Új Néplap, 1993. január (4. évfolyam, 1-25. szám)
1993-01-25 / 20. szám
10 Az Új Néplap Tiszaföldváron 1993. január 25., hétfő A Dél-Alföldi Pincegazdaság homoki pincészetét privatizálták. Egy földváriakból alakult 9 fős kft. vásárolta meg, melynek ügyvezető igazgatója Tóth Sándor; A község aggodalommal, de egyben reménykedéssel is figyeli, hogy a tiszaföldvári bortermelők eddig meglévő gondjain vajon segít-e ez a megoldás. A legilletékesebb, Tóth Sándor ügyvezető igazgató válaszol: — Tulajdonképpen egy kereskedelmi, szolgáltató és fuvarozási kft. vagyunk. Bor, sör, üdítő és égetett szesz értékesítésével foglalkozunk. Kiépített bolthálózatunk van Rákóczitól Csépáig és Tiszaugtól Szarvasig, összesen 28 község 50 bolttal. A földvári gazdák problémáinak megoldásán már sokat gondolkodtunk, elképzeléseink is vannak. Jelenleg csak azt tudjuk vállalni, hogy a behozott szőlőt feldolgozzuk, tároljuk és kezeljük. A 10 ezer hektóliteres pincében bőven van hely. Ha lesz valami mozgás a borvonalon, akkor az értékesítéssel is szívesen foglalkozunk. Megoldás lenne az is, ha kedvező hiteleket kapnánk, s akkor meg tudnánk előlegezni a termelőknek a szőlő, illetve a bor árát. A legfontosabb lenne létrehozni a Szőlőtermelők Érdekvédelmi Szervezetét, s közösen működhetnénk velük. Borkezelés a pincében Múlt év nyarán a Bajcsy-Zsilinszky út 12. alatt Mini Csemege boltot nyitott Nagyné Pallai Anita. Ezen a környéken nem volt hasonló bolt, így az erre lakók nagy örömmel vették birtokukba, hiszen szombaton és vasárnap délelőtt is nyitva tartanak. Mikor beléptem a boltba, a régi, hagyományos „szatócsbolt” jutott az eszembe. Hiszen itt az élelmiszertől a vegyi áruig, a péksüteménytől a női bugyiig szinte minden kapható. Képünkön Czékmán Julianna eladó. A gimnázium tervei: „Kis óvónők után kis rendőrök” Az 1992/93. tanév iskolatörténeti jelentőségű a Hajnóczy József Gimnázium Pedagógiai és Szociális Asszisztensképző Szakközépiskolában. Ebben az évben érettségizik először a gimnáziumban a német speciális tantervű, a szakközépiskolában a szociális asszisztensi osztály, és fejezik be tanulmányaikat az óvónői szakközépiskolások. Az alsóbb évfolyamokon is a sokszínűség a jellemző. A gimnáziumban az angol, matematika-számítástechnika tagozat mellett a hatosztályosok, a szakközépiskolában pedig a pedagógiai asszisztensek színesítik a palettát. Az 1993/94-es tanévtől újabb tervek valósulnak meg: a hatosztályos és az angol, német tagozat mellett megkezdődik a közbiztonsági gimnáziumi képzés, ami a Rendőrtiszti Főiskolára készít elő. Ebben az osztályban a tanulók a gimnáziumi tanterven kívül magas óraszámú testnevelésben és nyelvi képzésben vesznek részt, tanulnak jogi, államigazgatási ismereteket. A hagyományos szakközépiskolai képzés helyett mindkét osztályban a világbanki elképzeléseknek megfelelő, egységes, humán szolgáltató és egészségügyi pályára felkészítő alapképzés kezdődik, melynek célja? a korszerű, konvertálható közismereti és szakmai ismeretek nyújtása, személyközpontú képzés kialakítása. Intenzív n^élvoktatás, széleskörű infor- rriankái ismeretek biztosítása; felkészíteni a tanulókat a felsőfokú intézményekben való továbbtanulásra (elsősorban a pedagógiai, jogi, szociális, egészségügyi, közgazdasági pályák felé), illetve olyan ismeretek nyújtása, készségek kialakítása, amelyek nélkülözhetetlenek a humán pályákon, a humán szolgáltatásban dolgozó szakemberek részére. Az I-n. év pályaorientációs szakaszában a tanulók önismereti, személyiségfejlesztő csoportfoglalkozásokon, tréningeken vesznek részt. Tizenhat éves korban alapvizsgát tesznek, más világbanki iskolákban is folytathatják tanulmányaikat, módosíthatják pályaválasztásukat. A III-IV. év szakmai alapozó szakaszában a képzés célirányos, módszereiben gyakorlatorientált. E két év tanulmányainak középpontjában az ember áll: pszichikuma, lelki és testi szükségletei, gondozása, családi kapcsolatai, életmódja, munkája, magatartást befolyásoló társadalmi (jogi, erkölcsi, vallási-világnézeti) tényezők. Tizennyolc évesen a tanulók közismereti tárgyakból érettségi vizsgát tesznek. Lehetőségük van főiskolai, egyetemi továbbtanulásra vagy tanulmányaik „fél-felsőfokon” való folytatására, szakképzésre. Az V-VI. év szakképző szakaszában az iskola a következő egy-két éves szakmai képzéseket indítja; — Pedagógiai asszisztens: szabadidő szervező, napköziotthoni nevelő, gyermekfelügyelő, logopédiai asszisztens, oktatástechnikus. — Szociális asszisztens: gyermekgondozó, szociálpolitiInformatikaóra a hatosztályos gimnáziumban kai előadó, szociális előadó ön- kormányzatoknál, szociális gondozó, munkaügyi központok ügyfélszolgálatában dolgozó, családsegítő, csecsemőgondozó, kórházi szociális asz- szisztens. Az új típusú iskolamodell az eddiginél jobban szétválasztja az általános és szakképzést, nagyobb általános, és komplexebb szakmacsoportos ismereteket ad, így megalapozza a legjobbak továbbtanulása mellett a már dolgozók szakmai át- és továbbképzését. A Hajnóczy József Gimnázium és Szakközépiskola nevelőtestülete már 1987 óta foglalkozik azzal a kérdéssel, hogy az 1972 óta folyó, a feladatát teljesített óvónőképzés helyett milyen, a társadalom számára fontos és a felhalmozott szellemi potenciált is hasznosító képzést vezessen be. A tantestület összetétele egyértelműen a humán szolgáltatások szférájába történő szakemberképzés megindítását tette lehetővé. Széleskörű előkészítő munkát végeztünk. Tanulmányoztuk az ilyen irányú szakképzési kísérleteket, részletes környezettanulmányt készítettünk településünkről, közvetlen környezetünkről és a megyénkről. Az ELTE szociológus tanárainak és az OPI munkatársainak segítségével szakmai felkészítő előadásokon, tréningeken, egyéni konzultáción vettünk részt. Az előkészítő munka során nyilvánvalóvá vált a tanárok új iránti fogékonysága, innovatív készsége. Reméljük, hogy az 1989/90. tanévben beindult 2+2+1 rendszerű középfokú végzettségű szociális szakemberek, illetve az 1990/91. tanévben beindult pedagógiai asz- szisztensek képzésének szakmai eredményeit a jövőben kamatoztatni fogjuk. Pedagógusainknak a világbanki szakmai tanácskozásokon szerzett tapasztalata, aktív közreműködése, tanulóinknak az iskolánkban novemberben megrendezett Országos Szociálasz- szisztensi Diákkonferencián elért eredménye (10 tanuló díjazott) erősíti bennünk a hitet, érdemes az értékeket megtartva újítanunk. Nagy Aronné igazgatóhelyettes Borgondok Az oldalt írta és a fotókat kpszítpttp! Naov Zsolt. Napirenden a mozi, a Tiizép-telep és a múzeum A polgármester válaszol A város főútján sétálgatva, több embernek tettem fel a kérdést: milyen érzés városinak lenni? Különböző válaszokat kaptam, s sokan javasolták, hogy kérdezzem meg a polgár- mestert, hogy mi van a mozival, miért adták el a Tüzép-telepet, és mi lesz a múzeummal, mennyi a költségvetés? Felkerestem Marosfalvi Ernő polgármester urat, s a feltett kérdésekre a következőket válaszolta: — A mozi a Szolnok Megyei Moziüzemi Vállalat tulajdona volt. Veszteségesen üzemeltette, és végül felajánlotta az önkormányzatnak átvételre. A vagyonátadás egy fél évet vett igénybe. Már önkormányzati tulajdon. Az üzemeltetésre pályázatot írtunk ki, a pályázók bármilyen hasznosítást megjelölhettek, de előnyt élvez az, aki továbbra is moziként kívánja üzemeltetni - ha nem is az egész épületet. A bizottság már vizsgálja a beérkezett pályázatokat, s rövidesen megszületik a döntés. A Tüzép-telep nem a mi tulajdonunk volt, hanem a Kelet-magyarországi Tüzép Vállalaté. Amikor privatizálták, egy budapesti kft. vásárolta meg, s akkor én írásban kikötöttem, hogy öt évig kötelesek a város szén. fa és egyéb tüzelőanyagok ellátását biztosítani, az igényeknek megfelelően. Az ígéretet megkaptam - írásban -, sajnos mégsem tartották be. Az ellátásban ez okozott gondot, de az önkormányzat több magán- vállalkozónak adott engedélyt tüzéplerakat létesítésére, szén, fa és tüzelőáru értékesítésére. A múzeum megyei fenntartású intézmény. Anyaga - a földvári gyűjtés a tiszaföldvári önkormányzat tulajdona, a többi pedig a megyei önkormányzaté. Bonyolítja a helyzetet, hogy az épületet - ahol jelenleg van a múzeum - a refor- mátus egyház visszaigényli. A tövény szerint tíz éven belül kötelesek vagyunk visszaadni. Megegyezés szerint mi hat éven belül visszaadjuk, s egy alkalmas épületet biztosítunk számára. Erre viszont a törvény értelmében az állami költségvetés terhére ellentételezést kapunk - magyarán kifizetik. Erre a célra már három épületet is kinéztünk, de az új város- központ létesítményei között is lesz múzeum céljára alkalmas épület. Az éves költségvetésünk körülbelül 330 millió forint. Ebből megoldható valamennyi intézményünk fenntartása. Terveinkben a fenntartáson túl fejlesztés és beruházás is szerepel. A költségvetési tartalékainkat erősen lecsökkentette a köz- tisztviselői és közalkalmazotti törvény megfogalmazott, de nem ellentételezett béremelései, a legkülönbözőbb pótlékok és a 13-ik havi illetmény. Tiszaföldváron mindenki megkapta a 13-ik havit - természetesen az utólagos megtérítést várjuk, mivel a beruházásokra szánt költségből vettük el. Volna okunk panaszkodni, de helyette inkább a kiutat, a lehetőségeket kutatjuk, és a '93-ra beütemezett elképzeléseinket megvalósítjuk. Szülőfalum - város Átalakult a téesz! A Tiszaparti Mezőgazdasági Szövetkezetben is megtörtént az átalakulás december 18-án. December 5-én a közgyűlésen 10 vagyoncsoport alakult. A cipőüzem kivételével a szövetkezet valamennyi ipari üzeme kivált, és önálló vállalkozásba kezdtek, földjeiket is kivették és saját csoportjukban kívánják a továbbiakban művelni. (Ezek a doboz-, lakatos-, fűrész-, építőüzem és a vágóhíd.) Mezőgazdasággal foglalkozó szövetkezet, valamint több egyéni és csoportos kiválók — többségükben szintén mező- gazdasággal foglalkoznak. Az átalakult szövetkezet jelenleg mintegy 4 ezer hektáron fog gazdálkodni '93-ban háromszáz alatti dolgozó létszámmal. Elnök továbbra is Fekécs Mátyás maradt. Egy héttagú igazgatóság irányítja a szövetkezeÁltalában csak a jóra emlékszik szívesen vissza az i ember, a rosszat megpróbálja gyorsan elfelejteni. A gyermekkort, melynek élményei egész életében végigkísérik - legyen az jó vagy rossz - mégis szívesen idézi fel újra és újra. így voltam vele én is, mikor megtudtam, hogy volt szülőfalumról, ma már szülővárosomról kell riportot készítenem. Mindig büszke voltam rá, hogy falusi gyerek vagyok, s természetesen arra is, hogy így kinőtte magát és város lett. Nem hiába mondták a 20-as, 30-as években a szőlőbeli idős emberek, hogy beugróm a városba. Az ő szemükben Tiszaföldvár város volt. Eszembe jutott a Baross körúti iskola, ahol édesanyám tanított, s én boldogan ültem be a padba a „nagy” Fiúk közé - akik akkor voltak elsősök, a Kossuth úti óvoda, ahol először voltam szerelmes a dadámba, majd mikor a Kossuth útra költöztünk Hegedűs Lajos bácsiékhoz, aki minta gazda volt, ahová nyugodtan ki lehetett volna tenni a táblát - ha akkor lett volna -, hogy „tiszta udvar, rendes ház”. Itt láttam az első cséplést, sirattam meg a kotlóst, mert le- varrták a szemét, hogy a csirkéit ne bántsa, itt szedtük ki a verebek fészkéből a tojásokat és nyersen megettük. Soha nem felejtem el az udvaron lévő kukoricagórét, ahol Szűcs Gabiékkal katonáséit játszottunk, és Remedzki Évával anyás-apást. Vissza- emlékszem a nehéz időkre is, mikor édesapám állás nélkül maradt, s Takács Sanyi bácsi minden reggel tejet hozott nekünk. Hegedűs Lajos bácsitól kaptunk egy kis malacot, s az alsó kamrában tartottuk és cumiztattuk. S még sok-sok jó emberre, akik segítségünkre siettek a nehéz helyzetben. Összességében szép falusi gyermekkorom volt Tiszaföldváron.
