Új Néplap, 1992. december (3. évfolyam, 283-307. szám)
1992-12-31 / 307. szám
Malac Pedig minden olyan szépen indult. Mindenki csak mosolygott rám, aranyosnak neveztek, aki csak tudott, meg is simogatott. Senkit nem idegesített, ha röfögtem vagy csámcsogtam, nem intettek csendre, ha visítottam, sőt a gyerekek még a farkamat is meghúzták, hogy hallják a hangomat. Később is gondoskodtak rólam: naponta takarították a lakosztályomat, majd friss, ropogós, kényelmes szalmával láttak el. Vigyáztak az egészségemre: gyakran látogatott meg az állatorvos és figyelemmel kísérte az állapotomat. Etettek, itattak: mindent megkaptam, ami csak ingere lehet szemnek-szájnak. Nem vették rossznéven, hogy rövid idő alatt elveszítettem karcsúságomat, ellenkezőleg: fokozatos gömbölyödésemet bíztató megjegyzések kíséretében konstatálták. Akkor sem tituláltak „büdös disznó”-nak, ha alkalmanként vétettem a higiénia szabályai ellen. A napnál is világosabb volt, hogy komoly reményeket fűznek hozzám. És én igyekeztem is megszolgálni a bizalmukat. Azon a borongós, téli reggelen is azt hittem, enni adnak vagy az ólamat takarítják ki, bár szokatlan volt a nagy sürgés-forgás, a túl sok idegen. Még az sem volt gyanús, amikor az a nagydarab ember, a kezében valami hosszú, csillogó fémtárggyal bejött az ólamba. De nem etetni jött, nem is takarított. Szalmát sem hozott. Valami más történt. Valami szörnyű, valami jóvátehetetlen. így még nem jártam. Es most itt fekszem, ezen a hosszú, hideg fémtálcán. A bőröm a szégyentől és a ropogósra sütéstől piros. Belső szerveimtől - akárcsak reményeimtől - már korábban megfosztottak. Körülöttem gusztusos, illatos szalma helyett - a tálcán - csak különféle köretek találhatók. Mellettem egy másik tálon, egy hozzám hasonlóan pirosra sütött szárnyas csűdnélküli lábai merednek vádlón az ég felé. Sorsom - már csak a szájamba helyezett citromkarika miatt is - meglehetősen sanyarú, de a szájízem most mégis inkább keserű. Emberek, mit tettetek?! Hiszen én voltam az újévi szerencsemalac!... Persze, a velem együtt feltálalandó szárnyas helyzete sem jobb. Ő az aranytojást tojó tyúk - volt. Emberek, figyelem: boldog új esztendőt! Sz.P. Jövő évi jóslatok A közelgő új év alkalmából fölkerestük Filléres Frigyest, a Bezsebelésügyi Nagyhivatal közismertebb nevén a „BŰN” Óriási Meglepetéseket Okozó (ÓMO) Főosztályának vezetőjét, hogy egyebek között megkérdezzük tőle, jövőre milyen új közérzetjavító intézkedéseket terveznek?- Most, hogy a két ünnep között az Országgyűlés férfi tagjai mereven megszavazták, hogy ezentúl a legősibb mesterséget űző hölgyeknek is vállalkozói nyereségadót kell fizetniük, valamint hogy néhány nagyvárosban - így például Szolnokon is - 50 százalékkal emeljük a filteres buszjegyek árát - amelyekből lyukasztás után kiváló hashajtó tea főzhető -, sikerül megteremtenünk a feltételeit annak, hogy az öt és fél gyerekesek, valamint az ennél nagyobb családok évi fél Liberóval többet kaphassanak adómentesen, főleg azért, hogy ne rögtön a gatyába engedjenek, ha be akarnak reccsenteni a rájuk nehezedő terhek miatt. Szóval, mindezeket figyelembe véve ’93-ra javulnak a kilátásaink. S hogy egészen biztosak legyünk a dolgunkban, jövőre minden munkatársunk kap egy hatvan dioptriás szemüveget, meg egy jókora magaslest. így majd jobbnak tűnik a kilátás. Sőt, a következő esztendőben az Akkora Pénzeket Elvonó Hivatal - az APEH - is kedvezményeket vezet be a vállalkozók körébe. Ugyanis közülük csak azoknak kell majd adót fizetniük, akik bizonyítani tudják, hogy nincsenek közelebbi rokonságban a saját jó édesanyjukkal.- Terveznek-e valamit annak érdekében, hogy megkedveltessék az elvonásokat az emberekkel?- Hát hogyne. Gondolkodunk rajta, hogy a személyi jövedelemadót ezután Kossuth adónak, a vállalakozói nyereségadót pedig Petőfi adónak kereszteljük át. S mivel a magyar történelemben nincs annyi híres személy, mint ahány adónk van, éppen ezért fontolgatjuk, hogy az egyes elvonásokat ma élő nagyjainkról nevezzük el.- Mondana erre példát?- Szívesen. Ilyenekre gondolunk, mint Antall-sáp, Kupa-tized, Szabó-fillér... Szerintünk ezek népszerűsége vetekedni fog az egykori brezsnyevi haráccsal, ami guruló dollárok néven ment ál a köztudatba.- Főosztályvezető úr! Önök gondolkodnak e azon, hogy miként kerülhetnének közelebb az állampolgárokhoz ?- A számból vette ki a fogsort, akarom mondani a szószt, hisz pont erről szerettem volna beszélni. Ugyanis már utasítottam a helyetteseimet, hogy a főosztály minden dolgozójának vegyenek egy jó távcsövet. Mert úgy hisszük, hogy ha azon keresztül szemléljük az ügyfeleket, biztos karnyújtásnyira kerülnek tőlünk.- Ez mind nagyon szép. De mégis gyakran éri Önöket a vád, hogy intézkedéseikkel sanyargatják a népet.- Ez teljességgel képtelenség. Hisz a nemrégiben itt járt zam- néziai delegáció vezetője is megjegyezte: Önök itt Magyar- országon sokkal emberszeretőb- bek, mint a mi főnökünk. Ugyanis ő - amikor meghalt az egyik miniszterünk - kijelentette, hogy saját halottjának tekinti, és... És képzeljék el, nem adott belőle még nekem sem.- S akik mégis meghágják ezeket az igazán szigorú előírásokat- amiket a jövő évben terveznek- velük mi lesz?- Azokra külön hágatási adót vetünk ki, amit a, megyei főin- szeminátorok fognak majd behajtani.- Köszönjük a beszélgetést. N.T. Kezdem a nyugodt erővel, a Demokrata Fórummal. Nem értem, miért ostorozzák, hogy ennyire meg annyira arogáns. Ez merő kitaláció, mert ennek az ellenkezője az igaz. A nyugodt erő nyugodtan tűri, hogy a rá voksolók többségének kilegyen a feneke. Sok közöttük a vidéki ember, a nyugdíjas havi 6 ezer 700,8 ezer párszáz közötti járandósággal, ami az éhenhaláshoz túlontúl sok, a megélhetéshez iszonyatosan kevés. Én így látom, az Országgyűlés másképpen, hiszen fütyül rájuk, elvégre ennél sokkal, de sokkal fontosabb dolog foglalkoztatja az általunk választottakat: kié legyen a rádió, meg a televízió. Szerintem Svájcé, vagy Svédországé, mert ők rendszerint semlegesek. Mivel a rokonság zöme erre a pártra szavazott, és már bánja, szolidaritásból csatlakozom hozzájuk: én sem szavazok majd rájuk. Folytatom a Kisgazdákkal, akik földet, bort, búzát, békességet ígértek. Rájuk is sokan voksoltak a rokonságból, ha már vidékre, paraszti sorba tojta őket valamikor a nyuszi. Kezdem a békességgel: a torzsalkodásban hovatovább szocdem színvonalat értek, érnek el. Az egyik kizárja a másikat, még megérem: esetleg bezárja, mert erre is akadt példa az elmúlt fél évszázadban. Földet is adtak: igaz, egyiknek a másikét, másiknak az egyikét, a harmadiknak semmit, mert az legyintett, és be sem adta a kárpótlási paksamétát. Ezért most rájuk sem voksolok. A Kereszténydemokraták acsarkodástól mentes, csendes párt, legalábbis eddig azt mutatták. Zömében katolikusok, hiszen ezt példázza a kereszt is. Nem tehetek róla, hogy engem egykoron kálvinistának kérészKire voksolnék: és ha igen, m^ért.nem? teltek, ezért fájdalom: rájuk sem szavazok. Nézzük a Szabad Demokratákat. Tetszik a programjuk: a liberalizmus, hogy mindenfajta kötelező tekintélytiszteletet elvetnek. Ugyanakkor előttem úg v istenigazából ma sem tisztázott teljesen, hogy ezek a világpolgárok végül is kit tisztelnek. Milyen embereket? Az amerikaiakat, a németeket, a hollandokat, a franciákat, az arabokat, a zsidókat, a kínaiakat, a románokat, esetleg a finneket? És mi van a magyarokkal, a magyarsággal, mert ezt alig hallom. Kérdezem is a sógoromat, aki rájuk szavazott, és imigyen felelt: ezt nem kell külön hangsúlyozni, ez természetes. Elfogadom, csak az a baj, hogy a szlovák, a román, a szerb, a horvát, a cseh külön-kü- lön hangsúlyozza. Hogy ő se magyar, hanem ugye szlovák, román, szerb, horvát, cseh, ami érthető. Fogadják el tőlem, hogy most rájuk sem szavazok. Nézzük a Fideszt. Szimpatikus, ügyes, talpraesett, okos, olykor szemtelen huszonévesek, vagy éppen harmincasok. Hol a jobboldalba csípnek kettőt, hol a ' * 4 ' i » i baloldalba egyet. A vezetőjük a mítosz, a halhatatlanság megtekintésében élenjár: kinyilatkoztat, helyesbít, kiegészít, megmagyaráz, tagad, szóyal mindent tud. Mármint az újságok szerint. Nekem ezzel van bajom, mivel éltesebb korom következtében emlékeztem több olyan XX. századi politikus-zsenire, akik éleslátását most is nyögjük. Valahogyan úgy vagyok vele, jobban szeretem a tévelygő, tévedő, olykor hibázó, sőt az ezt belátó emberek intelmeit: ezért rájuk sem voksolok. Marad az MSZP. Sok kiváló szakemberrel, remek felkészültségű fiatallal, meg olyan szereplőkkel, akik jobban tennék, ha átmenetileg csak teniszeznének. Mázsás súllyal viszik magukkal a szovjet örökséget, bár alig győznek elhatárolódni tőlük. Uton-útfélen kijelentik: ez kérem már egy szocdem típusú párt. Lehet, majd az lesz, de amíg ez elejétől végéig bekövetkezik, még fordul az idő kereke. így rájuk sem szavazok. Hát akkor kire? Megvan! Belterjes alapon létesítünk a nejemmel egy újat, Rokon és Ismerőspárt néven. Olyannyira, hogy egyéb kezdeményezésekhez hasonlóan mi is vállaljuk az esetleges kormányzás felelősségteljes és anyagilag végtelenül hálás tevékenységét. Már a kabinetet is nagyjából összeállítottam. A pénzügyminiszter az anyósom lenne, mert ő a semmit is be bírja osztani. A néprosszulléti miniszter az anyám, aki 40 évig egyfolytában rosszul volt az elvett javai miatt, és az átalakulás óta még rosszabbul. Mondván, fiam, jól kibabrált velem ez a rendszer. Pedig nem szólhat egy szót sem: megvan a betevő napi gyógyszere, vize, sőt még kenyere is a havi hét és félezerből, így még a pazarlás szele is elkerüli. Nézzük tovább: a privatizációs miniszter az egyik 21 éves, mutatós unokahúgom lenne, aki már a pártállam idején is privatizált. Alkalmanként 200 dollárért, ami akkor sem volt piskóta. Ő érti a magántulajdon lényegét, sőt saját bőrén érzi. Külügyminiszternek a nagybátyámat javaslom, mert ő látnok. Látja a távot: hiszen távcsöveket árul Szolnokon, a lengyel piacon. Hadügyminiszter az egyik volt kunhegyesi szomszédunk, aki nő létére nem egy téeszelnököt, tanácselnököt megfutamított. Ha ezt akkor merte, mi neki ma mondjuk Bős-Nagymaros? Én szolidan tárca nélküli miniszterséget vállalnék, mert azt sem tudom, mit csinál az a sok hasonló titulusú, de gyanítom, olykor ők sem. A miniszterelnök a nagyobbik fiam lenne, aki örök optimista, és ide az kell. Maradt az asszony: ő szóvivőként ragyogóan megfelelne. Felsőfokú képesítése van finnből, magyarból, oroszból, és most kapta meg az értesítést, hogy az angolból is megvan a középfokúja. Oké? D.Sz.M. Ideje lenne már neked is rákapcsolni! Visszapillantó... Búcsúztatva, a mögöttünk hagyott, eseményekben és meglepetésekben túlgazdag évet, a bőség oly zavarába kerülünk, hogy csak egy csokorra valót tudunk kiragadni az év leghírhedtebb hírei és aranyköpései közül. Idézzünk vissza néhányat:- Az új társadalombiztosítási törvény, mely tíz napban állapítja meg a kivehető betegszabadságot, a munkanélküliek számára ezt úgy fogalmazza meg, hogy ők viszont évi tíz napot lehetnek egészségesek.- A Jászkun Volán közleménye szerint mindössze kisebb árkorrekciókra kerülhetett sor 1992-ben. Az autóbusz- és taxitarifák közötti különbségek teljesen megszűntek, és a havi bérlet ezentúl fél napra lesz érvényes.- A kiszivárgott hírek szerint az újabban gyanúsan csendes Horváth Balázsnak nem sikerült eredményeket felmutatnia a testnevelés területén, ezért jövőre várhatóan megpályázza az ének- , illetve rajzórák tárcáját.- Torgyán József az „Ébredő Patakvér Társaság” legutóbbi rendezvényéről menekülve elhagyta saját nyomát. A rendőrség nagy erőkkel nyomoz az ügyben.- A régi szovjet flotta testvéries felosztása Oroszország és Ukrajna között megtörtént. Az egyezmény szerint Oroszországhoz tartoznak ezentúl a hajók, Ukrajnához pedig a víz.- A moszkvai Seremetyevói repülőtéren letartóztattak egy szakállas férfit, miután az idomított kutyák az illető bőröndjében 1500 gramm Lenint találtak. A férfin azóta már elvonási tünetek jelentkeznek, és munkát, kenyeret követel!- A magyar olajosok abszolúte új, forradalminak számító olaj- kúttűz-eloltó módszert kísérleteztek ki. Rendelnek fejenként tíz üveg sört és körbeállják a tüzet. Az új eljárás iránt világszerte óriási az érdeklődés.- A szervátültetések kikísérletezésében betöltött hihetetlen szerepéért kitüntették a Zagyva- rékasi Baromfifeldolgozó Vállalat kutatóit, akik már évekkel ezelőtt olyan feladatokat is megoldottak, hogy egyetlen mirelit csirkébe négy darab szívet is beültettek, miközben egyáltalán nem volt benne máj.- A hazánkba látogató Világkiállítási Iroda munkatársainak igen-igen tetszett a tövig lelakott Csepel-szigeti Petróleum utca, de méginkább Barsiné Pataky Etelka, illetve az, hogy a tervezett lágymányosi Duna-hídhoz már odavezették a Dunát.- Mihail Gorbacsov legújabb memoárkötete a karácsonyi könyvvásár szenzációja volt a szovjet utódállamokon kívül is. A sikerkönyv első része a „Vodkával könnyebb”, a második pedig „Én nem erről álmodtam, anyám!” címmel látott napvilágot. Sajnos, mindkettőt a nyomdával együtt bezúzták. Összenyirbászolta: L. Gy. Drága a gyógyszer S Újra divat a tetoválás Figyelem, a szalon férti kisegítő munkásokat keres!
