Új Néplap, 1993. január (4. évfolyam, 1-25. szám)

1993-01-23 / 19. szám

1993. január 23., szombat KORK K P 3 TV-forgatás a Fiumei iskolában A szolnoki Fiumei Általános Iskolában a videoszakkörről, il­letve az iskoláról, a pedagógu­sok problémáiról forgat filmet az MTV 2-es csatorna Videák műsor szerkesztősége. Csütör­tökön a videoszakkör munkájá­ról, életéről készültek felvéte­lek. A szakkör ugyanis négy éve alakult és eddig több pályá­zaton is nyertek díjat. A műsor egyik célja azon túl, hogy be­mutatják az országban működő klubokat, szakköröket az, hogy valamilyen formában része le­gyen ez a vizuális oktatás is a tantervnek. A gyerekek, hogy közelebb kerüljenek a videózás adta lehetőségekhez, ebben kí­vánnak segíteni a TV 2 stáb tag­jai. Ezt az adást egyébként ja­nuár 30-án láthatják a fiatalok a televízióban. Egy új műsor, az „Üzenő” adásához is készülnek felvételek, amelyben tanárok, szülők, gyerekek szólalnak meg aktuális pedagógiai gondjaikról. Az operatőr Kocsis Jenő, míg rendezője B. Nagy Tibor. Tarpai I ^ If J** «OrtP-fUROPä Hogyan élnek a "cipősök"? Aki ügyes, az nem panaszkodik Még tavaly ősszel történt, hogy egy tiszafüredi magánvál­lalkozó beszélgetésre invitált. „Ha minden jól megy, a jövő héten 20 munkanélkülinek tudok munkát adni” - mondta akkor Kalmár Lajos, a Kalmár Bt. ügyvezető igazgatója. Bevallom őszintén, hogy ez a kijelentés felkeltette az érdek­lődésemet, hiszen ez az infor­máció Tiszafüreden, ahol közel 2500 munkanélküli él, valóban hímek számít. Megígértem te­hát, hogy alkalmas időpontban felkeresem. Azóta eltelt három hónap. Az érdekesnek tűnő téma mellett a becsület is meg­kívánta, hogy elkészüljön ez a riport.- Sikerült megvalósítani az ötletet? Dolgozik már a 20 munkanélküli? - tettem fel az első kérdést.- Természetesen. Újságban hirdettük meg az állást. Cipőá­rusításra kerestünk vállalkozó szellemű embereket. Többsé­gükben munkanélküliek jelent­keztek, közülük húszán már no­vember óta nálunk dolgoznak. Szabályos munkaszerződéssel a Kalmár Bt. alkalmazottai.- Ha nem is sűrűn, de meg­fordulok néhány piacon, ahol lábbeliket is árulnak. Úgy lá­tom, telített a piac. A Kalmár Bt.-nek mégis megéri húsz em­bert erre foglalkoztatni?- Korábban vállalkozói en­gedéllyel rendelkező kereske­dőkkel voltunk kapcsolatban. Ez nem volt a legszerencsésebb választás. Rövid időn belül 2,5 milliós behajtásra váró követe­lésünk lett velük szemben. Bí­rósági ügyek egész sorozata kö­vetkezett, még most is 12 eljá­rás van folyamatban. Ezért dön­töttünk úgy, hogy inkább mun­kanélkülieket alkalmazunk, s így mobilizálni tudjuk az egész ország területén árukészletün­ket.- Én azért tovább „kukacos- kodom". Ha a kereskedők bele­buktak, akkor ők hogyan tudnak megélni? Ha tisztességesen dolgoznak, 15-20 ezer forintos nettó jöve­delmet tudnak összehozni. Mi biztosítjuk az árut, meghatáro­zunk egy versenyképes árat, és a kereskedelmi hasznon közö­sen osztozunk. A megyében Szolnok, Törökszentmiklós és Tiszafüred térségében árusí­tunk. Sok múlik az eladó ügyes­ségén is, de elmondhatom, a húszból 12 emberünk kifejezet­ten jól dolgozik. Az összforga­lom 10 százaléka az övék. Mi fizetjük az adót, a TB-járulékot, stb., egyszóval szerintem ebből a keresetből ma még meg lehet élni.- Gondolom, a Kalmár Bt. nem egy jótékony „Joe bácsi”. Kasszíroznak önök is a cipőből?- Ha nem így lenne, nem is csinálnánk. Megfelelő árakkal, megfelelő minőségben még üz­let a cipő. Azt sem titkolom, hogy márciustól további 15-20 embert fogunk alkalmazni. He­ves megye felé szeretnénk nyitni. Persze, az sem titok, hogy ebben is van kockázat. Ta­lán elég, ha annyit mondok, a novemberben felvettek közül nyolccal komoly gondjaink vol­tak. Szerencsémre - nem bizal­matlanságból - hamar kontrol­lálhattam az ügyvezető igazgató állítását, ugyanis egy friss al­kalmazott érkezett áruért. Ru- zsányi Zsolt novembertől dol­gozik a bt.-nél. Utolsó kérdé­sem neki szántam.-Megtalálta a számítását? Van fantázia a „cipőzésben” ?- Más választásom nincs, munkát a környéken nem talá­lok. Eredeti szakmám szerke­zeti lakatos. Tudom, hogy ettől távol áll a cipőárusítás, de va­lamit csinálni kellett. Az a lé­nyeg, hogy van munkaviszo­nyom, van értelme annak, amit csinálok. Nincs két egyforma hónap. Egyik jobb, a másik rosszabb. Nem szuperkereset, de tisztességes. Nagy a felelős­ség, de ha jól csinálom, folya­matosan lesz munkám. Tehát rajtam is múlik, hogy miképpen válik be a számomra. Kicsit kényszerpálya, de jobb mint a munkanélküliség. Jobb végszót nem is találhat­tam volna, mert az országban még nagyon sokan járnak a Ru- zsányi Zsoltéhoz hasonló cipő­ben. P.M. Mórahalmi incidens A jugoszláv fél bocsánatot kért A január 19-én, Mórahalom közelében történt határsértés ügyében folytatott magyar-ju- goszláv tárgyalásokról Krisán Attila ezredes, a Határőrség szóvivője a következő tájékoz­tatást adta a Magyar Távirati Irodának: Január 21-én 15 órakor befe­jeződött a magyar és a jugo­szláv határmenti vegyes bizott­ság tárgyalása, amelynek során jugoszláv részről elismerték, hogy a magyar bizottság vizsgá­lata minden tekintetben korrekt és valósághű volt. Elsődleges értesüléseinkhez képest valóban nem vitték el a polgári lakosok csomagjait, és nem bizonyoso­dott be az sem, hogy a katonák ittasak lettek volna. De az tény, hogy magyar te­rületen történt az esemény, ma­gyar lakosokat inzultáltak, és ezért a Kis-Jugoszláviából ér­kezett tárgyaló fél kifejezte bo­csánatkérését. Megerősítette azt, hogy a magyar Külügymi­nisztériumot tájékoztatják az eseményről, kifejezik bocsána­tukat, valamint azt is, hogy a polgári lakosoktól is elnézést kémek. Hozzátették: mélysége­sen sajnálják a történteket, vál­lalják a felelősséget. Magyarázatul adták, hogy a járőr egyik tagja egy 44 éves tartalékos katona, a másik pedig az őrsön (Karaula) nemrég szolgálatot teljesítő katona volt, akik ugyan szándékosan hajtot­ták végre az igazoltatást, de ab­ban a tudatban, hogy saját terü­letükön vannak. A magyar fél elfogadta ezt a magyarázatot. A magyar fél korrekt módon rögzítette a nyomokat. Megta­láltuk a becsapódások helyét, a hüvelyeket, és természetesen a helyi lakosokat, akiket a legna­gyobb sérelem ért. Nem mente­síti a másik felet a felelősség alól, hogy magyar járőr nem tu­dott beavatkozni, mert nem volt a helyszínen. A magyar határő­rök szolgálatszervezése ezen a napon a szokványos volt, az esetet nem lehetett előre látni, ezért minden felelősség a másik felet terheli. A vegyes bizott­sági tárgyaláson ezt el is ismer­ték, és ígéretet kaptunk a bo­csánatkérésre, valamint arra, hogy a jugoszláv járőr tagjait szigorúan megbüntetik az ottani törvények alapján. A kósza hí­rekről pedig azt mondanám, ha valakire a magyar határ mellett rálőnek, akkor teljesen jogos a feltételezés, hogy azt ittasan, vagy mélységes tévedésben kö­vették el — fejezte be a tájékoz­tatást Krisán Attila. (MTI) Kutya a kútban Az Alföld Egy kiállítás nagyméretű vásznai késztetnek töprengésre. Dr.Kovács Tibor karcagi orvos-festő tárlata az évszakok lük­tető változására van felépítve, s így az Alföld mellett (amelyet minden egyes képén felmutat, mint valami érzelmi leletet) az idő válik főszereplővé. Az Alföld az időben. A Kunság az időben. „Magyarország legnagyobb füves pusztája a vízszabályo­zásig a Tisza ártere” (Aritalffy Gyula). 1669-70-ben jegyzi fel egy angol orvos, Edward Browne: „A Tisza Európának hal­ban leggazdagabb folyója... Nagy bőségben vannak állatok is, nyúl, vadkacsa, fogoly, fácán s más hasonlók. Szép számmal találhatók itt juhok, hosszú, hegyes szarvval, gazdag, göndör gyapjúval. Igen sok a szarvasmarha is...” Bethlen Miklós írja 1682-ben: „A Tiszában kiváltképpen való sok szép halat fog­tunk...” Bél Mátyás a Berettyóról és a Kakatról ír, s a partju­kon lévő nádasok szerepéről. A Tisza a Nagykunságra főleg a Mirhó-fokon keresztül zúdította a vizet. Bedekovich Lőrinc írja 1786. május 10-én a kunhegyesi emberről, hogy „hol ve­tett, hol tsónakász”. Erdődi Lajos tiszaszalóki verselő írja a Mirhóról: „Volt kártételednek uralkodó széke (Csanád, Csongrád, Széles Kunság térségei”. A Kisújszállás és Karcag közötti Karajánosról Arany János ír Az elveszett alkotmány című korai művében. Petőfi rajongó szeretettel emlegette az Alföldet, számtalan versében örökí­tette meg a Tiszát, a pusztát, az itteni embereket. Ilyen például az Utazás az Alföldön című, 1847. június 11-én Mezőtúron kelt verse is. Petőfi előtt is írtak az Alföldről Fazekas Mihály- nál a legények „szép zöldellő mezőben legel a marhája”. Cso­konai Vitéz Mihály: „...megláttam végre / Azt az áldott Kar­cagot”. Kölcsey Ferenc a híres kunsági búzát örökíti meg a Himnuszban: „Értünk Kunság mezein / Ért kalászt lenget­tél...” Széchenyi István 1820-ban jegyezte fel a Naplóba: „Reám nem hat kellemetlenül a puszta, én néha csodálatosan jól érzem magam, ha szemem oly kevéssé érzem korlátozva, mint gondolataimat...” Széchenyi angol barátja, Joh Paget a pusztáról, a délibábról ír. Boross Vilmos írja 1862-ben: „Az eső két hét óta szüntele­nül szakadt. A Nagykun-lapos egy beláthatatlan tenger volt...” A folyószabályozás előtti vízivilágot kiválóan- bemutatja Györffy István és Szűcs Sándor. Az előbbi még Móriczot is megihlette, így az egy fejezetet szentelt a kunsági rideg pász­toroknak az Erdély című trilógiában. A Közép-Tisza-vidéken a folyók szabályozása volt a legradikálisabb beavatkozás kör­nyezetünkbe. Megváltozott a táj képe is. Jókai Mór: „Az em­ber úgy érzi magát itt, mint széles tenger közepén. A teljes ha­talmú semmi uralkodik itten.” Herman Ottó írja: „Karcag vá­rosának nekem igen kedves emlékű pásztorai... valósággal ázsiai, sziki területen legeltettek...” Az 1863-as aszályról írja Tompa Mihály: „Csapástól most a föld kietlen! / Az élet érve­rése áll...” Illyés Gyula a mi katedrálisainknak nevezi a kun­halmokat. De a településekről is hírt adnak az írástudók. Bél Mátyás: „Karcagújszállás módos, csinos falu...” Egy-egy ilyen csinos falu sokszor vált a tűz martalékává. Ismeretlen szerző írja az 1834-es tűzről: „Karcag újszállása vala olyan tűzben, / Hatszáztizennyolc ház, amelyben megége.” Hun- falvy Pál (Napló 1848-1849) dicséri a karcagi házakat. Paget is leírja az alföldi falvak „képtelenül széles” utcáit. „A háza­kat gyönyörű nádtetővel fedik, gyakran a kerítés is nádból ké­szül.” Eötvös József írja A falu jegyzőjében: „Aki a tiszai al­földünknek egy részét lejárta vagy annak bármely táján csak pár napig tartózkodott: bátran mondhatja, hogy az egészet is­meri.” Kunmadarasi életképet örökít meg Jókai Mór Egy ma­gyar nábob című művének A pünkösdi király című fejezeté­ben. Mint a korabeli újságok hírül adják, a Kunságra járt élmé­nyeket gyűjteni regényeihez, riportjaihoz Móricz Zsigmond. A Forr a bor miatt forrt is az epe Kisújszálláson! Rogeriustól kezdve sokan írták le a kunok külsejét, szokásait, így például Horváth Péter, Oláh Miklós, Sigmond Herberstein, Dugonics András, ELRákóczi Ferenc, Bethlen Elek, Pulszky' Terézia, Vahot Imre, Erdélyi János és mások. Az Alföld az időben: ez jelenik meg dr.Kovács Tibor kar­cagi kiállításának vásznain. Méltó krónikása ő ennek a tájnak. Megőrzi a jövőnek mindazt, ami még megmaradt abból, ami­ről eleink írtak. Körmendi Lajos tonoK es beosztott egy személyben Pótolhatatlan a megyeházán Nem túlzás az állítás, hiszen Bállá Tibor valami olyasfélét tud, ami ebben az épületben párját ritkítónak számít. Elvégre egy személyben ő az ottani nyomda vagy sokszorosító - nevezhetjük bárhogy - veze­tője, főnöke, beosztottja, hadra- fogható szakembere, takarítója: tehát mindenese. Azaz rövidre fogva: nyomdásza. Tavaly ok­tóberben költözött régi helyéről a garázs mellé, amely az épület alatt van. Csendesebb, nyugod- tabb az előző helyénél, ugyan­akkor gőzösebb, szennyezet- tebb a levegő, hiszen innen in­dulnak, ide érkeznek a benzin­paripák. Igaz, főnökei megígér­ték, hogy hamarosan felszerel­tetik az elszívó-berendezést. Bállá Tibor tulajdonképpen pótolhatatlan: lett légyen szó bármilyen jellegű sokszorosí­tásról, kiadványról, hozzá for­dulnak a különböző kisebb-na- gyobb rendű-rangú főnökök. 1968 óta nyomdász, ámbár gép­szedőként, kéziszedőként, sok­szorosítóként, gépmesterként sem fog ki rajta semmi. Balogh Károlytól sajátította el a szakma ábécéjét, aki ma is dolgozik a Verseghy nyomdában. Neki so­kat köszönhet. Hogy mi kell ehhez a hiva­táshoz? Szerinte jó szem, az­után formaérzék, szépérzék. Ami a lélek tükreit illeti, bi­zony-bizony lassanként azok csak voltak jók, mert mi taga­dás, ez azért nemcsak gyönyörű hivatás, de szemrontó is, még­pedig a javából. Nem unatkozik, a havi 20 ezer bruttóért akad itt munka bőven. Most például a megyei önkormányzat közlönyét ké­szíti, sokszorosítja. A százötven oldalas kiadvány háromszáz példányban lát napvilágot, és ez neki egy jó hetes munka. Azután ő formálja a kevi vá­rosi lapot, amelyik kéthetente jelenik meg, továbbá a nagykö­rűi havilapot. Nem beszélve ar­ról, hogy a megyei önkormány­zati közgyűlések sokszorosított anyagai is itt készülnek. Van, amikor ötven-hatvan oldalon, néha a dupláján. Ez is alkal­manként általában kétszáz pél­dányt jelent. Hogy a családról is essék szó, Bállá Tibor nős, két fia van. Az egyik pár nap múlva szerel le: szakács. A kisebbik nyolcadi­kos, és őt is valamilyen szak­mára adja. Egy biztos, nem nyomdásznak. Hja, kérem, lehet valaki bármilyen megbízható, jó szakember, azért ahogy a közmondás állítja: a szűkebb hazájában senki sem próféta... D.Sz.M.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom