Új Néplap, 1992. december (3. évfolyam, 283-307. szám)

1992-12-31 / 307. szám

Gráfomén Vendel megtáltosodott Az újságíró sosem tudja - eset­leg sejti melyik írásával mibe tenyéréi, milyen reakciót vált ki. Közéi húszéves zsurnaliszta pá­lyafutásom alatt - enyhén szólva - felháborítottam egy-két-nyolc megyei pártbizottságot, magam­ra irányítottam a hírhedt „szeku- ritáté” megtisztelő figyelmét, le- és kitiltattattam, pereltek, fe­nyegetőztek névtelen telefoná­lók, ütött el autó a zebrán (mely­nek vezetője tovább hajtott és soha nem vált ismertté), és egyéb kedvességek is megestek már. De hát ez „benne van a pakli­ban”, a toll veszélyes fegyver, s aki nem tud bánni vele, mással lő vissza. Ebben az esztendőben azon­ban valami egészen szokatlan dolog történt velem egy (szerin­tem) ártatlan jegyzetem megje­lenése után. Ha „veszem a la­pot” azt mondhatom, írásom nemzetközi visszhangot váltott ki. Ha nem „veszem”, akkor csalódottan kellene megállapíta­nom: egy emberke sértett hiúsá­gában levélözönnel áraszt el. Nem mondhatom, hogy soha egyetlen írásomra sem jött volna ennyi válaszlevél, de azt igen, hogy ilyenek tényleg nem. Előbb idézném inkriminált írásom azon részét, ami kivált­hatta a „levélírók” szenvedélyes megnyilatkozásait: Egy baráti társaság alakult nemrég, egyelőre amolyan gitt­egylet (a továbbiakban GETT). (...) Ennél hajmeresztőbb volt a vezetőség megválasztása. Senki nem javasolt senkit. Erre mondja az alapító, hogy bár rettenetesen utálja az eljárást, de számítva ezzel a helyzettel, ő előre elkészí­tett egy névsort a jelöltek nevei­vel, előzőleg egyeztette az ille­tőkkel azt a nem kis kérdést, hogy vállalják-e. És felolvasta az álta­la javasolt-egyeztetett társasá­got, a GETT lehető legalkalma­sabb vezetőit, mindegyikről el­mondta, amit fontosnak tartott, hiszen mi, GETT-tagok alig-alig ismertük egymást. Elsőként - mondjuk Keféssy Csalán Vendelt említette, aki szerinte jó lenne GITT-titkárnak. A későbbi bo­nyodalom tökéletesebb megérté­se végett említem, hogy ez a száz­negyven centis Vendel - enyhén szólva - nem egy Adonisz. Aztán következett egy hölgy neve (X.), majd egy másik hölgyé (Y.), egy férfiúé (mellékes) és végül a rendkívül mutatós hajadoné (Z.), aki képzőművész, és akit azért javasolt az alapító - idézem: ,,hóg(y legyen a vezetőségben legalább egy nő, aki...” A beállt csend nem a hatásva­dászat, hanem a nyilvánvaló za­var szünetét jelezte (kínosan!). Mert most hogy a túróba folytas­sa? Azt nem mondhatja, hogy esztétikus, szemrevaló, fiatal stb., mert akkor a másik két nős­tényt vérig sérti. Úgy sem foly­tathatja (mondjuk, tréfás mosoly kíséretében), hogy ,,aki nő”, mert ez azt jelentené, a másik kettő nem az. Az egyre borzalma­sabb csendben együtt szenved­tem a szónokkal, ki is ötöltem egy többé-kevésbé elfogadható meg­oldást (,,aki tud festeni”), de a franc fog neki súgni, lássuk, mire képes magától!... Látom, görcs­be rándult arcvonásai kezdenek kisimulni, megtalálhatta a hu­szárvágást. Már mondja is: .....aki szebb, mint Keféssy Csa­lán Vendel’ ’. Ezek szerint,,bera­gadt” neki Z. szépsége, mond­hatni fixa ideájává vált, nem tu­dott tőle szabadulni. A társaság elheherészte a csattanót, kivéve X-t és Y-t, meg engem. Ok ketten bíborvörösek lettek, én kényszeredetten vigyo­rogtam. Mert logikám (és való­színű a két szenvedő nőszemély logikája) szerint, ez volt a lehető legszerencsétlenebb fordulat. Mert ezek szerint a másik két höl- gyemény még Keféssy Csalán Vendelnél is rondább. Talán azt még lenyelték volna csuklás nél­kül, hogy Z. náluk szebb... De hogy még Vendel is?!... Figyelmes olvasó az idézetből értheti, hogy itt elsősorban nem, de még másodsorban sem) Ven­del kinézetének az ecsetelésén volt a hangsúly, hanem az alapí­tó-javaslattevő öncsapdáján (ez is volt az írás címe). Mégis Szolnokról, Budapest­ről, Pozsonyból, Londonból ér­kezett (eddig) tizenkét levél, il­letve képeslap és levelezőlap, más-más feladó, más-más szö­veg, csak_ néhányon a kézírás ugyanaz. íme egy kis válogatás (a helyesírási hibákat szándéko­san nem javítottam ki): 1. Feladó: K.Cs.V. Szépség­szalon Budapest, Párizsi udvar 33.1052 VENDEL SZÉP! Tisztelettel: A Keféssy Vendelről elnevezett szépségszalon igazságtalansá­got nem tűrő munkatársai. 2. Az egyedülálló tehetséggel megkomponált gyalázkodó, ás­kálódó, mocskolódó „Oncsap- da’ ’ c. írásáért azonnali munka­lehetőséget kínálok Önnek: Genny S. Géza, a ,,Kacsa,, a ,.Szuper Pszt!’ ’ és más szennyla­pok főszerkesztője. 3. Amióta Vendelt megismer­tem, Adonisra már gondolni sem tudok. Aphrodité. 4. Arról a legújabb hírről tu­dok Önnek beszámolni, hogy mostanában már nem Adonisz, hanem Vendel kegyeiért versen- güng Aphroditével. Ezt a szenzá­ciós újságot is írja meg az Ön nem kevésbé szenzációs újságá­ban. Várom a cikket: Persepho­ne. 5. Feladó: Victoria Virgin I. Heartbreak st. Hampstead, Lon­don Nwl. England Kiáltvány! Hódító Vendel már Brittannia partjait ostromolja, és sok száz szász szűz szüzességét szándékozik száműzni szent szi­getünkről. Fájdalom (bár sok volt szűz szerint azonban telje­senfájdalmatlan), de attól félünk mindannyian, hogy nem tudunk Vendelnek ellenállni. Ezért Té­ged kérünk Molnár H. Lajos új­ságíró-lovag, mentsd meg szü­zességünket. Reménykedő üd­vözlettel: sok szász Exuse me, már csak 1-2 szász szűz. 6. Feladó: Adonisz Európa Könyvkiadó, Görög regék és mondák, 341-372. oldal. Kedves Lajos! Visszatért ön­bizalommal olvastam cikkét a közelmúltban a Szolnoki Néplap hasábjain. Könnyek fojtogatnak, mikor írok Önnek... Lajos! Teg­nap nagygyűlés volt nálunk, fent a hegyen és Artemisz és Nárcisz indítványára az istenek Főszép­séget Felügyelő Bizottsága meg akar fosztani a legszebb férfiút kitüntető babéroktól, és valami ,.Keféssy Csalán Vendel” nevű halandónak kívánja azt adni. La­jos! Ugye, Maga ismeri ezt a Vendelt, és tudja, hogy nem olyan szép mint Én. Tudja, mert a múltkori cikkében is erről írt egy tanulmányt. Ezért nagyon szépen kérem, ha módjában áll hasson oda a hegytetőre, hogy vessék el ennek a két kegyetlen és ön imádó hólyagnak főszépsége­met sértő javaslatát. Hathatós közbenjárását előre is megkö­szönve, egy fixa ideálja: Ado­nisz. 7. Azértfagyott arcomra a mo­soly mert minden látogatótól azt hallom, hogy Vendel még nálam is szebb. Mona Lisa Paris, Louv­re XXVIIIId. terem, a bejárattal szemben. 8. Vendel azért olyan kicsi, mert elkoptattuk, a fél város ,,nőstényei’ ’ 9. Az igaz, hogy Vendel kicsi, de nagy van neki. Még a neve is erre utal: ,,Keféssy”. És persze nem a ,,Csalántól'' nőtt meg ak­korára. egy lelkes Nővesztője Visszatérve az eredeti jegyze­temhez, most leírom azt is, amit akkor némi fontolgatás után ki­hagytam. Keféssy Csalán Ven­delt (maradjunk továbbra is en­nél a fantázianévnél) úgy mutat­ta be a javaslattevő, mint sokol­dalúan fejlett tehetséget, vagyis: költő, prózaíró, esszéista, publi­cista, kritikus stb. Néhány hó­nappal előtte nekem is elhozta néhány „művét” Vendel, hátha beszerkesztem az újságba. Nem tehettem, mert véleményem sze­rint (amivel persze lehet vitat­kozni) laposak, semmitmondó­ak, egy dilettáns grafomán szü­leményei voltak. Ezúttal Vendel (bár álnevén) mégiscsak bekerült lapunk elit oldalára. (Csorba ne essék közis­mert szerénységemen: hála jegy­zetemnek, melytől megtáltoso­dott.) Mert ha „jól veszem a la­pokat”, mindez az ő műve. Molnár H. Lajos A Mona Lisátol érkezett képeslap (vajon melyik a Vendel?) í > Látlelet A látleletíró magányosságáról Ha zavarbaejtően érzelmesnek tűnik ez évi utolsó látleletem, ennek több oka van. Mert - a krisztusi életkort alig néhány évvel túllépve - csak tartózkodó szemérmességgel tudok ma­gamról írni (az államszocializmusban készült - idáig publikálatlan - önéletrajzaim hangvétele és stiláris megformáltsága tanúskodhat leginkább erről). Másodszor, jegyzetem megírásához felbon­tottam egy 1972-es évjáratú, félédes francia pezsgőt (márkanév törölve), s csupán addig szö­vögettem gondolataimat, amíg el nem fogy. Mellesleg nem túlságosan szeretem ezt az ital­fajtát, ha más nem is, legalább a szerkesztő úr lehet a hiteles tanúm. Soros írásom leadásakor ugyanis elég gyakran megfordulunk egy folklo- risztikus ihletettségű kocsmában, ahol rend­szerint unikumot (márkanév szintén törölve) és nehezen azonosítható borféleséget iszunk. Nem sokat és nem keveset. Ám nem is ez a fontos, hanem ahogyan a kocsmán kívül az eső még mindig remegő cseppfüggönyével tölti meg a levegőt, álmosító zajokkal, melyek egyhangúsá­gán át a lét és az idő metafizikai összefüggései­vel foglalkozunk. Ha egészen véletlenül és megmagyarázhatat­lan módon a kocsmáros kisasszony (akit hol valószerűtlenül szépnek, hol valószerűtlenül csúfnak tartunk) elviszi a csikkekkel zsúfolt ha­mutartót, enyhe riadtság lesz úrrá rajtunk. Mert megint túlléptük az ebédidőt, s megint nem se­gítettünk azokon, akik nem ismerik Hegelt. (Ki­vételt csak M. L. aspiráns jelent, akinek amúgy is elég rejtélyes a foglalkozása.) Holott - erről még beszélnem kell a szerkesztővel - minden Hegellel kezdődik. Még pontosabban a szellem­mel, mely vagy van, vagy nincs. De ha nem lenne, akkor sem feledkezhetnénk meg róla. Pusztán a gályarabokra kell gondolni, s minden a maga törékeny valóságában áll előttünk. Hiába kanyarognak a kék, édeskés füstszalagok a ma­gányosan csonkig égő cigarettákból (M. L. as­piráns egyébként nem dohányzik), remélni még­is kell. Legalábbis most úgy látom, hiszen az íróasztalomon opálosan ragyogó pezsgés üveg félig tele van. Ha viszont lassabban kortyolga­tom, túllépem a két flekknyi terjedelmet, melyet - nem egészen népi-nemzeti indíttatású - hagyo­mánytudatból sem tehetek meg. így tertium da- turként (látleleteimet rendszeresen nem olvasók számára: harmadik lehetőségként) valakivel meg kellene osztanom a palack tartalmát. Csak­hogy ezzel azonnal elveszíteném magányossá­gomat, melyhez a rendszerváltás látszólag új bizonyosságokat hordozó időszakában is rendü­letlenül ragaszkodom. S nem tudnék újra és újra elvándoroíni olyan „műintézetekbe”, ahol csak az érzékenység és gyengédség, a harsány durva­ság és a meg nem értettség valósága létezik. De hát lesz még szőlő, lesz még lágy kenyér. A pezsgő pedig egyszerűen elfogyott. Kerékgyártó T. István Újévi óhajok Tiszta őrület! A disznónak már csak a perzse­lés után jutott eszébe, hogy előző­leg érdekegyeztető tárgyalásokat kellett volna kezdeményeznie. * Egy hal félévre szeretne előfi­zetni a horgásznál, a mindennapi gilisztára. * Aki kettévágott zsemlének érzi magát, képzeljen a két része közé egy szelet gépsonkát. * Amikor legutóbb szembetalál­koztam magammal, megsértődtem tőle, mert nem fogadta a köszöné­semet. * Amerikai tudósok azt szeretnék kikísérletezni, hogy miként lehet majd szükség esetén a Holdról visszahódítani a Földet. * Az illetékes szerv úgy rendelke­zett, hogy közfelkiáltással válasz- szanak maguk közül képviselőt a némák. * Egy fél kontinens sorsát az dön­tötte el, hogy amikor annak idején megérkeztek az első európai felfe­dezők, a kannibáloknak éppen ví­rusos gyomorrontásuk volt. Szeretném, ha a következő év­ben minden megváltozna. Szeretném mindenekelőtt, ha nem lenne többé háború. Nem törne ki újabb, s ami jelenleg fo­lyik, azt befejeznék. Minél ha­marabb - ha lehet azonnal. Már az Újévet is ünnepeljék együtt a szerbek a horvátokkal és a bos- nyákokkal, a csetnikek az uszta- sákkal. Másutt a zsidók az ara­bokkal, a MOSZAD-ügynökök a Fekete Szeptember-terroristák­kal. Ismét másutt boruljanak egymás nyakába katolikusok és protestánsok, az IRA és a brit hadsereg tagjai. Koccintson együtt a boldogabb új esztendő­ért Tőkés püspök Funar polgár- mesterrel, és így tovább. Szeretném, ha itthon is min­den megváltozna. Az Ország- gyűlés hatékonyabb működése érdekében a képviselők ezentúl ne pártfrakciónként, hanem együttesen, szigorúan hatpárti összetételben látogassák a Parla­ment-környéki kocsmákat. A médiavita kompromisszumos le­zárásaként az újonnan kineve­zendő (vagy akár a jelenlegi) rá­dió- és tévéelnököt léptessék be valamennyi pártba. Csurka Ist­ván lóversenyen nyert pénzéből hozzon létre alapítványt a szer­vezetileg is kettészakadt magyar sajtó újraegyesítésére. Egyide­jűleg csökkenjen a munkanélkü­liség és az infláció, nőjenek a bérek és a kamatlábak, viszont mérséklődjenek az adók. Szeret­ném továbbá, ha Kupa Mihály hol Télapónak, hol jó szamaritá­nus nővérnek öltözve - évente többször is - személyesen láto­gatna meg minden rászoruló sokgyermekes nagycsaládot, kisnyugdíjast és hajléktalant, kézzel fogható formában fejezve ki a kormány segítő szándékát. A bőrfejűek kézenfogva, együtt énekeljenek karácsonyi éneke­ket a cigányokkal. Létesüljön közös magyar-szlovák környe­zetvédelmi minisztérium Bős, il­letve Nagymaros társszékhe­lyekkel. Szűkebb környezetemet ille­tően azt szeretném, ha részeges szomszédom az eddigi napi egy helyett legfeljebb heti egy alka­lommal Vemé meg nagyság sze­rinti sorrendben feleségét és gyermekeit, illetve kergetné vé­gig a körfolyosón egy ötven cen­tis konyhakéssel anyósát. Szeret­ném, ha az elfogyasztott szeszt néhány literrel, hangerejét né­hány decibellel, a kés hosszát pe­dig néhány centiméterrel csök­kentené. Valamennyi eddigi munkahelyemen fogyjon leg­alább az ez évinek a felére az egy főre jutó névtelen levelek, felje­lentések és fúrások, nőjön vi­szont minimum a duplájára a reggeli udvarias köszönések, ezek fogadása és a mosolygó em­berek száma. Nyilvánvalóan rossz igazgatói döntések esetén a mosoly lehessen röhej is. Szeretném, ha egészen szűk családi környezetemben valami­vel kevesebb lenne a hajszoltság. és több a nyugalom. Jó lenne pél­dául néha aludni. Szeretném a gyengébb(?) nem képviselőit - családon belül és kívül - óva in­teni a túlemancipáltság követ­kezményeitől. Nem biztos, hogy jó az, ha a nők körülbelül olyan mértékig nőiesek, mint egy ki­képző őrmester az idegenlégió­ból. Befejezésül és önmagamat il­letően, szeretném, ha kiengedné­nek az elmegyógyintézetből. Ha ez semmiképpen nem megy, ak­kor legalább a zártosztályról, ígérem, senkit nem bántok! Sz.P. „Felzárkózás’'

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom