, mert már nagyon érdekli az alaposan megsarcolt magyar népet a kibontakozás és felemelkedés jele, programja. Én vitatkoznék önnel abban, hogy vallásos vagy nem vallásos emberek követik-e el napjainkban a bűnözéseket (bár tudom, hogy ön nem a köztörvényes bűnözésre gondol), mert a vallásos emberek mindig dolgoztak. Napjainkban sokan azért válnak bűnözővé, mert éheznek, fáznak, így a kényszer viszi rá őket. Hadd jegyezzem meg, hogy a szegénységet és az éhséget kegyetlenül nehéz — még a Tízparancsolat tiltása ellenére is — elviselni. így hát írásából nem derült ki, hogy mit is kellene sürgősen megtenni „Egymásért, együtt!” Ha megsértettem, elnézését kérem, ha segítettem, szívből örülök neki. Tisztelettel: Tolnai Antal Szolnok A szerkesztőség postájából 1993. február 4., csütörtök Természeti kincseink Küldjön egy képet! Mint egykori csikós, emlékeim között őrzök néhány felvételt, melyek a Hortobágyi Állami Gazdaság szervezésében rendezett első nemzetközi csikó$vfersenyen készültek — 1957-ben. Kettőt kiválasztottam, hogy1 az Új Néplap felhívására megosszam az olvasókkal. ✓ Ápoltuk a hagyományokat Ez a kép is szolgáljon bizonyságul arra, hogy akkor is őriztük, ápoltuk a hagyományokat. (Én nem vagyok rajta, hisz fotóztam, meg különben sem voltam egy virtuóz csikós.) A síkfutóversenyen négy csikóst örökítettem meg — arab telivér csődörökön. (Köztük Korgás József nevére emlékszem.) Csikósok - 1957-ben Ezen a képen — balról jobbra — Szabó István, Radócz István, Nyitray Mihály ménesmester edző, Király István és Nádasdi Péter csikósok láthatók. Király József Tiszafüred Hozzászólás cikkeinkhez Az elesettekre emlékeztek A jászjákóhalmi új plébánia 1904-ben épült. Hegyfoky Kabos, a későbbi híres meteorológus még a régi, a mellékelt fotón látható épületben volt káplán 1875-77 között. Az új épületben ma emléktábla őrzi a nevét. A régi képen is jól érzékelhető, hogy a község névadó halmán; Jákó halmán (Jakab Halmán) 4 méterrel a környezete fölé emelkedett a templom. Ez a halom ma az egyetlen — a hajdan feljegyzett 16 közül —, ami a határban állt, s ami többékevésbé épségben maradt a rajta épült XV-XVIII. századi templommal. Most, amikor az önkormányzat hivatott rá, hogy saját természeti értékeit védje, a halmot — a templommal és az Kiűzhető a Sugárzó arccal újságolta az egyik, közgazdasági képzettséggel is megáldott orvos, hogy kidolgozott egy olyan egészségügyi-gazdasági rendszert, amelynek segítségével az egészségügyből kiűzhető a hálapénz. Az egyre betegebb lakosság többször jelenik meg az egészségügy valamelyik fórumán, ezért többször fizet. Először azért, mert a munkabére után visszatartott társadalombiztosítási járulékból (54 százalék) 20 százalékot az egészségügy finanszírozására fordítanak. (Ez országos szinten az elmúlt évben 110 milliárd forint volt.) Mégis, ha az általa választott kórházban szeretne meggyógyulni, ahhoz a háziorvosától beutalót kell szereznie. Ezért, vagy mert az orvos segít az osztályra bejutni, borravalót ad. A választott kórházban, a választott orvosnak pedig azért „jár” a boríték, mert vállalta a kezelést, és eredményesen gyógyította a beteget. Több helyen nem tudták kifizetni a tizenharmadik havi fizetést — a közalkalmazotti törvény rendelkezik erről —, ahol mégis, a következő év költségvetésének terhére kapták meg a dolgozók. Köztudomású, hogy az egészségügyi dolgozók átlagbére egyharmada a más azt körülvevő akác- és orgonaligettel — védetté nyilvánította. Védettséget kapott a temető évszázados együttese is: a Szent Kereszt kápolna és környezete — a hozzá vezető sétány mellett álló öreg nemes akácokkal, továbbá az első világháborús emlékmű (ditrói Siklódy Lőrinc alkotása), a környező hét évtizedes vadgesztenyefákkal és a faluszéli Tama—holtág, a kapcsolódó nyárfaerdővel. Sajnos ilyen lépésre van szükség ahhoz, hogy a még megmaradt természeti kincseinket védelmezzük. Ma, ami Földünkön történik, mindnyájunk közös ügye. Fodor István Jászjákóhalma hálapénz? szakmákéhoz- és ötven százalékkal kisebb a pénzügyi területen dolgozókéhoz képest. A népgazdasági termelés csökkenésének, a társadalombiztosítás kasszáiban a 90 milliárdnál nagyobb hiánynak a következménye, hogy a kórházak lehetetlen helyzetbe kerültek. Mivel e negatív folyamatok megváltozására jelek sem mutatkoznak, az egyes osztályok átmeneti bezárása sajnos véglegessé fog válni; elkerülhetetlen lesz az orvosok és az egészségügyi dolgozók tömeges elbocsátása. A munkahelyek elvesztésétől való félelem miatt megkezdődött a harc a bennmaradásért; az eddig sem harmonikus kollegális kapcsolatok egyre ellenségesebbé váltak. Nyílt, olykor megalázó küzdelem folyik egy—egy „jobb” beteg körül — „kaparni kelle, amíg lehet, mert beláthatatlan és bizonytalan a holnap” alapon. S aki még meg tudott maradni tiszta erkölcsűnek, ilyen körülmények között az is meginoghat. Jóllehet, ma a hálapénz megszűnésének lehetőségét felvetni is merénylet — a 33 ezer orvossal, a 200 ezer egészségügyi dolgozóval, s a még kiszolgáltatottabb betegekkel szemben is. Dr. Jánosi Gábor orvos Az Iskolai katasztrófa címmel, b.gy. monogrammal megjelent (január 19.) íráshoz szólok hozzá, s tulajdonképpen röviden beszámolok a nálunk rendezett eseményről. Nem tudom, hogy Abony iskolái megemlékeztek-e a,II. világháború doni katasztrófájának magyar áldozatairól, de az biztos, hogy a helyi református gyülekezet fiataljai, s főként idősebb hívei méltán emlékeztek az 50 évvel ezelőtt elesett hősökre. Fábián Zoltán református lelkész istentisztelete után a hívek a városháza előtti parkban lévő kopjafához vonultak, ahol koszorút helyeztek el az emlékmű talapzatánál, és tisztelegtek az elesett apák, fiúk, testvérek emléke előtt. Azokra gondoltak, akiket értelmetlenül hajszoltak a biztos halálba, majd elénekelték a 9. zsoltár 1-2. versét, a „Vezess Jézusunk, véled indulunk” kezdetűt ..., az esemény befejezéséül a Himnuszt. B. Zs. Abony Egy szolgálati hely maradványa Vajon meddig kell még „gyönyörködnünk” a fényképen látható, s a bejárati kapunktól pár méterre lévő, romos vasúti klotyóbán? A múlt nyáron ugyan hozzáfogtak a több mint 10 éve gondozatlan épület bontásához, de csak annyi téglát hordtak el belőle, amennyi egy disznóólhoz kellett. Tudjuk, hogy a MÁV-nak a legkisebb gondja is nagyobb annál, minthogy az ilyen dolgokkal foglalkozzon, de hát az a WC mégiscsak egy megszűnt MÁV szolgálati hely maradványa! U. B.—né Szászberek Február 24-én már nagyböjt lesz! A „Százéves hagyomány — Megyebál jótékony célra” című, január 29—én megjelent híradáshoz szeretném a következőket fűzni: A cikk így kezdődik: A „megyebál” nem ismeretlen azok körében, akik járatosak a történelmi hagyományok területén. Bár az írásban később sem szerepel a farsang szó, akik járatosak a történelmi hagyományok területén, bizonyára tudják: ez az 1947—ig tartó rendezvény minden esztendőben farsang idejére esett. Talán most először fordul majd elő, hogy a szolnoki megyebál nagyböjtben lesz. Ugyanis a továbbiakban azt olvashatjuk: „Természetesen — egy hagyomány-felelevenítő akciónál ez követelmény — most is február 27-én kerül sor a rendezvényre, a megyeháza dísztermében.” Engedtessék meg nekem, hogy ne higgyem el, miszerint ha az idén február 27-e péládul szerdára esne, akkor is ezen a napon rendeznék meg a bált — csupán azért, mert 1866-ban az első bál február 27-én volt? Nem a pontos dátumhoz, hanem az év báli szezonjához, a farsanghoz kellene ragaszkodniuk a szevezőknek. Hála Istennek, oly korban élünkr, amikor nyugodtan bárki megteheti, hogy felhívja valamelyik plébániát, s mielőtt kitűzné a megyebál, vagy iskolai, munkahelyi bál időpontját, megkérdezi: mikor van az idén hamvazó szerda, vagyis a farsang vége, a nagyböjt kezdete. Szívesen segítünk. A farsangi bál zárásának dátuma: az idén február 23—ára esik, mert 24-én már nagyböjt lesz. Tamási József tiszaföldvári plébános Az oldalt összeállította: Csankó Miklósné
