Új Néplap, 1992. november (3. évfolyam, 258-282. szám)
1992-11-28 / 281. szám
4 Szolnoki Extra 1992. NOVEMBER 28. A vallás reneszánsza Drága mozim, messze vagy!? Dr. Boda László előadása Szolnokon A kérdés napjainkban nagyon is aktuális és távolól sem költői. így vélte az előadó - a Pázmány Péter Hittudományi Akadémia professzora - is, aki nemrég a megyeszékhelyen járt, s a Művelődési Központban személyiségével, előadói stílusával, imponáló tudásával, valamint érvelésének logikájával egyaránt a hallgatóságot megragadó előadást tartott, amelyet élénk beszélgetés követett. Az elhangzottak - világnézettől, személyes tapasztalatoktól és sok egyébtől függően - kiből-kiből más véleményt vagy kérdést váltottak ki. Boda professzor előadását azzal - a „laikus” számára esetleg meghökkentő - állítással kezdte, hogy a Vatikánnak már 1985 táján - tehát a kontinensünkön azóta bekövetkezett nagy politikai fordulatot jóval megelőzően - lényegében „kész stratégiája volt Európa újraevangelizálására”. A keleti blokk összeomlása azonban ettől teljesen függetlenül következett be, s „azTateiz- must államvallássá emelő, magát szocialistának nevező világrend- szer nem csupán valamennyi európai bástyáját, hanem politikai, katonai és ideológiai központját, a Szovjetuniót is elveszítette, amely elemeire bukott”. Vajon ez automatikusan szabad utat nyitott-e a vallás rehabilitációja, sőt valamiféle reneszánsza előtt? Nos, a dolog nem ennyire egyszerű! A professzor úgy fogalmazott, hogy „a megváltozott helyzet új lehetőségeket adott a vallás további terjedésének esélyei számára”. Miért csak ennyit? Az oknyomozás céljából az előadó elemezte a kereszténység európai szekularizációjának történelmi útját. Ennek során különbséget tett két fogalom között. A tulajdonképpeni szekularizáció szerves folyamat. Nem a kereszténység bomlása, hanem éppen annak természetes növekedése, mégpedig autonóm területeinek kialakulása útján. Ezzel szemben a szekuralizmus mesterséges, erőszakos folyamat, amelynek során megjelennek „az ateizmus misszionáriusai”, s minden eszközzel törekszenek a vallás visszaszorítására, sőt megszüntetésére. A szekuralizmus az újkori ateizmus vonulatában értelmezhető: „miként jutott el a francia tudomány fellegvárából a mai magyar óvodákig”. A folyamat - még a franciákat megelőzően - Machiavellivel kezdődött, aki a politika teljes autonómiájának megvalósítására törekedett, elszakítva azt vallástól, erkölcstől. Utána jöttek a francia enciklopédisták, majd a XIX. században Marx és követői, végül pedig a XX. században az ún. pártállami struktúrák. Boda professzor a valláshoz való elutasító viszony tekintetében egyenlőségjelet tett a két „nagy” ilyen jellegű diktatúra-típus: a hitleri és a sztálini közé. Mint mondta, ezeknek „köszönhető, hogy egyesek még 1985-ben is a vallás belátható időn belüli megszűnéséről beszéltek”. Ehelyett azonban - éppen ez idő tájt - fordulat következett be: a szekula- rizmus végső céljának közelebb kerülése helyett - miközben megerősödött a kereszténység is - „betörtek a különféle keleti vallások és egyéb szekták Európába”. Missziós tevékenységük nyomán „az eszmék piaca” alakult ki, s ma már joggal beszélhetünk a vallás pluralizálódásá- ról Európában (aminek persze a katolikus egyház nem feltétlenül örül, bár a kialakult helyzetet elfogadja). Érdekes párhuzamot vont Boda professzor a szekuralizmus törekvései és a „szentek trónfosztásának története” között. Utóbbit Voltaire-rel kezdte, aki „megtámadta Jeanne d’ Arc-ot, Franciaország nemzeti szentjét”, folytatta Comte-tal, a „paranoiás zseni”-vel, aki „nem ismert szenteket, csupán nagy embereket”, majd Nietzschével, aki kijelentette: „Inkább szeretnék bohóc lenni, mint szent!”, En- gelssel, aki szintén szólt a szentek ellen, sőt még Bartók is itt került megemlítésre a Cantata profana „jogcímén”. De - a fent említett fordulattal egyidejűleg - bekövetkezett (illetőleg ma is tart) „a szentek rehabilitációja” is. Franciaországban Simone Weil, Németországban - az egyébként protestáns(l) Walter Nick „szerzett ebben érdemeket”, s ggyakran emlegetik őket példaként a médiákban, s olyan közügyekkel kapcsolatban is, amilyen például a környezetvédelem. Mert kik is valójában a szentek? „Azok a tanúk ők, akik Isten és az ember ügyét egyaránt képviselték és képviselik.” Példázatként olyan „élő szentek” nevét említette az előadó, mint amilyen Calcuttái Teréz Anya, Roger Schütz vagy II. János Pál pápa. Akkor hát a szekularizmus vége az ateizmus végét is jelentené? Semmi esetre sem! Ateizmus „mindig is lesz”, sőt - ha a történelmi körülmények úgy alakulnak - még a szekuralizmus is „előkerülhet a süllyesztőből ’ ’. Jelenleg keresztény és ateista oldalon is léteznek bizonyos illúziók - vélte az előadó -, amelyekkel „le kell számolni”. Az ateistáknak mindenekelőtt azzal, hogy az „eszmék piacán” az ateizmus még egyszer vezető szerephez juthat. A keresztényeknek pedig azzal, hogy a két világháború közti „keresztény Magyarország” viszonyai visszatérhetnek. Az eszmei pluralizmusnak az értékek kölcsönös elismerésén kell alapulnia. Ebben a kereszténység európai fejlődésben játszott pozitív szerepének tisztelete is „benne foglaltatik”. Mi a vallás fő esélye ma? Mindenekelőtt „kitömi a privát szférából”, ahová az utóbbi évtizedekben visszaszorították. Történelmi szerepét csak akkor teljesítheti, ha ismét igazi közüggyé válik. S miben áll e történelmi szerep? Boda professzor úgy véli, hogy Marx-szal és a marxizmussal az volt a legnagyobb probléma: „tézis, antité- zis és szintézis hegeli triádjából csak az első kettőt ismerték el és próbálták megvalósítani”. A vallás feladata a szintézis létrehozása: cél, az emberiség kulturális, tudományos, erkölcsi, sőt gazdasági fejlődésének szintézise a vallás által. Ezért valláss nélkül a társadalom nem létezhet. Boda professzor előadását XII. Pius pápának még 1957-ben kifejtett gondolatával zárta: „csak a keresztény üzenet képes az emberi jogok garantálására, a megbékélés szellemének élet- bentartására”. Abban a hallgatóság - világnézetre való tekintet nélkül - egyetértett: mindkettő ránkféme! Székely Péter David Lynch a Twin Peaks alkotója úgy véli: kár aggódni a mozi jövőjéért. Könnyen meglehet - mondja ő -, hogy a nem is oly távoli jövőben gigászi vásznakon pereg majd a film, méghozzá többezres mézősereg szeme előtt. Bármenynyire is hihetetlen, de Lynch tengerentúli próféciájának megvan a maga realitása. Csakhát nem mifelénk, szolnoki szűkebb hazánkban, ahol a színvonalas technika bevezetése még napjainkban is meddő álmodozásnak tűnik. Máskülönben meg a csuda se fog itt aggódni a mozi jövőjéért akkor, amikor mozizásról egyelőre jelenidőben sem lehet idézőjel nélkül beszélni. A filmszínházakban vetítendő alkotások iránt jócskán megcsappant az érdeklődés. Aki pedig az okokat kutatja, az találhat százat is. Lehet hivatkozni az időjárásra, a konkurens médiákra, a „szategyre, prohétre”, a videóra, a nézők agyát folytonos üresjáratra állító feketepiaci tucattermékekre. Azonkívül messze van a mozi, túl messze van, nincs is mozi. Lehet, hogy nem következetes a műsorosztás, előfordul, hogy rosszak a berendezések (előfordul, hogy nem) és általában nagyon kényelmetlenek a székek. És végül: drágák a jegyek és nincs pénz. A kígyó a saját farkába harap. A nézőnek számolnia kell azzal, hogy ha a közöny továbbra is folytatódik, úgy a filmek forgalmazói szépen csendben tönkremennek majd. Egyeduralkodóként megmaradhat egy cég, ami lehet csoda, hajói emészthető szellemi kenyérserclit forgalmaznak. A tömeg nyilván csak az igazán nagy „dobásokra” kíváncsi, másrészt nincs olyan néző, aki az összes előadásra jegyet váltana. Tény pedig, hogy akadnak most is szép számmal értékes filmek. Ez általában titok marad. A tömegkommunikáció félrevezető szajkózásának köszönhetően, az emberek szelektáló képessége egyre inkább közelít a nullához. Mit tehetünk hát ebben a szép, új világban, ahol a mozibarát szenvedély- betegek kipusztulása (kipusztítása?) után mindössze néhány őrült mozis marad? Van egy-két áthidaló megoldás. Ott ahol sikerül jól működő filmklubokat létrehozni, lehet némi esély a fennmaradásra is. A jövőt illetően pedig, az ötven százalékos könyvek mintájára jó lenne, ha eljönne ötven-kilencven százalékos filmek ideje is egyszer. Akkor majd lehet olcsón jegyet vásárolni. H. T. Szolnokon jártak a Pál utcai fiúk „Az én szívem szabad“ 1983 nyarán Szigetszent- miklóson a lakótelepen néhány fiatal tétlenkedett és unaloműzés gyanánt zenélni kezdtek. Ebből lett a Pál utcai fiúk. A héten Szolnokon járt az együttes, a Rock Caféban adott nagysikerű koncertet. A zenekar vezetőjével, Leskovics Gáborral beszélgetett munkatársunk.- A ’60-as évek dalai és a ti dalaitok között rokonságot találok: az élet nagy kérdéseiről, a szerelemről és a szabadságról szólnak.- Én nagyon örülnék, ha ezt éreznék az emberek. A szabadság és a szerelem olyan általános és örök érvényű dolgok, amelyekkel nem lehet és nem is szabad politizálni. Egyébként ilyen zenét mi nem is tudunk írni. Én szeretem a régi dalokat, mi ezekből nőttünk ki, öt vagy húsz év múlva sem vesztenek aktualitásukból.-A Pál utcaifiúkhoz viszonyítva lehet meghatározni a többi zenei áramlat helyét, tőle kellően elhatárolható az agresszív és humorta- lan heavy metal, a rétegzene, a pénzcsináló slágerzene...stb., ez egy standard-zenekar. Helyes ez a megállapítás?- Ilyen értelemben én is így nevezném, amit mi csinálunk. Szerintem még a HBB az, amelyikről ugyanez elmondható. Köztük vannak Magyarország legjobb zenészei, magam alá tudok ...ni, annyira jó zenét csinálnak. Amit még tisztelek bennük, hogy képesek voltak sztárzenekarból visszalépni klubzenekarrá, és úgy folytatni.- Szövegeitek mellbevágóan őszinték, igazak, ugyanakkor kiábrándultságot tükröznek, már ami korunk fiatalságának lelkivilágát illeti. Honnan ez a pesszimizmus?- Nem tudatos, és nem is szerencsés. Ilyen időket élünk. Rajtunk kívül még egy csomó ember van ezen a hullámhosszon, bizonyítja ezt, hogy eljárnak a koncertjeinkre, veszik a lemezeinket.- A bál című album utolsó számának egyik sora így hangzik: „...az utolsó előtti háború után.” Milyen lesz az utolsó háború?- Nem lesz, legalábbis ebben reménykedem. Az utolsó előtti háború pedig most van. Nagy dolgok történnek a világban, valahol befejeződik, máshol kezdődik az öldöklés. Egyébként szerintem ebből már kifelé megyünk, és egyre kevesebb az olyan ember, aki háborúzni akar, hiszen a zenén kívül vannak még jó könyvek és jó filmek, amik hatnak az emberre, és megmutatják, hogy tulajdonképpen mi is az, amiről a háború szól.- Nem gondolod, hogy a Fiatal lányok című dal egy kissé rosszindulatú? Hiszen az tűnik ki belőle, reménytelen dolog fiatal lánynak lenni.- Ezt ’84-ben írtuk, van egy kis punkos beütése. Valamikor olyan voltam, úgy gondoltam, azóta megváltoztam, és más a véleményem a dologról. Ha valaki nem ismer mást a Pál utcai fiúkból, csak ezt a számot, annak valóban bántó Iahet. Egyébként érdekes, éppen a fiatal lányok azok, akik követelik a koncerteken ezt a dalt, ez a legnépszerűbb.- Hogy érzi te k magatokat Szolnokon?- Nem tudom, nem nagyon ismerem a várost. A Woodstockban szoktunk fellépni, ott baromi jókat lehet enni-inni, aztán megyünk is haza. S mindezt rendszerint sötétben. De a buli, az jó, rosszkedvűen még soha nem mentünk el innen.- Köszönjük a beszélgetést. * A Pál utcai fiúk legközelebb Kisújszálláson december 3-án mutatja be új nagylemezét, a t-sánahor ygaN. (Nem sajtóhiba, a cím így szerepel a borítón.) B. G. Közérdektelenség? Mint azt lapunkban is megírtuk, e héten keddre hirdette meg a szolnoki önkormányzat idei közmeghallgatását, ám a város lakói közül senki nem élt ennek a fórumnak a lehetőségével, azaz senki nem tette tiszteletét lakóhelyének választott képviselői előtt. Az egész ügy többek között azért is sajnálatos és érthetetlen, mivel az önkormányzat többször is közzétette a helyi médiában a közmeghallgatás időpontját, s kérte a lakosok ajánlatait témajavaslatokban. Nos, ilyen egy sem érkezett. Ám hogy annyira váratlanul mégsem érte a képviselő-testületet a közmeghallgatás érdektelensége, jelzi az is, hogy a tavalyi hasonló eseményre csak egy ember jött el. Más nagyobb városból ugyanilyen érdektelenségről lehet beszámolni, így nem helyi jelenségről van szó. Várhegyi Attila polgármester elmondta, hogy az önkormányzati törvény írja elő minden településen az évenkénti egyszeri kötelező meghallgatást - ám többször is jelezték a belügyminiszternek és az országgyűlési képviselőknek, hogy ilyen formában a városokban nem működik a közmeghallgatás intézménye. A lakosok elsősorban a kistelepüléseken élnek ezzel a fórummal. Pedig Szolnok polgárait érdekli városuk ügye, dolgai, ezt jelzi az önkormányzathoz érkező sok levél, beadvány, a fogadóórák „népszerűsége”, illetve a képviselőcsoportok tartotta kisebb gyűlések sikere, tehát nem beszélhetünk érdektelenségről. Egy megyeszékhely nem egy kis falu, ahol a lakosok többsége jól ismeri egymást, s a falugyűlések igen népes hallgatósággal zajlanak. A város polgárát viszont inkább az a rész érdekli, ahol lakik, és nem az egész város. A kétségtelenül meglévő passzivitáson túl talán ez is oka lehet így a közmehallgatás sikertelenségének. Az embereket persze visszariaszthatja a meghallgatás „dísz- lete”is: a sok képviselő között úgy áll(na) ott szegény polgár, mint egy inkvizíción a kihallgatott. És bizony ilyen körülmények között a közszerepléshez nem szokott embernek nehezen oldódik meg a nyelve. A fentiek is jelzik, hogy a törvény jelen esetben valóban módosításra szorul. Ám amíg ez nem történik meg, addig nem marad más, mint ismét meghirdetni a közmeghallgatást - és ezzel a már várhktó(?) kudarcot. Persze kérdés, hogy végül is ez kinek a kudarca . .. Japán és szolnoki kapcsolatok Elkezdődtek a jövő év eleji japán fesztivál előkészületei. Várhegyi Attila polgármester meghívólevelét a közelmúltban nyújtotta át Yokohama főpolgármesterének Takács Gábor, a Magyar-Japán Baráti Társaság szolnoki csoportjának egyik vezetője, a megyeszékhely művelődési központjának folklórmenedzsere, aki a Nambu Yasuyuki által létrehozott alapítvány támogatásával jutott el a felkelő nap országába. Az bizonyos, hogy a tervezett időpontban Yokohama főpolgármestere nem tud eljönni - a költségvetést ugyanis ekkor tervezik -, de később szívesen ellátogat a Tisza- parti városunkba. A yokohamai polgármesteri hivatalban működő nemzetközi kapcsolatok osztályvezetőjének azon kérdése, hogy Szolnoknak van-e már testvérvárosa, egy új külkapcsolat kialakításával érhet fel. így van lehetőség van arra, hogy Szolnoknak a több millió lakosú Yokohama egy újabb testvérvárosa legyen - tájékoztatott a szolnoki üzenetet japán nyelven tolmácsoló közvetítő. Az első közelítő lépéseket vagy tíz évvel ezelőtt Yamagatá- ban tette meg a Tisza Táncegyüttes. Kulturális missziójuknak köszönhetően évről évre egyre több szál fonódik a két ország között. A jövő évi fesztiválon a Jászkun Fotóklub szorosabb kapcsolatokat alakíthat ki a Workshop Honda fotóműhellyel, akik kiállítást rendeznek a Városi Művelődési Központban. A Jamagata megyei Sakata városából szimfonikus zenekar látogat hozzánk; több mint száz japán vendégre számíthatunk. A szolnoki szimfonikusoknak is lesz a lehetőségük barátságuk elmélyítésére. A vállalkozók számára nem lehet érdektelen, hogy már készül az a tájékoztató füzet, melyben bemutatkozhatnak Jász- Nagykun-Szolnok megye és Szolnok város cégei. A kulturális találkozó eredménye lehet majd a gazdasági kapcsolatok kezdő lépéseinek megteremtése. Tény, hogy Japánban nélkülözhetetlen a személyes viszony, de legalább a névjegy, vagy a cégembléma megismertetése. Előnyünkre válna, ha minél jobban megismernének minket, ugyanis a japánoknak és cégeiknek nagyon kevés ismeretünk van hazánkról. Kedvezően alakulhat több szolnoki oktatási intézmény terve: a Nagy Imre körúti és a Tallinn Általános Iskola megtette a kezdő lépéseket a japán rokonintézményekkel; yokohamai iskolától bemutatkozó levelet kapott a Varga Katalin Gimnázium.- Az odakinn eltöltött idő alatt olyan vállalati és személyzeti szisztémát ismertem meg, melyet egy-két éven belül nálunk is lehetne alkalmazni - mondja Takács Gábor. A vendéglátó vállalat, a Temporariy Center Corporation filozófiája szerint nincs olyan dolgozó, aki ne lehetne alkalmas valamilyen munka elvégzésére. Filozófiájuknak három fontos eleme van: szolgálják a társadalmat; segítik a kultúrát és lehetőség szerint megoldják a szociális feszültségeket. Ézt a szellemet tükrözi a 8 óra 55-kor kezdődő csóré, a napindító közös jelmondat-kántálás. Ez szokatlan legtöbbünk számára. De az is, ahogy a folyosói találkozásokon köszöntik egymást: üdvözlöm a munkában megfáradt embert.- Miként próbálják megoldani az átalakuló társadalom problémáit?- A változások nem járhatnak azzal - fogalmazták meg -, hogy a dolgozók, munkahelyük megszűnése miatt, ablakon kiugró öngyilkosok legyenek. Terjed a részidős foglalkoztatás, a női munka, és talán lejjebb szállítják a nyugdíjkorhatárt. Sz.Z. Az oldalt összeállította: Szurmay Zoltán
