Új Néplap, 1992. december (3. évfolyam, 283-307. szám)
1992-12-05 / 287. szám
* 2 Körkép 1992. DECEMBER 5. Együt sírnak, együtt nevetnek Már másznak a szolnoki négyes ikrek A szolnoki Oros N ándor és felesége életében ez év február 10-én történt a legnagyobb esemény: négyes ikreik születtek. Az apróságok, Janka, Dalma, Ernák és Nándor május 9-én érkeztek haza a kórházból, azóta együtt sír és együtt nevet a család a Széchenyi lakótelepi sorházukban. A csecsemők óriási fejlődésen mentek keresztül az elmúlt tíz hónap alatt. Súlyuk 7,5-8,5 kilogrammra gyarapodott, ami igencsak jó étvágyra utal. Naponta 300 forintnál is több a négy csöppség élelmiszerszámlája, csupán tejből 3,5 litert fogyasztanak el 24 óra alatt. Napközben a levegőn hajlandók csak elaludni, még ebben a hűvös, olykor zord időben is. Az éjszakát mind a négy átalussza, igaz a két fiú elég éber, s olykor még felébrednek. A gyerekek fejlődése kiegyenlített. Van ugyan, aki már mászik, de van, aki még nem jött rá ennek a nyitjára, és csak „kutyázik”. Négyük közül Nándi a legerősebb, ő már ülni is tud. A szülők igazán nagy örömet lelnek a négy kicsiben, persze gondjaik is vannak bőven. A boldog apuka a családfenntartó, hisz csak ő dolgozik. Reggel 8 órára kell bejárnia szolnoki munkahelyére, s így a reggeli etetéskor még együtt a család. Napközben szintén elkél a segítő kéz. Jelenleg egy fiatal lány segít időnként Oro- séknak, akit az önkormányzat fizet. Ennek ellenére a szülők szinte állandó fáradtsággal, alváshiány- nyal küszködnek. A család anyagi helyzete sem túl rózsás. Havi 31 ezer forintból kell gazdálkodniuk. Ebből 7 ezer forint a lakástörlesztés, 3 ezer forint az orvosi költség, élelmiszerre pedig 9 ezer forint jut. Ugyanakkor csak mosóporból 10 kiló fogy havonta. Nevelési segélyt, tejjegyet nem kap a család. Nagyon hiányzik a telefon is, de hát csak ígéret van. Szerencsére a Procter & Gamble a gyerekek egy éves koráig még ingyen szállítja a nadrágpelenkát: De vajon mi lesz, ha ezt is meg kell venni? L.Z. Fotó: N. Zs. Tánc a beteg gyerekekért (Folytatás az 1. oldalról) tőt kialakíthassanak és fölszerelhessenek. Szóval, nemes célra fordítódnak az összegyűlt forintok. Talán ezért is mondott egyből igent Mo- zsonyi Albert balettmester, amikor megkeresték, hogy ha tud, segítsen. Már csak azért is gondolta úgy, hogy lépni kell, mert ebben az esetben a tanítványai, vagyis a gyerekek tesznek valami gyerekekért, hasonló korú társaikért. Noha az együttesnek nincs miért izgulnia, hisz az idén már bizonyítottak azzal, hogy a május végén megrendezett országos versenyen elsők lettek, ám mégis úgy készültek a mai fellépésre, mintha az életük múlott volna rajta. S ez garancia lehet arra, hogy színvonalas műsort lát a közönség. Persze nemcsak a balettosok, hanem a Városi Művelődési Központ kollektívája is átérezte a dolog fontosságát, s így ingyen adták oda a színháztermet, de a fűtésért, világításért sem kémek egyetlen fillért sem, azért, hogy minél több pénz vándorolhasson az alapítvány számlájára. S az meg külön színfoltja lesz a mai gálának, hogy a délutáni előadásra jegyet váltó gyerekeket a szünetben még a Télapó is meglátogatja, s biztos jut mindegyikőjüknek egy-egy édességekkel teli mikuláscsomag is.- nt AR-TURJCA HOLLAND IMPORT IUHA télikabátok, bundák női blúzok, szoknyák férfi nadrágok, öltönyök 10-11-12. Nyitv.i. 10-IMI Szakszerv. Müv. Ház. Szolnok, Szapáry u. 23. | Az egész papíripar sorsa a tét (Folytatás az I. oldalról) gyártáshoz használt anyagoknál mérséklik vagy törlik el az importvámot. A tulajdonosok pénzügyi helyzetük szempontjából elsőrendű fontosságúnak az ál- lamkölcsönnek tulajdoni hányaddá alakításáról kezdett tárgyalások sikerességét tartják. Az Új Néplap kérdésére a vezérigazgató elmondta, a termelés újbóli megkezdése legfeljebb január közepéig húzódhat, utána már annyi megrendelőt veszít a gyár, hogy nincs értelme a berendezéseket újraindítani. Ha addig nem történnek meg a várt lépések, megkezdődik a társaság felszámolása. A három most folyó tárgyalássorozat közül minden bizonnyal az importkontingens által érintett országok körének bővítéséről lesz a legbonyolultabb meggyőzni az illetékeseket. A Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériumában mérvadónak tekintett statisztikák szerint ugyanis a papírimport több mint 80 százaléka Ausztriából érkezik, tehát az eddigi intézkedések is hatékonyan korlátozzák a behozatalt. A szolnoki társaság tulajdonosai viszont azzal érvelnek, hogy az osztrák határon belépő papír jelentős részét az EK országaiban és Finnországban készítik: ha Ausztrián keresztül megnehezedik a behozatal, ugyanazok a gyártóüzemek rögtön egy-egy EK-ország- tól szállítanak majd. A vezérigazgató a tájékoztatón elmondta, hogy társaságuk garantálja a munkavállalóknak a kollektív szerződés szerint jelenleg járó jogait. A cégnek persze anyagi érdkei fűződnek ahhoz, hogy időben elbocsájtsák dolgozóikat: hátha mégsem sikerül újrakezdeni a termelést... Ám embereik megtartása is fontos lenne: ha szélnek eresztik őket. nem találnak majd papírgyártásho'z értő szákembereket, ha januárban érdemes lesz működtetni a berendezéseket. Szakértőik most keresik a végleges leállás esetén a munkaviszony megszüntetését, az rt. fennmaradásakor ellenben a munkaviszony folyamatosságát biztosító jogi formulát. V.Sz.J. \ Jut eszembe! Lehet-e kutyaharapástól infarktust kapni? Mészáros István szolnoki rokkantnyugdíjas esete bizonyítja, hogy nagy valószínűséggel igen. A dolog úgy indult, hogy a tószegi hobbijáról hazafelé tartva megharapta egy kutya. A sértett megkérte a kutya gazdájának látszó férfit, ugyan vinné el kocsijával legalább az orvoshoz. O erre nem volt hajlandó. Másnap bekékült, begyulladt Mészáros István lába. Ilyen állapotban indult beszerezni a kutya veszettség elleni oltását igazoló dokumentumot. Állatorvosnál kilincselt bizonyítékért, hogy az állat nem volt veszett. Aztán a kötelező tortúra következett: háromhetes megfigyelés végeztével újabb írás a négylábúnak, mely szerint a házőrző továbbra is egészséges. A megharapott ember csütörtökön négy ízben ment ki a Széchenyire ezért a papírért, a kutya gazdáit azonban sehol nem találta. És akkor jött az SZTK, ahol közölték: márpedig ha nem viszi apapírt, megkezdik az ő veszettség elleni beoltását! És ha nem vetem magam alá? - kérdezte emberünk. Akkor rendőrrel vezettetjük elő. Mészáros István rokkantnyugdíjas. Már túl van két infarktuson. Most attól fél, hogy ez a gonosz tortúra a harmadikba kergeti. ____________________________________2V K ínaiak vették meg a ruhagyárat Tegnapi lapszámunkban arról írtunk, hogy az Elegant Május 1. Ruhagyár Szolnoki Gyáregységét privatizálják. Sajnos írásunk folytatása nem került bele a lapba. Ezért olvasóink elnézését kérjük. Éppen ezért közöljük a cikk befejezését, természetesen azzal a korábbi résszel együtt, amely által az érthetővé válik, s minden lényeges elemet tartalmaz. Az utolsó megjelent bekezdés így kezdődött: Négy éve folyik a privatizáció, mint mondta, sikertelenül. Az ősszel hirdették meg a teljes vagyon előadását, erre jelentkezett egy kínai befektető társaság, amely a legkedvezőbb ajánlatot (innentől kezdődik a hiányzó rész.) tette. Letették a „bánatpénzt”, azaz a kauciót, amivel megerősítették szándékaik komolyságát. A szerződés szerint a gyáregység új tulajdonosa átveszi a dolgozók teljes körét, szándékában van megtartani a jelenlegi profilt, részben a meglévő piaci kapcsolatokat is fel kívánja használni. Az ígéretek szerint jelentős fejlesztéseket fognak végrehajtani, illetve bővítik a termelést, ami új munkahelyeket is jelentene. Hogy magánvállalkozók-e ezek a kínaiak vagy sem, nem tudta az igazgatónő, ugyanis még csak nem is ő vagy a vezérigazgatóság, hanem a Vagyonügynökség által is felhatalmazott Kerszi nevű cég bonyolította le az adásvételt úgy, hogy kínai szakember (mármint ruhaipari szakember) a gyárat állítólag nem is látta. Ezek után nyilván nem lehet azon csodálkozni, hogy a gyáregység dolgozói közül az a néhány, akivel a későbbiekben elbeszélgettem, éppen tőlem tudta meg az őket nem csekély mértékben érintő hírt. Itt lett volna, illetve van a cikk vége. Kéijük, olvassák el az ügy részleteiről készült riportunkat! lett munkanélküli, kőműves volt, felbomlott a cége, máshova menni nincs lehetősége, leállt. Nehéz szegénykémnek így, munkanélküliként. Harminchét évet dolgozott, most a tétlenségben nem tud mit kezdeni magával. Még mosogatni sem nagyon mosogatott soha. Most is várja, hogy hazamenjek és adjak neki enni.- Evek óta nincs rózsás helyzetben a gyár, enyhén szólva. Mit tudnak erről?- Hát beszédtéma volt közöttünk - mondja némi bizonytalankodással Sági Gyuláné -, láttuk, sokan jönnek, nézegetik a gyárat a külföldiek, gondoltuk, hátha megveszik.-Azt tudják, hogy most éppen mi a helyzet?- Nem vagyunk tájékoztatva - vállalja a válaszadást Telek Lászlóné.- Nem is kérdezték a főnökeiket?- Nem.- Miért nem? Válaszoltak volna?- Nem tudom. Inkább azt mondom, hogy nekünk a munkával kell foglalkoznunk.- No, akkor megmondom én: kínaiak vették meg a gyáregységet.- Valami ilyesmit mondott már a Rozi - véli bizonytalanul Adamik Andrásné -, hogy lesz díszebéd vagy díszvacsora vagy micsoda Pesten.- Hát azért mégis... - furcsálja a helyzetet Telek Lászlóné -, a mi munkahelyünkről, a mi pénzünkről van szó, és azt hiszem minket is illene tájékoztatni, kikérni a véleményünket.- Én ettől nagyon félek - mondja a hír hallatán Sági Gyuláné -, mert a rokonságból sokan dolgoznak olyan vállalatnál, amelyet külföldiek vettek meg, mint amilyen a papírgyár, és ott tartanak, hogy most nem tudják mi lesz, várják a felmondást. Talán itt nem így lesz. Az egyik varrónő mintha „bizakodna”: „Remélem, a kínaiaknak nem egy marék rizsért fogunk dolgozni...” M. H. L. s Újévtől egy marék rizsért? A szolnoki gyáregység igazgatónője, Fazekas Katalin szerint a Május 1. Ruhagyár, az eredeti üzem felszámolás alatt állt, az eladósodottságuk miatt értékesíti, ami értékesíthető. így került sor más gyáregységek után a szolnokira is. Egy-két éves távon arra gondolni nem is lehetett, hogy ne privatizálják. Felvetődött az is, hogy egy, a dolgozókból alakuló társaság vásárolja meg, de sajnos itt nem volt olyan nagy az érdeklődés. A mostani privatizációs alap- szerződésben ki van kötve, hogy f J „Vagyontárgy gyünk.” a későbbi fejlesztések során, ha a gyáregység dolgozói igényt tartanak rá, akkor a kínai tulajdonos lehetőséget teremt a tulajdonszerzésre. De most mi - mondta Fazekas Katalin - egy vagyontárgy vagyunk, amit értékesítettek.- Jelenleg hány dolgozója van a gyáregységnek?- Kétszázhúsz dolgozónk van, de már jó ideje így is munkaerőhiánnyal küszködünk, 100 főt kapásból tudnánk foglalkoztatni. De ez a bérmunka magas minőséget igényel. Ezt betanított szinten csinálni szinte nem is lehet. Többször próbálkoztunk a munkaerő központnál igényelni munkaerőt úgy, hogy a szakképzetleneket mi betanítjuk, de senki nem jött, illetve az a néhány, aki jött, elmenekült. Sajnos ez a munka nincs megfizetve. Hogy mennyire nincs megfizetve, arról érzékletesebben tudott beszámolni három varrónő.- Nyolcezer forint a minimálbér - mondja Telek Lászlóné, aki húsz éve dolgozik a gyáregységben -, abból lejönnek apró-cseprő dolgok és van, amikor 5 ezer forintot visz haza a dolgozó. Ha százszázalékkal zár hó végén a szalag, akkor én 11 ezer forintot kapok kézhez. Ez kevés. Én egyedül a fizetésemből nem tudnám fenntartani a lakást sem, a férjem is dolgozik, egy gyerekünk van.- Más munkalehetősége nem lenne?- Hát én varrónő vagyok. Azért vagyok itt, mert szeretem a szakmámat. A lányom is itt tanuló. Biztos butaságként hangzik, de szeretek itt, a gyárban lenni. Hát érti? Mindenkit ismerek már, ennyi év után az ember nehezen vált Igaz, a maszek többet tud fizetni a varrónőnek, de csak azért, mert szerintem sumákok Én biztosabbnak érzem ezt a munkahelyet, mintha magánvállalkozónál dolgoznék, mondom most, 12 órakor. De lehet, hogy 3-kor már mást mondanék...- Én sajnos hat éve egyedül élek a négy gyermekemmel - mondja Sági Gyuláné. - Hazaviszek 8 ezer 600 -10 ezer forintot havonta. Ebből kell élnünk és a családi pótlékból. Mind a négy gyerek iskolás. Ezzel az adórendszerrel nagyon nehéz még az egy-két gyermekesekn ek is... Ami a munkámat illeti: rengeteget „Kitol naivon telek." kell teljesíteni ahhoz, hogy megkapjuk ezt a kis pénzt. Nem szeretném, ha innen el kellene mennem, vagy megszűnne az üzem. A tavalyi év rosszabb volt mint az idei. Az idén sokat túlóráztunk, tíz-tizenkét órákat dolgoztunk egy műszakban. Amikor egy családos anya 10-12 óra gyári munka után hazamegy, el tudja képzelni... A rádió és a tévé egyfolytában hangoztatja, hogy még több lesz a munkanélküli. Én is nagyon félek, hogy elveszítem ezt a kis morzsát.- Nekem 25 éves munkaviszony után 11- 12 ezer forint a nettóm - számol be Adamik Andrásné. - Én már nagymama vagyok, a férjemmel ketten . Nas»\mania elünk, viszont o „xok.; zsért?’ marék riPÁL YÁZA TI FELHÍVÁS A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Közgyűlés elnöke pályázatot ír ki a megalakuló megyei non-profit idegenforgalmi szervezet, a TISZAINFORM Idegenforgalmi Szolgálat vezetői állásának betöltésére. A munkakör 1993. január 1-jétől tölthető be. A szolgálat vezetői állás betöltéséhez szükséges:- szakirányú felsőfokú végzettség,- az idegenforgalom területén szerzett jártasság. A munkakör betöltésénél előnyt jelent:- a megye idegenforgalmának széles körű ismerete,- idegen nyelv ismerete. Bérezés a közalkalmazotti törvény figyelembevételével, megállapodás szerint. A pályázathoz csatolni kell:- 3 hónapnál nem régebbi erkölcsi bizonyítványt,- szakmai önéletrajzot,- szakmai végzettséget-,- idegen nyelv ismeretét igazoló okiratot,- és a szolgálat irányításával kapcsolatos elgondolásait, illetve a megye idegenforgalmi potenciájának kihasználását vázoló elképzeléseit. A pályázatot Boros Lajos részére, a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Közgyűlés elnökéhez kell benyújtani (5001 Szolnok, Kossuth Lajos u. 2.) Érdeklődni lehet személyesen, illetve az 56/375-103-as telefonszámon, Lakatos István irodavezetőnél. A pályázat benyújtásának határideje: 1992. december 15. *13905/1H*
