Új Néplap, 1993. január (4. évfolyam, 1-25. szám)

1993-01-28 / 23. szám

1993. január 28., csütörtök 3 KÖRKÉP Látni már a fától az erdőt? Mi valósult meg a tervekből? Fórum a közbiztonságról Számomra szívszorító már az is, ha egy tegnap elültetett, mára pedig derékbatört facsemetét lá­tok, ami biztos megmenthető lett volna, ha a rombolás ösz­töne helyett a gondozott, ápolt környezet iránti igény élne mindannyiunkban. Es ha még az erdők pusztulásáról, pusztí­tásáról is hallok, lelki szemeim előtt rögtön megjelennek a si­vár, szikes puszták, az olyan színtelen, szegényes, üdére - nyomásos tájak, ahol az életnek, a bíztató bizonyítékoknak nyoma sincs. Ennek ellenkezője viszont valamiféle megnyugvással tölti el az embert. Hisz mint Fekete Józseftől, a Debreceni Erdőfe­lügyelőség szolnoki osztályá­nak vezetőjétől a minap hallot­tam, a tervek szerint az ezred­fordulóig hét-nyolcezer hektár­ral nő a megye erdőterülete. S akkorra már majdnem elérjük a negyvenezer hektárt, mert jelen­leg szűkebb pátriánkban egé­szen pontosan 31 ezer 200 hek­táron zöldell erdő. A szakemberek bizakodnak abban, hogy az elképzelések, a tervek megvalósíthatóak, már csak azért is, mert óriási az igény. Hisz egyrészt az erdők hozzájárulnak az egészségesebb környezet kialakításához, más­részt pedig világviszonylatban is hatalmas a kereslet a fa iránt. Ez a két dolog pedig feltétlenül azt kell eredményezze, hogy minél több erdőt telepítsünk. Az utóbbi időben esztendőnként 400-500 hektárral nőtt a megye erdőterülete, az viszont kétsé­ges, hogy ebben az évben is ha­sonló ütemben folytatódik majd ez a munka. Ugyanis sokhelyütt a tulajdonviszonyok még ma sem tisztázottak, amit az is bi­zonyít, hogy javában folyik a kárpótlás, meg a téeszek átala­kulása. Jóllehet még nem született meg az erdőtörvény sem, amely megszabja majd, hogy az új gazdáknak milyen kötelessé­geik lesznek. Mindenesetre az már biztos, hogy a készülő jog­szabály szigorúan előír külön­böző feladatokat, amelyek be­tartását, elvégzését még a ható­ság is ellenőrizni fogja. Szakmai berkekben arra számítanak, hogy kialakul majd itt egy olyan tulajdonosi réteg, amely az erdőkben látja boldo­gulásának útját. Főleg azokra lehet majd számítani, akiknek nincs több százezer forintjuk arra, hogy farmergazdaságokat hozzanak létre, de mégis gaz­dákká szeretnének válni, termé­szetesen úgy, hogy az a kevés pénz, amit befektetnek, leg­alább hosszú távon kamatoz­zon. Valójában arról van szó, hogy ugyanúgy, mint eddig, to­vábbra is ösztönzi az állam az erdőtelepítéseket. Magyarán, komoly pénzekhez lehet így jutni, mert például száz száza­lékos állami támogatást kapnak már ettől az évtől kezdve azok a magánosok, akik a belterüle­tekhez közel eső földjeiken véd­vagy éppen jóléti erdőket telepí­tenek, illetve olyan helyeken ül­tetnek fákat, amelyek mezőgaz­dasági termelésre nem alkalma­sak. Hetven százalékos támoga­tásban pedig azok a mezőgaz­dasági földterülettel rendelkező tulajdonosok részesülnek, akik közepes minőségű talajokon gazdálkodnak. Ezzel persze még nincs vége a támogatások felsorolásának, hisz a telepítés költségének 40 százaléka üti azoknak a markát, akiknek ki­mondottan jó minőségű földjeik vannak, és mégis úgy döntenek, hogy ott erdőt ültetnek. Tehát már ebben az eszten­dőben is igényelhetők ezek a támogatások, csak kérdés, hogy lesz-e elég pénz? Azért is jogos ennek felvetése, mert mint meg­tudtuk, az illetékes miniszté­rium a korábbi 600-700 millió forinttal szemben csupán 450 milliót hagyott jóvá az idei er­dőtelepítésekre. De a bennfen­tesek állítják, hogy ennek elle­nére nicns túl nagy vész, mert éppen a tulajdonviszonyok ren­dezetlensége miatt 1993-ban az előző évekhez képest kisebb mértékben bővül az erdők terü­lete. Jövőre viszont már biztos nő majd az igény, mivel az új gazdák közül már eddig is so­kan keresték föl a hivatalt, hogy tájékozódhassanak a lehetősé­gekről, és megkönnyíthessék döntésüket: belekezdjenek-e erdőtelepítésbe vagy sem? Az átalakulás során persze nem szabad megfeledkezni a már meglévő erdők jelenlegi és további sorsáról sem. Ez annál is inkább fontos, mert a megye erdőterületének több mint a fele a szövetkezetekben található, s így értelemszerűen ezek is előbb-utóbb magántulajdonba kerülnek. S mivel ezeket az ál­lományokat korábban jórészt ál­lami pénzekből telepítették, így a szigorú szakmai előírásokat természetesen továbbra is be kell tartani. Tehát ha valaki azt hiszi, hogy ezután - mivel megválto­zik a tulajdonos - szabadon mehet a kótyavetye, az óriásit téved, mert a magánerdőkre is érvényes lesz a készülő törvény, így például, ha a tulajdonos ki akarja vágni a fákat, azt előtte az illetékes szakhatósággal en­gedélyeztetni kell, mert ellen­kező esetben komoly össze­gekre rúghat a birság. És ugyanúgy, mint korábban, az új gazdáknak a kitermelt faanyag jövedelmének egy részét be kell fizetniük adóként, mert csak az ilymódon befolyt pénzekből tudják finanszírozni az új erdők telepítését, a régiek felújítását, a művelés költségeit és így to­vább... A nagyobb területű, egy tagban lévő állományoknak fel­tehetően több tulajdonosuk lesz, ezért nekik szakembert is al­kalmazniuk kell az évenkénti munkák irányítása, a tervek ké­szítése és az erdők védelme ér­dekében. N.T. Magyarország közbiztonsága jobb, mint amilyennek az az új­ságok tudósításai alapján látszik - mondta többek között Bökö- nyi István ezredes, az ORFK főosztályvezetője, azon a szer­dai budapesti konzultáción, amelyet a Magyar Újságírók Szövetségének Levelezési Szakosztálya' és a Független Népképviseleti Szövetség szer­vezett. Az ezredes Velkei Árpád „megszólítására,, reagált: a FÜNÉSZ elnöke a hazai sajtó­ból olvasott fel súlyos bűncse­lekményekről szóló szalagcí­meket, illetve az 1990-es kor­mányprogram közbiztonságról szóló passzusait ismertette, arra várva választ, mi valósult meg a két évvel ezelőtti tervekből. A konzultáció előre bejelen­tett előadói Pintér Sándor, az ORFK vezetője, Györgyi Kál­mán legfőbb ügyész és Király B. Izabella MDF-es országgyű­lési képviselő lettek volna, ám ők nem jelentek meg. Helyettük Bökönyi ezredes, és Láng László, a Legfőbb Ügyészség főosztályvezetője tájékoztatta a meghívott újságírókat, a társa­dalmi szervezetek, családvé­delmi központok, és önkor­mányzatok képviselőit. Az ez­redes véleménye szerint a la­kosság „objektív biztonsága” jobb rnint-á ^szubjektív bizton­ságérzete.'”1' A statisztikák szerint például már nem növekszik olyan jelen­tős mértékfjen a bűncselekmé­nyek szápia, mint az elmúlt években, és a felderítési arány is javult. A legnagyobb fogyaté­kosságot az ORFK főosztályve­zetője a rendőrhiányban látja. Bár meglátása szerint javult a helyzet, és - mint elismerte, részben a munkanélküliség ha­tására - ma többen mennek el rendőrnek, mint régebben, ugyanakkor különösen az apró­falvak lakossága nélkülözi a védelmet. A rendőrségen belüli bűncselekményekről szólva az ezredes hangsúlyozta: a legcse­kélyebb anyagi vétségért is azonnal elbocsátják az érintett rendőrt. Mint elmondta: mindig vol­tak rendőrök, akik megsértették a törvényt, csak ma a sajtó már korlátozások nélkül számolhat be ezekről az esetekről. Ez ket­tős kontrollt biztosít: a vétkes rendőrnek nem csak a felelős­ségre vonástól kell tartania, ha­nem a nyilvánosságnak köszön­hetően a közvélemény ítéletétől is. Láng István is létszámgon­dokra panaszkodott: mint el­mondta ma már vonzóbb az ügyészi pálya, s az ügyészek anyagilag is elismertebbek, így remélhetően változik a helyzet. Az ügyészek között ritka a tör­vénysértés, az utóbbi időben csak egy ilyen eset volt - hang­súlyozta a főosztályvezető. A meghívott vendégek jóval ke­vésbé voltak optimisták a hely­zet megítélésében, mint Bökö­nyi ezredes. Konkrét példákat hoztak fel a lakosság félelmé­ről, a rendőri munka hiányossá­gairól. Szóba került az ország rossz szociális helyzete is, amely egyik oka a bűnözésnek. Többen bírálták az Országgyű­lést is, mivel a honatyák elmu­lasztottak meghozni több, a közrend szempontjából fontos törvényt, mások az „utógondo­zás” hiányát rótták fel, ami hoz­zájárul ahhoz, hogy igen magas a visszaeső bűnözők száma. Velkei Árpád szervezete ne­vében bejelentette: a FÜNÉSZ levelet intéz Szabad György­höz, az Országgyűlés elnöké­hez. Abban indítványozni fog­ják a bűnmegelőző feladatokat végző csendőrség visszaállítá­sát, amely véleményük szerint jelentősen javítaná a vidék köz- biztonsági helyzetét a lakosság megelégedésére. (MTI) A bútorasztalosságtól a tápkészítésig Ámbár az újszászi Kákái Bé­lának bútorasztalos az eredeti szakmája, most mégis az élet- társával, Petyus Zoltánnéval együtt hovatovább egy messze- földön is jegyzett takarmányke­verő tulajdonosai. A dolog úgy kezdődött, hogy Bélát 1987-ben a munkahelyén leszázalékolták. Kevés volt a nyugdíj, valamit kellett csinálni, ezért gondoltak egy merészet, és az élettársával együtt sertéstartásba, hizlalásba kezdtek. Volt négy anyadisznó­juk, negyven-ötven hízójuk, az­után kiegészítésképpen három borjújuk, huszonöt anyanyuluk, három-négyszáz szaporulattal. Ráadásként tartottak kecskét, birkát is. Durván ez a díszes kompánia napi három mázsa eledelt pusztított. Úgy voltak vele, ha nagy haszon nincs is az ilyesmin, egyszere nagyobb összeg üti a markukat. Igen ám, de 1991 februárjában már át sem vették tőlük a kész jószá­gokat. Ezért felszámolták az ál­lományt, és úgy kitakarították a portát, hogy egy kutya maradt. Gondoltak egy merészet, beje­gyeztették a Szerénység nevű betéti társaságot a kereskedelmi és a szolgáltatási ágazatba. Ezen belül is piaci árusításra. Szombat-vasárnaponként a fő­városi MDF piacon kínálgatták a rizst, a cukrot, a mosóport, a tökgyalut, meg a fogkrémet, szóval mindent, ami a Kunság Füszért raktáraiban akadt. Ez így ment 1991 októberéig, ami­kor Bábolnáról megvették az első keverőgépet. Ezen már mindenféle tápot lehetett készí­teni a malacoktól a hízókig, ba- romfikig. Átalakították, bővítet­ték az ólakat, betonoztak, fúr­tak, faragtak, mire a műhelyeket kialakították. így lett a valami­kori hizlaldából keverőüzem. Tették ezt azért is, mert tapasz­talták, látták a parasztemberek szomorú sorsát, és bíztak abban, hogy egyszercsak derűsebb na­pok köszöntenek a mezőgazda­ságra. Nevezetes a dátum, hiszen 1991. november 22-t mutatott a kalendárium, amikor az első zsák tápot kibocsátották. Az első idő­szak szakadatlan piackutatással telt el, hiszen nem volt elég a gyártás, a tápféléket valahová el is kellett helyezni, adni. Most már négy gépük van, és igazi munkahelyteremtő vállalkozók­nak számítanak, hiszen tizenkét embert foglalkoztatnak. Negy­venféle keveréket képesek előál­lítani, sőt egyéni megrendelés, óhaj alapján külön igény szerint bármilyen keveréket elkészíte­nek. Hogy hová szállítanak? A Jászsági Áfész területére, Ceg­lédre, Nagykőrösre, Szolnokra, Tápiószecsőre, hogy csak néhány helyet említsek. Eves szinten öt- venmilliós a forgalmuk, és mivel túlélték vállalkozásuk első két évét, most várják a segítséget, mert szükségük lenne új hitelre is. Ugyanakkor azt tapasztalták, hogy minden derűlátó nyilatkozat ellenére a mai magyar vállalko­zók hitellehetősége, felvétele na­gyon korlátozott, hiszen a 32 szá­zalékos kamatot lehetetlen ki­gazdálkodni. Márpedig ők gépe­síteni, modernizálni akarnak, to­vábbi munkahelyeket létesíteni, fejleszteni, és ehhez kellene úgy 15 millió forint körüli támogatás, hitel. Elvégre itt havonta har- minc-ötven vagon keveréktakar­mány készül, és az igények sze­rint száz vagonnyi is elmenne. Ezért kellene fejleszteni, amihez mint említettem, forint kellene, nem is kevés... D.Sz.M. A város kórháza a megyéé A fogászat kritikus helyzetben van Az idén az alapellátásra megy a pénz Furcsa helyzetben van a megyei kórház. Ellátja Szolnok lakos­ságát is /a megye többi lakosá­val együtt/, ugyanakkor a tulaj­donosa p. megyei önkormány- zat.De ríem a megyei önkor­mányzat a fenntartója, hanem a a társadalombiztosítás finanszí­rozza a működését. A fejlesztés viszont a tulajdonos, a megyei önkormányzat dolga. Senki nem kérdezte Sokszor éri az a vád Szolnok megyei jogú várost, hogy nem támogatja a megyei kórházat, pedig a szolnokiak is ebbe a kórházba fekszenek be, ha megbetegszenek. Mivel leg­utóbb már országgyűlési képvi­selőtől kaptunk ilyen jelzést, úgy gondoltuk, tisztázni kellene végre a nyilvánosság előtt a helyzetet. Az az információ ugyanis, amelynek alapján mindenki a városi önkormány­zatra mutogat -téves... Hogy ez a tévedés min alap­szik, arra dr.Lengyel Györgyi, alpolgármester a következőt vá­laszolta: "Senki meg nem kérde­zett még bennünket az ügyben. Mi pedig nem hangsúlyoztuk túl, hogy milyen formában is támogatjuk a kórházat." Dr.Lengyel Györgyitől meg­tudtuk, hogy amíg 1991-ben 530 ezer forintot juttattak a kór­háznak, 1992-ben 4 millió 40 ezer forintot -fejlesztési célra. A legtöbbet az egészségügyi és szocális alapból -pályázat út­ján- adtak. Á legkisebb támoga­tás 25 ezer forint volt, a legma­gasabb 1 millió, amelyet a 2.sz. belgyógyászat kapott. A hasi sebészet műszervásárlásához 500 ezer forinttal járultak hozzá. Alapítványok támogatása Sok esetben alapítványokat támogattak pénzzel. A Gyerme­keink Egészségéért Alapítvány például 225 ezer forintot, az Egészségünkért Alapítvány másfél milliót, a Jászsági, Nagykunsági, Szolnoki Polgá­rok a Szolnoki Kórházért Ala­pítvány 100 ezret, a Szemünk Vi­lágáért Alapítvány pedig 150 ezer forintot kapott. Az önkormányzat ezenkívül hozzájárult az orvosok, egész­ségügyi dolgozók által szerve­zett tudományos ülések, kong­resszusok rendezéséhez. Támogatásként fogható fel az is, hogy az úgynevezett "Fehér­ház" két emeletét a szokásos bérleti díjnál jóval olcsóbban bocsátották a kórház rendelke­zésére, hogy ott helyezzék el azokat a rendeléseket, amelyek a rendelőintézet rekonstrukciója miatt kiszorultak az épületből. Az önkormányzat 1.100 forint bérleti díjat kért évente négy­zetméterenként, holott a piaci ár a 10 ezer forintot is elérné. A lakáskérdések megoldásában is igyekeztek a kórház segítségére lenni. Nemrég két garzonlakást adtak a megyei kórház két orvo­sának, Szandaszőllősön pedig 5 közművesített telket szándé­koznak ingyen átadni, hogy ott orvoslakások épüljenek. Azt a tényt, hogy a megye működtet megyei intézménye­ket, /nemcsak a megyei kórhá­zat!/, a költségvetés is elismeri, és 1993-ban lakosonként 490 forint állami költségvetési tá­mogatást kap a megyei önkor­mányzat /tavaly ez valamivel kevesebb volt/, amelynek Szol­nok város lakossága után járó része eléri a 40 millió forintot. Sajnos, az idei év a városi önkormányzat számára is ne­héznek bizonyul. A készülő költségvetés tervei 900 milliós hiányt mutatnak, ebből 369 mil­lió az a rész, amely a személyi jövedelemadó a város részére juttatott százalékos csökkené­séből adódik. Ezért a város az idén a saját intézményeinek se tud fejlesztést ígérni. Az idén csak pályázat Azonkívül január elsejétől a megyei kórháztól átkerült az alapellátás /felnőtt, gyermek háziorvosi és a fogorvosi szol­gálat/ az önkormányzathoz - igen leromlott felszereltséggel. Éőleg a fogászat helyzete kriti­kus. Ezért az idén 10 milliós műszerfejlesztést szeretnének a közgyűléssel elfogadtatni az alapellátás részére. Ebből öt millió a fogászaté lenne, a töb­bit a házi orvosi szolgálat alap­felszereltségére fordítanák. Ab­ban tehát semmiképpen nem le­het reménykedni, hogy az idén az önkormányzat a megyei kór­házat jelentős mértékben támo­gatni tudná. Csak az egészség- ügyi és szociális alap, amelyre pályázni lehet, áll rendelkezésre az idén is. -pé­HÍREK Öcsöd Január 25-én tartotta köz­meghallgatással egybekötött ülését az öcsödi képviselő-tes­tület, amelyen elfogadták az 1993-as költségvetést. Idén 104 millió 354 ezer Ft. bevétellel számolnak a hivatalban, s mivel a „kiadás” rublikába szinte ugyanennyit jegyeztek fel, tarta­lékra mondhatni egy garas sem marad. Fejlesztésre 3 millió 460 ezer forintot különítettek el, a tavalyi 7 millió 866 ezerrel szemben. Ebbe az összegbe csaknem kizárólag lakáscélú támogatások fémek bele („kasszájában” 2 millió 666 ezer Ft. található). Némi pénz marad még a tavaly bővített Öregek Napközi Otthonának bebútorozására, amelyet április elsején szeretnének átadni. A lé­tesítményben újabb 14 időset tudnak bentlakásosán elhe­lyezni. * Friss adatok szerint 4370 lakost számlálnak a faluban, közülük 2072-en inaktív-ko- rúak, mintegy hatszáz főt tesznek ki a munaknélküliek, így csupán 1703 fő az, aki ta­valy SZJA-t fizetett az APEH-nak. Ebből kifolyólag megnövekednek az önkor­mányzat szociális keretének terhei. Eddig 5 millió 500 ez­ret osztottak fel különböző se­gélyekre, ugyanennyit pedig az új szociális törvény megis­merése utáni időre céltarta­lékként tettek félre. Nagyon kellett volna még a gázbeveze­tésre, az elkészült útalapok befejezésére, valamint a szennyvíztározó és a vezeték tervének elkészítésére. * Az általános iskola 58 nyol­cadikosa közül 55-en voksoltak a továbbtanulás mellett. Heten gimnáziumba igyekeznek, 13- an szakközépiskola felé „ka­csingatnak”, míg 35-en szak­munkásképző intézetekbe adják be jelentkezésüket. A tantestület ebben az évben is különös gon­dot fordított az előkészületekre, a szülők felé ismertetőket to­vábbítottak, a gyerekek pedig nyílt tanítási napokon vettek részt.Az eddigi tapasztalatok szerint a diákok megállják a he­lyüket. * Február 19-én az alsótago­zatosok részére egésznapos far­sangi mulatságnak ad otthont a Művelődési Ház. A vetélke­dők és a különböző játékok után mindisco-val zárnak majd a nebulók. A felsősök előreláthatólag február 12-én gyűlnek össze, ám a Farsang helyett ezúttal újszerű módon Vaelntin napját fogják megün­nepelni. * Javában zajlanak a tanulmá­nyi „viadalok” az iskolában: az alsósok a „kis matematikus” versenyen, valamint a „Mátyás király tudósai” vetélkedőn mé­rettetnek meg. A 6. osztályosok háromfős csapata történelemből már bejutott a megyei fináléba, erre február 20-án kerül sor. A felkészülés kellős közepette vannak a kömyzetvédők, vala­mint azon Herman Ottó bioló­giai verseny hetedikes-nyolca­dikosai, akik tavaly a megyei döntőben elsők, az országoson pedig az ötödik helyen végez­tek. A tűzvédelmi vetélkedő körzeti „összecsapására” a na­pokban kerül sor. * Már egy hónapnak sem kell eltelnie február 27-ig, amikor 19 órai kezdettel a községi Művelődési ház az óvodával közös szervezésben Farsangi mulatságra várja a falu la­kóit. A befolyt összegből az óvoda színes televíziót sze­retne vásárolni.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom