Új Néplap, 1992. december (3. évfolyam, 283-307. szám)

1992-12-03 / 285. szám

* 10 TELELŐ 1992. DECEMBER 3. KARÁCSONYIG ELKÉSZÜL ___________________________________ V idám, tarka kötött kabát A kis horgolt kalapok, ame­lyek mint színes harangocskák körbehimbálódznak a kabát gal­lérja körül, különleges, vidám jelleget kölcsönöznek a legkü­lönbözőbb maradékból (angóra, moher, Shetland, bükié, lurex- szál) készült holminak. A 38-40-es méretű kabát elké­szítéséhez kb. 80 dkg fonal, 5-ös kötőtű, 4,5 horgolótű, és egy pár vastag válltömés szükséges. Vé­gig lustakötéssel (oda-vissza si­ma sorok) kötjük. A fonalat min­denekelőtt szortírozzuk szét 4 egyforma részre. 1 rész = háta, 1 rész = két eleje és 1 -1 rész = a két ujja. Háta: 70 szemmel kezdünk, s 4 soronként váltjuk a színeket, illetve az anyagot, mindig a mun­ka jobb oldalán. 48 cm összma- gasságnál kezdjük a karöltőt ki­alakítani. Ezért mindkét oldalán 2 szemet, majd tovább minden 2. sorban 1x2, és 2x1 szemet lefogyasztunk. Utána egyenesen kötünk 70 cm összmagasságig, itt a megmaradó sze­meket lefogyasztjuk. Eleje: 35 szemmel kezdünk, és a hátával azonosan kötünk. 64 cm összmagasságig, ekkor az eleje nyak­kivágást fogyasztjuk középen. Először 4 szemet, majd minden 2. sorban 3x2 fogyasz­tunk le, s végül 70 cm összma- gasságnál a tűn lévő összes sze­met lefogyasztjuk. Most megköt­jük a másik eleje tükörképét. Ujja: 32 szemmel kezdünk, és egyenesen haladunk lustakötés- sel 16 cm magasságig. Itt kez­dünk a kiszaporításhoz: mindkét oldalon először 1, majd a továb­biakban 22-szer felváltva min­den 2. és 4. sorban 1 szemet sza­porítunk. Ezután a következő 2. sorban kezdjük a kuglit kialakí­tani. Ehhez mindkét oldalon 2 szemet, a továbbiakban minden 2. sorban 2x2 és 5x1 szemet, az­után minden 4. sorban 7x1, majd ismét minden 2. sorban 1x2,1 x3, 1x4, 1x5 szemet fogyasztunk, végül a megmaradó szemeket le­fogyasztjuk, ugyanígy elkészít­jük a másik ujját. Összeállítás: A kabát valame­lyik saját,szálával szemből- szembe öltve) összevarrjuk a vál­lát, az oldalát és az ujját. Bevarr­juk az ujját, s a szabásmintán szaggatott vonallal jelölt helyen a kuglit kissé beráncoljuk, be­húzzuk. A nydkkivágást rövid­pálcákkal kötbfehorgoljuk, és 10 cm magas állógallért horgolunk váltott színekkel, rövidpálcaso- rokkal. A két eleje szélét 2 sor rövidpálcával behorgoljuk. Ez­után a színes harangocskákat ké­szítjük el. Eltérő hosszúságú láncszemsort horgolunk, amely­re 1 sor rövidpálca kerül. Most 3 láncszemet horgolunk és gyűrűt képezünk belőle. Erre a 3 lánc­szemre egyenként 2-2 rövidpál­cát öltünk. Az utána következő 5-6 sorban rövidpálcákkal dol­gozunk, de minden 2. szemre 2 rövidpálcát öltünk, így szaporít­juk ki a harangformát. Az elké­szült harangocskákat körbe a nyakkivágáshoz öltjük jó szoro­san. Végül bevarrjuk a válltö- mést. B. K. Karácsonyi füleskosár Néhány szem cukorka, ma­gunk sütötte mézeskalács, alma, mogyoró, apró ajándéktárgyak részére készítsünk régi fonott technikával színes papírkosár­kát, melyet tetszés szerinti mé­retben - rajzaink segítségével - körző, vonalzó segítségével megrajzolunk, és szalagok fel- használásával összeállítunk. Majd a felső szélen, az összeil­lesztett találkozási pontokon jó minőségű ragasztóval rögzítünk. 1. Az alapterület, belső kör = 5 cm, külső kör = 7 cm. A visz- szahajtható oldalfelület szalag­csíkjai azonos vastagságúak, de páratlan számmal oszthatók le­gyenek. A befűzendő csíkok mé­rete megegyezik a magassággal. 2. Idegen színű papírszalaggal az oldalakat körbefűzzük. A csí­kok végződését összeragasztjuk. 3. Az összeállított kosárkára fület készítünk, a középrészhez ragasztjuk. Az elkészült kosár­kát, a feltöltés előtt, az alkalom­nak, és a megajándékozot egyé­niségéhez igazodva, egy szép pa­pírszalvétával kibéleljük, hangu­latossá varázsoljuk, és' erre he­lyezzük az ajándéktárgyakat. Ez­zel a technikával kisebb (a kará­csonyfára akasztható) vagy na­gyobb kosárkákat is készíthe­tünk. Légúti megbetegedések Sokéves tapasztalat, hogy a téli időjárás során megszaporodnak a légúti, többnyire erősen fertőző megbetegedések. Ha ilyenkor az Országos Köz­egészségügyi Intézet az influenza-vírust is kimu­tatja néhány tucat beteg váladékából, akkor hiva­talosan is influenzajárványról beszélünk. Megelő­zése specifikus védőoltással történhet még a jár­vány előtt, általában decemberben. A specifikus jelző azt jelenti, hogy az oltóanyag vagy az A, vagy a B típusú vírus ellen nyújt védelmet. Ez a védelem 60-80 százalékos akkor, ha sikerült az éppen jár­ványt okozó törzzsel (az abból készült vakcinával) oltani. Az influenzavírusok jellegzetessége azon­ban, hogy könnyen változtatják szerkezetüket. Ha tehát az éppen támadó vírus szerkezete eltér az oltáshoz felhasznált vírusétól, akkor a védelem is csökkent értékű. Oltást elsősorban azok kaphatnak, akik fokozot­tan veszélyeztetettek: idős, idült szív-, keringési-, légzőszervi stb. betegségben szenvedők; továbbá a fertőzésnek jobban kitett dolgozók: egész­ségügyiek, a közlekedésben foglalkoztatottak. A tavalyi télutón lefolyt járványt elsősorban a B-vírus okozta, de találtak A-vírust is. Különösen Somogy, Baranya, Tolna, Bács-Kiskun megye, majd Fejér megye és a főváros mutatta fel a leg­több megbetegedést. Ez összefügg azzal, hogy a B-vírus (H3N2 altípusa) pedig északról, Csehszlo­vákia felől fenyegetett. A szakemberek sem tudnak magyarázatot adni arra. hogy egyes járványok miért ősszel-télen. má­sok miért inkább télvégén, kora tavasszal alakul­nak ki. Igaz: ilyenkor az emberek több időt tölte­nek zárt helyiségekben, kevesebbet vannak a friss levegőn, és ez kedvez a kórokozók terjedésének. Magyarázat lehet az is, hogy ilyenkor a szervezet ellenállóképessége gyengébb, mint például nyá­ron, amikor egészségesebben élünk, sok friss zöld­séget, gyümölcsöt fogyasztunk. A betegség megelőzésében (akár influenza ví­rus okozza, akár egyéb felső légúti fertőzésről van szó) a vitaminok fontos szerepet játszanak. C-vi- tamin hatására csökken a szervezet fogékonysága a vírusfertőzések iránt. A jól, egészségesen, vita­mindús ételekkel-italokkal táplált szervezetnek erős az ellenállóképessége. A megelőzés másik fontos tényezője, hogy kerüljük a tömeget. Az influenza ugyanis cseppfertőzéssel terjed. A be­tegség terjedését azok is akadályozhatnák, akik már megbetegedtek. Ilyenkor társadalmilag káros a „hősködés”: a köhögő, náthás ember fokozottan fertőzi a környezetét, munkatársait. A géz-maszk bizonyos védelmet nyújt a cseppfertőzés ellen. Japánban például influenzajárvány idején az em­berek az utcán is nagy többségükben ilyen maszk­kal közlekednek. Nálunk az illetékes egész­ségügyi szervek azzal is megelégednének, hogy legalább azok viseljenek védőmaszkot, akik nát- hás-köhögős családtagot ápolnak. A felső légúti (nem influenzás) megbetegedése­ket éppen az különíti el - laboratóriumi vizsgálat nélkül is - a „valódi” influenzától, hogy utóbbinál az elesettség, a tagfájdalmak dominálnak, ugyan­akkor nem feltétlenül náthás, hurutos a beteg. Bár ma már van az influenzának ún. oki gyógy­szere (azaz olyan vegyület, amely a vírusokat tá­madja), azonban olyan súlyos mellékhatásokkal jár, hogy a gyógyászatban nem alkalmazzák. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy az influenza gyógy­kezelése kizárólag a tünetekre irányul: az orvos lázcsillapítót, esetleg fájdalomcsillapítót, netán az orr nyálkahártyájának gyulladását csökkentő gyógyszereket, orrcseppet rendel. Utóbbiról azt szokták mondani: becseppentve egy hétig, nélküle 7 napig tartanak a náthás tünetek. Nem várhatjuk tehát, hogy az ilyen orrcsepptől hamarabb elmúlik a nátha. Mégis van értelme - a megfontolt és mérséklet - alkalmazásának: ha étkezés előtt csep­pentünk be, akkor legalább az étkezések idejére kitisztul az orrjárat. Ez különösen csecsemőknél, kisgyermekeknél fontos, akik orrot fújni sem tud­nak még. Számukra beszerezhetünk orrjárat-tisz- tító pálcát is. Naponta 3-4 alkalomnál többször azonban semmi esetre se használjunk orrcseppet, mert az abban foglalt hatóanyagok lényegében megbénítják a szervezet saját védő-apparátusá­nak: az orrcsillóknak a mozgását. Nem hangsúlyozhatjuk eléggé: az ún. antibioti­kumok (például a penicillinfélék, a Maripen, a Vegacillin stb.) teljesen hatástalanok az influenza vírusára; az antibiotikum szedés tehát csak akkor javaik, ha az orvos olyan társfertőzések, szövőd­mények fellépésétől tart, amelyekre hatékony az antibiotikum. Ennek eldöntése azonban nem lehet a laikus beteg dolga. Ha viszont orvosi rendeletre már szed antibiotikumot a beteg, akkor addig kell azt szednie, amíg az orvos rendelte (általában a láz megszűnését követően is 2 napig). Ha ugyanis korábban, a szubjektív tünetek elmúlásakor, önké­nyesen abbahagyják az antibiotikum szedést, ez­zel tág teret nyitnak a betegség kiújulásának, és olyan kórokozók kialakulásának, amelyekre az is­mételten adott antibiotikum már nem fog hatni. Az orvos a lázról A láz rendszerint megriasztja az embereket. Ha valakinek a szeme a megszokottnál jobban csillog és a kelleténél nedve­sebb, ha az arca kivörösödik, ha - ahogyan mondani szokták - lángol a tekintete, lázmérőt dug­nak a hóna alá, a higanyszál per­cek alatt 38-39 fölé is kapasz­kodhat. És ilyenkor megállapít­ják: nagyon beteg, magas láza van. Pedig a láz maga nem be­tegség, csak tünet, amiből a be­tegségre következtethetünk. Egyelőre csak azt jelenti, hogy a szervezet harcol, küzd, birkózik az őt legyőzni akaró kóroko­zóval, vagy valamilyen egyen­súlyzavar folytán nagyobb a szervezet hőtermelése, mint a hőleadása. Az emberi test hőmérséklete a külső környezet hőmérsékleté­től független és állandó. Az élet lassú égésének hőmennyiségét a keringő vér szétviszi a testben, és így a szervezet fűti önmagát. Fűti, ha a testfelület hőleadása fokozottabb, és hűti, ha valami mitt túlmelegszik. Az egész­séges szervezet hőtermelése és hőleadása egyensúlyban van, a 36,5 Celsius-fok körül mozog. Persze csak a megszokott mó­don, a hónaljban mérve, mert pár tizeddel magasabb lehet már a szájban mérve is. A csecsemők végbélben való lázmérésénél pedig a kapott eredményből nyugodtan leszá­molható 3-5 tized, mert annyival több ott a hőmérséklet. Sőt, ha a máj hőmérsékletét meg tudnánk mérni, ott még több lenne. Ezzel szemben az izzadt hónalj értéke félrevezetheti az embert, mert pár tizedfokkal alacsonyabb le­het. A láz tehát azt jelenti, hogy a hőtermelés egyensúlya megbil­lent, és a hőtermelés nagyobb, mint a hőleadás. Oka minden körülmények között az agyban székelő hőközpont izgalma, amit viszont valamilyen kór­okozó, tehát fertőző betegség, fajidegen fehérje, valamilyen mérgező anyag, vagy idegrend­szeri károsodás idézhet elő. A hőnövekedés lehet lassú, amikor fokozatosan melegszik át a szer­vezet, de rohamosan, órák alatt is kialakulhat, amikor fázás, re­megés, fogvacogás, hidegrázás jár vele. A hidegrázás tehát rendszerint a hőnövekedés, a hőemelkedés jele, amíg a láz­csökkenéssel a legtöbb esetben izzadás jár együtt. A 37,5 fokos hőmérsékletet hőemelkedésnek, a38-39 közöt- tit láznak, 39-40 fokig magas láznak, 40 fok feletti túímelege- dést igen magas láznak nevezi az orvosi gyakorlat. A láz tehát nem betegség, de kellemetlen, mert káros lehet. Például 1 Celsius-foknyi hő­mérséklet-emelkedés az érve­rést, a pulzust percenként 10-12 lökéssel növelheti, megemeli a légvételek számát is körülbelül öt-hattal. Lázas állapotban a fo­lyadékveszteség nő, az emésztés csökken, az étvágy romlik, a nyelv kiszárad, az ajkak kicsere­pesednek, és székrekedés kínoz­za a beteget. Magas láz esetén a központi idegrendszer műkö­dészavarai: a nyugtalanság, a félrebeszélés, a lázas álom és a - főleg apróságoknál jelentkező - rángógörcs. Szükséges-e a lázcsillapítás? Helyes-e a néhány tizedes hő­emelkedés észlelésekor is a láz­csillapítók marokszámra való fogyasztása, mint azt pár évti­zeddel ezelőtt rendszeresen tet­ték? Semmi esetre sem. Ma nem a lázcsillapítás, hanem a beteg­ség ellensúlyozása, a beteg em­ber meggyógyítása a cél, és ez módosítja a szükséges eszközö­ket is. Lázcsillapításra akkor van szükség, ha károsan hat az egyes szervekre. Akkor is első­sorban a hőtermelést csökkentő, a leadást fokozó hűvös, vizes borogatásokkal, amelyekkel még a magas láz is fokokkal csökkenthető. Lázcsillapító gyógyszert le­hetőleg csak orvosi rendeletre kapjon a lázas beteg, mert a hő­menet a kórismeret megállapítá­sának egyik igen komoly adata, és ha ez lázcsillapító gyógyszer­rel befolyásolt, könnyen tévútra vezetheti a vizsgálat menetét. A hidegvizes keresztkötés, vagy törzsborogatás is csökkenti a lá­zat anélkül, hogy egyéb módon befolyásolná. Jó lenne, ha a házi beteg­ápolásban egyre jártasabb csalá­dok megszívlelnék az elmon­dottakat, és pár tizedes hőemel­kedés esetén nem nyúlnának azonnal a házipatikák lázcsilla­pító gyógyszereiért. Dr. Buga László

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom