Új Néplap, 1992. november (3. évfolyam, 258-282. szám)

1992-11-28 / 281. szám

1992. NOVEMBER 28. Hazai körkép 3 Háztartási bolt nyílt Szolnokon. Tegnap a Pálfi János úton nyitott festék- és vegyiáru-boltot a Hajdú és Társa Bt. Az új üzletben a lakosság részére is árusítanak a nagykereskedelmi tevékenység mellett. Az áruskála széles, mivel az üzlethez 170 négyzetméteres raktárterület is tartozik. Már a nyitás napján 7 millió forintos árukészlettel és mérsékelt árakkal várták a vásárlókat. Fotó: K. E. Fogytán a birkák türelme Besenyszögön A kor tanújaként állíthatom, nem volt felemelő élmény ^az 1957-58-as téeszszervezés. Ám az is tény: egy tönkrement szö­vetkezet felszámolása sem lako­dalmas menet! Besenyszögön ezekben a hónapokban szedik szét a „közöst”. Megy minden, ami mozdítható, de legalább azoké lenne a vételára, akiknek egy életük van benne. Sajnos nem így van, a pénzért sort áll­nak a hitelezők: több mint százan vannak, akik tartják a markukat az árverések végeztével. A dolog vérre megy, a rendezőelv a pénz, pénz és a pénz. Ki tud többet fizetni, és főleg mikor? A kalapács alatt most a birkák vannak. Ä besenyszögi törzste­nyészet a nyolcadik legjobb az országban a minősítő bizottság szerint, a megyében pedig a má­sodik helyen állnak. Mint gene­tikai érték, tehát felbecsülhetet­len. Érthető, hogy megriadtunk, amikor arról kaptunk hírt, hogy a nyolcszáz darabos törzsállo­mány veszélyben van; pusztul, hullik, az éhhalál fenyegeti. Ar­ról már nem is szólva, hogy ugyanezt a véget jósolták a mint­egy kétezer darabos árutermelő állománynak is. Járom a besenyszögi határt, keresem az egykor meleg párá­jukkal hívogató állattenyésztő telepeket. A szarvasmarhák komfortos szállása ma sivár, az ajtókat a szél nyikorgatja, de mintha egy-egy keserves tehén- bődülés is ott kavarogna a huza­tos istállók mélyén. A nyolcszáz szarvasmarha legtöbbje a hús­boltok fogasain végezte, kilóra adták el az állatokat, jóval atény- leges ár alatt. A birkák mára összebújtak. Valamikor külön telepen tartot­ták a törzsállományt, és külön a kommersz tenyészetet, nehogy fertőzzék egymást. Most szom­szédos akolban húzódnak meg a fajtiszta egyedek és a vágni va­lók. Egyébként a juhágazat az egyetlen, ahol még élet van. Az embereknek egyedül itt nem mondott fel a téesz, így az ál latok nincsenek közvetlen életve­szélyben. Hát persze, hogy meg­szenvedték a gyapjas jószágok is az átalakulást, hiszen tavasszal egy zagyvarékasi „brigád” hu- szötíegy darabot „privatizált ki” közülük amolyan éjszakai elő­privatizáció során. Többeltűnés­ről nem tudnak az emberek, mert hát a felszámolók engedélyével legálisan adták el az ötszáz anya­juhot és a négyszáz növendék jerkét. A helyzet ma? Nem tudom, mit hoz a reinkarnáció, de felszá­molásra váró birka nem szeret­nék lenni! Az van ugyanis, hogy az érdekek a szélrózsa minden irányába hordanak szét. Csak né­hány ezek közül: a bank jelzá­loggal terhelte meg az istálló­épületeket, csak természetes, hogy ezt a pénzt látni szeretné, ezért azt a szándékot támogatja, ha valaki esetleg a hodályokkal együtt veszi meg az állatokat. A vevő - ez is érthető - minél olcsóbban szeretne az áru birto­kába jutni, így nem biztos tehát, hogy neki a hodály is kell. Aztán van külön bejáratú érdeke a szö­vetkezetnek, a felszámolóknak, és így tovább, és így tovább. Az­tán persze van érdeke a birkák­nak is, még ha nem is mondják. Nekik az lenne jó, ha az év végé­ig befejeződne a felszámolás, merthogy addigra elfogy a ro­pogtatni való. Az állatok minden híreszteléssel ellentétben még állják a tortúrát, az elhullás nem gyakoribb, mint békeidőben, amolyan beteges, semmirevaló jószág vagy hetven lábadozik el­különítve, döglöttet csak egyet­lenegyet láttam. A törzsállomány sorsa átme­netileg sínen van. Nyolc taggal egy téesz alakult Beseny Juh né­ven, és ebben benne van minden­ki, akinek köze volt az állomány kialakításához. Strommer Fe­renc egykori főállattenyésztő az elnök, de tag Jász József egykori telepvezető is, aki juhászból lett tanult szakember. Ok ezer birkát vesznek meg, ha megkapják a banki hitelt, amire komoly ígér­vényük van. Ebből ötszáz lesz a törzsállomány, a többi pedig az árutermelő. (Minő árnyalt meg­fogalmazása ez a vágóhídra ké­szülő állatállománynak.) Jelen­leg tehát még nem tulajdonosok, március 31-ig bérlők, ám remé­lik, mire a szerződésük lejár, a pénzt is megkapják. Beleszólása a dolgokba itt csak annak van, aki fizet, így kibicként jómagam sem kívánok véleményt nyilvánítani, ám ez a megoldás azért tűnik talán sze­rencsésnek, mert a földek priva­tizációja során legelőhöz a ho­dály körül a Beseny Juh Szövet­kezet tagjai jutottak. Termé­szetesen más vevő is jelentke­zett, az elbírálás szempontja pe­dig ugye a pénz. Ami tehát még eladó, az úgy másfél ezer kommersz juh. Elő­nye annak lesz, aki épülettel együtt veszi őket, ám ha minden kötél szakad, alighanem darabra is kiárulja őket a felszámoló. Mert az idő sürget: fogytán a táp­lálék, és fogytán a birkák türel­me! Palágyi Béla A/, elhagyott épületeknek nem tesz jót az idő ... Hirkatürelem inéi Kutya a kútban Gyalázat Az utóbbi napokban arról hallottam a rádió­ban, televízióban, arról olvastam a lapokban, hogy Ausztriában, Kismartonban zsidó sírokat gyaláztak meg a temetőben. Szerdán este a tele­vízió hírműsora arról hozott felkavaró képsoro­kat, hogy Svédországban, Stockholmban százöt­ven zsidó sírt gyaláztak meg. Gyalázat! Egysze­rűen ledöntötték őket. Bizonyára nem is ismer­ték az ott nyugvókat, életükről nem tudtak sem­mit. Nem tudták, hogy bármelyik ott nyugvó, Kosztolányi Dezsővel szólva, egyedüli példány volt egykor. Akárki is volt ö, de fény, de hő volt, aki szerette a finom ételt, a sajtot, a bort, a cigarettát, aki álmodott, s akinek a homlokán feltündökölt a jegy, hogy milliók közt az egyet­lenegy. Tudta-e a sírgyalázó, hogy akárki meg­születhet már, csak ő nem, s hogy szegény a forgandó, tündér szerencse, hogy e csodát újó­lag megteremtse? Megfordult-e a sírgyalázó fe­jében, miközben nekiveselkedett a sírkőnek, hogy az ott nyugvó talán nem volt nagy és kiváló, de valaki vagy valakik szívéhez közel álló? Alig­ha. Ledöntötte a sírköveket. Tele is volt vele a világsajtó, nagyon helyesen. Úgy két esztendeje talán, hogy a karcagi te­V __________________________________________ metőkben reformátusok, katolikusok sírjait gya- lázták meg, sőt betörvén a görögkeleti templom­ba, sátánista jelképeket festettek a falra, össze­mázolták a falat, ikonokat. Gyalázat! A temető­ben ledöntötték és összetörték a sírköveket, krip­tákba törtek be, kiszórták a csontokat... Vandál pusztítást végeztek. Mit tudtak halottainkról? Akár egyről is volt némi ismeretük? Tudták, hogy nem volt nagy és kiváló, csak szív, a mi szívünkhöz közel álló? Tudták, minden ember önmagában is a létezés csodája, a Mindenségben egyedüli példányi Aki az összetört sírkövek alatt nyugszik, az sem volt más. Akárki is volt ö, de fény, de hő volt, aki szeretett enni, inni, szívta az olcsó cigarettát, álmodott, s akinek a homlo­kán feltündökölt a jegy, hogy milliók közt az egyetlenegy. Tudta-e a halottról az a sírgyalázó vandál barom, hogy akárki megszülethet már, csak ő nem, s hogy szegény a forgandó, tündér szerencse, hogy e csodát újólag megteremtse? Nem. Csak ledöntötte és összetörte a sírköveket, kiszórta a kriptabeli csontokat, összerondította a templomot sátánista jelképekkel. A világsajtó nem írt róla. Az országos sajtó sem. Nem mondta be sem a rádió, sem a televízió. A megyében sem volt téma. Igaz, a városi lap megemlítette az ügyet. Körmendi Lajos __________________J T öbb őszi búzát vetnek Csökken a megműveletlen terület Várhatóan 120 ezer hektárral több őszi búzát vetnek idén a tavalyihoz képest. így, ha az idő­járás is kedvezne a gazdáknak, a vetésterület elérhetné az egymil­lió hektárt is - mondta el az MTI kérdésére Bállá István, a Föld­művelésügyi Minisztérium ille­tékese. November végéig 965 ezer hektáron került a földbe a búza. A gazdálkodók jelezték, hogy ezen felül további 30-40 ezer hektáron is búzát kívánnak vetni. Az esős november kedvez ugyan a vízellátottságnak, a vetési munkákat azonban hátráltatja, ezért több megyében még nem tudták befejezni a vetést, holott az ideális időszak - október vége, november eleje - már elmúlt. A terméseredményeket döntően a tavaszi időjárás határozza majd meg. Az őszi búzán kívül 78 ezer hektáron vetettek rozst, 179 ezer hektáron őszi árpát. A betakarítási munkálatok is befejezésükhöz közelednek. A hónap végére betakarítják az utolsó kukorica-, míg december első heteiben a cukorrépatáblá­kat is. Az aszály miatt a termés­átlagok elmaradnak a tavalyi eredményektől. Az első becslé­sek szerint: a kukoricából vala­mivel több, mint 3,8 tonna ter­mett hektáronként, cukorrépából pedig 27-28 tonna várható. A napraforgót kevésbé viselte meg ugyan a szárazság, az optimális időjárás esetén szokásos 2 tonna körüli termés helyett azonban cspk ,l,8-l,9 tonnát takarítottak be hektáronként. Az őszi mély­szántási, valamint a tavaszi szántást előkészítő munkálatok 55 százalékát -1,365 ezer hektá­ron - már elvégezték a gazdálko­dók. A tavalyi 1,5 millió hektár­ral szemben idén 1 millió hektár alá csökkenhet az a terület, amit ősszel már nem tudnak megmű­velni, és a tavalyi 500 ezer hek­tárral szemben, idén a jelzések szerint 460 ezer hektárt nem kí­vánnak egyáltalán tulajdonosaik megművelni. (MTI) Az év autója íme a győztes: a Nissan Micra. A három- és ötajtós karosszériával, kétféle, 55 illetve 75 lóerős négyszelepes benzinmotorral kínált kisautó szerezte meg a japánoknak az első Év autója címet. Nissan Micra A szakújságírókból álló nem­zetközi zsűri a minap megvá­lasztotta az 1993-as esztendő au­tóját. A döntőbírák között első alkalommal foglalt helyet ma­gyar tollforgató, dr. Nádasi An­tal, az Autó-Motor főszerkesztő­je­Az idei versengésen egy tucat autó indult, kilenc japán és há­rom európai típus. Az óriási ja­pán fölény már előre jelezte, hogy az idén távol-keleti áttörés­re lehet majd számítani. A jóslat beigazolódott, az első helyen a Nissan új kisautója, a Micra vég­zett. Ez az eredmény bizonyára be­vonul a motorizáció történelmé­be, hiszen a japánok eddig az ezüstéremnél fényesebbet nem tudtak elnyerni ezen az 1964 óta évente megrendezett megméret­tetésen. A második helyen az egykori 50'0-as hagyományait feleleve­nítő Fiat Cinquecento végzett. A két kisautó mögé, a képze­letbeli dobogó harmadik fokára viszont egy óriás gurulhatott fel, a Renault új zászlóshajója: a Saf- rane. L. Z.

Next

/
Oldalképek
Tartalom