Új Néplap, 1992. november (3. évfolyam, 258-282. szám)
1992-11-19 / 273. szám
10 A (nem) gyengébb nem 1992. NOVEMBER 19. Körhinta, katonákkal és hercegnővel Bálterem Bangkokban. A thai főváros még nyugodt, utcáin nem folyik vér. Az elegáns közönség elfoglalja bársonyszékeit, külföldi diplomaták üdvözlik egymást könnyed biccentéssel. Mindenki az est fénypontját, a frissen megválasztott szépségkirálynő bevonulását várja. Miss Thailand térdet hajt a kormányfői páholy előtt, könnyedén, alig észrevehetően. Tán a túl lezser pukkedli a baj, talán más. sosem derül ki. De a miniszterelnök neje elkéri a mikrofont és közli: ha a szépségkirálynő nem hagyja el azonnal a termet, „összetöri a zenekar hangszereit”. Miért éppen azokat, ez is titok mard. Thaiföld Szépe mindenesetre távozik. Nem sokkal később a miniszterelnöki pár is. A közelállók hallják, a lapok megírják, hogy a különben mindig fegyelmezettvisszafogott kormányfő odasziszegi nejének: „Ezért otthon majd számolunk.” A bangkoki utcákon viszont hömpölygő tömeg a kormányfővel akart számolni, az ő távozását követelte. Katonái pedig lőttek. A halottak száma hivatalosan is legalább negyven, a sebesülteké mintegy hatszáz. A jelek szerint megint nyikorogva fordult egyet a hagyományos thai hatalmi körhinta. Ismét távoznia kellett egy katonából lett politikusnak, akiről nehéz helyzetben kiderült, hogy ízig-vérig katona maradt: csak katona, aki nem tudott igazi politikussá válni. A szépségkirálynőt kiutasító hölgy férje, Szucsinda Kaprajun e körhinta tipikus utasa. Az immár sokadik olyan tábornok, aki erőszakkal távolítja el általában szintén tábornokból lett elődjét, teljesen fennkölt okokból, gondosan hangsúlyozva, hogy nincsenek személyi ambíciói, nem érdekli a hatalom, kizárólag a nemzet számára óhajtja lehetővé tenni, hogy megfelelő ember kerüljön a parancsnoki hídra. Szucsinda 1933-ban született Bangkokban és 1958-ban végzett a Csulacsomklao katonai elitakadémián az évfolyam 5-ös számú osztályán. Ma ennek az osztálynak valamennyi extanulója - ki tudja miért - vezető pozícióban van, hadsereget vagy éppen minisztériumot vezet... 1972 és 1974 között, tehát a vietnámi háború talán legérzékenyebb szakaszában, Szucsinda hazája washingtoni nagykövetségének katonai attaséja, másfél évtizeddel később, 1990-ben pedig az ország fegyveres erőinek vezérkari főnöke. A thai hagyományok szerint ez a poszt már a legfőbb végrehajtó hatalom előszobája és annyi más generálishoz hasonlóan Szucsinda is „hagyománytisztelőnek” bizonyul: 1991 novemberében puccsal buktatja meg Csaticsaj Csunavan kormányát, majd - ugyancsak a hatalmi körhinta mozgástörvényeinek megfelelően - hónapokig kéreti magát és csak idén márciusban fogadja el kegyesen a kormányfői bársonyszéket. Hogy aztán lövessen, amikor fel akarják állítani onnét. Mégis megbukott. S ebben a bukásban is egy (majdnem) királynő játszotta a háttérben a főszerepet: Maha Chakri Sirindborn hercegnő, Thaiföld 37 éves trónörököse. Világszerte hírnevet szerzett, amikor harcba indult az ópiumtermelés ellen. Most pedig a demokrácia jegyében követelte nyilvánosan a katonai-miniszterelnök távozását. Győzött. Egyelőre? Ferenczy Europress Felkészülés az anyaságra Napjainkban mindinkább a nők döntik el, hogy vállalják-e az eljövendő gyermeket, az anyai hivatást, az anyai szerepet vagy sem. Már a terhesség felvállalásával, a fogamzás bekövetkeztével megkezdődik az anyaság, attól fogva, amikor még csak „láthatatlan kötelék” fűzi össze az anyát magzatával. Mit fejez ki ez a szó: terhesség? Azt a felfogást tükrözi, hogy terhet vesz magára a nő, nemcsak tényleges súlytöbblet, hanem egy benne növekedő új élet terhét. Ám a terhességet vállaló nő számára sem testileg, sem lelkileg nem kell, hogy teher legyen a gyermek kihordása. Egészen egyszerűen más-állapotba kerül, fizikai és lelki értelemben egyaránt. A terhesség testi-élettani változásaival tisztában kell lennie a jövendő anyának, a várakozás időszaka alatt tudatosan fel kell készülnie a gyermek megszületésére. Tisztán kell látnia, hogy még a legboldogabb anyaság sem mentes az izgalomtól, félelmektől. Az általános lélektanból ismeretes, hogy minden érzelem, így az izgalom, a félelem, de az öröm is testi változásokat idéz elő. Elpirulunk, elsápadunk, a lelki feszültség, az aggodalom szívdobogást, szapora pulzust, emésztési zavarokat idéz elő. Ezek a jelenségek csak tovább fokozzák az amúgy is érzékenyebb anyajelölt szorongását. A szorongás, a nyugtalanság a fejlődő magzatra is kihat, befolyásolja a vér kémiai összetételét, az anyagcsereműködést. Ezért a szorongások oldására feltétlenül szükséges a tanácsadó orvos utasításainak a betartása. A gyermek a méhen belül a legszorosabb biológiai szimbiózisban él az anyávak.Az anya szervezete által közvetített külső és a belső környezetből fakadó ingerekre a magzat már a 4. hónaptól mozgásos reakciókkal válaszol. Ezek a mozgások visszajelzésként szolgálhatnak az anya számára arról, hogy születendő gyermeke egészségesen fejlődik, aktivitása fokozódik, s arról, hogy nem közömbös az őt érő ingerekkel szemben. Fiú lesz vagy lány? Ez sokszor akár vitatéma is lehet a házasfelek között, ki-ki mást szeretne. Itt az anyáé kell, hogy legyen a döntés szava: nem fiút vagy lányt, hanem gyermeket vár, a gyermeknek készíti elő a helyét, az otthonát. Időben tájékozódnia kell arról, hogy milyen berendezési tárgyak, ruhaneműk szükségesek, s ezek beszerzése közös, örömteli programot jelenthet a házastársak részére. A legtöbb felnőtt számára kevésbé ismeretes, hogy milyen egy újszülött alakja, nagysága. Enzio Ponzo olasz pszichológus kísérletei alapján az újszülöttről mutatott képek távolról sem váltottak ki osztatlan lelkesedést a jövendő anyákból. Sokan fel sem ismerték, hogy a képek újszülöttet ábrázoltak. Szülés után viszont már egyértelműek felismerték a képeken az újszülöttet, de tetszésüket inkább a három hónapnál idősebb csecsemők képe váltotta ki. Az emberek képzeletében ugyanis az 5-6 hónapos gyermek formája él a csecsemő megtestesítőjeként. Ez az oka talán annak a gyakran következő csalódásnak, amit az újszülött megpillantása vált ki elsősorban az apából, de sok esetben az anyából is. Inkább csak érzelmi vonatkozása van annak, hogy az anyák saját csecsemőjüket tartják a világon a legszebbnek. E jelenség okát abban találhatjuk, hogyé az újszülöttkor igen rövid, s ez idő alatt is meglehetősen keveset foglalkozhat a kisbabával az édesanya - különösen, ha az első hetet vagy heteket kórházban tölti vele. Azokban a kultúrákban - például az Amazonas menti indiánoknál -, ahol a nők gyakran segítségére vannak szülő nő társuknak, s együtt gondoskodnak az újszülöttekről, az újszülöttek képei nagyobb tetszést arattak. Ha szépnek akarod látni újszülött gyermekedet, foglalkozz a másokéval is - tanácsolja az olasz pszichológus. Az anyának tehát ismernie kell az újszülött alakját, veleszületett alapvető viselkedési módjait. Egy újszülött meglehetősen kevés viselkedési formával rendelkezik: tud szopni, sími, kezével, lábával kapálózni, a fejét forgatni. Ha nem alszik, akkor eszik, keveset van ébren, akkor is bámészkodik, gyakorolja mozgásait. Jó, ha az anya tudja, hogy a gyermek második úgynevezett társadalmi megszületése az első életév végén következik be, amikor megszólal, s járni kezd. Gyermeket várni: az anyává válás első szakasza. Erkölcsileg felelőtlenségnek számít, ha nem előzzük meg a nem várt, nemkívánatos terhességet. A kelletlenül viselt terhesség, a gyermekszüléstől való irtózás már a gyermek megszületése előtt károsíthatja az anya és a gyermek kapcsolatát, a későbbiekben pedig a nem kívánt gyermekkel szemben, az érkezése miatti elkeseredése és haragja nem szabad, hogy kihasson a növekedő magzatra már a méhen belüli életében. Dr. Flamm Zsuzsa Tanulás, munka, s egy icipici ház Ennyi is elég lenne a boldogsághoz Julianna még majdhogynem gyerek, hiszen még nincs 18 éves, de amit magában, a lelkében hordoz, az egy felnőttnek is sok volna. Mindezt persze csak később tudtam meg, hiszen amikor barátságunk kezdődött a szolnoki dolgozók iskolájában, inkább a tanulásról beszélt. Arról, hogy mennyire szereti az irodalmat, az éneket. Hatodikos volt akkor és tizenhat éves. No és az iskola egyik büszkesége, hiszen nagyon jól tanult. Ahogyan visszaemlékszem az első beszélgetésre, nem sokat árult el magáról. Csendes, zárkózott volt, jobbára igéiméi, nemmel válaszolt, a családjáról meg még így sem. Ma már persze nem csodálkozom ezen. Julianna még kislány volt, amikor az édesapja önként vetett véget az életének. Az anyja egyedül maradt a három lányával, s hol dolgozott, hol nem. Később egy férfi költözött hozzájuk nevelőapaként, élettársként. Ez utóbbit azonban gonoszán rosszul értelmezte, mivel jogot próbált formálni Juliannára is, akinek persze egyáltalán nem tetszett a „papa’ ’ közeledése. Egy szép napon aztán utolsó fillérjeit összeszedve felszállt a Szolnokra induló buszra, s meg sem állt a gyermekvárosig. Otthon persze tovább zajlott az élet, cseperedett a középső lány, akit megszöktetett, s jó pár napig egy tanyán bújtatott az anya élettársa. A férfi végül lakat alá került, a két lány pedig Juliannához, a gyermekvárosba. Ekkor egy kis szünet következett az ismeretségünkben, Julianna csak az ősz elején keresett meg újra. Boldogan mutatta a bizonyítványát, amely tanúsítja, hogy jeles eredménnyel elvégezte a nyolcadik osztályt. Á szép bizonyítványra azonban legnagyobb csodálkozásomra Esztergomban tették rá a pecsétet. Julianna pedig azon csodálkozott, hogy vajon miért nem kaptam meg a levelét. S aztán közösen kitaláltuk, valószínűleg az intézet nem továbbította. Az történt ugyanis, hogy Juliannát haza-hazahúzta a szíve a szomszédban lakó fiúhoz, s a sorozatos szökdösésnek intézet lett a vége. De minden rossz megszakad egyszer, ám sajnos egyáltalán nem biztos, hogy jó követi. Julianna ugyan már szabad, de sehogyan sem akar kiegyenesedni hányatott élete. Tanulni szeretne, s közben dolgozni, de valahogyan mégsem jön össze - panaszolta. Amúgy meglenne, várja, hogy a fiú leszereljen a katonaságtól, közben meg-meg- látogatja testvéreit a gyermekvárosban, anyáskodik, főleg a kisebbik felett. Ha rossz jegyet kap, Julianna elszomorodik. S úgy látszik, az őszinte szeretet hat a kislányra, hiszen amikor legközelebb megy a nővére, már csak jó híreket hall róla. Megfejthetetlen rejtély, honnan van ennyi erő, ennyi akarat Juliannában, hogy megpróbálja leküzdeni azt a sok-sok hátrányt, amit a szülői házból kapott útravalóul. Sokan már régen feladták volna. Ő azonban elszántan küzd egy nem olyan fajta életért, mint amit otthon látott. Tervezi a jövőt, vagy inkább álmodik arról, hogy ha leszerel a fiú, összeházasodnak, vesznek valahol, minél távolabb a szülőfalutól egy kicsi házat, dolgoznak, gyereket nevelnek, s a boldogság talán elhomályosítja mindazt a rosszat, ami eddig történt. Tanulás, munka, s egy icipici ház, csak ennyi kellene a boldogsághoz. Ám amíg mindez sokaknak szinte az ölébe hull, Juliannának alig elérhető vágy, hiszen ehhez már alighanem kevés lesz önmaga. T.G. . Bundában meg szebb Hamarosan itt vannak a hideg napok. Hogyan vészeljük át? Szerencsére nem okoz sok gondot az idei divat, mert hordhatunk mindent. vagyis mielőtt a boltba rohannánk, érdemes szétnézni otthon, mi az, ami a ruhatárunkból hasznosítható. Felvételünk Törökszentmiklóson, a Csillag Divatház divatbemutatóján készült. Fotó: Korényi Éva HIDEG NAPOK — TÉLI DIVAT .Szolidan — szelíden Hordhatjuk a bundát minisei
