Új Néplap, 1993. január (4. évfolyam, 1-25. szám)
1993-01-23 / 19. szám
4 SZOLNOKI EXTRA 1993. január 23., szombat Szolnoki agglomeráció A város foglalkoztatási szerkezete Szolnok város foglalkoztatási szerkezetének elemzését a mai mozgások különösen aktuálissá teszik. Ebben az évszázadban az aktív keresők száma gyorsan emelkedett, s a nyolcvanas évek végére elérte a 40 ezret. A város foglalkoztatási szerkezete urbánus. Közel száz éve meghatározó az egyéb, tehát az iparon és a mezőgazdaságon kívüli ágazatokban dolgozók aránya, amely lényegében változatlan, hiszen a mai arányok már a századfordulón kialakultak, s ezen az ipartelepek számának növekedése sem változtatott. Az iparban dolgozók lényegében a mezőgazdaságban dolgozók „rovására” növelték létszámukat, illetve arányukat. Ma pontos számot nem lehet tudni. Ha a korábbi évek adataiból indulunk ki, akkor az említett két anyagi ág a foglalkoztatottak 40 százalékát tehetik ki Szolnokon. A belterület struktúráját az urbánus foglalkoztatási szerkezet miatt alapvetően a szellemi aktív keresők száma határozza meg. Ezen belül is igen magas a történelmi városmagban. A legmagasabb azonban a Petőfi út, Mikszáth K. út és Hunyadi út környékéit, ahol eléri, sőt meghaladja a 80 százalékot is. Ha az ipari és az építőipari aktív keresők elhelyezkedését vizsgáljuk meg, az előzőnek pont a fordítottját tapasztaljuk. Jól körülhatárolható az ipari öv, ahol az aktív keresőkből az iparban dolgozók döntő hányadot képviselnek. Itt egyes körzetekben az ipari és építőipari aktív keresők aránya eléri, sőt meghaladja a 80 százalékot. E körzetek a hagyományosan munkások lakta kerületekben vannak, a város délnyugati részén. A városmag nagy részében az iparban dolgozók aránya alacsony, 25-35 százalék között, de különösen alacsony az új városközpontban, valamint a Mikszáth, Hunyadi és Petőfi utak környékén, ahol még a 25 százalékot sem éri el. Sajátos a lakótelepek foglalkoztatási szerkezete. Amíg a városmagban, vagy annak környékén elhelyezkedő lakótelepek kereső népességének foglalkozási szerkezete nagyon városias, addig a külső lakóövben lévő új lakótelepek már közel sem eny- nyire azok. Jellemző példa erre a Széchenyi városrész. Itt főleg fizikai munkások laknak, a szellemi dolgozók aránya messze elmarad nemcsak a városközponti lakótelepek, hanem az egész belterület értékétől is. Jellemző továbbá, hogy viszonylag magas a mezőgazdaságban dolgozók aránya. Szolnokon ez utóbbiak aránya sehol sem éri el a 20 százalékot, s csak a külső lakóövben emelkedik 10 százalék fölé, így az egész belterület, a kereső népesség foglalkozási szerkezete alapján városiasnak tekinthető. Hasonló megállapításokat és értékeket mutattak ki az eddigi - csekély számú - funkcionális vizsgálatok Békéscsaba, Kecskemét, Nyíregyháza és Székesfehérvár esetében is. A lakosság foglalkoztatási szerkezetét jól egészíti ki a korcsoporti megoszlás. Ezt vizsgálva mindenekelőtt kitűnik, hogy a 14-30 év közötti korcsoport képviseli a legnagyobb, míg a 60 év feletti a legkisebb arányt. Meglepő, hogy Szolnokon a többi felsőfokú központhoz képest a 60 évnél idősebb népesség aránya igen alacsony, mindössze 12,6 százalék. A város tehát nagyon fiatal. A 60 év felettiek területi elhelyezkedésében nagyfokú eltérések tapasztalhatók. Magas, 25 százalék feletti a 60 évnél idősebbek aránya a városmag, valamint a belső lakóöv földszintes beépítésű részein. A többszintes társasházas területeken már 10 százalék alá csökken, a lakótelepeken pedig - ahol a város összlakosságának a fele lakik - mindössze 6,9 százalék. Kiugróan alacsony a Széchenyi és a Mátyás király úti lakótelepen, ahol a népességnek csak 2,0 százaléka 60 éves vagy annál idősebb. A legmagasabb arányt a belső lakóöv legfalusiasabb, legrosszabb állaga házakkal beépített részein találjuk - a vasútvonal, a Zagyva, a dr. Szana A. út által határolt területen - ahol a 60 év felettiek aránya eléri, sőt meghaladja a 30 százalékot. Megfigyelhető az összefüggés a korcsoportok megoszlása és a beépítettség foka, valamint a lakóházak állaga között. A dolog jelentősége tulajdonképpen ebben áll.-fe— „Az eredményes gazdálkodáshoz nem elég a föld” A magyar mezőgazdaság kincsesbánya A mezőgazdasággal, a kertészettel foglalkozó szolnokiak között bizonyára nagyon kevesen vannak olyanok, akik ne ismernék Bindics Istvánt. Egész életét az agrárszakmának szentelte, sőt még nyugdíjasként sem szakította meg az ágazathoz fűződő kapcsolatait. Hogyan kezdte a pályáját, s mióta foglalkozik agrár szakoktatással? - kérdeztük tőle a minap. — Gyerekkorom óta szeretem ezt a szakmát. Az általános iskola után ezért először 2 éves gazdaképzőbe, majd pedig kertészeti gimnáziumba jártam. Ezt követően elvégeztem Budafokon a szőlészeti-borászati technikumot. Akkor ezen a szakon felsőfokú képzés még nem volt, ezért agráregyetemre iratkoztam be. A diploma megszerzése után szőlész agronómusként kezdtem dolgozni a Balatonali- gai Állami Gazdaságban. Már ekkor tartottam előadásokat gyakorlati tapasztalataimról. Amikor 1966-ban Szolnokra kerültem, a TIT-nél folytattam ezt a tevékenységet. — Mikor és hogyan kezdte el a gazdakörök szervezését? — Másfél évtizeden keresztül közvetlen kapcsolatban voltam a kistermelőkkel, a kertbarátokkal. Sok helyen megfordultam, s rájöttem arra, hogy a mezőgazdasági termelésben egyre nagyobb szerepet kap a kistermelői szféra. Úgy gondoltam, akkor teszünk igazán jót ezeknek az embereknek, ha szakmai ismeretek átadásával segítjük őket. Már korábban tapasztaltam, hogy sok embernek nem csak a kiskerttel kapcsolatos információkra van szüksége. 1990 őszén megalakítottuk a szandaszőlősi gazdakört, amely tavaly ősz óta Szolnoki Berecki Máté Gazdakör néven működik. — Olyan gazdasági és társadalmi változások korát éljük, amikor a mezőgazdaságban is egyre nagyobb teret kaphatnak az egyéni, és kisebb társas vállalkozások. Ilyen közegben milyenfeladatai és céljai vannak a gazdakörnek? — Tagságunk, némi kiegészítéssel elfogadta azt a programot, mely szerint azt az ismeretanyagot igyekszünk közre adni, ami a gazdává váláshoz a legszükségesebb. Sajnos azt tapasztalom, hogy a most földhöz jutott emberek között sokan vannak olyanok, akiknek fogalmuk sincs, milyen követelményeknek kell megfelelniük. Az eredményes gazdálkodáshoz nem elég a föld és a pénz, hanem szükséges szakmai, technikai és közgazdasági ismeret is. Ezért a foglalkozásainkon például a növényvédelem vagy a tápanyagvisszapótlás kérdései mellett nagyon lényeges, hogy szót ejtsünk a piacról, a gépesítésről, az adózásról és még sorolhatnám tovább. — Ón szerint milyen lesz a közeljövő parasztgazdasága? — Tiszta parasztgazdaság nem igen volt, és nem is igen lesz, csak úgynevezett vegyes gazdaság. A család néhány tagja most is, és ezután is a mezőgazdaságon kívül keresi, illetve fogja megkeresni a kenyérre valót. Egy biztos, a most induló gazdának nem lesz könnyű elhelyezkednie a társadalomban. Nem lesz elég termelnie, menedzselnie kell önmagát. — Ismert, hogy a jelenlegi közgazdasági helyzet egyáltalán nem kedvez a mezőgazda- sági vállalkozásoknak, nagyüzemeknek éppúgy, mint a magángazdáknak. — Példákkal válaszolnék. Gyermekkoromban egy mázsa búza áráért adtak egy pár csizmát. Most egy pár csizmáért 5-6 mázsa búza árát kell fizetni. Ez is azt mutatja, hogy az árrendszeren keresztül mennyire lebecsülik ezt az ágazatot, tíz itt dolgozókat. — Léteznek azért olyan kultúráik, melyek tisztességes jövedelmet produkálnak. Talán ezért is hangsúlyozzák többen, hogy a kertészetre célszerű nagyobb hangsúlyt fektetni. Mi a véleménye erről? — Úgy vélem, hazánk természeti és klimatikus adottságait nem használtuk ki teljesen, ezért a fő feladat az, hogy ezeket az adottságainkat termelő erővé tegyük. Magyarország nagyon sok olyan mezőgazda- sági termék előállítására képes, amelyet ilyen minőségben máshol nem tudnak produkálni. Mindig is azt vallottam, hogy a magyar mezőgazdaság kincses- bánya. De ha ennek a kiaknázására nem fordítunk kellő figyelmet, akkor nagy hibát követünk el. L.Z. Nyitás előtt a Suzuki Szolnok főutcáján elkészült a város külsőségében legszebb autószalonja. A Pintér Group rövidesen megkezdi a Magyarországon készülő Suzukik forgalmazását. Már csak apróbb külső és belső munkák vannak hátra a nyitásig. Felvételünkön a szalon külső homlokzata látható. Fehér folt volt a kutatásokban Tanulmány a szolnoki halászokról Dr. Bedey Endre szolnoki lokálpatrióta, történelem szakos, nyugdíjas gimnáziumi tanár, aki édesapját, Winter Andrást követte a tanári pályán. Kicsi gyerekkorától kezdve Tabán-kö- zelben lakik. Előbb a „Szal- ler-féle” házban, majd 1930-tól napjainkig az Arany János utcában, ahol egy ízben, miután orosz lovaskatona állt meg a családi ház előtt, így szólt hozzá szellemesen édesapja: „Nézd csak fiam, benézett Ázsia az ablakon!” Bedey Endre a „tabáni igazi nép: hajósok, munkások, halászok” gyerekei között nőtt fel. Ez is hozzájárult, hogy Szolnok és környéke halászéletének kutatásába beleássa magát. De az is, hogy édesapja egykori tanár kollégája és jó barátja, Botár Imre, helytörténeti kutatásaiban az 1880-as évek utáni szolnoki halászélet feltárásáig nem jutott el, mivel a korábbi korokat vizsgálta. így „fehér foltot” talált. De miért 1945-nél húzott kutatási határvonalat? Mert a kishalászat, mint foglalkozási ág, eddig dominált, az ezt követő politikai fordulat, a Fel- szabadulási Halászati Tsz létrehozása gyökeresen átírta a halászok mindennapi társadalmát is. Ő maga így vall a készülő tanulmányról: „Betkowszky Jenő a fahajósok nagy tudósa volt, én a halászokat fogtam nyakon. A sajátosan szolnokit kutatom, ami Hermann Ottó nagy halászati könyvében sem szerepel. Halászbérlők - Lévai János, Kiss Ferenc, Boros János stb. —, licitálók, harmados kishalászok, a szolnoki Halpiac a Büdös-közben, ami a halászok, rákászok utcája volt - ez a mostani Szigligeti utca -, halász- és hálótanyák, halászbérleti folyószakaszok, mint Kenderáztató, Alsó-, Felső-Mirhó, Tisztviselők földjei, Nénei-fok stb... mind-mind együtt van már. A történeti és halértékesítés része a tanulmánynak készen van, a levéltári iratanyagok halászattal kapcsolatos tényanyagának rendezettsége még hiányos. A sajátos szolnoki kifejezéseket is kutatom, úgy mint az őszi nagy halászás a körfogás, vagy a varsa tabáni megfelelője a vejsze...” Hej, ha ezt a nagysza bású kutatómunkát a néhai „Fe rus bácsi” - a századunk tíze: éveiben élt Kiss Ferenc halász bérlő - megérhette volna! Bedey Endre a szellemessé get is örökölhette édesapjától mert szabadkozásomra — ottjár tamkor — az öreg estébe nyúl beszélgetés miatt, ezzel a szé kely mondással búcsúzott „Semmi baj, fiam... hajnal há romig Isten a vendég, háromko meg azt mondjuk, hál' Isten nek...” Cs.J — Ha egészségi állapotom is megengedi, a közeli jövőben szeretném befejezni a tanulmányt — mondja Bedey Endre. Egy szolnoki továbbjutó Ismét „Ki mit tud?”! Sosem lehet tudni, mikor és hol botlik bele az ember egy új Koncz Zsuzsába vagy Kém Andrisba. Országszerte megindult ugyanis a lázas készülődés az idén május-júniusban megrendezésre kerülő „Ki mit tud?”-ra. Valamennyi megyében január 10-én indult a start alapfokon. Szolnokon is lezajlott a Hild téri művelődési házban a legelső válogató. Akik nem hullottak ki az alaprostán, azok Szolnokon január 24-én léphetnek újra a zsűri elé, s ha itt is (faj)súlyosnak találtatnak, következik a budapesti elődöntő, amelyet már a televízió is közvetít. Hosszú az út Budapestig a Quintett Áruháztól is. Ha valaki sajtot, felvágottat vásárol a szolnoki Quintett Áruházban, biztosan találkozik a bársonyos hangú, ked„Kell, hogy az önbizalmam növekedjék...” vés eladónővel, Kiszely Ibolyával. Lehet, hogy Ibolya lesz a jövő énekes-utánpótlása. Nagy energiával készült a válogatóra. Fellépését meglepetésnek szánta, de nekünk elárulta: gyerekkora óta énekesnő szeretett volna lenni, otthon, a tükör előtt gyakorol, kezében a mikrofont szimbolizáló desodor spray dobozával. Felkészítő tanára, Simon Erika, a Szigligeti Színház korrepetitora nagy jövőt jósol tanítványának. Á válogatón egy kedves, andalító számot adott elő, aminek ez a címe: Nyár. Ezzel a dallal ilyen kemény hidegben is sikert aratott: megolvadtak még a zsűri-szívek is - Ibolya továbbjutott. (ksz)
