Új Néplap, 1993. január (4. évfolyam, 1-25. szám)

1993-01-04 / 2. szám

1993. JANUÁR 4. Sport 7 Ki szerzi a kilencediket? Tudvalévő, Szolnok város ön- kormányzata a ’92-es XXV .nyá­ri olimpiai játékok megnyitójá­nak napján emléktáblát avatott az eddigi aranyérmesek tisztele­tére. Glykais Gyula, Boros Ottó, Hasznos István, Kanizsa Tivadar és B. Nagy Pál összesen nyolc aranyéremmel szerzett elisme­rést lakóhelyének. Vajon ki szer­zi a kilencediket? És aztán a ti­zedik, kik fogják folytatni a sort? Majd néhány év múlva kide­rül. Talán Atlantában, esetleg az ezeredfordulón? Nem tudni, de bíztató jelek már vannak, ame­lyek arra utalnak, a nagy elődök névsora könnyen kibővülhet. Aki jelen volt a városháza dísz­termében, ahol a tavalyi felnőtt és ifjúsági bajnokokat köszön­tötték, az táplálhatja magában a reményt, hiszen tehetségekben, reménységekben nincs hiány ma sem. A díjak átadása előtt Szerémi Zoltán színművész a világ- irodalom kiválóságainak, híres államférfiaknak, a sportról alko­tott véleményét idézte fel, ame­lyek közül egy francia filmren­dezőé ragadta meg leginkább az embert: „a sport az igazság egy­fajta lényege, veleje...” Várhegyi Attila polgármester először az Európa-bajnokoknak nyújtott át díszes serleget egy aranylánccal kiegészítve. Elő­ször Leskó Anna (Banzai)kara- tékának (edzője Furkó Kálmán), aki aranyérmet szerzett csapat­ban a szolnoki kontinensvetélke­dőn. Nagy Tibor ésLukács Dé- nes(Vízügy RC-Cola) a sporoni junior vízilabda EB-n aratott fe­lejthetetlen sikert Urbán Lajos edző társaságában. Az egyetlen olimpikon,Erdei Ilona (Tisza HSE) asztalitenisz­ben képviselte a megyeszékhe­Bajnokok köszöntése lyet Barcelonában a paraolimpia részvevőjeként, mint magyar bajnok, edzője Leskó László. Magyar bajnokok: Antalicz Jenő, Bánszki Tamás, Asztalos István, Hirschler Gábor, Má- szárovics Györgyejtőemyősök, edzők:Dér László és Ferenczi István(Honvéd Repülőtiszti Fő­iskola), akik szintén a csapat tag­jai. Barta Anikó(Búvár SE) a búvárúszásban volt hazánkban a legjobb (e: Tengely Sándor), a világbajnokságon harmadik és ötödik helyen végzett. Ifj. Sár­közi Lajos atléta(MÁV MTE, (e:id. Sárközi Lajos) a hatvan és száztíz méteres gátfutás győzte­se. Ugyancsak a MÁV MTE szí­neiben szerzett dicsőséget a még ifjúsági korú magasugró Kovács István (e: Ecseki Tibor), vala­mint a félmaratonis hármasfo- gat:Hoffer István, Lajtos Már­ton, Molnár József, Sípos Fe­renc útmutatásai alapján. Szol­noki Cukorgyár kerék- párosai:Szabó Lajos, Molnár Péter, Csorvási Zoltán, Suvi Tovio, Heuschmidt László, e: Haris Károly. Autóversenyzés­ben Orosz Sándor és Szaniszló Imre száguldott legjobban az A- 8-as géposztály raliversenyein. Lábtenisz: dr. Durst János, Fa­zekas Attila, Kántor Ist- ván(Pizzakert Tabán SE), Szabó Zita (Triatlon SE) az ifjúsági EB-n csapatban második. Az ifjúsági bajnokok díjait Szalay Ferenc, a sportalbizottság vezetője adta át. Molnár Móni­ka síkfutó (e: Balasi Péter), Ráj­ter Eduárd (magasurgó, e: Ecseki Tibor), Sallai Attila súlyemelő (e: Papp István), Tóth Tamás ökölvívó (e: Balogh András(mind MÁV MTE), Lé­vai Ferenc tájfutó (Honvéd Re­pülőtiszti Főisk.(e: Veresné Sí­pos Etelka), Barta Zsoltcsel- gáncsozó (RMFHSE, e: Török Ferenc), Király Gabriella (Ban­zai, e: Furkó Kálmán), Ivánfi Brigitta, Kiss Anett(Sz. Cukor­gyár, e: Haris Károly). A polgármester pohárköszön­tőjét követően kiváncsiak vol­tunk néhány edző, sportoló véle­ményére abban a tekintetben, hogy egy esztendővel korábban mekkora esélyt adtak maguk­nak, illetve tanítványaiknak. Furkó Kálmán öt dános mes­ter: - Leskó Anna válogatottsága és EB-aranyérme nem véletlen. Tudatosan készültünk és a ma­gyar ranglistán elfoglalt máso­dik helyezése is bizonyította, erőssége a címeres magyar együttesnek. Kilencvenhárom- ban annyival lesz nehezebb a dolga, hogy mint pályakezdő ta­nárnőnek is meg kell állnia a he­lyét. És közben edzenie, mert ki­lencvennégyben ismét lesz EB. Király Gabriella utolsó éves ifjú­sági korú versenyző, két éve Nagykátáról szegődött hozzánk. Fizikailag és lelkileg egyaránt kiemelkedik a mezőnyből, ezért nem félek attól, hogy a felnőttek között nem tudja megállni a he­lyét. Jövőre őt is a válogatottban szeretném látni. Ecseki Tibor atlétaedző: - Kovács Pistával kicsit nehezebb a dolgom mostanság, mint volt korábban. Úgy vélem, könnyen jutott a csúcsra és a szintentartás- hoz, a továbblépéshez több mun­kát kellene végeznie. Személyes konfliktusunk azért nincsen, de nehezítheti közös ügyünket az, hogy egy ilyen képességű spor­tolójanuártól munkanélküliként lesz kénytelen készülni, ha­csak... Rájter Eduárddal éppen fordított a képlet. O nagyon ne­hezen lendült bele, sok gond és kínlódás után ’92-ben végre megtalálta önmagát, kialakult az egyénisége, ami a teljesítmé­nyén meglátszott. Sajnálom, hogy elválnak útjaink, hiszen a TE-n folytatja majd tanul­mányait. Szaniszló Imre navigátor: - Nagyon örülök ennek a rangos fogadásnak és annak, hogy az önkormányzat elismerte teljesít­ményünket. Az elmúlt év elején dobogós helyezésben remény­kedtünk, mivel rajtunk kívül még legalább három páros pá­lyázott azonos esélyekkel. Győ­zelmünket igazi csapatmun­kánknak köszönhetjük, szpon­zoraink és szerelőstábunk min­dig biztos bázisként állt a hátunk mögött. Az idén tervezzük egy korsze­rűbb, nyugati márkára kicserélni a jó öreg Ladát. Szeretném, ha csapatunk együtt maradna, ki­egészülne egy-két támogatóval és szakemberrel. Úgy érzem az biztosíték lehet az elkövetkezendő futamokon való helytállásra. Reméljük, valamennyi ver­senyző és edző elégedetten summázta az önkormányzat és a szponzorok gondoskodá­sát, elismerését. Nem árulunk el vele titkot, ez a fogadás min­den korábbit felülmúlt. Nem­csak az ajándékok értéke és a magas színvonalú trakta tette emlékezetessé, hanem azon spotolók sokasága is, akik ma­gukban hordozzák a jövő nagy sikereit. N.I. A ralisport szolnoki száguldóinak aranyérmes navigátora, Szaniszló Imre átveszi az ajándékokat a polgármes­tertől Fotó: Illyés ASZTALITENISZ Éjszakába nyúlt a Szilveszter Kupa Immár hat éve hagyomány, hogy szilveszter táján megyénk asztaliteniszezői még egy utolsó „randevúra” összegyülekeznek, s egy vidám óév búcsúztató ver­sennyel zárják az esztendőt. Kezdetben Szolnokon, a Bajcsy Zs. Általános Iskola tornatermé­ben bonyolították le a szezonzá­ró viadalt, ám a találkozók egyre nagyobb népszerűségre tettek szert, így a rendezvény kinőtte a szűk csarnokot. Tavaly óta a Ke­reskedelmi és Vendéglátóipari Főiskola termében felállított hat asztalon folynak a küzdelmek, de a megnövekedett létszám mi­att most is éjfél tájban értek véget a felnőttek csatározásai. Nem akármilyen mezőny jött össze 1992 utolsó ping-pong ver­senyére, Jász-Nagykun-Szolnok megye valamennyi szakosztálya képviseltette magát, ráadásul még a Németországban sportoló Skumáth István is hazalátogatott a tornára. Ezúttal nem számítot­tak a különféle ranglistás helye­zések, bajnoki vagy válogatott címek, egyenes kieséses rend­szerben, kiemelés nélkül szólí­tották asztalhoz az indulókat. Mindkét nemben népes csoport vívott ádáz csatákat a serdülő és ifjúsági korosztályban. Kiemel­kedően szerepeltek a Jászkun Volán és a Martfűi VSE lányai, akik nem is engedtek más egye­sületbelit a dobogó közelébe. Megoszlottak az erőviszonyok a fiúknál, a győzelmet a nagy re­ménységnek tartott Börzsei Krisztián valamint a Budapesten tanuló és a KSI-ben versenyző szolnoki Tóth Balázs szerezte meg. A nők létszáma bizonyult a legkisebbnek, így ők körmérkő­zéses formában döntötték el a he­lyezéseket. Meglepetésre a még ifjúsági korú Hegedűs Beatrix a felnőttek közt is diadalmaskodni tudott. A harminchat!!) férfi in­duló este nyolc óra tájban kezdte meg a selejtező mérkőzéseket. Gyorsan peregtek az események, éjfélkor az esélyeknek megfele­lően az egyik legrutinosabbnak számító, október óta Németor­szágban versenyző Skumáth Ist­ván sikerével zárult a Szilveszter Kupa idei viadala. Eredmények - újonc fiúk: 1. Molnár Attila (Tisza HSE), 2. Aszódi (Martfűi VSE), 3. Tóth A. (MVSE). Újonc lányok: 1. Vass Viktória (MVSE), 2. Hajdú (Tisza), 3. Nagy (MVSE) és Gönczi (Jászkun Volán). Serdü­lők - fiúk: 1. Tóth Balázs (KSI), 2. Nagy I. (Kisújszállás), 3. Hi­mer (Kisújszállás) és Kóródi (Ti­sza). Lányok: 1. Forgács Ágnes (MVSE), 2. Szöllösi (MVSE), 3. Bata (Jászkun). Ifjúságiak - fi­úk: 1. Börzsei Krisztián (Tisza), 2. Hubert (Mezőtúr), 3. Hegedűs (Jászkun) és Tóth J. (Szikra). Lá­nyok: 1. Hegedűs Beatrix, 2. La­uer, 3. Kenyeres (mindhárom Jászkun). Felnőttek - férfiak: 1. Skumáth István (Ahrensburg), 2. Fehér (Tisza), 3. Gazdag (Szik­ra) és Baráth (Jászkun). Nők: 1. Hegedűs Beatrix (Jászkun), 2. Szöllösi (MVSE), 3. Kenyeres (Jászkun). Férfi páros: 1. Sku- máth-Faragó (Ahrensburg, Szik­ra), 2. Fehér-Lesskó (Tisza), 3. Börzsei-Hubert (Tisza, Mező­túr) és Simó-Baráth (Szikra, Jászkun). Női páros: 1. Hege- dűs-Lauer (Jászkun), 2. Bózsó- Kenyeres (Jászkun), 3. Forgács- Szöllösi (MVSE) és dr. Gyime- si-Újhelyiné (amatőrök). Ve­gyes páros: 1. Tóth J.-Hegedűs (Szikra, Jászkun), 2. dr. Sági-dr. Gyimesi (Szikra, amatőr), 3. Balla-Szöllösi (MVSE) és Nagy S.-Forgács (MVSE). Skumáth (balról) az esélyeknek megfelelően nemcsak egyéniben, hanem párjával Faragóval is elsőséget szerzett Fotó: I.Cs. Beszélgetés a Lehel HC csapatkapitányával Vargyas Laci megpróbál nyelni No nem a korongot, hanem az időnként felgyülemlett keserű­séget. Amelyet a mérkőzések al­kalmával a jégen tapasztal az el­lenfelek sportszerűtlen megnyil­vánulásai kapcsán, a csapata el­len irányuló, fondorlatokban gazdag „elnyomó” szövetségi intézkedések okán. A huszonhá­rom esztendős védőjátékos- Gyergyóalfaluban született, Jászberényben a második baj­nokságot tapossa, immár mint csapatkapitány. Szó mi szó, kor­csolyával magasított termete az egykori gladiátorokéig ér fel. Korcsolytudása, szerelőkészsé­ge, is átlagon felüli, arról nem beszélve, ha szíve elviszi és be­lelendül, akkor a kapu előteré­ben is sok kellmetlenséget okoz. Gólt üt, de legrosszabb esetben gólpasszal segíti társait. Szezon­záráskor a Lehel Gyöngye étte­remben „leltároztunk” néhány percet. Először arra voltam ki­váncsi, miben különbözik a mai Lehel HC a tavalyitól?- Mai együttesünk elsősorban eredményesebb, mint volt a ko­rábbi garnitúra, amelynek azon­ban stílusosabb volt a játéka. De azt hiszem az eredmény fonto­sabb. Két játékosunk, Szelihov és Vodopjanov vezeti a góllövő listát, ez mindennél többet mond.- Milyen spillerek ők?- Tőlük mindenki csak tanul­hat a magyar ligában. Abszolút profi a gondolkodásuk, kitűnő képességekkel rendelkeznek. Soha nem adják meg magukat a pályán, a magánéletben nagyon jó haverok. Az öltözőben igazi közösségi emberekként visel­kednek, minden helyi adottásá- got úgy fogadnak el, ahogy van, nem akarnak kilógni a sorból.- Romániában hol játszottál? Vargyas László a Lehel HC csapat- kapitánya Fotó: Illyés- Az első ligás Gyergyószent- miklósban, katonaként pedig a Galac együttesében, amellyel bronzérmesek lettünk a bajnok­ságban, és megnyertük a Román Kupát.- Ott is voltak kiemelt figyel­met kiérdemelő csapatok?- De még mennyire. A Steaua köztudottan most is összeszedi a legjobb játékosokat, a honvéd­ség patronálja őket. A Dinamó­val egyetemben, amelyik szintén fővárosi, megpróbálják a vidéki­eket a háttérbe szorótani. Csak meg kell nézni mikor nyert utol­jára vidéki csapat bajnokságot? A Steaua és a Dinamó felváltva kapja az aranyérmet.- Ez kísértetiesen hasonlít az FTC és az UTE párharcához, va­lamint a ,,betolakodó” Jászbe­rény „kiűzéséhez’ ’. Netán téved­nék?- Nem tévedsz, hiszen a vak is látja mi folyik itt is ott is. Tudod az a legnagyobb baj, hogy az összes volt szocialista országban a főváros-centrikusság volt jel­lemző. Tisztában vagyok vele, nem olyan egyszerű dolog ezt megváltoztatni, de egyszer majd csak-csak elbillen a mérleg nyel­ve.- Miként élitek meg ti játéko­sok az ellenetek irányuló intriká­kat?- Megpróbáljuk lenyelni és nem érezni azt, hogy alárendelt szerepet szánnak nekünk. Bár olykor idegenben jól jöhet a hec­celés, mert ilyenkor dacból is megmutatjuk mit tudunk. Ener­giatartalékokokat mozgósítanak bennünk ellenlábasaink anélkül, hogy tudnának róla.- Milyennek minősíted az őszi szerepléseteket?- Csak a Fradi ellen vesztet­tünk pontokat. Először a székes- feférvári sorozatmeccsek végén, fáradt állapotban, a következő körben pedig a második harmad­ban lefújták a hazai találkozón­kat. A harmadik összecsapáson úgy érzem barvúros pontot sze­reztünk a Kisstadionban. De a neheze most jön. Megnyugtat, hogy az UTE előtt három ponttal vezetünk, de az már idegesítene, ha a Milnyikovot védetnék elle­nünk a rájátszásban. Egyrészről azért, mert neki nehezebb gólt ütni, másodszor, a szövetség is­mét arcul csapná a versenykií­rást. Mindenesetre nagyon rá kell figyelnünk a lilákra, hiszen a négy között és az Magyar Ku­pában is velük vesszük fel a har­cot.- Milyen esélyekkel? Szerintem jó esélyekkel vá­gunk az újabb sorozatba, amely­nek végén a döntőbe kerülésnek örvendezhetünk valamennyi jászberényi szurkolóval együtt. Vargyas Laci hátvédnek kitű­nő, sokszor bizonyította. Ám el­őrelátásból még nem vizsgázott. Február végén kiderül, az új „tantárgy” mennyire a sajátja. (néder)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom