Új Néplap, 1992. december (3. évfolyam, 283-307. szám)
1992-12-05 / 287. szám
A 1992. DECEMBER 5. Hazai krónika 3 Szolnokra került a Juss Öt évvel ezelőtt Hódmezővásárhelyen néhány fiatal értelmiségi, akik az átlagosnál jobban érzékenyek voltak a társadalmi, politikai ellentmondásokra, „illegális” összejöveteleiken, egyikük lakásán elhatározták, hogy csinálnak egy folyóiratot. A dolog persze akkoriban nemcsak elhatározás kérdése volt, hiszen számtalan jóváhagyás, engedély kellett hozzá. A csoport azonban nem adta fel, sikerült megszerezni valamennyi engedélyt, s megjelent a Juss első száma, amely nem kis vihart kavart, hiszen az írások, finoman szólva nem illeszkedtek az egyetlen uralkodó párt ideológiájához, de hivatalosan nem aratott sikert a többi szám sem. A Juss szerkesztői azonban változatlanul követelték a jussukat. Hiszen mint Szoboszlai Zsolt, a lap alapító főszerkesztője elmondta, a folyóirat részint azért kapta ezt a nevet, mert a múlt kutatása helyett a jelen és a jövő kérdései foglalkoztatták a csoportot, s szerették volna, illetve szeretnék kivenni a jussukat a jövőnk formálásában. Emellett még két másik tényező is szerepelt a névadásban. Az egyik Tornyai János Juss című, talán legjelentősebb alkotása, amely a Hódmezővásárhelyi Múzeumban látható. A másik, illetve immár a harmadik okként az ugyancsak vásárhelyi Bibó Lajos Juss című darabja adta az ötletet. Az évente négy alkalommal megjelenő periodika az évek során egyre nagyobb példányszámban kelt el, s egyre több előfizetője volt. A lapot a vásárhelyi művelődési ház - akkoriban Szoboszlai Zsolt volt az igazgatója az intézménynek - többletbevételéből finanszírozták. A lap megjelenéséhez egyetlen egyszer, 1990 tavaszán adott támogatást a városi tanács. A Jussnak persze nem volt szerencséje az önkormányzattal sem. A polgármester egyik első Szoboszlai Zsolt szociológus, a Juss alapító főszerkesztője dolga volt, hogy kijelentse, nem tart a város igényt a lapra, sőt, annak beszüntetését szorgalmazta. Ekkor hozták létre a Juss Alapítványt, amely azóta is a folyóirat megjelentetésének a forrása. Szoboszlai Zsolt az idén nyáron Szolnokra költözött, miután pályázatával elnyerte az MTA Regionális Kutatások Központja Alföldi Tudományos Intézete Szolnoki Csoportjának vezetői állását. Természetesen hozta magával a Jussot is, így az idei esztendő őszi száma már Szolnokon készült. A küllemében is megnyerő periodikában számos tartalmas tanulmányt olvashatunk a szegedi írástudók a kelet-közép-euró- pai átalakulásban című nyári egyetemen elhangzott előadások alapján. Többek között Hankiss Elemér, Ágh Attila, Csepeli György tanulmánya kapott helyet a folyóiratban. A Juss természetesen külön fejezetet szentel az Alföld problémáinak feltárására. így külön is figyelmébe ajánljuk az olvasóknak Csatári Bálint: A kettészakadt ország és az Alföld című értekezését. Örömmel tapasztalhatjuk, hogy e fejezetben két megyei szerző, Kerékgyártó T. István és Vadász István egy-egy tanulmánya is helyet kapott. Szoboszlai Zsolt egyébként megjegyezte, hogy szívesen látna még több kéziratot szűkebb hazánk kutatóitól, történészeitől, ezzel is jelezve a Juss kötődését új „otthonához”. A már említettek mellett még sok, többek között az ön- kormányzatok, a helyi társadalmak működéséről, a nemzeti, s a kisebbségi önrendelkezés kérdéseiről stb. olvashatunk a rajzokkal, festmények reprodukcióival gazdagon illusztrált őszi számban. Nos, akinek felkeltette az érdeklődését a Juss - amely egy új, nem akármilyen színfoltja a megyében megjelenő kiadványoknak -, megvásárolhatja a szolnoki Technika Házában. T.G. Válassza a profi megoldást! A M1TAX ORGAN KFT. egy év alatt 860 millió forintot forgalmazott és megszervezett 112 vásárlói csoportot. Szekrénysorokat, ülőgarnitúrákat, irodabútorokat televíziókat, HI-FI tornyot, parabolaantennát, hűtőszekrényt, fagyasztóládát, háztartási gépet r VÁSÁROLJON KAMATMENTESEN L 24 HAVI RÉSZLETRE ___J N e döntsön azonnal! Nézzen szét a boltokban és utána f V__ j öjjön el hozzánk! > __J nagyon kedvező árak bútoroknál díjtalan házhoz szállítás készpénzes vásárlásnál 5 % kedvezmény Szolnok: Somogyi Béla u. 1/B. Tel.: 378-995 Kisújszállás: Nagykun Tsz irodaház Jászberény: Megyeház u. 9. Kunszentmárton: Kerületiház u. 8. *13685/1H* Hogy olvasni könnyebb legyen Az EDA (Európai Dyslexia Egyesület) 1988-ban alakult meg, számos európai ország részvételével. Az 1993-as évet a dyslexia megelőzés évének nyilvánították. Ennek szellemében nemzetközi vizsgálatokat és konferenciát szerveznek, valószínűleg Párizsban. Az összegyűjtött tapasztalatokat könyv formájában megjelentetik, legkésőbb 1994-ben. Nemrég Budapesten a „Dysle- xiás Gyermekekért” Egyesület konferenciát rendezett a dyslexia veszélyeztetettség korai felismerése és kezelése témakörben. A kongresszus védnöke és egyben egyik felkért előadója dr. Szentá- gothai János akadémikus volt. A találkozó szellemisége mélységes humanitást, szaktudományos ismeretnyújtást és valóságos segíteni akarást tükrözött. Mindenki meg volt győződve arról, hogy a továbblépés útja a hazai és nemzetközi összefogás lehet. Az érdeklődő szülők és szakemberek egyre inkább érzik felelősségüket, hogy felderítsék, mi az oka az egyes gyermekek esetében a tanulási zavarnak - elsősorban az olvasás, helyesírás, számolás terén történő lemaradásnak -, s hogy segítséget adjanak kezelésükhöz. Magyarországon a budapesti egyesületen kívül csak Szolnokon működik hasonló szervezet. Rendkívül lelkes szülők, egészségügyi dolgozók, óvónők, gyógypedagógusok és egyéb, pedagógia ával foglalkozó szakemberek szervezik az egyesület munkáját. Közös céljuk: a dyslexiás gyermekek számára védelmet nyújtani, szemléletváltást elérni e gyermekek megítélésében, s megsegítésükre szaktanácsadást, preventív, illetve fejlesztő oktatást biztosítani, valamint a fejlesztő pedagógus, óvónőképzést segíteni. Az egyesület címe: Dyslexia Egyesület Szolnok, Jósika út 2. A „Dyslexiás gyermekek megsegítése” bankszámla száma: 458- 88885-01483 Magyar Hitel Bank Rt. Jászberényi Igazgatóság 3. sz. fiók Szolnok. Mostanság Ráfizetéses juttatás A közgazdaságtan bonyolult dolog. Vannak esetek, amikor kapunk valamit, ilyenkor bevételről beszélünk. Bevételünk, vagyis anyagi gyarapodásunk adódhat munkabérből, vállalkozás hozadéká- ból és még sok mindenből, többek közt fizetéskiegészítő juttatásokból. A kiadás olyan esemény, amikor valamiért fizetnünk kell. Ha nagyjából tizenkétszer egymás után minden hónapban sikerül bevételeinkből a kiadásainkat fedezni, akkor családi szinten tűrhető gazdasági évet zártunk. A fizetésen kívül vannak a plusz jövedelem biztosítására alkotott juttatások. Ilyen juttatás a pedagógusföld. Ezt a földet a vidéki települések iskoláiban, oktatási intézményeiben dolgozó pedagógusok számára adták jövedelemkiegészítési célból. A föld nagyságát minden érintett helyen valamikor az ötvenes évek végén határozták meg. Az ötvenes, hatvanas évek óta községeinkben az is- kolásgyermekszám csökkenésével párhuzamosan nőtt az őket, a társadalom hasznos tagjává nevelő oktató pedagógusok száma. Minden változott tehát, csak a pedagógusföld-terület lett egyre apróbb egy személyre vetítve. Az érintettek ezt a földterületet művelték vagy hasznosítására évenként szerződést kötöttek a helyi mező- gazdasági termelőszövetkezettel. Tesz-vesz városkában is a téesz művelte a pedagógusföldet és a tanerők évenként megkapták a művelési költségek levonása után megmaradt részt. Az agrárátalakulás beindulásakor nem ennek a juttatási formának a helyzete izgatta legjobban a közvéleményt. Végül 1992 áprilisában is megszületett a megállapodás az érintett iskolák és intézmények, illetve a helyi téesz között. A szövetkezet fénymag nevű ipari növényt termesztett ezen a területen. A művelési költségek megnövekedtek, hiszen nőtt a gépek működtetéséhez szükséges üzemanyag és a műtrágyák ára is. Az időjárás sem kedvezett ezen növényféleség sikeres termesztésének. Hogy, hogy nem, a pedagó- gusföld-területen 128 ezer forint ráfizetés keletkezett. Miután a (veszteséget) a juttatás negatív szám jelleget öltött kiszámították, hogy egy juttatásra jogosultra körülbelül 1400 forint veszteség jut, amit be kellene fizetnie a szövetkezet pénztárába, hiszen valamiből jövőre is üzemeltetniük kell a gépeket, meg műtrágyát is kell venni. A városka önkormányzata ezúttal saját anyagi forrásaiból volt kénytelen fedezni a leírt juttatási formából keletkezett veszteséget. Mint közalkalmazott rettegek a következő esztendőtől, ugyanis volt és lesz is néhány juttatásom. Hogy csak egyet említsek, a vasúti félárú igazolványt. A MÁV működése, mint azt a tévé és újságok elmondták deficites, méghozzá több száz millióval. Félek, hogy az egy félárú igazolványra jutó veszteség megközelíti az egész éves jövedelmemet. Tudom, hogy évtizedekig mindenféle juttatásokat kaptunk és nem vállaltunk semmiféle kockázatot, és mostanság meg kell szoknunk a kockázatvállalást. Lassan azt kezdem gondolni, ha önként lemondanék néhány juttatásról, legalább családi szinten több eséllyel kerülhetném el a deficitet.- WJó szándéktól még nem lesz több búza; (Folytatás az 1. oldalról) Szidhatjuk ezt a mozgalmat, de én tudom, ez a tagság mit hozott létre ez alatt az idő alatt. Most azt tapasztalom, hogy minden, amit létrehoztunk tönkre megy, az enyészetnek indul, az istállók üresen állnak, s minden pillanatban a csőd, a felszámolás fenyeget bennünket. Pedig biztos vagyok benne, hogy ma sokkal jobban dolgozunk, tehát nem bennünk van a baj, nem az akarattal és nem a hozzáértéssel, hanem a körülményekkel.- Részletezné, melyek ezek a körülmények?- Az egyik a három éve tartó aszály, melynek mértékét befolyásolják egyéb körülmények is. Többek között az, hogy lényegében megszűnt a műtrágya fel- használás. Ha így megy tovább, valószínűleg elérjük a biotermesztést is, mert növényvédőszert sem tudunk vásárolni. Amit az időjárás tönkre tesz, azt helyre is hozza, amit viszont az ember, azt nagyon nehéz helyrehozni. Úgy gondolom, ez a második dolog a meghatározó.- Az újabb támogatások ellenére Ón szerint a mezőgazdaság már olyannyira mélyponton van, hogy saját erejéből képtelen feltámadni’ ’ ?- Szerintem a mezőgazdasági termelők döntő része olyan állapotban van, hogy talán jobb volna, ha a „sírba eresztő kötelet” elvágnák. A támogatásokról annyit, hogy ezek éppen azokhoz nem jutnak el, akinek igazán nagy szükségük lenne rá. Az egyik legnagyobb gond pedig a kamatpolitika. Az egzisztenciahitel kamata 9 százalék, miközben a hozzáértő közgazdászok nem veszik észre, hogy a mező- gazdaságban nem lehet 40 százalék kamatú hitellel búzát termelni. De kérdezhetném azt is, ha kaphat valaki reorganizációs hitelt 8 százalék kamatra, 10 éves futamidőre a szövetkezet vagyonának megvásárlására, akkor a meglévő hiteleinket miért nem lehet e képpen átalakítani? így azonnal talpraállnánk. Öt évvel ezelőtt ennek a szövetkezetnek még semmi hitele nem volt, csak alaptevékenységből élve, 40 éven keresztül a megye egyik legjobb téesze volt.- Ha a téeszek nem juthatnak hozzá ezekhez a kedvező hitelekhez, akkor csak tovább görgetik maguk előtt az egyre duzzadó adósságaikat.Mi lesz ennek a folyamatnak a vége?- így van. Tisztán látom, nincs jövő. Tulajdonosok lettünk, de ez átmeneti állapot. Az nem igazi magántulajdon, ahol 1500 tulajdonos van. Kérdés az, hogyan lesz ebből öt-tíz tulajdonos? Úgy, hogy eladják az üzletrészeiket, vagy abszolút olyan helyzetbe hozzák a a tulajdonosokat, hogy feléljék a vagyonukat. Szerintem ez utóbbi fog bekövetkezni. Mi is úgy tudtunk felszántani, hogy a sertés- állományt eladtuk, abból vettünk gázolajat.- Mégis véleménye szerint hogyan lehet átmenteni azt a szellemi, biológiai és gazdasági potenciált, ami a szövetkezeti mezőgazdaságban rejlik?- Mi az elsők között átalakultunk, bízva abban, hogy ezután esetleg másként ítélnek meg bennünket, elhiszik, hogy legitimek vagyunk. De a mezőgazdasági szakemberek ma sincsenek biztonságban, mert időnként még mindig zöldbárók vagyunk, átmentjük a vagyont, csak azt nem tudom, milyen vagyont? A másik esetben igen is szükség van ránk. Megvannak tehát a szakemberek, olyan feltételeket kell azonban teremteni, hogy legyen értelme a munkájuknak. A szövetkezeti tagok kitörési pontját ott látom, hogy ne csak a munkabérből próbáljanak megélni, hanem a saját földjükből is.- Ehhez azonban érdemben javulnia kell az ágazat jövedelmezőségének. Ön több fórumon is határozottan kinyilatkozta ezt.- Én radikálisan mondom el a véleményemet, de bármilyen kemény szavakat használok, tiszta szándékkal teszem ezt. A mező- gazdaságban dolgozókban a jószándék, a tenni akarás megvan, de ettől még nem lesz több búza. Csak úgy lesz, ha a tenni akaró emberek megtalálják az összhangot az ágazati központi irányítással. Jó lenne ismerni végre az utat, mert nevetséges, hogy központi értekezleten felvetik, hogy tormát kell termelni! Egyedül a mi szövetkezetünk egész Európának meg tudja termelni a tormát, ha szükséges. Elsősorban az alapvető növénytermesztési és állattenyésztési termékek árát kellene szintre hozni, hogy legalább a költségeink megtérüljenek. Laczi Zoltán
