Új Néplap, 1993. február (4. évfolyam, 26-47. szám)
1993-02-13 / 36. szám
1993. február 13., szombat Kulturális panoráma 9 Nagyon jó időszak volt a szolnoki Hová lettél, Gyöngyössy Katalin?- Két évtizede lényegében az első öt színésznő között voltál. Az utóbbi években pedig „eltűntél”, nem sokat szerepeltél. Mi ennek az oka?- A legfőbb okot a betegségeimben lehet keresni... Két éve például Győrben elütött egy teherautó . .. Még most is roszszul vagyok, ha csak rágondolok. Én voltam a hibás, jobban kellett volna figyelnem, de azért ... Hát, erre majdnem egy évem ment rá. Aztán amikor felgyógyultam, kaptam egy pajzsmirígy-betegséget. Most már ebből is kilábaltam szerencsére, de hát ezek nagyon viszszavetettek, megviseltek. De abban, hogy nem foglalkoztattak eleget, én magam is hibás vagyok, mert nagyon lassan mozdulok. Évekkel ezelőtt például egy nagyon jó színház hívott, de tétováztam, haboztam, nem döntök könnyen. Meg a családom is nagyon fontos számomra, miattuk nem is szerződhetek Pesttől túl messzire.- És arra nem gondoltál, hogy szabadúszó légy? Úgy tudom, neked mindig volt színházi szerződésed.- Egyszer eljöttem a miskolci színháztól azzal, hogy szabadúszó leszek. Nem könnyen határoztam el, és tulajdonképpen a színház is meg volt bántva. De nekem nem ment a szabadúszás. Nekem kell a színházhoz Gyermekújságok kavalkádjában... „Világjáró Superbook” gyermekmagazin Se szeri se száma a szebbnél szebb gyermekmagazinoknak, s ennek csak örülhetünk, hiszen régen a Dörmögő Dömötörön és a Kisdobos című újságon kívül alig akadt más a magazinjellegű gyermekfolyóiratok repertoárjában. A sok közül miért éppen a nemrég megjelent Világjáró Superbook-ot választottuk? Ennek töb oka is van. Először, de nem legfőképpen az ára. A 98 forintban az is benne van, hogy járhat a gyermek a Superbook klubba- ahol ilyen van. Ahhoz persze, hogy a klubba járjon, nem kell megvenni az újságot, mert a klub teljesen ingyenes, de mondjuk az újság a tévé népszerű rajzfilmsorozatával egyidőben indult, és népszerűségét a film ngy ismeretanyagot nyújtó nézettségi foka bizonyítja. A harmadik, hogy a rajzfilmmel egyidőben Szolnokon is és országszerte alakultak Superbook klubok, - egyáltalán nem vallásos jelleggel! Ma, amikor sok szülő azt mondja, elege van a vallásosságból, nem akarja gyemekét vallásos szellemben nevelni, ugyanakkor a bibliaismeretre szívesen odafigyel, valóban jó szolgálatot tesz egy ilyen klub, amely Szolnokon Kormos Katalin testnevelő tanár vezetésével indult. Lapunknak elmondta: a klub nem Szolnoki gyerekek a klubban, középen Kati nénivel, a klub vezetőjével. Fotó: Illyés Csaba tartozás. Fontos, hogy legyen szerződésem.- Mindig vidéki színháznál voltál?- Igen. A Főrelfl^a után, 1963 őszén Szolnokra szerződtem két évre. Nagyon jó társulat volt otl Sikerei teljében, a 60-as évek végén akkor, kiváló színészekkel, jó szerepeket is játszottam. Közben filmeztem is. A Nyár a hegyen című film lett a legnagyobb sikerem itthon, sőt külföldön is. 1966-ban szültem a lányomat, és ’67-ben forgattuk ezt a filmet... Az nagyon jó időszak volt az életemben. Szolnokról aztán Miskolcra, utána meg Pécsre szerződtem.- Miért nem Pestre, valamelyik fővárosi színházhoz? Hiszen ismert, sikeres színésznő voltál, ráadásul itt volt a családod, az otthonod . . .- Pestre hívtak 1969-ben. Volt egy sikerült beugrásom a Nemzetiben, melyet húsz előadás követett, a Bűnbeesés után című Athur Miller-darabban. Végül a József Attila Színházhoz hívtak, mentem is, de a kövekező éven jött egy új főrendező, és lehetetlenné vált a ■ helyzetem. Hát, ennyi volt az én pesti szerződésem. Most már több mint tíz éve a győri színház tagja vagyok. Kezdetben jól éreztem magam, de most már nem olyan a műsorterv, ami számomra ideális lenne. Túl sok az úgynevezett könnyű hangw telű darab.- Nem sajnálsz valamilyen szerepet, amit nem kaptál meg?- Nem. Azt sajnálom, amikor megígértek valamit, és nem tartották be. Ilyen volt a Bovaryné, az Anna Karenina, a Cseresznyéskert ... Ha mellettem elmegy egy szerep, majd lesz másik. Lehet, hogy ezt néha nehezebb kivárni. De ez egy ilyen pálya. Hullámhegyek, hullámvölgyek. És én soha nem is panaszkodtam, mert nem bírom elviselni, hogy sajnáljanak ... De dicsekedni sem szoktam.- Lenne valami kívánságod?- Legyünk egészségesek. Aztán pedig minél többet szeretnék játszani. Nem vágyódom a fővárosi színházakba. Nagyon jó színházak vannak vidéken is, amiket nagyon szeretek, nézőként is. E. É. A könyvespolcra ajánljuk A tanítók és a társadalom A tanítói foglalkozás mintegy két évszázados magyarországi történetét a hazai gyakorlatban szokatlan módon szociológiai megközelítéssel rajzolja meg. Pontosan meghatározza, milyen feladatot teljesítő és milyen képzettségű pedagógusokat sorol a tanítói kategóriába. A' legizgalmasabb kérdés, amire a kötet kimerítő választ ad az, hogyan viszonyultak a nagy múltú foglalkozás művelői a magyar társadalom problémáihoz, és az egyes korszakok közvéleménye hogyan ítélte meg őket. Részletesen megvizsgálta, hogy kik és milyen környezetből, életformából kerültek a tanítói pályára. A tanítóság anyagi helyzetének bemutatásával mérnöki pontossággal készített fotográfiát kap az olvasó egy mai eltűnt értelmiségi létformáról. Az elmúlt két évszázadban többször megváltozott az oktatásirányítás és - felügyelet rendszere. Az iskolaszékek funkcióját, működését bemutató fejezet szétoszlatja azokat az előítéleteket, amelyeket a századforduló szépirodalma alakított ki az oktatás irányító és felügyelő testületével szemben. A tanítókról kialakított kép az utóbbi évekig sokat változott, a gyakori oktatási reformok, az alacsony bérek nem növelték a pálya presztízsét. Az elnőiesedés valamennyi értelmiségi pálya közül a pedagógusit fenyegeti legjobban. Pethő László a könyv megírásakor háromszáz pályaképet készített el. Az életutak tanulságait összegezve, több meghökkentő információt adott közre az önbecsülés-megbecsülés kérdéskörben. Karády és a képernyő Karády Katalin éppen bűvöli a közönséget a képernyőn, amikor ezeket a sorokat írom. Tudom, sokan örömmel nézik meg végre a filmjeit — nekem sincs ellenemre —, s talán még azok is elégedettek, akik amúgy tüntetni is hajlamosak azért, hogy „A Magyar Televízió legyen magyar!) Abban az időben, amikor ezek a Karády produkciók születtek, forgatta le Szőts István az Emberek a havason című nagyszerű filmdrámáját. Bartók viszont már csak külföldön komponált, József Attila nem is 1 de élt itthon Illyés Gyula és f ik. verseket írt még Radii /ínházat csinált Németh Au '/óval volt magyar művészi.: S .innak a csúcsán nem Karád\ u ha népszerűségével más neu nagyon versenyezhetett. Most akkor kiért s/.ól a tüntetés, miért oly hangos a médiacsatatér? Jó lenne, ha valaki pontosan felelni tudna, mert a követelés ebben a megfogalmazásban, hogy „Legyen magyar a Magyar Televízió!”, valójában értelmezhetetlen. Erre akár azt is válaszolhatná valaki, hogyhát mi lenne más a Magyar Televízió, mint magyar, hiszen itt mindenki magyarul beszél, aki véletlenül nem, annak a szövegét vagy szinkronizálják vagy feliratozzák — ugyancsak magyarul. Ezzel akár keresztül is vághatnánk ezt a kérdésgubancot, ha nem tudná mindenki, hogy hiába a szétvágott csomó, ezzel még nyomát sem találjuk az elfogadható válaszoknak. Egy Erdélyből áttelepült íróismerősöm pontosabban fogalmazott, amikor arról győzködött, hogy a népi kultúra azért jobban helyet kaphatna a képernyőn. Hiába emlékeztettem, hogy Chauchescu idején hiába a nagy nekibuzdulás, hogy „megéneklünk Románia”, hiába, hogy a kevés adásidőben szinte mást sem lehetett hallani, mint népi kórusokat és dalnokokat, az emberek ezt olyannyira nem érezték magukénak, hogy Bukarestben még arra is hajlamosak voltak: drága pénzekért olyan antennát szereltessenek fel, amellyel legalább Zsivkov Bulgáriájának adását látni lehet. Ott ugyanis előfordultak még külföldi filmek is. A népdal, néptánc, népzene, a népi iparművészet valóban nélkülözhetetlen, fontos nemzeti kultúrkincs, amelynek megismerése, minden önazonosságát kereső ember számára elengedhetetlen. Azt azonban senki sem gondolhatja komolyan, hogy a televízió műsora a jelenleginél lényegesen nagyobb arányokban elviselné ennek a ma már csak feldolgozott formájában élő hagyománynak az állandó jelenlétét. (Ami igazán „él” belőle, az legtöbbször eladható áruvá felhígított idegenforgalmi változata.) Ha valaki mégis megpróbálná ebbe az irányba eltolni a műsorarányokat, az elfeledkezne egy igen kicsi, de igen fontos gombról. Csak meg kell nyomni és 6-8, helyenként 10- 12 külföldi adó műsorából válogathat az előfizető, és most még nem is működnek a hazai kereskedelmi adók. Még a nyelvtudás hiánya sem gond, hiszen a legtöbb égi műsorban szereplő kalandfilm, krimi, horror, sexfilm különösebb nyelvismeret nélkül is nyomon követhető.- Hát éppen ez az — vélik jónéhányan —, nem elég, hogy külföldről is ömlik hozzánk az égi csatornákon át a kultúrmocsok, miért kell még a magyar képernyőn is ilyesmit nézni? Ez a valódi kérdés, de az igazságot kideríteni nem olyan egyszerű, mint ahogy azt megfogalmazói gondolják. Először is meg lehet próbálni miden vitatható értékű műsort kiszorítani, ami azzal az egyetemes következménnyel járna, hogy más adókon — vagy a hazavitt videofilmeken — néznék meg azokat. Másodszor: borzasztó egyszerű lenne a világ, ha azt lehetne mondani, hogy ami magyar, az a jó, ami idegen, az a rossz. Csak hát az élet, még ha egyesek szeretnék is ezt elhitetni magukkal és másokkal, nem ilyen gyönyörűen tiszta és egyértelmű. Mondjuk Karády legjobb filmje sem egyenértékű az Emberek a havason-nal. Még a Schubert sorozat és a Dallas között is vannak — ha nem is jelentős — értékkülönbségek. A Dallas és a Szomszédok, vagy a Família Kft. között viszont, minden életmódbeli különbség ellenére, igen sok a hasonlóság. Szóval azzal az értékrenddel, hogy a „magyar a jó, a külföldi a rossz” — nem megyünk sokra. Néhány adatot azért kibányásztam az új év első három hetének televíziós programjaiból. Tizenöt nagyobb amerikai film, illetve sorozat kapott helyet ez idő alatt a képernyőn, ezzel szemben tizenhárom magyar és még harminchét produkció a világ többi országából. Most jó vagy felháborító a játékfilmeknek ez az aránya? Mint az előbbiekből kiderülhetett, erre így nem lehet válaszolni. Annyit tudunk még, hogy a Magyar Televízió ké pemyőjén látható programok 60 százaléka itthon készül, 40 százaléka vásárolt produkció, Európa (nagy) országaiban is általában fordított ez az arány. Akár boldogok, de legalább nyugodtak is lehetnénk ilyen kedvező arányok hallatán. Csak hát a magyar játékfilmek közül — a Karády-érdekességeket leszámítva — igazán csak két jobb produkció volt látható, a Liliomfi és a Holnap lesz fácán? Magyarán sok a pocsék mű a képernyőn — miként a világ valamennyi országában —, és a minőségen önmagában nem mutatható ki valamilyen nemzeti jellegzetesség. Másrészt bemutattak ugyan jelentős magyar személyiségeket ebben a három hétben is, Teller Edétől (nem magyar produkcióban) Hamari Júliáig sok mindenkit, mégis feltűnően hiányoznak a valóban csak itthon gyártható, a magyar valóságot bemutató izgalmas dokumentumfilmek. (A doni sorozatot kivéve — ami még éppen nem máról szól — talán csak egy akadt belőle.) Aki azonban bele akar szólni ennek a százszor áldott és ezerszer elátkozott médiumnak a dolgába, az egyről nem feledkezhet meg: a nézőről. Akiből majdnem annyiféle van, mint a műsorból. És mindegyik magyar. B. L. Februári moziújdonságok Nincs bocsánat — klasszikus western Az utolsó klasszikus western; az év meglepetése; prózai és lenyűgöző — ezekkel a jelzőkkel illeti Clint Eastwood Nincs bocsánat című filmjét, amely méltóságteljes történetszövésével, epikus látásmódjával, naturalisztikus életszemléletével valósággal szétfeszítette a műfaj megcsontosodott korlátáit, és új típussal ajándékozta meg a filmtörténetet: a mindenen túl élő, magába fordult, megkeseredett pisztolyhős alakjával. A film külön érdekessége a hamisítatlan környezet, az alkotóknak sikerült olyan helyszínt találniok a múlt század végén, a nyolcvanas években játszódó történethez, ahonnan a préri tökéletes érintetlen szépségében mutatkozik meg, bárhová is tekintsen a kamera. A kanadai Calgary környékén építették fel a film színhelyeit — Henry Bumstead, a kétszeres Oscar-díjas látványtervező közreműködésével. A főszerepet alakító Clint Eastwood bár hagyományos szerepben, de egyáltalán nem hagyományos hőst teremt; ellentmondásos figurát, aki házasságát és gyermekeinek születését követően fegyverét ugyan szögre akasztja, de nem hagyja nyugodni a múlt. így őrlődik vágyai és a kísértő múltja között. Ott él benne a bizonyítás, a mindenkori hős vágya. Eastwoodnak ez a tizenharmadik filmje, de ebben is, mint mindig, képes egy-egy sajátos, gyengéd szálat is beleszőni alakításába. A film egy másik szerepét a négyszeres Oscar-díjas Gene Hackman játssza, aki most, a Nincs bocsánatban nyújtott teljesítményével az év legjobb férfi mellékszereplőjének járó Arany Glóbuszt is elnyerte. A szórakoztató színes amerikai film a mozik februári programjában szerepel. (Képünkön: Cl int Éastwood.)- Wirth -egyházi, vallásos céllal jött létre, pusztán azért, hogy az érdeklődő gyerekek feltehessék Bibliával kapcsolatos, a rajzfilm kapcsán megfogalmazódott kérdéseiket. Az összejövetelek vasárnaponként vannak a Szapáry út 19. szám alatt, fél 3-tól fél 4-ig. Megnézik a tévében levetített Superbook rajzfilmet újra közösen, utána megbeszélik a felmerült kérdéseket, rajzokat készítenek. A tanárnő tapasztalata szerint a gyerekeket érdekli a Biblia. Hogy lehet az, hogy Noé 600 évig élt, miért esett meg az özönvíz története, kik azok a pátriarchák és még számos kérdés él a gyermekekben, amelyekre nem feltétlenül vallásos módon megfogalmazott válaszokat várnak - mondotta a klubot vezető tanárnő. Éppen ezért a város bármely iskolájából szeretettel várják az érdeklődő gyermekeket vasárnap fél 3-tól a Szapári út 19. szám alatt. (Azon a szép, kovácsolt vas kapun kell bemenni.) A Világjáró Superbook magazin nemcsak a Biblia világából közöl ismereteket, de van benne egy kis angol, egy kis növénytan, egy kis szakácskodás, valamint riportok, mesék, fejtörők. Levelező rovatukba szolnoki gyerekek történeteit, kérdéseit is várják „Világjáró Superbook” 1245 Budapest, Pf. 1220 címre. K. Sz.
