Új Néplap, 1993. február (4. évfolyam, 26-47. szám)
1993-02-20 / 41. szám
1993. február 20., szombat Hazai tükör 3 Kisújszálláson folytatódik a Számadás A fogalomátértékelés korszakát éljük A népi politizálás esélyei Közép-Európában Eléggé nagy port kavart fel tavaly november közepén egy elhalasztott rendezvény: a Számadás ’92. Időben ütközött ugyanis az MDF liberális fórumának pesti programjával, amelyen jelen volt Antall József miniszterelnök, illetve Szabad György házelnök is. Abban az időben úgy tűnhetett volna, hogy ez egy vidéki ellenrendezvény lesz; kötélhúzás, aminek nem lett volna jó vége. Ezért a szervezők az elhalasztás mellett döntöttek. Úgy könyvelték el a dolgot, hogy fatális egybeesésről van szó. Az összejövetelt február 27-én, 28-án, szombaton-vasárnap tartják meg Kisújszálláson. Az Új Néplap dr. Tóth Albert országgyűlési képviselőt kérdezte a mostani találkozóról.- Mit jelent az, hogy Számadás?- Az 1991-es áprilisi, illetve novemberi parlaménfi és kormányhatározatok átfogó Alföld-programot indítottak útjára. Ebben döntően tájvédelmi és -hasznosítási kérdések szerepelnek. Szerencsésen alakult a helyzet, mert szinte' szellemi műhellyé nőtte ki magát a program. tudósok, kutatóintézetek kapcsolódtak hozzá, sőt egyfajta kulturális vonzatára is felfigyeltünk. Rendkívül fontos ugyanis például az egykori hagyományőrző építészet megtartása.- Hogyan fejlődött tovább ez á gondolat?- Már az első heteken számol- , tunk, a táj sajátos értékeinek idegenforgalmi kihasználásával, a kulturális szféra bekapcsolásával. Ebből született meg a gondolat: az Alföldön egy szellemi műhelyt kellene körbejáratni, s az ilyen találkozókon az Alföld életének egy-egy sajátos kérdését kell megvitatni. Első ízben Hortobágy faluban jöttünk össze ’91 novemberében. A téma az Alföldön kialakítandó népfőiskolái hálózat volt, amelynek várhatóan jóval nagyobb lesz a kisugárzása, mint maga a tájegység. Amint tudjuk, ez szépen alakul.- Mi lesz e második találkozó témája?- Sokat tüsténkedtünk, és arra az álláspontra jutottunk, hogy a népi politizálás esélyeiről cserélünk gondolatokat. Nagyon sok egyeztetést igényelt, hiszen itt olyan kört kell megszólítani, amelynek tagjai rendkívül különbözőek lehetnek - megannyi szempontból. Hogy a politikai életnek melyik területére kerültek, milyen pártnak a tagjai, vagy éppen nem tagjai; a szellemi életnek melyik konkrét területén dolgoznak: írók, művészek, költők és ugyanígy közéleti emberek is. Ilyen módon tehát mi egy olyan kört próbáltunk öszehívni, amelynek tagjai abban közösek, hogy a népi gondolatnak szószólói, maguk is követői, ki-ki a maga eszközével.- Azt, hogy népi, sokféleképpen értik ma. Van, aki a Szó hallatán máris elítélő véleményt alkot. Ón hogyan látja ezt?- így van. Most a fogalmak átértékelésének korszakát éljük. Amikor egy nemes fogalom elveszti jelentéstartalmát. Sok esetben szándék nélkül is végbemegy ez a köztudátban; vannak akik erre szándékosan rájátszanak.- Ónok a vidéken élő embereket értik a népi fogalmán?- Nekünk itt ezt kell tisztázni. Pontosan amiatt, hogy itt egy csomó demagóg megközelítés következtében olyan rárakódás, olyan szellemi guanó-telep alakult ki e fogalomkörön, amitől ezt meg kellene tisztítani. A népi mozgalom hőskorában, Illyéstől Németh Lászlóig, Sinkától Fájáig, Veres Pétertől Szabó Pálig - a fogalomkör napnál világosabban kirajzolt egy népi mozgalmat, s a hozzákapcsolódó politizálást. Abban az időben ez a rárakódás még nem volt jellemző. Ma már annál inkább, és vannak akik ezt leegyszerűsítik egyfajta rossz értelemben vett népieskedéssé. Ebben van fnegvetettség, teljesen rosszul felfogott vidékiség, ilyen isten-hátamegetti provincionalizmus. A másik megközelítés azt mondja, hogy ez valamikor egy haladó mozgalom volt, ideje lejárt, ezzel foglalkozni szükségtelen, mert nincs táptalaja; akik ezt fel akarják támasztani, egyfajta nosztalgiát táplálnak.- Jól gondolom, hogy itt most népi fogalmát a programjaikkal tudják legjobban megfogalmazni és nem pedig különböző determinációkkal?- Most ebben a dologban már az is csoda, hogy olyan embereket sikerült egy asztal mellé ültetni, akik lehet, más alkalommal nem is nagyon beszélnének egymással. így meghívásunkat elfogadta Csurka István, Pozsgay Imre, Kosa Ferenc és Csoóri Sándor, Szűrös Mátyás, Szokólay Sándor, Balczó András, Benedek István, Csete György, Pálffy G. István és még többen.'- Hogyan tervezték meg a rendezvényt?- A programban nyolc előadást tervezünk. Úgy állítottuk össze, hogy lehetőleg minél szerteágazóbban kifejtsük ennek a lejáratódott és kificamított fogalomnak tényleges tartalmát. Éppen Für Lajos előadása szolgál majd arra, hogy a népi fogalom átváltozásnak fontosabb állomásait értelmezze, magát a fogalmat pontosítsa. Pozsgay Imre előadása ilyen címmel születik meg: a népi politizálás esélyei Közép-Európában, tehát európai kitekintés. Szokolay Sándor a népi magyarság megmaradásának lehetőségeiről beszél az új európai viszonyok között.- Végül is hány vendéget hívtak? ■ - Pontosan 93 személyt szólítottunk meg, ennyien elfogadták a meghívást. Meghökkentő, hogy úgy mondjam, ugrottak az első hívó szóra. Nem akartunk senkit úgy egymás mellé ültetni, hogy ne tudja: ki lesz a vitapartnere? Ez a műhelybeszélgetés kimondottan nyílt konferencia, ahol a felkért előadók, a bejelentkezett hozzászólók szabadon elmondhatják gondolataikat, szigorúan koncentrálva a teendőkre. Ebből talán eredményként várható, hogy a címben jelzett program új értelmet kaphat.- Önt mi indította el e gondolatkörfelé?- Ha figyeljük a közélet különböző megnyilvánulásait, szinte alig múlik el nap, hogy valahol, valakik, valamilyen platform, pártszárny, kör, irányzat ne tartana valamilyen összejövetelt. Egyfajta túlpolitizáltság tünete az, hogy a fogalmak markánsan ütköznek egymással, hogy mindenki tisztázni akarja a pontos értelmet. Ezért válik a mi rendezvényünk rendkívül izgalmassá: túltenni magunkat a sztereotípiákon, a köznapi reflexeken, hogy méltó értelmezést és fogadtatást kapjon a gondolat.- Személy szerint ön miért kezdett el ezzel foglalkozni? Különböző pártokban, egyesületekben lévő emberekkel beszélgetve rájöttünk arra, hogy szinte majdnem ugyanazt mondjuk valamennyien, noha más a képzettségünk, a pártbeliségünk, a korunk, a szakmánk, más vidékeken élünk, mégis valahogy a világot hasonló módon közelítjük meg, értelmezzük, látjuk. Tehát egyfajta olyan elkötelezettség van bennünk, amit ma nagyon sokan tagadnak itt, a Kárpátmedencében élő - magyarok. A baj akkor következik be, hogyha ennek - Illyés Gyula által olyan szépen megírt - gyökereit próbáljuk elvagdosni. Átmegyünk olyan világpolgári gondolkodásba, ami egyfajta magyarságtagadást jelent. Mindenféle melldöngető magyarság-hírverésnek ellensége vagyok. A nemzeti liberalizmust szívből vallom, és gyakorlom. De amikor ennek örve alatt engem „mucsai”-nak neveznek, vagy éppen vidéki létemben hátrányos helyzetben akarnak tartani, akkor ezt nem tudom elviselni, mert ezt így igaztalannak tartom.- A meghívottak nevéből is látszik, hogy más pártokban is gondolkodnak hasonló módon.- Igen. hangsúlyozom, hogy ez az összejövetel nem pártrendezvény. Többen azt mondják, hogy új népfront. Nem. Mozgalom sem akar lenni. .Egy szellemi műhely feltámasztása. Ez a konferencia legyen egy jó adag kovász osztogatója.' Szerencsés két dátum közé került, hiszen Lakitelek után vagyunk kereken öt évvel és öt hónappal; a balatonszárszói híres nagy találkozó 50 éves évfordulója előtt szintén öt hónappal.- A rendező szervek között van az Alföld-programon kívül a Haza és Haladás Alapítvány, a Lakitelek Alapítvány, a Magyar Kilátó Alapítvány s a Magyar Szellemi Védegylet, Már az elnevezésükben is viselik a magyarság fogalmát. Ön ezt hogyan határozná meg?- Amikor csak magyar-voltunkat, csak vidéki-voltunkat hangsúlyozzuk túl, akkor egyben valami olyasmit próbálunk igazolni, ami eltávolít bennünket az európaiságtól. Pedig - és ebben látom az egésznek a lényegét - igenis: aki a küszöbtől elindulva vallja magáénak a szülőföldet, az ottani embereket, élővilágot, kultúrkincset, mindent, ami a tájnak tartozéka; az eljuthat a legistenhátamegettibb kis magyar alföldi faluból Európába és a világba. Tehát ennek a folyamatát ne próbáljuk már tagadni. Hogy aki ott a falujában tisztességesen megállja a helyét és világértékeket alkot és művel a maga módján, az európai emberré lett már is. Hiszem hogy ennek ez az útja, nagyon sok ember által logikusan követhető. Aki ezt tagadja, az olyasmit tagad, mint ha egy fának szép törzsét és lombját képzelnénk el, csak éppen a gyökerét vágtuk volna ki tövestől - ami menten a fa halálát jelenti. Vennes Aranka A kétharmados törvények A törvényalkotó munka szempontjából rendkívüli jelentőségű az Alkotmánybíróságnak az az állásfoglalása, amelyet az Országgyűlésben jelenlévő képviselők kétharmadának szavazatával hozható törvényekkel kapcsolatban hozott. Ezt Fluckné dr. Papácsy Edit helyettes államtitkár hangsúlyozta az Igazságügyi Minisztériumban tartott pénteki sajtóbeszélgetésen, amelyen az egyházi ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezéséről szóló törvény alkotmányellenességének utólagos vizsgálatáról volt szó. Mint ismeretes, az Alkotmánybíróság az indítványokat elutasítva többek között megállapította: a minősített többség követelménye nem minden, az illető alapjogra vonatkozó törvényi rendelkezésre nézve áll fenn. Az alapjogra vonatkozó szabályok között vannak olyanok, amelyek a kétharmados törvényi körbe tartoznak, s vannak olyanok, amelyek egyszerű többséggel alkothatok. (MTI) Kutya a kútban Az utolsó vacsora Elalvás előtt, amikor már elnehezültek az ember tagjai, egyenletes lett a légzése, ólomnehezek a szempillái, ebben a (kis túlzással) se eleven, se holt állapotban furcsa játékai vannak a tudatnak. Még éber állapotából ott marad egy valóságfoszlány, amit aztán először a szokott módon, később, az álomhoz közelebb zuhanva, egyre hajmeresztőbb képzettársításokkal dolgoz semmivé az agy. A kiinduló valóságfoszlányom ez volt: az utolsó vacsora. Láttam Jeruzsálemet, az ünnepet, Jézust a tanítványai körében, amint éppen megmossa lábukat, Péter vonakodását, aztán magát a vacsorát, a beszélgetést, hogy ki fogja őt elárulni, Júdást, majd az Olajfák hegyét, a Gecsemáné-kertet, végül az érkező katonákat... Sötétbe mosódtak a bibliai képek, ám újak nyomultak elő. Egy férfi, aki parazsat eszik, mint a táltoslovak, izzik a szájában a fenyőfa tüzes darabkája, közben dicséri, milyen finom, iszik rá egy kis bort, majd megeszi a poharat, s az is finom, mondja ő, aki olyan ismerős, s innen nézve tudom, hogy néhány napja láttam a televízióban, s elborzadva megjegyeztem: ez lenne az utolsó vacsorám!... A majdnem mindent eluraló sötétből munkásőrök válnak ki, vacsoráznak, feloszlatták őket, elszedték a fegyvereiket, de a nagyközség (vagy akkor már kisváros?) téeszelnöke összehívta az egységet a bázisra, rendezett nekik egy utolsó vacsorát, hadd busongjanak egy jót az elvtársak, hadd nosztalgiázzanak, hadd szőjék terveiket, hadd forraljanak bosszút, hadd vigadjanak sírva. A téeszelnök arca, de már nem az utolsó vacsorán, hanem az önkormányzatban, ahol képviselőként keményen ágál, a demokrácia szószólójaként lép fel azokkal szemben, akik nem rendeztek a munkásőröknek utolsó vacsorát... Sötét. Körmendi Lajos Ruhapénzben sem egyeztek Megszakadtak a tárgyalások a Belügyi Dolgozók Szakszervezete és az ORFK vezetősége között - hangzott el a szakszervezet sajtótájékoztatóján. A BDSZ azt szeretné elérni, hogy a rendőrségi közalkalmazottak a hivatásos állománnyal és a köztisztviselőkkel egyenrangú juttatásokat kapjanak. Az ÓRFK vezetésével viszont már az első pontban, az úgynevezett ,-.ruhapénz” kérdésében sem sikerült megegyezni. A BDSZ évi húszezer forintot tártott volna méltányosnak, az ' országos rendőrfőkapitány viszont - saját hatáskörébe utalva a kérdést - 6700 forintot állapított meg. A szakszervezet mind az összeget, mind az intézkedés módját elfogadhatatlannak tartja'. A BDSZ azt is nehezményezi, hogy az ORFK úgy állítja be az ügyet, mintha a juttatás kifizetése a szakszervezet hibájából maradt volna el. A Belügyi Dolgozók Szakszervezete azt is közölte: a jövő hét szerdán megyei szervezeteik részvételével értekezletet tartanak. Ott döntenek arról, hogy támogatják-e a Független Rendőrszakszervezet által közreadott nyilatkozatban megfogalmazott követeléseket, illetve a kilátásba helyezett demonstrációt. (MTI) Szemafor Alapítvány A vonzás eszköze Nyáron a Szigligeti színház dramaturgja és rendezője, Szeredás András és Mátúz József kiültek a színház teraszára, s elmélkedvén a világ nagy dolgairól, a szolnoki értelmiségről, megállapították, hogy azt jó lenne megtartani. Akkor létrejött a színház mellett egy értelmiségi klub, mainapság pedig a fővárosiak és szolnokiak közös kezdeményezésére egy alapítvány, amely a méltatlanul elfeledett vagy eddig nyilvánosságot is alig kapott művészeket kívánja felkarolni, megállítva a város kultúrájának folyamatos elvándorlását. Mindezek jegyében a jövő Kovásznál György képe hét végén, pénteken délután öt órakor a szobaszínházban nyílik meg Kovásznai György kiállítása, a fiatalon elhunyt sokoldalú művészé, aki a bányászmesterségen kívül rajzfilmkészítéssel (ebben világhírnevet szerzett), képszerkesztéssel, írással foglalkozott, előadatlan drámái porosodnak utána maradt emlékek között. A kiállítás helyiségében nem lesz mindig csend, ezt ne várja a tisztelt látogató: Szávai István tanár úr tart majd nyílt órát a szürrealizmusról, Varga Erik ad elő egy performance-t, a Pater Noster szolgáltat zenét, és Váry Károly diákszínpada is szerepel. Az elképzelések szerint ezek a vonzó programok teszik látogatottabbá a kiállítást, hogy a remélhetőleg nagyobb közönséget .aktív közelségbe hozzák összekapcsolván a művészetekkülönböző ágait. Hol élünk? címmel tervezik a következő kiállítást, amely aváros és a benne lakók történelmével foglalkozik, képzőművészeti, filmes megjelenítésben, és helyet kapnak majd városszépítő elkézelések is. Első, felfedező jellegű vállakózás ez, s nem titkolt célja, hogy az értelmiség ebben a városban is otthon érezze magát. B. G.
