Új Néplap, 1993. január (4. évfolyam, 1-25. szám)
1993-01-27 / 22. szám
4 Képriport 1993. JANUÁR 27. Látogatóban a jászágói milliomosnál Vendégségben jártunk a Módé családnál Bordás Miklós postás örömmel vitte keddi lapszámunkat Mo- déék házába. Ezen a napon az összes áruspéldány is elfogyott Jászágón János: - Tizennégy éve járatjuk a Néplapot. Áremelkedéskor elel határozzuk, hogy lemondjuk. Egyszer úgy négy éve meg is tettük, de annyira hiányzott, hogy egy hónap múlva újra előfizettünk.- Mit olvasnak szívesen? János: - Én az első kettő és az utolsó kettő oldalt, azaz a kül-, a belpolitikát, a sportot és az információkat, híreket. Anna: - A szombati családi oldalpárt, a horoszkópot és a szerkesztőség postáját. Azonkívül szeretem az emberi sorsokat, életeket bemutató írásokat, a városi és falusi oldalakat hiszen ezekből tudhatjuk meg, hogyan élnek a megyénkben. Örömet jelent, ha egy-egy képen ismerőst fedezünk fel vagy olyan tájat, ahol már jártunk.- Tudják-e az ismerőseik, hogy nyertek? Anna: - Igen, már az egész falu. A legtöbben velünk örülnek, de azért akadnak irigyek is!- Mire költik majd a pénzt? János: - Egyelőre csak tervezgetünk. Az adó kifizetése után körülbelül 600 ezer forint marad. Szeretnénk központi fűtést szereltetni (erre eddig gondolni sem mertünk), korszerűsíteni a berendezést, illetve a háztartási gépeket. A feleségem vágya egy automata-mosógép. A pénzt, ha megkapjuk, egyelőre takarékbetétkönyvben hagyjuk, s jól átgondolva döntünk majd. Kép és szöveg: Korényi Éva Itt az örömhír Tegnap Jászágón jártunk, hogy megismerjük, s olvasóinknak is bemutathassuk Módé Jánost és családját, akik lapunk egymillió forintos főnyereményét kapják. A családfőt munkahelyén a budapesti Elit Ortopéd-cipőkészítő Rt. Jászágói Kaptafaüzemében kerestük fel, ahol telepvezetőként dolgozik. Régebben tizenkét évig kőműveskisiparosként tevékenykedett, ám tapasztalta, hogy egyre kevesebben építkeznek, ezért mikor az üzem megalapításakor 1988 decemberében munkásokat kerestek, ő is jelentkezett. Kicsit meglepődött, mikor az első beszélgetések után felajánlották neki a telepvezetői beosztást, de mégis elfogadtam az idő őt igazolta. Felesége Anna hosszú évekig Jászfényszarura járt át dolgozni az Orionba, ám pár hónapra munkanélküli lett. 1991 szeptemberétől a helyi óvoda konyháján kapott munkát, onnét gyorsan hazaér. Egyébként mindketten tősgyökeres ágóiak. 1978-ban házasodtak össze. Eleinte a férj szüleinél éltek, de tíz éve beköltözhettek saját építésű házukba. Két kislányuk van: Anikó tízéves, Szilvia nyolc. Mindketten napközisek, délután négy óra körül érnek haza, nemsokkal édesanyjuk és édesapjuk után.- Hogy él a család? - teszem fel a kérdést a barátságosan berendezett étkezőben. János: - Egyre nehezebben. Lényegesen több munkával tudjuk a megélhetésünket biztosítani, de félretenni, gyűjteni már nem lehet. Sertéstartással is foglalkozom (bár az már nem hoz hasznot), kőművesként apróbb munkákkal igyekszem kiegészíteni a jövedelmünket. Sajnos kevés a szabadidőm, mert tagja vagyok a polgárőrségnek és az ön- kormányzati testületnek is. A sportkör ügyes-bajos dolgait is én intézem, hiszen egyszemély- ben edző, szakosztályvezető és intéző vagyok. Anna: - Sokat dolgozunk, nagyon kevés időt tudunk a gyerekekkel tölteni. Tavaly nyáron nyaraltunk először együtt egy hétig a Balatonon. Ezért is örülünk annyira a nyereménynek, hiszen a lányok annyira szeretnének újra elmenni. így ez valósággá válhat. Én még most is alig merem elhinni, hogy mi nyertünk. Eddig még sosem volt szerencsénk, lottón is legfeljebb kettesünk volt. Anna tegnap a szokásosnál is jobb kedvvel főzött Módé János munkatársaival Együtt a család, folyik a tervezgetés
